High&Low
Az EXILE az banda, amit nehéz szemmel követni. Ott van a Tribe, a The Rampage (igaz, ők még csak most debütáltak), a Sandaima J Soul Brothers, Atsushi külön, és még a fene tudja, hogy hány részre van ennek a csapatnak az irdatlan tömege szétszedve.
Kevés dal van, amit szeretek tőlük, bár fejet hajtok a tánc-és énektudásuk előtt. Mindkettőben állatok.
AKIRÁT már ismertem a Tumblingból, ahol a srácok esetlen edzőjét alakította, sajnálnivalóan esetlenül, de nagyon jól. Jobban szerettem hosszú hajjal, szerintem, dögebb volt tőle.
De az EXILE is olyan, mint a Kinki Kids vagy a Kanjani8, könnyű beléjük botlani a zenés műsorokban.
Amikor esélyt adtam a High&Low sorozatnak, még nem tudtam, hogy azonnal bele fogok szeretni. De imádom. A teljes EXILE benne van, az egész ezerarcú Tribe, és persze színészek. A zenéjét is az EXILE adja.
A történet egy olyan városban játszódik, ami öt területre van felosztva, öt banda uralja a részeket (Sannoh Rengokai, White Rascals, Oya Kohkoh, Rude Boys and Daruma Ikku), amik valaha egy MUGEN nevű motorsbanda/szervezet elemei voltak. A MUGENt három barát (Tatsuya, Kohaku és Tsukumo) hívta életre, az elején még belőlük állt, aztán egyre nőtt a társaság, míg nem az egyik alaptag (Tatsuya-san) ki nem szállt, és a banda bomlani kezdett. Jöttek az Amamiya tesók, szétverték a MUGENt, és a banda megszűnt létezni. Tatsuyát Kohaku szeme láttára halálra gázolja egy autó, míg a mellette álló Tsukumo éveket tölt kómában.
Tatsuya kishúga a MUGENből maradt maroknyi csapattal - ők Sannoh Rengokai - kocsmát nyit, és bár a dolgok szépen alakulnak, az addig békében egymás mellett élő bandák egyszer csak egymásra támadnak, míg nem rájönnek, mindnyájukat kijátszotta a Kuryu nevű szervezet, ami meg akarja szerezni az általuk uralt területeket.
A japánoktól egészen szokatlan, de elképesztő verekedések vannak a sorozatban és a mozifilmekben is. Olyan a kamerakezelés, hogy leesett az állam tőle. Szinte lenyűgöző volt nézni, ahogy egymást gyapálják, annyira szépen volt megkoreografálva az egész.
Minden bandának külön zenéje van, külön stílusa és külön járgányai. A Cobra által vezetett Sannoh Rengokai kicsit olyan, mint a szomszéd srácok: viccesek, kiállnak egymásért, megmentik a másikat a szorult helyzetből, és próbálják őrizni a MUGEN eszméit. A White Rascals minden tagja fehéret visel, és a szórakozóhely, amit birtokolnak a bántalmazott nők menedékhelye. Az ő hitvallásuk, hogy nőt nem verünk/bántunk.Az Oya Kohkoh csupa olyan középiskolásból áll, akik csak a verekedéshez értenek, és sosem érettségiztek le, az iskolájuk egy romhalmaz és egy szemétlerakó szerelemgyereke. A Rude Boys képviseli a szegényeket és otthontalanokat, az ő városrészük éppen úgy néz ki, mint ha egy utópisztikus moziból ragadták volna ki, ami valamilyen világégés után játszódik. A vezetőjük, Smoky egy vékonyka, de nagy szívű fiú, aki mindenkit név szerint ismer, és egy olyan lány a húga, akihez még csak vérségi kötelék sem fűzi, miközben úgy verekszik, mint egy profi, pedig beteg. A Daruma tagjai piros-fehérben járnak , a vezetőjük kinézete kissé eszelős, de az öklük nekik is kemény.
Nem csak a Kuryo az ellenfelük, hanem a feltörő Mighty Warriors, akinek a vezetője ICE (az EXILE-ban elég sok külföldi arcú, de japán tag, mint az ICE-ot alakító Elly), vagy a Big Banges Seungri vezette Chanson, és a mellettük még felbukkanó Doubt, ami arról híres, hogy nőkkel kereskedik, ahol a nő nem vásárló, hanem árucikk.
