Perfect bath

[cicusod69]

Mű címe: Perfect bath

Szerző: Miluiel, naomi69 vagy ha jobban tetszik Cicusod69

Fanartom

Figyelzetetés: Slash, Shounen-ai, Trágár nyelvezet, PWP

Megjegyzés: AU, Humor, Drarry

Korhatár: 18

Jogok: A szereplők és a helyszínek teljes joga J.K. Rowling asszonyság kezében vannak.

Jelölések:

Gondolatok

: Párszaszó:

Történet: Drarry!! Draco nem is sejtette milyen borzalmak érik azon a bizonyos estén… Madam Pomfrey, maszturbáló Potterek és egyéb lények. Mi lesz itt?

1. Fejezet

2. Fejezet

Harry pov.

A „Fiú, aki túlélte, és meg is ölte újra" épp a jól kiérdemelt pihenőjét töltötte a Griffendél klubhelyiségében. Bár a csendet nfem élvezhette, mert az egész Griffendél-torony felbolydult, és zsibongva szaladgált fel s alá. Ez legfőképp az első, másod és harmadévesekre volt jellemző, és azon belül is a nőnemű egyedekre. A portrélyukon ki-be, a lépcsőn föl s le - a klubhelység minden centiméterének átkutatása zajlott a fontos dolgokért -, és ez már így ment második napja... És úgy látszott, most érte el a készülődés a tetőpontját, mivel holnap hajnalban kezdődött volna a „Szilárdítsuk baráti kapcsolatainkat tovább a Beauxbatons-nal" kirándulás. Roxfort történelmében a kastély először maradt üresen egy tanulmányi kirándulás miatt a francia iskola javára. Egy egész hét tanulás nélkül, egy idegen országban. Harry elégedetten hátradőlt karosszékében, az arcán boldog mosollyal.

Isteni lesz!

Mióta megtudták, hogy mennek, Hermione felásta az egész könyvtárat a Beauxbatons-nal kapcsolatos információkért, és a begyűjtött információkat megpróbálta buzgón továbbadni főleg neki és Ronnak.

Nem igaz, hogy nem vette még észre a semmibe meredő üveges tekinteteket, mikor nekikezdett. Tisztára, mint órán. Inkább átlényegülök közben egy másik világba, ahol egy finom kis szőke vár, egy tradicionális szálló, és Zhangjiajie csodálatos kilátása. Na, mindegy.

Azért minden próbálkozásuk, és a mély transzba esés ellenére is átszűrődött pár információ a tudatukba. Mint például az, hogy a helyi „Roxtmorst" megfelelője arrafelé egy vélák lakta falu, ami tele van szőke szexistenekkel, és ott nemcsak Fleur félvéla és járhat varázslóiskolába. És ha már a szőkéknél tartunk... A mardekárosok is jöttek.  Harry mélyen felsóhajtott, és leolvadt az arcáról az idült mosoly.

Malfoy.

Már a Voldemortal folytatott végső harcuk előtt is nagyon tetszett neki, de amikor még segített is neki és Ronnak kijutni az apja kis magánbörtönéből, rá kellett jönnie, hogy ez talán egy kicsit többet jelenthetett, mint azt elsőre gondolták... Azóta, ha csak tehette, megleste Malfoyt ebéd vagy kviddics közben.

Reménytelen. Még azt se tudja senki, hogy jobban izgatnak a varázslók, mint a boszorkák....

A fejét gondterhelten a fotelkarfán pihenő kezébe ejtette, és lágyan masszírozni kezdte azt.

Bár talán még jobb is lenne a színvallás... Kevesebb szerelmes levél a rajongóitól, és talán még az ajándék dömping is megszűnne, ami non-stop üldözi. Jönne egy- két rivalló, és akkor mi van?! Hamar napirendre térnének fölötte.

Bilibe lóg a kezem.

Ha megteszi, talán nem ártana a Minisztérum segítségét kérni, hogy válogassák át a postáját. Inkább nem akarta tudni, mit is kapna azoktól a lányoktól, akiktől a terjengős „vegyél el", és „ha nem lehetek a tiéd, inkább meghalok" levelek szoktak érkezni, a szokásos levágott haj, és vérrel írt levelek mellett...

