Click to view

Nem tudom, hogy akkor most a mai estét pozitívnak vagy negatívnak kéne-e elkönyvelnem, csak azt, hogy most nagyon meg szeretnék verni egy bizonyos embert, aztán beülni egy sarokba és sírni.

Ps: A poszt címéről meg csak én tudom, miért vicces.

rájövök, hogy nekem kéne egy pszichológus, mert kurvára nem egészséges ez így...

Időnként nagyon össze szoktam veszni a tudatalattimmal, és mostanában jól megvoltunk egy ideje, leginkább azért, mert nem akart baromságokat beadni nekem, de azt hiszem, rájött, hogy tök régóta nem tombolt már egy jót, szóval rákezdett ( Read more... )

Nighttal egyetértettünk ma abban, ha felnövünk, olyanok akarunk majd lenni, mint Apu. És belegondolva rájöttem, hogy én már annak is örülnék, ha csak feleolyan menő lennék, mint Apu.

hogy hogy a picsába lehetnek olyan barátaim, akikkel nem egyezik az ízlésünk és soha semmiben nem értünk egyet, és mindig felhúzom magam, hogy nagyrészt csak szemetet olvasnak/néznek, vagy ha mégse, azt is utálják, ami annyira zseniális, hogy nem is értem, hogy lehet utálni.

vissza a másfél hónappal ezelőtti állapothoz.
Mielőtt megszületünk, miért nem dönthetünk arról, hogy meg akarunk születni? Én nemet mondanék...

LiveJournal app for WP7

Hihetetlen, hogy egész nap el tudok egy tök kis dolgon agonizálni.
Meg hogy az agyam mindent túlkombinál, és hiába tudom, mi a helyzet, attól még minden szarra gondolok, aminek köze sincs a valósághoz.

soha nem leszek elég jó. Soha nem fejezek be semmit, ha meg mégis, rájövök, hogy ez nem nekem való. Mindig mindenről kiderül, hogy nem olyan, ahogy azt én elképzeltem, és tudom, hogy az élet nem kívánságműsor, de olyan nehéz lenne azt kérni, hogy legalább egyszer, amikor felkelek, ne azzal kelljen kezdenem a napot, hogy "úristen, de utálom az ( Read more... )

ha másra nem is volt jó, és itt meg is állunk, legalább önismeretre tökéletes volt. Azzal, hogy felismertem, tulajdonképpen mi is a problémám, egy lépéssel közelebb kerültem a megoldáshoz.