Adventi naptár: Önmagad
Elérkeztünk az első rövid, velős, pwp történethez. Mert ígértem, hogy ilyen is lesz. Mindenféle felmerült, amikor ledaráltam a Teen Wolf 6B évadát -- ez is akkor került elő ;)
Továbbá pedig fontos infó: jövő szombaton (holnaphoz egy hétre) 15 órától Szelídíts meg! könyvbemutató! Infók erről ide kattintva érhetők el
Cím: Önmagad
Páros: Derek/Stiles
Korhatár: 18 év
Figyelmeztetések: erotika, vérfarkasfília, pwp
Tartalom: Egy vérfarkas mindig ura önmagának - vagy van olyan helyzet, amikor végre lazíthat?
Megjegyzés: Ezt is a 6B évad ihlette, pontosabban az élőblogos ledarálásom alatt az egyik beszélgetésünk wiharveszanyoval ;)
Egyben számításaim szerint ez a legrövidebb történet.
- Mutasd meg még egyszer!
Derek az égre emelte a szemét, kezét ökölbe szorította, és lassan kiengedte.
- Na… - Stiles ujja játékosan futott végig az alkarján. Derek mordult egyet. - Most mondjam azt, hogy légyszi, légyszi?
- Ne merészeld - dörmögte Derek.
Mély lélegzetet vett, és lassan fújta ki. Igyekezett közben ellazítani a karját. Finoman elengedni minden egyes izmot, hagyni, hogy az ágyra nehezedjen a kézfeje, alkarja. Mégsem sikerült eléggé. Amikor Stiles kitapintotta a csuklóját, az izmai ösztönösen feszültek meg és álltak ellen. Begörbültek az ujjai, de ennyi, inkább csak a védekezés, semmint a várt reakció miatt.
- Derek! - Stiles elégedetlenül grimaszolt. Derek sóhajtott. Nem szerette, ha Stiles elégedetlen. Azt szerette, amikor ott feküdt mellette, boldogság illatozott minden porcikájából, és ellazult az örömtől.
- Igyekszem…
Stiles nem vágta rá, hogy „igyekezhetnél jobban is”, talán nem is gondolta ezt, talán csak Derek maga gondolta. Akarhatná jobban. Bízhatna jobban.
Az elméjét kellett ellazítania. Kikapcsolni az örök monitorozást, elhinni, hogy van egy kis idejük most arra, hogy békésen heverjenek, hogy együtt legyenek, csak egymással. Most egy kicsit összetartozzanak.
Derek magába szívta Stiles illatát, az izgalmát, jókedvét, kíváncsiságát, és hagyta, hogy mindent mást kiszorítson. Aztán lassan, kényelmesen fújta ki, ellazítva az összes izmát. Stiles finoman érintette meg a csuklóját, Derek belerezdült a simogatásába, aztán újra elengedte magát. A fiú csak akkor tapintotta ki és nyomta meg az izmot az ér mellett.
Derek karmai azonnal előpattantak. Így, hogy elengedte a tudatosságot, a teste reagált, ahogy a macska karmai bújnak elő, ha pontosan a tappancsa párnás közepéhez nyomod az ujjad. Ártatlan, ellazult, hihetetlenül őszinte.
De egy vérfarkas nem olyan, mint egy macska, normális esetben nem engedheti annyira el magát bárki más jelenlétében, hogy ne ő maga irányítsa a teste reakcióit. Egyetlen rosszul megválasztott pillanat, és vége. Rosszkor bukik le, rossz ember figyel rá, rossz…
Stiles összefűzte a kezüket. Derek karmai még mindig elöl voltak, furcsán festettek Stiles keskeny kézfején, de a fiú kedvtelve nézegette.
- Úgy szeretem!
- A karmaimat? - Derek felvonta a szemöldökét. Stiles nevetett, kicsit ránehezedett Derekre, kellemes volt a teste melege, súlya, a meztelen bőre érintése Derek bőrén.
