Endless Mariachi
200 szó. Spoiler a Végtelenekről. Meg a Desperado trilógiából.
Summary: El Mariachi (Desperado) találkozása a hét Végtelennel.
I. Rálépett az ösvényre. Nem volt visszaút és nem tudta hol ér véget. De a Végzet hajtotta, és nem bánta meg egyszer sem a döntését. A gitártok, mint egy régi, jó ismerős, mindig mellette volt és végigkísérte sorsát.
II. A golyózáporban elveszett a leheletkönnyű szárnyak suhogása, de ő mégsem félte a Halált. Hiszen az út végén mindenkinek szembe kell néznie vele.
III. Pusztított, hogy segítsen. A kartellek nélkül az egyszerű emberek jobban élhettek; félelem és kokain nélkül a gyermekeiknek nem kellett megtanulni, hogyan kell lőni mielőtt csókolni tudtak volna.
IV. Álmában tudott gitározni; a hús, az izmok, ínak és apró csontok összeforrtak, nem fájtak minden pendítésnél. Gyakran ébredt könnyekkel a szemében.
V. A Kétségbeesés régi ismerőse volt. A húsába tépő kampók, a patkányok, amint belőle lakmároznak - Domino halála és a szétlőtt keze elég volt ahhoz, hogy mélyre süllyedjen.
VI. Mégis, mikor meglátta Carolina-t elöntötte a Vágy, és mikor a tűz viszonzásra került… Nem panaszkodott. Örült, hogy fellélegezhet végre, még akkor is, ha a testvérével kellett szembenéznie.
VII. i. A sebláz és a fájdalomcsillapító tequilával leöblítve elég volt ahhoz, hogy ne csodálkozzon a furcsa kislányon, aki az ágya mellett állt szakadt, felemás ruhában. Megérintette a homlokát, és a mosolyából szivárvány fakadt és - a fájdalom, ahogyan a pisztolygolyót kivették kiszakította a Delíriumból.
VII. ii. A béke nem volt sokszor osztályrésze, de mikor a keze nem fájt, a gitár szólt és az emberek nyugodtan itták a sörüket… A lány - bár másképp nézett ki, és a szivárványos halak is hiányoztak, de mégis kétségkívül azonos volt a seblázas hallucinációval - hallgatta a zenét. A szünet alatt ez a furcsa, gyönyörűséges jelenség odasétált és arcon csókolta. El Mariachi soha nem volt Boldogabb.
~vége~
Summary: El Mariachi (Desperado) találkozása a hét Végtelennel.
I. Rálépett az ösvényre. Nem volt visszaút és nem tudta hol ér véget. De a Végzet hajtotta, és nem bánta meg egyszer sem a döntését. A gitártok, mint egy régi, jó ismerős, mindig mellette volt és végigkísérte sorsát.
II. A golyózáporban elveszett a leheletkönnyű szárnyak suhogása, de ő mégsem félte a Halált. Hiszen az út végén mindenkinek szembe kell néznie vele.
III. Pusztított, hogy segítsen. A kartellek nélkül az egyszerű emberek jobban élhettek; félelem és kokain nélkül a gyermekeiknek nem kellett megtanulni, hogyan kell lőni mielőtt csókolni tudtak volna.
IV. Álmában tudott gitározni; a hús, az izmok, ínak és apró csontok összeforrtak, nem fájtak minden pendítésnél. Gyakran ébredt könnyekkel a szemében.
V. A Kétségbeesés régi ismerőse volt. A húsába tépő kampók, a patkányok, amint belőle lakmároznak - Domino halála és a szétlőtt keze elég volt ahhoz, hogy mélyre süllyedjen.
VI. Mégis, mikor meglátta Carolina-t elöntötte a Vágy, és mikor a tűz viszonzásra került… Nem panaszkodott. Örült, hogy fellélegezhet végre, még akkor is, ha a testvérével kellett szembenéznie.
VII. i. A sebláz és a fájdalomcsillapító tequilával leöblítve elég volt ahhoz, hogy ne csodálkozzon a furcsa kislányon, aki az ágya mellett állt szakadt, felemás ruhában. Megérintette a homlokát, és a mosolyából szivárvány fakadt és - a fájdalom, ahogyan a pisztolygolyót kivették kiszakította a Delíriumból.
VII. ii. A béke nem volt sokszor osztályrésze, de mikor a keze nem fájt, a gitár szólt és az emberek nyugodtan itták a sörüket… A lány - bár másképp nézett ki, és a szivárványos halak is hiányoztak, de mégis kétségkívül azonos volt a seblázas hallucinációval - hallgatta a zenét. A szünet alatt ez a furcsa, gyönyörűséges jelenség odasétált és arcon csókolta. El Mariachi soha nem volt Boldogabb.
~vége~