Megborzongott. Nem, határozottan nem szerette volna megtudni! Márpedig lassan tényleg szeretett volna egy kapcsolatot, esetleg azzal a bizonyos szőkével...

És most esélye is lesz beférkőzni a szobájába. Az arcára visszatért a széles mosoly. És mindezt az édes kis Ginnynek köszönheti!

Jó kislány.

Bár jelenleg inkább vetélytársnak volt tekintendő.

Ma reggel, nagy drámai jelenetekkel fűszerezve előadta magát Ronnak, hogy „Jaj én szegény! A csúnya Blaise átvert, és most nála vannak a bizalmas képei."

Pfff. Ugyan már. Mindannyian tudjuk miért játssza ezt a kis játékot. Malfoyért! És nem szégyelli felhasználni ehhez szerencsétlen Zambinit! Egyenesen szánom szegény párát. Egy teljesen beindult Weasley nő bábjaként nehéz lehet az élet! Kis agyafúrt. Reggel beszaladt a bűbájtan termünkbe, és Malfoy füle hallatára beszélt Ronnak a problémás képekről. Ha! Még jó, hogy csak Ronnak nem esett le, mi a szitu, és megkért engem, hogy láthatatlanná tévő köpenyestül surranjak be a Mardekár-körletbe, és lopjam vissza. Szopacs Ginny.

Ééés el is dördült az indulásra hívó start pisztoly, amikor egy másodéves lány lábai között besurrant a mi kis házi cicusunk. Meg sem állt a kis gombóc egy csoport vihogó lányig, majd mikor oda ért, buzgó nyolcasozásba kezdett a lábaiknál, és hangos nyekegéssel próbálta magára felhívni a figyelmet. Az egyik lány már hajolt is le érte, és karjaiban az öregedő macskával az egyik kanapéhoz sétált, majd leült vele. Mihelyst pamlagot értek, a macska eszeveszett dorombolásba kezdett a kényeztető kezek alatt.

Ez a tény is azt igazolja, hogy Piton egy gonosz ember!

Szegény McGalagony bátran (és ostobán) kért tőle egy altató bájitalt (gondoljuk mi), és ez a szemét adott neki egy olyat, amitől egy animágus elalvás után átváltozik a másik alakjába, és ösztöneinek utat engedve kóborol. Piton, te állat! És az a legszebb az egészben, hogy másnap McGalagony semmire nem emlékezett. Semmire! Így a második este után minden Griffendéles megfogadta, hogy nem említjük ezt a kis mellékhatást a tanárnőnek, így mi akkor mászkálunk, amikor akarunk, ő pedig királyi ellátásban részesül minden nap hét óra után. Meg is látszik a gondoskodás a tanárnőn. A régi kehes kinézetét teljesen maga mögött hagyta, és most már egy csillogószőrű kövér macskánk van - nem mellesleg sokkal kevesebb egerünk -, akit mindenki elhalmozz a legjobb dolgokkal.

Két ötödéves fiú is észrevette, hogy megérkezett a professzor, ezért elővették a külön neki félre tett friss sushit, amit a vacsoránál szolgáltak fel. És elé is tették a McMacskanő névvel ellátott tálat. McGalagony leugrott a lány öléből, és hangos dorombolás kíséretében nekilátott az utóvacsorájának.

Harry felállt, és lusta léptekkel odasétált a cicushoz. Lehajolt, és végigsimított a hátán, amit a cicus egy köpködős-kajaféltős mutatvánnyal jutalmazott.

- Sajnálom tanárnő, de van egy kis dolgom. Kikéredzkedhetek a körletből takarodó után? - Csend. - Hallgatás beleegyezés. Köszönöm tanárnő!

Aki éppen hallotta, mosolygós pillantást vetett az elfoglalt macskára.

Harry derűs mosollyal az arcán lépett ki a portrélyukon. Elindult balra, és addig bolyongott, míg nem talált egy kevésbé forgalmas folyosót. Nekidőlt az egyik falikárpitnak, és előhúzta farzsebéből a tekergők térképét.

