Blue Tranquilium 1/5
A mű címe: Blue Trianquilium
Fordító: Miluiel
Író: itt: Schemingreader vagy itt: Schemingreader
Itt az eredeti mű :)
Korhatár: 18
Figyelmeztetések: Addiction/Drug Use, Hurt/Comfort, első alkalom, humor, PWP, slash
Blue Tranquilium
Harry úgy gondolta, nem meglepő, hogy Pitonnak pánikrohama van a wizengamoti pere után. Ez előre látható volt. A furcsa dolog ebben az volt, hogy ő, Harry, megkapta a felügyeletet a hiperventilláló idősebb férfira. Mégis, hogy sikerült felelősséget vállalnia Pitonért?
Az ő tanúvallomása mosta tisztára Pitont Dumbledore meggyilkolásának vádja alól. Ez volt a legkevesebb, amit tenni tudott azért a férfiért, aki közé és Voldemort átka közé állt. A legkevesebb, amit tenni tudott azért a férfiért, aki előbújt a rejtekhelyéről, hogy végül kitegyék egy bírósági eljárásnak. A legkevesebb, amit tenni tudott azért a férfiért, aki felmentette Harryt a gondatlanságból elkövetett emberölésért, amit végül is ő követett el Dumbledore ellen a bájitallal még a barlangban; tartozik Pitonnak.
De ez nem azt jelentette, hogy szeretnie is kellett őt.
Piton még mindig ugyanaz a csúnya, öreg, higgadt faszrázó, miközben, mint mindig, ugyanazzal az intenzitással nézett dühösen Harryre. „Istenem, miért utál engem ennyire?" Töprengett Harry magában. „Az ő hibája, hogy azt hittem, megölte Dumbledore-t, honnan tudhattam volna, hogy mi történik?"
Miután véget ért a per, Harryék elhoppanáltak a Minisztériumból. Mire a két férfi bebotladozott Piton házába a Fonó sor végén, Piton zihált és sápadt volt.
- Piton professzor, jól van? - kérdezte Harry.
- Valamiféle átoknak kell lennie, Potter, nem tudok lélegezni, és a szívem is zakatol!
- Van fájdalom a mellkasában? Fáj a karja? - Harry meglehetősen biztos volt benne, hogy Pitonnak nincs szívrohama, de a gyakornokoskodása Madam Pomfreynél megtanította rá, hogy inkább kérdezzen. Mindig először kizárta a legtöbb életveszélyes betegséget, és azután maradt a legnyilvánvalóbb.
- Nem, Potter, nincs szívrohamom - mosolygott csúfondárosan Piton. Azután aggodalmasan felpillantott. - Vagy igen? Igazad van! A szívem egy mérföldet rohan egy perc alatt. Jézus! Le kell ülnöm. Én... én meg fogok halni?
- Szerintem, pánikrohama van, Piton.
- Ez... Mi ez? Óh, Istenem! - Még sápadtabb lett, mint általában, csaknem zöld.
- Émelyeg? - kérdezte Harry. A fejében pipálgatta a tüneteket.
- Nem érzem a karjaimat! Nem érzem a testem!
- Tudathasadás...
- Ez... ez egy átok lesz, Potter. Csinálj valamit!
- Finite Incantatem - mormogta Harry. Piton lerogyott egy konyhaszékre.
- Jobban van? - kérdezte Harry. Pitonnak sikerült a látható gyötrelmei ellenére szarkasztikusnak tűnnie. - Rendben, akkor hol tartja a gyógyító bájitalokat?
Piton a mosogató fölötti szekrény felé intett, mire Harry felpattant áttúrni azt.
- Ez úgy néz ki, mint a Kék Tranquilium bájital, amit Madam Pomfrey is használ. A címke lehámlik, de úgy tűnik, hogy ugyanazok a hozzávalók vannak benne. - Harry egy varázslatot használt a bájital tesztelésére, hogy biztos legyen benne, a címke tényleg passzol az összetételhez.