- Hogy önmagad vagy mellettem. Hogy bízhatunk egymásban…
Stiles végigcirógatta Derek összes ujját, mintegy megszámlálva őket. Elidőzött a karmokon is, finoman hozzáérintette az ujjbegyét mindegyikhez.
- Szeretlek. - Stiles csókot lehelt Derek tenyerébe, aztán a csuklójára is. Derek visszahúzta a karmait, hogy óvatoskodás nélkül simíthassa végiga a fiú arcát. Megmarkolta Stiles tarkóját, magára húzta a fiút, keményebben csókolta.
Stiles hozzátörleszkedett, Derek keze végigfutott a hátán, le meztelen fenekéig. Vékony, alig-izmos, forró, incselkedőn mozduló test. Stilesnak fogalma sem volt róla, mennyire vonzó ő Derek számára. Hogy megvan benne minden, amitől Derekben felébred a vágy. Vágy az otthon, a béke, a biztonság, az elfogadás iránt. És persze, szexuális vágy is. Minden lehetséges módon megízlelni és megjelölni azt az embert, aki hozzá tartozik. Magáénak tudni, maga mellett tudni.
Stiles nyiffant egyet, ahogy átfordultak az ágyon. Derek fölé térdelt, hogy ne nehezedjen teljesen a fiúra, de szorosan hozzásimult, meztelen ölüket összedörgölte. Stiles hangosan nyögött, hátrafeszített feje még a szokottnál is vonzóbbnak mutatta karcsú nyakát. Derek lecsapott rá, csókolta, ajkával tapintotta ki Stiles nyakán az ütőeret, érezte a meglóduló vér finom dobolását.
- Derek… Kívánlak.
Nem mintha ezt szóvá kellett volna tenni. Az íze, a szaga, az illata, a törleszkedése egyformán beszélt Stiles helyett, de jólesett hallani, ahogy elfúló hangon, kérve suttog.
Derek egyik keze a fiú hajába túrt, a másik a dereka, feneke alá siklott be. Stiles felzihált, amikor a lehető legszorosabban egymáshoz simultak, és Derek erőteljesen előrelökött. A fiú két keze Derek lapockáján, hátán járt, a feneke felé kalandozva. Bizonyára keményebb mozdulatokra akarta ösztönözni, legalábbis hálásan felnyögött, amikor Derek tempót váltott.
Összedörgölőztek, mint a kölykök, csókolták vagy lihegős csendben bámulták egymást, míg közeledett a gyönyör. Ártatlan volt, mint a pillanat, amikor Stiles kedvére csalhatta elő a Derek testében rejtező vadat. Ártatlan, de valami sokkal többet, titokzatosat és erőteljeset sugalló. Stiles a fülébe suttogott, összevissza, finoman borzoló szavakat, és szorította a két karját, amikor elélvezett, és Dereket ebben az édes, remegős, egymásba bújós ölelkezésben járta át a gyönyör.
Fáradtan hanyatlott a fiúra, tudta, hogy nehéz, de szüksége volt néhány másodpercre a kába kielégültségben, mielőtt lehengeredett volna. Stiles simogatta a karját, Derek szinte csak arra eszmélt fel, ahogy megnyomta ismét az izmot a kezén, és elégedetten felkuncogott.
- Nem lesz már elég? - mormolta morcosan.
- Nem… - Stiles puszit lehelt rá, legördítette magától, Derek pedig ösztönösen húzta vissza a karmait, hogy aztán az ölelésébe vonhassa a fiút. - Sohasem elég látni, hogy megbízol bennem.
Derek Stiles izzadtságtól csatakos hajába túrt.
- Megbízom. Szeretlek.
Stiles elmosolyodott. Szélesen, lelkesen, ahogy csak Stiles képes fültől-fülig vigyorogni. Dereket melegséggel töltötte el a gondolat, hogy most boldoggá tette. Stiles odabújt hozzá, az arcához dörgölőzött, aztán ottmaradt. A nyakába szuszogott. Jó volt ölelni. Békés és tökéletes.