- Rosszban sántikálok. - Pöccintett pálcájával a térképre. A térképen megjelentek a cirkalmas betűk, amelyek a készítőket hirdették, és kinyílt. Harry erős susogtatással kereste azokat a neveket, amelyek őt érdekelték.

Briliáns! Egyik célszemély sem tartózkodik az útban. Irány Blaise! Ééés ő hol is van? Á! Bazz... Csillagvizsgáló torony. Aztán mehetek le a pincébe, de király.

Összehajtotta a térképet, és hanyagul a farzsebébe gyűrte. Morcos tekintettel indult a csillagvizsgáló torony felé: lépcső, lépcső, lépcső, hosszú folyosók, még több lépcső. Mire felért a célszemélyhez, már enyhén lihegett, és az idegtől kicsit frusztráltan kicsapta a teraszajtót.

Mi a faszomat csinálsz itt, Blaise?! - Elindult a távcsövek felé, hogy ott találjon egy tanuló (?!) Blaise-t - Jah, hogy tanul. ANYÁD!

- Mi a faszomért kell neked IDEFENN tanulnod?! - kiáltotta Harry.

Blasie összerezzent a hirtelen hangzavarra, és felkapta a fejét - nem utolsó sorban a pálcáját is.

- Mi van?

Harry ingerülten szusszantott egyet.

- Semmi... Tudod, miért jöttem ugye?

- Sejtem. - Blaise leengedte a pálcáját, és felállt a karosszékéből, amit átalakított magának. Némán meredtek egymásra pár pillanatig, majd Blaise megadóan lehorgasztotta a fejét. - Scorpium, 22-es szoba, felsőfiók.

Harry elégedetten eresztette ki tüdejéből a benntartott levegőt. - Kösz.

Ezzel már meg is fordult, és otthagyta a megkönnyebbült Zambinit. Lépcső, lépcső, folyosó, lépcső, lépcső, folyosó, settenkedő griffendélesek - láthatatlanná tévő köpeny fel -, lépcső, lépcső, lépcső, pincefolyosók, settenkedő mardekárosok, lépcső, folyosó és megérkezett. Halványan elmosolyodott az eszébe ötlött emléken, mikor még másodikban Ronnal és Malfoyal álltak ezelőtt a titkos ajtó előtt, és kimondta a jelszót: - Scorpium! - Az ajtó elcsúszott előle, és feltárult előtte a Mardekár klubhelyisége.

Lágy, zöldes fényben úszott az egész terem, az alacsony mennyezetről zöld búrák lógtak le, emellett a falakat sötétzöld falikárpit borította, amin ezüst kígyócskák csúszkáltak a díszesen hímzett, fehérarany aljnövényzet alatt. A termet itt is, hasonlóan a Griffendélesekéhez, egy óriási, gazdagon díszített kandalló, rengeteg kanapé és fotel töltötte meg, amelyek szétszórva álltak a kisebb mahagóni kávézóasztalok körül. Itt is hasonlóan áldatlan állapotok uralkodtak a nőnemű egyedek miatt. Fel-alá szaladgáló kis csitrik, néhol nagyobb csoportok tartottak stratégiai megbeszélést a „hogyan zsúfoljunk bele három ládányi dolgot a megengedett egybe?", és „a francia fiúk vajon milyenek és milyen lányokat szerethetnek?" témakörökben. Úgy vette észre, hogy az utazóládáknak fenntartott helyek lassan a plafonig értek.

Ekkor hirtelen kivágódott mögötte a bejárati ajtó, és félelmetes talársuhogtatással bevonult rajta Piton. Harrynek csak annyi szerencséje volt, hogy kicsit arrébb tudott ugrani az útjából, így épp elkerülte, hogy a Mardekár Ház feje letarolja. A hevesen verdeső szívére szorította az egyik kezét, és vett egy megkönnyebbült lélegzetet.

- Miss Marvel! Itt van már mindenki poggyásza?

- N-nem uram!

- Miss Marvel, nem megmondtam, hogy...

Harry már nem várta meg, hogy mit nem csinált meg Miss Marvel - teljes sebességgel kilőtt abba az irányba, ahol egy csapat negyedéves fiú épp feljött a lépcsőn egy-egy ládával. Meglapult, míg mindegyikük fellebegtette a poggyászát, és azután belesett a lépcsőházba.

