Álmomban csak te és én- 7. rész
A telefonom csörgése zökkent ki önmagam ostorozásából, amit iszonyúan megérdemlek. A táskámban van, ami az előszobában. Érte megyek, és mielőtt felvenném megnézem ki hív. A képernyőn Risa neve villog. Vele se beszéltem már vagy két hete akkor hívott utoljára, hogy érdeklődjön életben vagyok e még. Felveszem.
- Szia Risa!
- Szia! Hírem van! Na, visszaköltözhetsz, mert apa belátta, hogy jól viselkedtél, és a tegnapi vizsgád is ötös lett, szóval már szereztem is neked egy-két forgatókönyvet, amit át kéne nézned. Minél hamarabb visszazökkensz a régi kerékvágásba annál jobb! - a régi kerékvágás. Már majdnem el is felejtettem, hogy ez csak átmeneti időszak. Most vissza kell majd mennem, itt kell hagynom Yount, és pont most kellett nekem elbasznom, SZÓ SZERINT!!!
- Risa…- elkezdek zokogni, nem sírok, én férfi vagyok akkor is, ha homokos. Apám belém verte, szó szerint verte, hogy nekem, egy Rymmenek nem szabad sírnom, soha.
- Mi a baj?! Basszus Lyon jól vagy? Küldjek oda valakit, mi törtét? - aggódik, szerintem életemben, ha négyszer látott sírni akkor sokat mondok, azok is már vagy tíz évvel ezelőtt voltak.
- Gyere ide! Csak te jó? És ne hozz költöztetőket, meg senkit érted? Csak te…
- Azonnal ott vagyok! Sietek, szia! - a telefont már le is rakta, de tudom, hogy tényleg siet. Már a kocsijában ülhet.
Nem állok fel az ajtó mellől. Odarogytam le, ott is maradok. Itt zokogok, és nem fogom abbahagyni. Az ajtót kémlelem, mikor jön meg. Végre megjött, hallom, ahogy a kulcsokkal szöszmötöl, neki is vannak. Nem tudom, miért meg honnan, de jó hogy vannak. Most nem tudnék felállni. Benyit, és amint meglát, megáll, csak néz rám, elég siralmas lehetek, mert elképedve zárja be az ajtót, és guggol mellém azonnal. Átölel, és a vállam kezdi el simogatni. Nincs kiöltözve, egy farmer, meg egy felső tornacipővel. Ő most az egyetlen hugicám, és nem a menedzserem.
- Nyugi! Lyon, minden rendben van! Mi a…
- Egyáltalán nincs minden rendben! Egy vadbarom vagyok! Egy hülye hólyag! Mindent elbasztam! - félbeszakítom, ő néz rám elég nagy szemekkel, nem látott még önmagamat szidni. Látta hogy szidok mindenkit magam körül, tapasztalta is, de hogy önmagam, azt még életében soha.
- Lyon, gyere! Menjünk, be a konyhába jó?! Főzök kávét, meg kapsz valami reggelifélét is. Felállok, de támolygok, már nem vagyok részeg, és másnaposnak sem érzem magam, mégis rosszul érzem magam.
Betámogat és leültet az asztalhoz. Felrakja a kávét főni, és tojást vesz elő. Tojásrántottát csinál. Nem beszélünk, de ez most feszült csend. Én tudom, hogy beszélnem kell, ő tudja, hogy segítenie kell, de nem tudja miben, szerintem el sem tudja képzelni. Amikor a tojás, abba a stádiumba kerül hogy: Mindjárt kész. Önkéntelenül is felállok és megterítek két személyre. Itt már hugicám fekete szemei, igen csak nagyra kerekedtek. Én önállóan, szó nélkül megterítek, méghozzá neki is?! Még nem szól kitölti a kávét, kiszedi a két tányérra a tojást, és leül velem szemben. Először enni akarok, csak aztán mesélni. Elkezdek enni, de kezem hamar megáll. Ez nem olyan…Ez nem olyan finom, mint Youné. Kávéval próbálom leöblíteni, de az sem olyan. Kérdőn néz rám, amikor látja, hogy kedvenc reggeli összeállításomat, fintorogva tolom el magam elől. Már épp megszólalna, de megelőzöm:
- Bocsi, hogy nem eszem meg, de ez nem OLYAN.
- Nem milyen? Nem elég sós, nem elég finom, a kávé keserű rakjak még bele cukrot?
- Nem önmagukban finomak, csak ezek nem olyan ízűek, mint amiket Youn készít.
- Ki az a Youn? - örülök, hogy megkérdezte, így könnyebb valamennyivel neki kezdeni.
- Jó, emlékszel, hogy amikor befejeztük a CD-t, akkor egy csomó ideig nem akart sikerülni a felvétel, és aztán a végén meg sikerült, teljesen tökéletesen. Miatta volt. Ott volt a folyosón, és amikor benézett, megláttam, és miközben felénekeltem, nem tudtam, mit csinálok, mert őt bámultam. Iszonyat szép mélykék szemei vannak! A nagyanyjától örökölte, meg a haját is, mert szőke ugyebár, és mindenki japán a családjában csak a nagymamája nem, és csak ő örökölte ezeket a csodás tulajdonságokat. Ezután, azért feküdtem le azzal a kölyökkel, mert el akartam felejteni, hogy valakit ennyire megbámuljak, és ekkora hatással legyen rám. Az elég balul sült el. A lényeg az, hogy miután megjöttek a költöztetők, meg mindent rendbe raktam már elmúlt hat óra, és kezdtem éhes lenni. A hűtőm persze üres volt, ezért elindultam, valamiféle boltba venni.
- A boltok nagy része hatkor bezár.