A cselekmény a bandák ellentétei körül forog, de vannak benne mellékszálak, mint az, hogy Kohaku miként próbálja kideríteni, kik ölették meg a barátják, illetve a két Amamiya, akik a testvérüket keresik (Saito Takumi valami durván jó választás volt a szerepre).
Az ember azt várná, hogy egy rendes lány bias-e a Cobrát alakító Takanori Iwata lesz, aki valóban gyönyörű, és nagyon talált a karaktere, de én mindig is a kevésbé szép fickókért bomlottam, úgyhogy egyből Smoky lett a kedvencem, illetve az őt alakító Masataka Kubota. Az az ürge ha kell eszelős (Mars), ha kell esetlen (The Last Cop), ha kell ő Kira a Death Note-ból, vagy hamarosan a Tokyo Ghul mangából készülő mozi főszereplője. Ő meg Saito Takumi óriási párost alkotnak, mint Himura és Arisugawa, és imádtam a sorozatban azt a finom barátságon túlmenő kapcsolatot, ami köztük van. Egyszerűen jól állnak egymásnak. Azért is a kedvencem, mert jellegzetes arca. Smoky-ként titkozatos, de a népéért bármit megtesz. Az egyik durva jelenet, amikor őt és a társait megtámadják a Kuryo emberei, és fegyverként sörösüvegeket használnak ellenük, gyakorlatilag az egész csoportot üvegszilánkokkal borítják el, miközben Smoky tehetetlenül figyeli az emberei földre kerülését.
Persze, a High&Low tele van jó pasikkal, már csak azért is érdemes megnézni, a zenék is klasszak, igaz, néha egészen koreai beütésük van, de az LHD-nél, ami az EXILE istállója profi a zenei és tánc képzés, és ötvözik a zenei stílusokat is.
De azért is élvezetes, mert minden bandának meg van a maga hitvallása, a maga szerethető karaktere, és az, hogy nem szégyelnek segíteni az ellenfélnek. Amikor Hiroto Amamiya megmenti a túlerővel szembeszálló Smoky-t, az egyik legjobb jelente a mozifilmnek. Ezt a párost shippelném, ha lenne belőlük fanfiction. :-)
Mindenesetre, ha valaki szereti az olyan filmeket, amiben motorosbandák, jó zenék, verekedő pasik vannak, akkor ajánlom a figyelmébe a High&Low-t.
Kevés dal van, amit szeretek tőlük, bár fejet hajtok a tánc-és énektudásuk előtt. Mindkettőben állatok.
AKIRÁT már ismertem a Tumblingból, ahol a srácok esetlen edzőjét alakította, sajnálnivalóan esetlenül, de nagyon jól. Jobban szerettem hosszú hajjal, szerintem, dögebb volt tőle.
De az EXILE is olyan, mint a Kinki Kids vagy a Kanjani8, könnyű beléjük botlani a zenés műsorokban.
Amikor esélyt adtam a High&Low sorozatnak, még nem tudtam, hogy azonnal bele fogok szeretni. De imádom. A teljes EXILE benne van, az egész ezerarcú Tribe, és persze színészek. A zenéjét is az EXILE adja.
A történet egy olyan városban játszódik, ami öt területre van felosztva, öt banda uralja a részeket (Sannoh Rengokai, White Rascals, Oya Kohkoh, Rude Boys and Daruma Ikku), amik valaha egy MUGEN nevű motorsbanda/szervezet elemei voltak. A MUGENt három barát (Tatsuya, Kohaku és Tsukumo) hívta életre, az elején még belőlük állt, aztán egyre nőtt a társaság, míg nem az egyik alaptag (Tatsuya-san) ki nem szállt, és a banda bomlani kezdett. Jöttek az Amamiya tesók, szétverték a MUGENt, és a banda megszűnt létezni. Tatsuyát Kohaku szeme láttára halálra gázolja egy autó, míg a mellette álló Tsukumo éveket tölt kómában.
Tatsuya kishúga a MUGENből maradt maroknyi csapattal - ők Sannoh Rengokai - kocsmát nyit, és bár a dolgok szépen alakulnak, az addig békében egymás mellett élő bandák egyszer csak egymásra támadnak, míg nem rájönnek, mindnyájukat kijátszotta a Kuryu nevű szervezet, ami meg akarja szerezni az általuk uralt területeket.