A lépcsőket körülbelül méterenként világította meg egy gyertya, amiket a szűkösre vájt falakra erősítettek (mily meglepő), ezüstkígyó gyertyatartókkal. Ahogy Harry lelépett a lépcsőkre, megcsapta a hideg pincelevegő. Lesettenkedett az első lépcsőfordulóig - Még mindig lépcsők... -, ahonnan egy valamivel tágasabb folyosó nyílt, rajta kétfelől hálótermek ajtóinak sorával. Összesen tíz.

Jó helyen járok - nyugtázta magában Harry.

Visszasétált a lépcsőházba, és mászott még két szintet lefelé, ahol is szembe találta magát a Zambini által megjelölt ajtóval. Gyorsan előkaparta a farzsebéből a még mindig aktív térképet, és lázasan megkereste a szoba lakóit. Zambini még mindig a toronyban volt, de immár nem egyedül - egy hollóhátas kiscsaj is vele volt. Nott, Monstro és Crack már a fejüket tömték a konyhán, és Malfoy a gyengélkedő felé haladt.

Tökély! Szabad a pálya előttem! - ezzel benyitott az üresen hagyott szobába. Érezte, amint átlép a küszöbön, legalább kétféle védővarázslat söpört végig a testén, de egyik sem aktivizálódott.

Úgy látszik, Blaise tényleg számított ma rám - mosolyodott el elégedetten. Ráérősen visszarúgta maga mögött az ajtót a helyére, lehúzta a köpenyét, és a nadrágja korcába gyűrte. Hátra se fordulva suhintott egyet az ajtó felé a pálcájával, aminek hatására a zár kattant. Most már, hogy letudta biztonságának elsődleges feltételét, vethetett végre egy mélyrehatóbb pillantást a szobára is.

Meglepő módon tágasabb volt, mint az ő szobájuk fenn a toronyban, de ez is, mint a klubhelyiség, alacsony mennyezetű volt, amiről ugyanolyan zöld búrák lógtak le. Bár itt oldalt volt egy kis kandalló is, ami csak úgy ontotta magából a meleget. A szobát különböző mintájú, de alapjába véve zöld (ki hitte volna?) paravánok szabdalták fel öt részre. Kettőt sötétlilaszínű függöny választott el a közös tértől. Ugyanez a függöny a többi paravánon is ott díszelgett elhúzva.

Kellemes. Melyik lehet a szöszi ágya? Nem, előtte a munka, aztán a szórakozás!

Odalépett a jobb oldala felőli első, elkerített kis részhez, majd elhúzta a függönyt. Az orrát egyből megcsapta egy undorító savanyú szag, és ahogy végignézett az összegyűrt ételmaradékos ágyneműn, rögtön vissza is húzta az elválasztót.

Ez biztos nem Blaise ágya! De már megértem, miért volt szüksége a többieknek magántérre.

Továbblépett a következő területhez, és visszatartott lélegzettel oda is belesett, majd megkönnyebbülten felszusszant. - Ez biztos nem az egyik bunkó testvér ágya. - A smaragdszínű ágynemű gondosan bevetve hevert az ágyon, a három bájitaltan tankönyv, ami elől volt hagyva, rendezett oszlopban feküdt az éjjeliszekrényen, Blaise és a szülei portréja mellett. - Bingó. - Odalépett a fiú éjjeliszekrényéhez, és kihúzta a felső fiókot. A kis szobával ellentétben itt kész káosz volt. Törött pennák, gyanuszkóp, telefirkál és gyűrött papírok, fényképek össze-vissza, fél pár zokni, használt zsebkendők, csokibéka-kártyák, pár nyaklánc, egy mobiltelefon (?!), félig megevett csoki, gumi, lábgomba kenőcs, csavarok és mindez csak első ránézésre. Mindezeknek a tetején ott csücsült egy fehér boríték.

Lezárva.

Ó Ginny. Hát ez nem jött össze! - kuncogott halkan Harry, és összehajtva azt, a talárja zsebébe tette. - És most jöhet a kemény munkám jutalma! - Még egy gyors pillantás a térképre, legalább tíz perce van még a szőke ágyában élvezkedni, míg valaki esetleg megzavarná a nyugalmát. Fellelkesedve megpördült a tengelye körül, és teljes lendületével belerúgott az éjjeliszekrény öntöttvas lábába.