- Nincs szükségem bájitalra. Arra a kék folyadékra gondol? Az... az legfőképpen macskagyökér kivonat. Húsz éve csináltam. Az voltaképpen... - Piton hangja elcsuklott, miközben újra rátört a zihálás és hiperventilláció.
- Nos, úgy tűnik, egyezik a címke azzal, amije Pomfreynak is van. Szerintem, be kéne vennie ebből, ha ez tényleg az.
- Re... rendben. - Ez is azt mutatta, mennyire betegnek érzi magát Piton, hogy mégis hajlandó volt bevenni a bájitalt.
Harry kiöntött valamennyit egy pohárba, és segített Perselusnak meginni azt.
- Nagyon kihűlt, talán a sokk miatt. Szerintem, le kéne dőlnie egy picit. Szüksége van arra, hogy betakarózzon és felmelegedjen. Tudok csinálni egy teát.
Perselus kezei remegtek, amikor töltött magának még egy pohárral a bájitalból.
- Biztos benne, hogy szüksége van ilyen sokra abból a cuccból? - kérdezte Harry. - Nem testtömeg által adagolják? Maga nem túl nagy.
Perselus reszketegen kuncogott, és ingatta hosszú kezét. Homályosan rá nézett.
- Nem tudom elhinni, hogy életben vagyok, Potter. Kész voltam meghalni.
- Gyerünk, Piton, felviszem a lépcsőn, és ágyba rakom. Gyerünk, keljen fel!
Harry ráterítette Piton hosszú karjai közül az egyiket a vállára, és támogatni kezdte őt a lépcsők felé. Piton haja, amit frissen azon a reggelen mostak a per miatt, sovány arcába hullott, elfedve annak kifejezését. Megtántorodtak a lépcsőkön. Piton csak alig segített vinni magát.
- Minden rendben! - Harry nem akarta ledobni őt az ágyra, de fel kellett fedeznie, hogy Piton meglepően nehéz. Úgy gondolta, hogy Piton nem az a fajta valaki volt, aki képes lebegni, ha elviszed úszni.
Áttámolygott a szobán a régi tanárával. Teljesen olyan volt, mintha táncolna egy nagy hiénával. Harry leült az ágyra, miközben lerakta Pitont az ágyra maga mellé.
- Rendben, most bebújtatom a takarók alá. Nincs szükség arra, hogy levetkőztessem, ez is melegíti legalább.
Feltette mindkét lábát az ágyra, és párnát nyomott a nem tiltakozó fej alá. Levette Piton cipőit, és fölé húzta a takarókat, leült mellé az ágyra, hogy bebugyolálja őt.
Piton elkezdett kuncogni magában, és nem úgy tűnt, hogy képes abbahagyni. Mivel Harry sohasem hallotta őt nevetni, nemhogy kuncogni, ezért ez kissé nyugtalanító volt.
- Lehet, túl sokat vett be a bájitalból - mondta Harry próbaképpen.
- Óh, valóban úgy gondolod, Potter? - kérdezte vontatottan Perselus, és még többet nevetett. Nem hangzott szarkasztikusnak, mint általában, nagyon is ellazult volt. Felnézett Harryre, és ráhunyorgott. Miután kapcsolatot teremtett, megragadta Harryt a vállainál, és lehúzta őt egészen közel az arcához.
Harry olyan hangot adott ki, ami zavarba ejtően hasonlított egy nyikkanáshoz.
- Hmmmm - duruzsolta Piton kásásan. Azután megcsókolta Harry arcát. Az ajkai nyitva voltak, szája meleg volt és nedves. És puha. Végigcsókolgatta Harry hajvonalát, karjai lazán megszorították a másik férfi vállait.
- Hmm, hmm, hmm - duruzsolta magának Piton.
- Piton az a helyzet... hogy nem vagy önmagad - fulladt el Harry. Piton egy nagyon élvezetes illatú borotválkozás utáni arcszesz bájitalt viselt.
- Akkor ki vagyok én, hmm? - mondta Piton, és felhorkantott. Álmosan pislogva belenézett Harry szemeibe. - Aw - mondta lágyan, de nem fejezte be a gondolatot. Megcsókolta Harry sebhelyét.