A japánoktól egészen szokatlan, de elképesztő verekedések vannak a sorozatban és a mozifilmekben is. Olyan a kamerakezelés, hogy leesett az állam tőle. Szinte lenyűgöző volt nézni, ahogy egymást gyapálják, annyira szépen volt megkoreografálva az egész.
Minden bandának külön zenéje van, külön stílusa és külön járgányai. A Cobra által vezetett Sannoh Rengokai kicsit olyan, mint a szomszéd srácok: viccesek, kiállnak egymásért, megmentik a másikat a szorult helyzetből, és próbálják őrizni a MUGEN eszméit. A White Rascals minden tagja fehéret visel, és a szórakozóhely, amit birtokolnak a bántalmazott nők menedékhelye. Az ő hitvallásuk, hogy nőt nem verünk/bántunk.Az Oya Kohkoh csupa olyan középiskolásból áll, akik csak a verekedéshez értenek, és sosem érettségiztek le, az iskolájuk egy romhalmaz és egy szemétlerakó szerelemgyereke. A Rude Boys képviseli a szegényeket és otthontalanokat, az ő városrészük éppen úgy néz ki, mint ha egy utópisztikus moziból ragadták volna ki, ami valamilyen világégés után játszódik. A vezetőjük, Smoky egy vékonyka, de nagy szívű fiú, aki mindenkit név szerint ismer, és egy olyan lány a húga, akihez még csak vérségi kötelék sem fűzi, miközben úgy verekszik, mint egy profi, pedig beteg. A Daruma tagjai piros-fehérben járnak , a vezetőjük kinézete kissé eszelős, de az öklük nekik is kemény.
Nem csak a Kuryo az ellenfelük, hanem a feltörő Mighty Warriors, akinek a vezetője ICE (az EXILE-ban elég sok külföldi arcú, de japán tag, mint az ICE-ot alakító Elly), vagy a Big Banges Seungri vezette Chanson, és a mellettük még felbukkanó Doubt, ami arról híres, hogy nőkkel kereskedik, ahol a nő nem vásárló, hanem árucikk.
A cselekmény a bandák ellentétei körül forog, de vannak benne mellékszálak, mint az, hogy Kohaku miként próbálja kideríteni, kik ölették meg a barátják, illetve a két Amamiya, akik a testvérüket keresik (Saito Takumi valami durván jó választás volt a szerepre).
Az ember azt várná, hogy egy rendes lány bias-e a Cobrát alakító Takanori Iwata lesz, aki valóban gyönyörű, és nagyon talált a karaktere, de én mindig is a kevésbé szép fickókért bomlottam, úgyhogy egyből Smoky lett a kedvencem, illetve az őt alakító Masataka Kubota. Az az ürge ha kell eszelős (Mars), ha kell esetlen (The Last Cop), ha kell ő Kira a Death Note-ból, vagy hamarosan a Tokyo Ghul mangából készülő mozi főszereplője. Ő meg Saito Takumi óriási párost alkotnak, mint Himura és Arisugawa, és imádtam a sorozatban azt a finom barátságon túlmenő kapcsolatot, ami köztük van. Egyszerűen jól állnak egymásnak. Azért is a kedvencem, mert jellegzetes arca. Smoky-ként titkozatos, de a népéért bármit megtesz. Az egyik durva jelenet, amikor őt és a társait megtámadják a Kuryo emberei, és fegyverként sörösüvegeket használnak ellenük, gyakorlatilag az egész csoportot üvegszilánkokkal borítják el, miközben Smoky tehetetlenül figyeli az emberei földre kerülését.
Persze, a High&Low tele van jó pasikkal, már csak azért is érdemes megnézni, a zenék is klasszak, igaz, néha egészen koreai beütésük van, de az LHD-nél, ami az EXILE istállója profi a zenei és tánc képzés, és ötvözik a zenei stílusokat is.
De azért is élvezetes, mert minden bandának meg van a maga hitvallása, a maga szerethető karaktere, és az, hogy nem szégyelnek segíteni az ellenfélnek. Amikor Hiroto Amamiya megmenti a túlerővel szembeszálló Smoky-t, az egyik legjobb jelente a mozifilmnek. Ezt a párost shippelném, ha lenne belőlük fanfiction. :-)
Mindenesetre, ha valaki szereti az olyan filmeket, amiben motorosbandák, jó zenék, verekedő pasik vannak, akkor ajánlom a figyelmébe a High&Low-t.