- WÁÁÁááááá! - Ordítva rogyott le az ágyra, és görnyedve fogott rá a lüktető kislábujjára. Mélyeket lélegezve próbálta enyhíteni a kínját, ami szép lassan alábbhagyott, és állandósult egy szinten. Óvatosan lehúzta a fájós lábáról a cipőt, meg a zoknit, és gyengéden megtapogatta a sérült testrészt. Már most vörösödésnek indult, és holnapra minden bizonnyal sötétlila színt fog ölteni. Vetett egy vádló pillantást a bűnös éjjeliszekrényre, és visszahúzta a zokniját. A cipőjét inkább meghagyta későbbre...

Óvatosan lábra állt, de ezt csak úgy sikerült a legkevesebb fájdalommal kivitelezni, ha a kislábujját felfelé tartva bicegett. Elindult a következő kis lakrész felé, ami el volt függönyözve.

Belemarkolt a függönybe, és egy lendületes mozdulattal elhúzta. Mihelyst meglátta, tudta, hogy ez a szőkéé, és nem csak abból, hogy a családi portré mellett egy tejfölös szőke hajszálakkal teli hajkefe feküdt, hanem a környezet egész kisugárzásából és illatából is. Pontosan vele szemben egy óriási megbűvölt ablak foglalta a falat, ami a Roxfort mögötti hegyekre nézett, bár a beköszöntő sötétség miatt nem sok látszott belőlük. Épphogy csak a sziluettjeik. A paraván, és a szoba ráeső részének falikárpitjai méregzöld színben pompáztak, míg rászőve barackszínű, repülő mókusok ugráltak fáról fára, vagy épp az avarban játszottak. Harry elmosolyodott ezen a kedves kis falikárpiton. Tekintetével végigsöpört a padlón, amit vastag perzsaszőnyeg borított egészen az ágyig. És ha már az ágynál tartunk, Harry egy lendületes ugrással a közepén landolt, és egy mély szippantással belefúrta az arcát a párnákba.

Finom férfias parfümöt használ, biztos jó drága... Ó istenem, itt vagyok azon az ágyon, amin minden nap alszik, és kiveri a farkát, és amin szexe... Nem! Ebbe nem is akarok belegondolni! Aaa, ha ez az ágy egy merengő lenne...

:Maga meg kicsoda, ha megkérdezhetem?: - Harry úgy pattant fel, mint egy rugó, mikor meghallotta a felsőbbrendű hangot. A szemével rögtön keresni kezdte a mély hangú férfit, aki lebuktatta. Hátrébb kellet kapnia a fejét, mert az ágy baldachinjáról egy óriási, albínó kockás piton csüngött lefelé, és nézett vele farkasszemet. - :Azonnali hatállyal hagyja el Lord Malfoy nyughelyét! ... :

:Ha-Harry Potter.: - A kígyó mereven nézett rá - :Uram...:

:Nos, Mr. Potter, mily kellemes meglepetés, hogy képes kommunikálni a fajtámmal, bár ahogy látom, az intelligenciája nem éri el a kívánt szintet...: - Harry csak bámult rá, épp éledezve a sokkból, és arra eszmélt, hogy hirtelen nem is tudja, hogy miről beszél a kígyó. :Potter! Szálljon. Le. Az. Ágyról!:

Harry észbekapott, és talpra kaparta magát. A citromsárga színben pompázó hatalmas kígyó lassan lesiklott az eddig általa birtokolt fekhelyre. Megtermett egy példány volt. Majdnem három méter hosszú lehetett, és a világos színű pikkelyein lágyan játszott a fáklyák lángárnyéka, és a búrákon átszűrődő fény. A kígyó narancs szemei egyenesen belefúródtak.

