Drizzt: Az utolsó küszöb előtt
Miközben szív repesve várom, hogy átléphessem az utolsó küszöböt (a következő, két hét múlva megjelenő Drizzt-regény címe: The Last Threshold, vagyis "Az utolsó küszöb"), sikerült rátennem a kezem a két legutóbbi kötet magyar kiadására (Neverwinter, Budapest, 2012, Deltavision; Kharón Karma, Budapest, 2012, Deltavision).
( Read more... )
Jaj! És még nagyobb jajjjjj!!! Mintha nem is ugyanaz írta volna, aki a könyv többi részét. Honnan a szent szarból jött ez a 18 esztendős alvás ötlet?? De ha már meglépte, akkor legalább ne akarná még magyarázni is. Komolyan mondom, ez jobban fájt, mint maga az alvás. Aztán a hajnali széllel szétfoszlott Iruladoon, és Drizzt érezte, hogy ezzel vége, érezte, hogy az istennő üzent, ennyi volt. *falkaparás*
(Hadd jegyezzem meg itt, ami a napokban tisztult le bennem. ...vagy egyszer már megvolt, de most újra a megvilágosodás erejével hatott. Iruladoon valójában nem CB jutalma volt, hanem Drizzté. Őt jutalmazta meg az istennő az eddigi életéért azzal, hogy a csajt Iruladoon-ba vitte, és nem CB-t. Mert mit is tett CB, amivel ilyet érdemelt volna ki? Semmit. Szóval ez Drizzt jutalma volt, és az, hogy most ennek vége, jelentheti azt is, hogy Drizzt ebben is továbblép. Elengedi CB-t, és folytatja az életét.) Éppen ezért volt egy durva gyomorszájon rúgás, ahogy jóformán szüzességi fogadalmat tesz Dahlia előtt, hogy ő aztán senkivel nem kezd még egyszer, akit nem szeret legalább annyira, mint CB-t. Most mi van???
De visszatérve az alvásra. Levettem persze, hogy muszáj volt kihangsúlyozni, hogy a Felébredt Alvók évében keltek fel, amivel erősítjük a sejtést, hogy ők lesznek az a csapat, akik a Netheril jóslatban a Kiválasztottakként szerepelnek majd, de ettől semmivel sem lesz kevésbé szar! Ez felért egy Bobby-féle feltámadással.
De a másik „vonal” se jobb. Először örvendezik mindenki, hogy a legendás Drizzt visszatért, aztán berongyol Errtu és csapata, megölnek pár embert és ez elég ahhoz, hogy innentől újra átkozzák Drizzt nevét, sőt, szobrot állítsanak Tiagónak, a megmentőnek?! Egy drow-nak, aki akkor esett be a városba, és a büdös életben semmit nem tett értük. Egyébként ezt sem a város érdekében tette, de ezt azok persze nem tudják. Már megint, mi van? Nem értem mi volt ezzel a cél. Miért kellett megint számkivetetté tenni Drizztet éppen azon a helyen, amit otthonának érez? Tényleg nem értem.
Kis kitérő: Nagyon érdekelne már egy kanonikus leírás a drow matriarchális társadalomról, mert nemigen tudtam értelmezni Tiago házassági ajánlatát. A trilógia elején úgy kezelik Tiagót, mint egy hímringyót, annak ellenére, hogy a nagy hatalmú Baenre ház nemesi tagja. Azóta igazából csak a híre emelkedett a srácnak, a rangja nem, erre itt mint nagyobb hatalommal bíró, társadalmi rangban egy Lolth papnő felett álló, előadja ajánlatát Saribelnek. Nem értem.
Meghalt, vagy nem:
Kötetek óta félünk, hogy Salvatore azért emlegeti a Jeges Szelek Völgyét, hogy mintegy keretbe foglalva Drizzt életét, egyszer visszaviszi oda, és Drizzt meghal. No, még nem halt meg! A teste rejtélyes módon eltűnt, a lelke meg (akár a teste is) szinte a csillagokban lebeg. Elbúcsúzik Guen-től, és feltűnik a színen CB, úgyhogy most már Drizzt megadhatja magát a zuhanásnak, mert asszonypajtás majd elkapja. Ez a záró kép. Boá!!!!!
De ez nem jelenti azt, hogy nem jöhet vissza! Ha már lenyeltünk egy olyan frappáns fordulatot, mint a 18 éves Csipkerózsika álom, akkor nem lesz nehéz egy újabb hasnoló gyöngyszemet elviselni a következő kötet elején, amivel visszahozza Drizztet a földre. Úgyhogy én nem kongatok harangot. ….csak fenem a körmeimet, hátha csipkézni kell valamit.
Másik „érvem”: ha meg akarta volna ölni Drizztet, akkor megtehette volna úgy is, hogy Drizzt száll szembe Errtuval, és a város védelmében hal meg. Ezzel a karaktere is hű lett volna önmagához, és meg lett volna a neki kijáró hősi búcsú is. Szóval nem, nem halt meg!
Reply
Leave a comment