- Istenem, ne... - mondta Harry. Piton vékony ajkai nagyon forróak voltak, és tényleg csodálatos volt, ahogy így homlokon csókolta. A fejfájásokkal teli évek során senki sem csókolta meg a homlokán, jött rá.
- Minden rendben, Harry Potter. Harry Rohadt Potter. Harry Rohadt Jó Potter - mondta Perselus. Azután nevetett egy kicsit. Teljesen körbesimította körülötte a karjait és megölelte, lehúzta Harryt, hogy rajta legyen. - Most elkaptalak. Rendben leszel pici Harry.
- Pici Harry? - ismételte hitetlenkedve. Küzdött a felállásért, de megpróbálta nem túl nyilvánvalóan csinálni.
- Nem vagy már kicsi többé, ugye? Magas lettél - mondta ragyogva Perselus. - Felnőttél, pici Harry Rohadt Jó Potter, és most már rohadt jó, rohadt jó.
Még egy kicsit csókolgatta Harryt, ezennel egyenletesen nedvesen. Egy pillanattal később Harry ráeszmélt, hogy Piton épp nyalogatja mindenhol, ahol csak éri. Még Harry haját és az ingét is megnyalta. Harry ellentmondó késztetések között őrlődött: a pezsgő, elfojtott nevetése, a menekülési vágya és a szexuális ösztönei.
- Most van egy merevedésed, vagy nincs? - dúdolta Piton - Minden rendbe' van! Ne aggódj! Megoldom, nekem is van!
Elkezdett körözni a csípőjével, így a merevedése a ruháikon keresztül Harryéhez súrlódott.
- Benzoátok! Benzoátot adtál nekem, pici Potter fiú. Minő friss új... benzoátok. Kedvelem a benzoátokat. Te, meg lehet, nem vagy már pici fiú többé.
- Nem - fulladt el Harry.
- Nem, nem vagy kicsi egyáltalán - mosolygott önelégülten Perselus. Lesimított kettőjük között, és megcirógatta Harry farkát a feszülő nadrágon keresztül. - Nem kicsi egyáltalán - mondta Perselus újra, és még többet nevetett magában. - Ne állj fel - mondta, mikor Harry ki akart szabadulni az ölelésből. - Képes lettem volna meghalni érted, ha hagyod, te kis hülye. Bájos kis hülye. De helyette az a kicsi patkány volt, aki meghalt a bájos kis hülyéért. Azt kívánom, bár én lettem volna. De nem most, mivel a kiváló drog... (ford.: szójáték *)
- Ezt hogy érted, benzoidok?
- Úgy értem, ez az általam készített bájital lemásolja a benzoidazepinensek hatásait. Hasonló a váliumhoz vagy a xanaxhoz, Potter. Nyugtató! Eufórikus!
- Ez az, amit adtam neked?
- Igazad volt, hogy ez egy nyugtató, soha nem éreztem magam még ennyire nyugodtnak egész életemben.
Piton kuncogott magában még egy keveset.
Körkörösen dörzsölgette Harry hátát, a keze egyre lejjebb és lejjebb csúszott.
- Csak egyszer vettem be. Azóta vesztenem kellett egy kevés súlyt. Vagy drogtűrést, vagy valami hasonlót.
- Elérted, hogy a bájitaltól elszállj?
Piton teli torokból felnevetett.
- Mondja ezt James 'Dr. J.' Potternek a fia, a fickónak, aki bevezette a cannabist Roxfortba!
- Soha nem ismertem őt - motyogta Harry, miközben megpróbált felállni. De Piton mozdulatlanul tartotta szorosan a derekánál fogva.
- Szegény Potter, ezt próbáltad meg az utolsó tizenöt évben elmondani nekem. - Piton még mindig mosolygott, és ez még mindig nagyon helytelennek tűnt az arcán. Harry feltámaszkodott az egyik karjára. Piton tökéletes jóindulattal nézett fel rá, és Harry örömében kipirult. Igazán vágyakozott ennek a rettenetes embernek a jó véleményére? Valami sokkal kielégítőbbet érzett, mint a szex; az elfogadást a régi tanárától.