Továbbá pedig fontos infó: jövő szombaton (holnaphoz egy hétre) 15 órától Szelídíts meg! könyvbemutató! Infók erről ide kattintva érhetők el
Cím: Önmagad
Páros: Derek/Stiles
Korhatár: 18 év
Figyelmeztetések: erotika, vérfarkasfília, pwp
Tartalom: Egy vérfarkas mindig ura önmagának - vagy van olyan helyzet, amikor végre lazíthat?
Megjegyzés: Ezt is a 6B évad ihlette, pontosabban az élőblogos ledarálásom alatt az egyik beszélgetésünk wiharveszanyoval ;)
Egyben számításaim szerint ez a legrövidebb történet.
- Mutasd meg még egyszer!
Derek az égre emelte a szemét, kezét ökölbe szorította, és lassan kiengedte.
- Na… - Stiles ujja játékosan futott végig az alkarján. Derek mordult egyet. - Most mondjam azt, hogy légyszi, légyszi?
- Ne merészeld - dörmögte Derek.
Mély lélegzetet vett, és lassan fújta ki. Igyekezett közben ellazítani a karját. Finoman elengedni minden egyes izmot, hagyni, hogy az ágyra nehezedjen a kézfeje, alkarja. Mégsem sikerült eléggé. Amikor Stiles kitapintotta a csuklóját, az izmai ösztönösen feszültek meg és álltak ellen. Begörbültek az ujjai, de ennyi, inkább csak a védekezés, semmint a várt reakció miatt.
- Derek! - Stiles elégedetlenül grimaszolt. Derek sóhajtott. Nem szerette, ha Stiles elégedetlen. Azt szerette, amikor ott feküdt mellette, boldogság illatozott minden porcikájából, és ellazult az örömtől.
- Igyekszem…
Stiles nem vágta rá, hogy „igyekezhetnél jobban is”, talán nem is gondolta ezt, talán csak Derek maga gondolta. Akarhatná jobban. Bízhatna jobban.
Az elméjét kellett ellazítania. Kikapcsolni az örök monitorozást, elhinni, hogy van egy kis idejük most arra, hogy békésen heverjenek, hogy együtt legyenek, csak egymással. Most egy kicsit összetartozzanak.
Derek magába szívta Stiles illatát, az izgalmát, jókedvét, kíváncsiságát, és hagyta, hogy mindent mást kiszorítson. Aztán lassan, kényelmesen fújta ki, ellazítva az összes izmát. Stiles finoman érintette meg a csuklóját, Derek belerezdült a simogatásába, aztán újra elengedte magát. A fiú csak akkor tapintotta ki és nyomta meg az izmot az ér mellett.
Derek karmai azonnal előpattantak. Így, hogy elengedte a tudatosságot, a teste reagált, ahogy a macska karmai bújnak elő, ha pontosan a tappancsa párnás közepéhez nyomod az ujjad. Ártatlan, ellazult, hihetetlenül őszinte.
De egy vérfarkas nem olyan, mint egy macska, normális esetben nem engedheti annyira el magát bárki más jelenlétében, hogy ne ő maga irányítsa a teste reakcióit. Egyetlen rosszul megválasztott pillanat, és vége. Rosszkor bukik le, rossz ember figyel rá, rossz…
Stiles összefűzte a kezüket. Derek karmai még mindig elöl voltak, furcsán festettek Stiles keskeny kézfején, de a fiú kedvtelve nézegette.
- Úgy szeretem!
- A karmaimat? - Derek felvonta a szemöldökét. Stiles nevetett, kicsit ránehezedett Derekre, kellemes volt a teste melege, súlya, a meztelen bőre érintése Derek bőrén.