:Én Mr. Darius vagyok, Malfoy úrfi bizalmasa. Örvendek! Mint az Uram magánlakrészének felügyelője, követelem, hogy megfelelő magyarázattal tudjon szolgálni az itt tartózkodására...:

:Én... ö...: - Körülbelül ugyanígy érezte magát Piton vizslató tekintete alatt is. A hideg futkosott a hátán! Most Piton hasonlít a pitonra, vagy épp fordítva? Úgy nézett ki, hogy baj van. Gyors kutatni kezdett gondolatai között, hogy mit is kereshet ő a kisherceg barlangjában, mire szemei megakadtak az utazóládán. - Izé, engem küldtek, hogy összepakoljak Mr. Malfoy helyett, mivel ő most a gyengélkedőn tartózkodik.

A kígyó gyanakodva figyelte tovább, majd engedett - :Szegény gazdám. Megértem, hogy inkább egy cselédre bízza ezt az alantas munkát...:

Harry meglepetten pislogott.

Talán nincs minden veszve. Egy gyors zsebzsötem helyett turkálhatok egy kicsit.

Izgatottságát leplezve a még mindig rászegeződő szemek elől, előhúzta a pálcáját, és a ládát a ruhásszekrény mellé lebegtette. Kitárta az ajtaját, de hirtelen azt hitte, rosszul lát. A szekrény belseje valószínűleg az egyik legigényesebb tértágító bűbájjal lett felszerelve. A szekrény belső tere körülbelül megegyezett a szoba terjedelmével. A falai fényes, vörös festékkel voltak lekenve, amiket óriási, plafontól a földig érő tükrök szabdaltak fel. A mennyezet úgy volt megbűvölve, hogy az a kinti égbolt állandósított, derűs nappali világosságát tükrözze. A szoba berendezését két félre osztották. Az elülső részben (az elmaradhatatlan tükrökön kívül) egy óriási sminkasztal foglalt helyet, mellette testápolós állvány, parfümös állvány és kiegészítős állványok. Ezekkel szemben egy görög stílusú kanapé foglalt helyet, ha esetleg elfáradna készülődés közben. A hátsó részben - négy sorban lefelé - a szoba végéig ruhák voltak felakasztgatva a fogasokra.

Egy közepes üzletet ez a mennyiségű ruha bőven megtöltene. Kinek van szüksége ennyi ruhára?

:Csak bámul, vagy csinál is valamit?..: csattant mögötte az arisztokratikus hang, mire Harry összerezzent. Nem hitte, hogy ide is követni fogja a kígyó.

- Invito Draco Malfoy kedvenc ruhadarabjai, tisztálkodási és ápoló szerei. - Harry ijedten vonta vissza varázslatát, mikor körülbelül a fél szoba megindult felé. - Jó. Akkor invito Draco Malfoy toptízes tisztálkodási és ápoló szerei, és húsz legkedveltebb ruhadarabja. - Megelégedve látta, hogy a flakonok és pici tégelyek felé lebegnek, és további utasításra várva ott maradnak a feje mellett, de amikor a kedvenc ruhadarabok kezdtek el felé suhanni, kénytelen volt elpirulni.

Elérepült egy csupán bőrszíjakból álló ruha (?!), egy Harry Potter mintás agyonhasznált póló, bőrnadrág, csipke-selyem tangák, egy pár ujjatlan motoros kesztyű, fehér izompóló, kötött tulipiros sapka, egy agyonhasznált farmer, gyapjúból készült zokni, és egy fekete, dedikált póló. Harry nagyot nyelt, és kinyúlt az egyik csipkecsoda felé, majd Weasley-vörös fejjel kifeszítette maga előtt: kétoldalt spagetti pántok, melyek elöl egy falatnyi pihe puha csipkében, hátul egy fémkörben értek össze. Harry megbabonázottan bámulta a ruhadarabot. Életében nem látott még ilyet! Mégis kin látott volna? Petúnia néni fehérneműit mosás közben is próbálta elkerülni, bár azok messziről inkább sima pamutalsóknak tűntek. És ez Malfoyé. A kedvence. A kipirult arcából didergősen reszkető érzés száguldott végig a testén, ami megállapodott az ágyékában, ahogy elképzelte Malfoyt ebben elnyúlva a kinti ágyon.

:Malfoy úrfi ízlése ebben is, mint minden másban, kivételes, igaz?... : - A hirtelen jött hang kirángatta nyáladzásából, és hátrakapta a fejét a kígyóra.