- Igen, most már én is tudom, de akkor nem tudtam, ráadásul esett is. Eláztam, meg minden mire hazaértem, és csak a reggeli kávéd volt bennem, amit reggel főztél nekem.
- Akkor még ízlett…
- Na, ne szakíts állandóan félbe. Szal, akkor miután hazajöttem összefutottam vele épp szidott mindenkit és mindent, mert egy csomó holmija volt és a zárak vacakolnak, szerintem te is tapasztaltad, - erre csak biccent és figyel rám tovább - segítettem neki kinyitni az ajtót, és meg akarta hálálni, én mondtam, hogy nincs mit, és nincs mivel, de megkordult a gyomrom, ezért meghívott vacsira. Azóta meg mivel amúgy elkésnék, reggel ő kelt fel, és ő főzi a kávémat, meg a reggelit mindkettőnkre. Én terítek, beágyazok, elkészülök. Megtanított bevásárolni, meg takarítani. Hogy én hogy utálok takarítani. Kiderült, hogy egy egyetemre járunk, csak ő két évvel alattam. Aztán minden jól ment. Megismertem a szomszéd néniket, ők is tök rendesek, meg aranyosak- megállok, erőt gyűjtök ahhoz, hogy tovább mondjam.
- Ha csak nem szeretnél elköltözni innen, annak semmi akadálya végül is, de én ennél kicsit többet érzek a kiborulásodban.
- Akkor nagyon jól érzed! Tegnap reggel felkeltett meg minden, és tegnapelőtt este meg elküldött tanulni, de nem említette, hogy a vizsgára tanuljak, így nem tanultam. Reggel említette a vizsgát, és veszekedtünk, nagyon fasz voltam vele, aztán amikor elrohant utána mentem kibékítettem, bocsánatot kértem. A vizsgát letettük mindketten ötösre, ezért még pár emberrel elmentünk megünnepelni. Bebasztunk, de elég rendesen. Amúgy sem igazán bírja az italt, de most minden eddigi alkalmon túltett. Haza jöttünk, és idehoztam, be mert ez a kulcs volt a kezemben, leültünk a kanapéra, és ő valahogy az ölembe keveredett. Így ültünk, amikor leesett neki, hogy az álló farkamon üldögél, és kikövetkeztette, hogy rá indultam be.
- Megfektettél egy barátot. ÉS??? Túléli, és az újságok szerint amúgy is jó vagy az ágyban! Nem hinném, hogy panaszkodni fog.
- Rossz hír vagy jó hír az, hogy ő több barátnál?- kicsit leesett az álla. Nekem a barátság volt eddig a legmagasabb olyan kapcsolatforma, amihez érzelem kell, most meg azt mondom több mint barát- Elhiszem, hogy fura, de én azt hiszem belezúgtam. Nem biztos, mert nem voltam még szerelmes, de én ilyennek képzelném el a szerelmet. Igen, azzal se lenne baj, ha megdöntöm akit szeretek, de… Szóval a csókban még benne volt, utána meg nem tudom, nem igazán gondolkodtam, amikor elkezdtem kiverni neki, még nem nagyon tiltakozott, sőt élvezte, de hülye voltam, és mint a tahó, bunkó vadállatok, megfordítottam, és egyszerűen elkezdtem baszni! Én nem akartam bántani, de annyira elvette az eszem! Azt hittem, hogy azért remeg mert jó érzés neki, de ő zokogott! Sírt! És vérzett. Szűz volt, Risa! Elengedtem, de már későn, már megtettem, és nem tettem semmit sem az ellen, hogy kisétáljon az ajtómon! Egy hülye fasz vagyok! Képes vagyok én egyáltalán érezni? Bárcsak dögölnék meg, én nem akartam neki rosszat!- és sírok, nem akartam, de muszáj, annyira fáj…Nekem is fáj! Akkor neki még jobban!
- Jó be kell látnom, egyáltalán nincs semmi sem rendben. De minden helyre hozható! Figyelj, szerintem most tényleg szereted. Azért történhetett meg ez is, túlságosan vágytál rá, nem csak a tested a lelked is. Ez olyan szent maszlagnak tűnhet, meg olyan átlagos, de ne add fel, ha elmondod neki, hogy mit érzel szerintem minden rendbe jön.
- Miért jönne?! Ő nem akart engem! Csak nekem volt fontos! - kétségbe vagyok esve, biztos csak a pia miatt ment bele, én meg azt hittem, hogy ő is érez valamit.
- Akart! Figyelj, lehet hogy a pasi fejeddel, nem esett még le, de ha nem akart volna, akkor nem csókol vissza, lehet benne bármennyi pia, és főleg nem engedi, hogy hozzá érj ott! Amilyennek leírtad, nagyon rendes, és pici szíved nagy szerelme lehet, nehogy itt baszd el! Örülnék valakinek, aki ilyen rendes, és szeret is, és leveszi a vállamról a pesztrálásod egy részét. Tök haszon lenne már! Úgyhogy nem hagyom, hogy elszalaszd!- már mosolyog rá. Elhiszem neki, és átgondolva, talán igaza van. De mit tegyek, akkor nem mentem utána…Mi van ha elment innen valahova? Hol találom meg?
- Köszönöm, de mit csináljak, és hogy? Azt se tudom, hol van! Fontos nekem, Risa!
- Rendben, akkor keresd meg, nem hinném, hogy messze ment volna. Ha nincs otthon, nézd meg a három nőnél, akiket említettél. Mondj el mindent, kérj bocsánatot, és ha kibékültetek, hozd ide szeretném megismerni, mert szerintem elég szoros kapcsolat lesz köztetek, és a családod tagjaként szeretném megtekinteni a választottad. Na, gyerünk! Indulj már!!! - és én felpattanva már száguldok is következő célom felé, ami nem más, mint a szomszéd lakás.