- Hogy önmagad vagy mellettem. Hogy bízhatunk egymásban…
Stiles végigcirógatta Derek összes ujját, mintegy megszámlálva őket. Elidőzött a karmokon is, finoman hozzáérintette az ujjbegyét mindegyikhez.
- Szeretlek. - Stiles csókot lehelt Derek tenyerébe, aztán a csuklójára is. Derek visszahúzta a karmait, hogy óvatoskodás nélkül simíthassa végiga a fiú arcát. Megmarkolta Stiles tarkóját, magára húzta a fiút, keményebben csókolta.
Stiles hozzátörleszkedett, Derek keze végigfutott a hátán, le meztelen fenekéig. Vékony, alig-izmos, forró, incselkedőn mozduló test. Stilesnak fogalma sem volt róla, mennyire vonzó ő Derek számára. Hogy megvan benne minden, amitől Derekben felébred a vágy. Vágy az otthon, a béke, a biztonság, az elfogadás iránt. És persze, szexuális vágy is. Minden lehetséges módon megízlelni és megjelölni azt az embert, aki hozzá tartozik. Magáénak tudni, maga mellett tudni.
Stiles nyiffant egyet, ahogy átfordultak az ágyon. Derek fölé térdelt, hogy ne nehezedjen teljesen a fiúra, de szorosan hozzásimult, meztelen ölüket összedörgölte. Stiles hangosan nyögött, hátrafeszített feje még a szokottnál is vonzóbbnak mutatta karcsú nyakát. Derek lecsapott rá, csókolta, ajkával tapintotta ki Stiles nyakán az ütőeret, érezte a meglóduló vér finom dobolását.
- Derek… Kívánlak.
Nem mintha ezt szóvá kellett volna tenni. Az íze, a szaga, az illata, a törleszkedése egyformán beszélt Stiles helyett, de jólesett hallani, ahogy elfúló hangon, kérve suttog.
Derek egyik keze a fiú hajába túrt, a másik a dereka, feneke alá siklott be. Stiles felzihált, amikor a lehető legszorosabban egymáshoz simultak, és Derek erőteljesen előrelökött. A fiú két keze Derek lapockáján, hátán járt, a feneke felé kalandozva. Bizonyára keményebb mozdulatokra akarta ösztönözni, legalábbis hálásan felnyögött, amikor Derek tempót váltott.
Összedörgölőztek, mint a kölykök, csókolták vagy lihegős csendben bámulták egymást, míg közeledett a gyönyör. Ártatlan volt, mint a pillanat, amikor Stiles kedvére csalhatta elő a Derek testében rejtező vadat. Ártatlan, de valami sokkal többet, titokzatosat és erőteljeset sugalló. Stiles a fülébe suttogott, összevissza, finoman borzoló szavakat, és szorította a két karját, amikor elélvezett, és Dereket ebben az édes, remegős, egymásba bújós ölelkezésben járta át a gyönyör.
Fáradtan hanyatlott a fiúra, tudta, hogy nehéz, de szüksége volt néhány másodpercre a kába kielégültségben, mielőtt lehengeredett volna. Stiles simogatta a karját, Derek szinte csak arra eszmélt fel, ahogy megnyomta ismét az izmot a kezén, és elégedetten felkuncogott.
- Nem lesz már elég? - mormolta morcosan.
- Nem… - Stiles puszit lehelt rá, legördítette magától, Derek pedig ösztönösen húzta vissza a karmait, hogy aztán az ölelésébe vonhassa a fiút. - Sohasem elég látni, hogy megbízol bennem.
Derek Stiles izzadtságtól csatakos hajába túrt.
- Megbízom. Szeretlek.
Stiles elmosolyodott. Szélesen, lelkesen, ahogy csak Stiles képes fültől-fülig vigyorogni. Dereket melegséggel töltötte el a gondolat, hogy most boldoggá tette. Stiles odabújt hozzá, az arcához dörgölőzött, aztán ottmaradt. A nyakába szuszogott. Jó volt ölelni. Békés és tökéletes.