[100 Akame scenes series]los angeles

[natsunishi]

Cím: 32. Los Angeles
Írta: randomicicle
Pár: Akame
Korhatár: PG-13
Megjegyzés: Nem birtoklom őket (azt rabszolgatartásnak hívják, és az illegális)
Összefoglaló: Kame utálja azt a helyet. És azokat az embereket is, akikkel Jin találkozik. Tehát, nem valami boldog Joe látogatásától
Figyelmeztetés: slash
A/N(1): masterpost itt megtalálható: 100 Akame scenes series MASTERPOST
A/N(2): Azért ugye mind tudjuk, hogy egy nem-Jin-utálós fic


Miután Jin már harmadjára akasztotta ki, Kame újra összeráncolta a homlokát, és kinézett a kocsi ablakán. Kissé dühösen vette le a szemüvegét, teljesen figyelmen kívü hagyva a barátját, aki folyamatosan tovább beszélt, mindig eltévesztette a metrót, és nem tudta, hogy hol van; látszólag véletlenszerűen hajolt ki, és integetett az utcában, miközben ő és Jin folyamatosan körbe-körbe mentek, hiába akarta megállítani.

- Oda~! - kiáltott fel egyszer csak Jin, és integetni kezdett egy embernek, mire az megfordult - a gyalogosok igazán furcsán néztek rájuk. Kame bámult. Remek, akkor ez tényleg egy hátborzongató nap lesz, amit ráadásul még külföldön is kell töltenie. Mi mást is vár az ember Jintől és annak barátaitól?

- Yo, Jin, hogy vagy, ember? - kérdezte a srác miközben ugrált, és köszöntötte Jint egy különös kézfogással. Kamét nem igazán érdekelte ahhoz, hogy jobban szemügyre vegye. Azok ketten váltottak néhány szót, majd Jin Kaméhoz fordult, hogy bemutassa neki a barátját.

A külföldi - Joe, legalábbis úgy tűnt, ez a neve - Kaméra bámult, és röviden füttyentett egyet. - Ember, azt hittem, hogy csaj!

Kame összeráncolta a homlokát, és Jin felé fordult, aki finoman nevetett az orra alatt. Még az után is, hogy az idegen bocsánatot kért tőle (szívből kuncogva, miért is ne?). Kame tudta, hogy az aznapi kedve már ott és akkor tönkrement. Hogy gondolhatták róla azt, hogy lány?! Mit gondolt ez? És mi a fene, Jin miért nevette ki?!

Miután eldöntötték, hogy esznek valamit, Kame követte őket egy étterembe - még mindig füstölögve. Nem hiányzott neki az, hogy Joe bámulja őt, ahogy melletük van az asztalnál.

- Szóval, te is egy énekes vagy?

Kame meglepetten bámult rá, és idegesen megnyalta a száját. - Igen... - felete röviden, és figyelmeztetően Jinre pillantott. Kame próbálta visszafogni magát, és inkább a barátját bámulta, viszont Jin észrevette, hogy Kame legszívesebben letépné a barátja fejét a fogaival.

- Király, nem csoda, hogy tetszenek a ruhák. Jin eléggé különcködött, mikor először jött LA-ba, ugye, Jimbo?

Kame sokkosan, majd tátott szájjal bámult Jinre, aki kicsit nevetve megrázta a fejét.

- Na, ne hívj így!

Komolyan, hány ilyen zuhany-haverral* barátkozott össze Jin, míg Los Angelesben volt?

Aztán, ahogy elkezdtek beszélgetni különféle dolgokról, Kame már nem értett semmit. Emberek nevei, akikről soha nem hallott, helyek, ahol soha nem is volt még, dolgok, amiket Jin látott, és amik történhettek vele - kényelmetlenül érezte magát, holott próbált valami hamis-nevetéssel csatlakozni a másik két nevetőhöz. Nem azért, mert így könnyebb volt őket megérteni, ahogy angolul beszélnek, és az ő tudása nem is volt olyan jó, hogy követni tudja az egész beszélgetést.

- Hová mész? - érte el Jin kérdő hangja, miközben Kame felállt mellőle, és elengedte a kezét. Kame mosolyogva vállat vont.
- WC... - aztán, mikor Jin panaszkodni kezdett volna, halkan kuncogva hozzátette - Amúgy sem tudom követni a beszélgetéseteket.
- Nekem is kell, gyerünk! - a külföldi hirtelen pattant fel, majd megkerülte az asztalt, és elkezte húzni Kamét a WC-k felé.

Kame rémült pillantást vetett Jinre, és látta, hogy amaz kuncogva belekortyolt az italába. Ez nem sokkal könnyítette meg a helyzetét. Tudta, hogy a nyugatiak kicsit máshogy értelmezik a privát szféra jelentését, de Kame úgy érezte, hogy ez már tényleg megsértette a világ összes személyes-tér-fogalmát.

- Szóval, mióta ismered Jint? - kérdezte Joe, mikor Kame kilépett az egyik fülkéből. Kame majdnem rászólt, de visszafolytotta a vágyat, hogy rákiabáljon azért, hogy hagyja abba Jin keresztnevének mondogatását.
- Egy ideje... - motyogta, és megmosta a kezét, megpróbálva kizárni a másikat a személyes-teréből.

Aztán érezte, hogy a srác odament hozzá, és az oldalához nyomta magát. Kame megugrott, de a másik megtartotta a derekánál, és a fülébe suttogott.

- Nem csoda, hogy annyira megvert miattad...

Kame zavarodottan nézett rá, és a döbbent kifejezés szinte ráfagyott az arcára. A széles vigyor, amit válaszul kapott, csak még inkább rásegítette arra, hogy kényelmetlenül érezze magát. Úgy érezte, hogy az arca felforrósodott, és még jobban elpirult, mikor Joe hagyta, hadd menjen. Sikerült visszasietnie úgy az asztalhoz, hogy segítségért kiabált volna.

Amint újra ott ült, érezte, Joe jobban foglalkozik azzal, hogy rá vigyorogjon, mint a kajájával. És, mikor szembetalálta magát az egyik ilyen vigyorral, szinte elszorította Jin vérkeringését, úgy megszorította a kezét az asztal alatt.

Vajon mit mondjon erről Jinnek?

*: ezt nem tudtam jobban lefordítani, bocs XD