Bár talán az, amit Piton jóváhagyott, az szexuális.
Harry kemény volt. Piton kezei felmelegítették, és nyugodtan játszottak az izmokkal a hátán, legyúrtak teljesen a farizmáig. Piton masszírozta Harry farpofáit, és egymáshoz nyomta az erekcióikat.
- Harry Potter, meg fogsz baszni engem, Harry Potter - énekelte Piton egy lélegzet alatt, valami ismeretlen régi dallamra. - Meg fogsz baszni, míg le nem spriccellek, mer' ez tényleg nem számít, Harry Potter, Harry Homotter, a tetőn...
- Piton, Piton Professzor, én képtelen vagyok... kihasználni az alkalmat... talán...
- A hús hajlandó, még akkor is, ha a szellem gyenge! - Piton nekilátott lefelé csókolgatni Harry testén, addig tekerte magát, míg arcát Harry nyakába nem fúrta. Nyalogatta Harry kulcscsontját és egyre lejjebb a fiatalabb férfi szegycsontján, ahol az ing kinyílt. Könyörtelen volt, még álmosan is.
Harry nem volt benne biztos, hogy mit tegyen. Harry teste válaszolt az ingerekre; Piton gátlástalansága ragályos volt, és Harry nem érezte azt a rémületet, amit néha, mikor közel került egy másik emberhez.
A probléma nem a közelség, ezt bevallotta magának. A közelség nem fagyasztotta le; ez a probléma szexuális volt.
De eddig nem tudott segíteni ezen, csak pár perce. Piton mindenütt ott volt rajta, és nem tudta szabályozni magát a bájital miatt, nem mintha ezt itt valaha megismételnék. Nem volt olyan kapcsolata a férfival, hogy ezt megkockáztathatta volna.
- Potter - mondta Piton rekedt hangon -, fejezd be a sok aggódást, Potter, és felelj meg a szenvedélyes hír... hírnevednek! - Kigombolta Harry ingjét, de elég sokáig tartott neki, amíg megbirkózott a gombokkal, már csak azért is, mert egyszerűen muszáj volt minden frissen felderített bőrdarabot végignyalnia. Kikapcsolta a mandzsettát ez egyik ujjon, és elkezdte nyalogatni felfelé Harry karját a csuklójától.
Harry kifújta a levegőt, picit felmorrant, ahogy Piton nyelve lassan nedves ösvényt húzott a belső karján felfelé a könyökéig.
- Te is mássz be a takaró alá, az én Homotterem, az én Potter haverom - mondta elmosódott hangon Piton. Kibontotta a másik kézelőt is, és megpróbálta lehúzni az inget. - Nem tudnál segíteni, fiú?
Harry levette az ingét, azután a trikóját is, majd egyfajta vállvonással önmagának, becsúszott a takaró alá Piton mellé. Piton azonnal rajta termett, beleszippantott a mellkasszőrébe, és megnyalta az egyik mellbimbóját.
- Mmmmm - duruzsolta. Becsúsztatta az egyik kezét Harry nadrágjába, és elkezdte cirógatni őt. Harry lefogta a kezét, és kilazította az övét, mert így túl szoros volt, mire Piton felsóhajtott.
Piton sokat tudott a férfi testről, döntötte el Harry. Még soha nem érintették így őt. Nos, nem engedte meg nagyon sok embernek, hogy ezelőtt egyáltalán megérintsék. Csak kettőnek, és ők mindketten lányok voltak. Nők. Istenem, gyanította valaha is, hogy milyen jó érzés, amikor valaki simogatja azt a részt, ami a golyói és az ánusza között van? Istenem!
Immár Piton Harry golyóit hengergette a nagy, meleg markában. Nem volt túl gyengéd vagy túl durva.
Azután Piton bevette Harry farkát a szájába. Még mindig csendesen dúdolt. Harry úgy érezte, hogy szemei befordultak a fejébe. Harry szerette, ahogy Piton szopta, nagyon, nagyon szerette ezt az érzést. Az ágyon tekergőzött tőle.
- Piton! Uh! Én el fogok... Én el fogok menni! - zihálta Harry. Piton megragadta Harry seggét, és tartotta, miközben a fiú tovább, mélyebbre csúsztatta a farkát a férfi forró szájában, végül milliónyi apró darabra tört az élvezettől nyöszörögve.
A dereka felől hallotta Piton elégedett szürcsölését. Harry megvonaglott.
Végül felemelkedett, miközben nagyon úgy látszott, hogy örül magának. Ez szintén olyan kifejezés volt, amit Harry eddig még sosem látott, töprengett zavarodottan. Piton körülfogta karjaival Harryt, és szájon csókolta.
- Hm, mesés - mormolta Piton. - És még mindig kemény vagy. Ez mesés.
Harry újra elpirult. Piton megcsókolta az állkapcsát, és azt mondta:
- Mesés, igazán mesés, mesés, mesés.
- Kedvellek, amikor ilyen állapotban vagy - mondta Harry magának.
- Hm? Milyen állapotban? Lebegve, mint egy repcsi? A rögtönzés miatt? - Volt egy leheletnyi régi neheztelés Piton hangjában, de főleg szórakozottnak hangzott.
- Nem. Boldog vagy, és... szeretsz engem.
Piton újra nekikezdett nevetni. Megállt, és elkezdett mondani valamit, azután még többet nevetett.
- Nem, miért nem? Miért döntenénk romba mindent pár megjegyzéssel, eh? Végül ki fogok dőlni, és utána újra seggfej tudok lenni. De addig is dugjuk, eh? Dugjunk. Gyerünk Harry. Dugjunk, dugjunk...
Még mindig énekelt, dörzsölte orrát Harryhez, szimatolt, dúdolt, nyilvánvalóan nagyon lebegve és boldogan. Harry is nevetni kezdett. Ezen nem tudott segíteni.
- Rajtam nevetsz? - kérdezte Piton, és hirtelen nagyon szomorúan nézett.
- Nem - mondta Harry komolyan.
- Nem, nem nevetsz, vagy nem, nem rajtam?
- Nevetek, de nem rajtad.
- Velem nevetsz. Vagy mellettem nevetsz. Vagy kigúnyolsz. Heh.
Harry még többet nevetett.
- Ez az, amit igazán szeretnél egész idő alatt?
- Nem, én valójában egy ideges faszi vagyok. Mit gondolsz, miért csináltam ezt a bájitalt?
- Mire gondolsz, a pánik rohamok miatt?
- Úgy értem, hogy így én is ugyanúgy tudtam élvezni egy könnyed ölelkezést, mint bárki más. Amikor még a húszas éveimben voltam, akarom mondani, mielőtt visszamentem a kettős ügynök bizniszbe.
- Szerintem, én nem vagyok olyan, mint más, ezért... ezért mert én még soha...
- Nem baj, minden rendben lesz. Meglátod.
Ez tényleg Piton? Harry elámult. De Piton már a száját csókolta puhán, nedvesen, majdnem csak nyaldosta a száját, nyalogatta, és Harry elhalmozta a zihálásával.
- Kell egy pálca, hol van... - motyogta Piton.
Harry odahívta a pálcáját, és odaadta neki. Piton összeráncolta a szemöldökét. A ruháik köddé váltak.
- A non-verbális varázslat előnye a meglepetés - mondta Harry mosolyogva, és Piton elkezdett dörgölőzni hozzá.
Azután azt mondta:
- Nahát, mi ez már megint.... Óh...- Ez egy varázslat bizsergése volt, de Harry nem tudta, milyen varázslat lehet az.
- Mit csináltál?
- Szex varázslat. A síkosításért. Ez nem olyan, mint egy nő, tudod. Ez nem csúszós állandóan, amikor csak dugni akarsz.
- Én... nem tudtam. Sosem jutottam el addig.
- Helyes, több marad nekem - mondta Piton értelmetlenül. - Több nekem, több nekem... - És közelebb kígyózott Harryhez, test a testhez ért.
Eztán Piton elfordult Harrytől, és maga köré húzta a férfi karjait. Megfordította Harry kezeit, tenyérrel lefelé, szemben a mellkasával, és elkezdte végigdörzsölni velük a mellbimbóit. Piton előre-hátra mozgatta a fenekét szemben a zsendülő erekcióval.
- Csak csúsztasd be éppen oda, óvatosan, rendben?
Harry széthúzta a farpofákat, és közédörzsölte magát. Egyáltalán nem tudta, mit tegyen. Ujjait a hasítékhoz dörzsölte, és megtalálta a kicsi ráncos lyukat.
- Hogy a pokolba fér be a farkam ide? - ámuldozott halkan.
Piton megragadta Harry farkát maga mögött, és a hegyét a feneke hasítékához dörzsölte, aztán valahogy hátratolta a csípőjét. Harry péniszének feje hirtelen becsusszant.
- Lassan nyomd be, jól van, Potter, lassan, izgass, tágíts, lassan... - A csendes és mély hangú utasítás annyira máshogy hangzott az ágyban, mint az osztályteremben.
Valahogy Piton négykézlábra húzta magát, majd Harry felé pucsított, és igen, lökés, lökés abba a szoros, sima, forró zugba. Annyira lassan mozgott amennyire csak tudott, amíg az egész becsúszott. Nem mozdult pár pillanatig.
- Fájt? - suttogta.
- Nem - suttogta vissza Perselus. - Miért suttogsz? Tudom, hogy a farkad a seggemben van.
- Uh - morogta Harry, a nevetés egy önkéntelen rázkódása miatt csípőjével adott egy kicsi lökést.
- Ez az, bassz meg, ez az...
Bár csak éppen most élvezett el, Harry nem hitte, hogy sokáig fogja bírni. Az a szorító szűk ölelés, a forróság, az ügyesség és Piton örömteli nyögése túl sok volt neki.
- Piton, én... Óh...
- Perselus, a nevem Perselus. Mondd ki - kapkodta Piton a levegőt.
- Pe... Perselus...
Piton rárántott a farkára, gyorsabban és gyorsabban. Harry megbabonázva bámulta.
- Erősebben, Harry, bassz meg erősebben, erősebben!
Hirtelen megérezte Piton szorító orgazmusát körülötte, a feneke önkéntelen összehúzódásait a farka körül.
- Perselus! - Harry hevesen élvezett el, olyan hevesen, hogy azt hitte, el fog ájulni. Ráomlott a másik hátára.
Mindketten elterpeszkedtek. Az oldalukra zuhantak, miközben ölelkeztek, Harry farka kicsúszott Perselusból, aki egy csalódott kis nyögést adott ki emiatt, együtt nevettek fel.
- Még mindig lebegsz? - kérdezte Harry. Felnyúlt, és letörölt egy könnycseppet Perselus arcáról.
- Ez történt előző alkalommal is. A bájital egy dilibogyó, mindig úgy végzed, hogy a végén sírsz.... - szipogott egy hatalmasat.
- Újra utálni fogsz, mihelyst a drog kiürül a szervezetedből?
- Miért, mert megdugtál?
Harry csak bámult rá. Piton vállat vont.
- Miért akartál lefeküdni velem? - kérdezte Harry.
- Miért döntöttél úgy, hogy visszajössz velem ide?
- Szükséged volt valakire, aki vigyáz rád.
- Nevetséges - motyogta Piton. Még inkább ellazult, és elmosolyodott, amikor mégis kimondta. Magához húzta Harryt. Állát a feje búbján pihentette, közel tartva magához a másikat. A lassú és szabályos szívverésének a hangja és a nyugodt, ziháló légzése elaltatta Harryt.
Folytatás... *****************************************************************************************************************
* "I was ready to die for you if I had to, you little prat. Pretty little prat. But instead it was the little rat that died for the pretty prat. I wished it had been me. But not now, because of the lovely drug..." - ez volna az eredei szójáték...
Itt van egy kis infó a benzokról...
A következő rész a Morning After Blue, amiben szerencsétlen Pitonunk megint szépen bedrogozza magát (most véletlenül), de ezennel csak igazat tud majd mondani xD