:I-igen.: - suhintott egyet a pálcájával, és az összes odahívott tárgy visszarepült a helyére - :Azt hiszem, beszélnem kell az Uraddal , hogy mégis milyen ruhadarabokat óhajt magával vinni. Mióta szolgálod őt? ... : - Ahogy fordult, és eltette a pálcáját, észrevétlenül a zsebébe csúsztatta a fehérneműt.

:Együtt keltünk ki a tojásból. Megkérhetném, Mr. Potter, hogy hanyagolja a szükségtelen bizalmaskodást, és végezze a dolgát? ...:

:Akkor világ életedben vele voltál...:  - A kígyó apró bólintással nyugtázta az állítás helyességét, és látványosan ignorálta a kérdésesség figyelembevételét. Kicsúszott a szekrény ajtajából, és kiengedte rajta Harryt is. :Örülök, hogy találkoztunk Darius...:  - Elnevette magát a kígyó ingerült sziszegésén, és kilépett a lakrészből, gondosan behúzva maga mögött az elválasztót.

Harry újra elővette a térképet, ami még mindig nem jelzett semmilyen veszélyt ránézve. Visszarakta a zsebébe, és lenyúlt csapdába szorult merevedéséhez, hogy megigazítsa a szűk nadrágban. Így legalább járni tud, ha gondolkodni már nem. Magára kanyarította láthatatlanná tévő köpenyét, kilépett a szobából, és megindult felfelé a lépcsőfokokon.

Mikor felért, az első dolog, amit érzékelt, a csönd volt. A klubhelyiségben senki nem tartózkodott, Pitont kivéve. Harry odasurrant a bejárati ajtóhoz, és mereven bámulta a bájitalmestert, hátha valamikor lankad majd annyira a figyelme, hogy kislisszolhasson. Úgy tűnt, Piton is annyira unja a várakozást, mint ő, mert egy ásítást elnyomva felkönyökölt az előtte lévő papírokra, és a fejét egy rosszul irányzott bólintással a tenyere helyett az asztallaphoz koppintotta. Harry fuldoklott a nevetési kényszertől, de próbált minél észrevétlenebb maradni, míg a bájitalmester, a fejét idegesen dörzsölgetve lecsekkolta, hogy nem látta-e senki ezt a kis malőrt.

Ezt az időpontot választotta Monstro, hogy lábujjhegyen pipiskedve besurranjon a helyiségbe.

- Mr. Monstro! - sziszegte Piton semmi jót nem ígérve.

Harry a hirtelen jött figyelemelterelést kihasználva kilépett a pincefolyosóra. Még éppen látta a menekülő Nottot eltűnni az egyik kanyarban.

Hogy mik vannak!

Boldogan indult az ellenkező irányba. A talárjára simította a tenyerét, pont ott, ahol a belső zsebében a Ginnynek visszaszerzett boríték lapult. Megvan, amiért jöttem. Lecsúsztatta a kezét a pálcájára, és a rabolt zsákmányra. És egy imádni való bónuszt is szereztem. Boldog mosollyal, szinte szökdécselve tartott felfelé a pincéből. És az a póló! Holnap. Holnap el kéne hívnom randizni! Rég nem érezte magát ilyen boldognak. Egy hirtelen gondolatot követve aztán ráfordult a prefektusi fürdő folyosójára, és meg sem állt odáig.

- Malacpersely.

Ahogy belépett, levetette magáról láthatatlanná tévő köpenyét, és a fal melletti öltözőfogasra akasztotta. A fürge ujjai a nehéz talárjától is megfosztották, majd a pólóját is lehúzta magáról. Mikor félmeztelenül megállt, előhúzta a zsebéből a pálcáját és a zsákmányt. Az arcát a fehérneműbe fúrta, és mélyen beleszippantott - öblítő, és valahogy olyan Dracós illata volt. A pálcás kezével kikapcsolta a farmerja gombjait, és hagyta lecsúszni magán, majd kilépett a bokái körül fodrozódó anyagból. A háta mögül halk zihálást érzékelt. Felkapta a fejét, és egy villámgyors pördüléssel a rajtakapott kísértetre szegezte pálcáját.

- Myrtle, ha nem tűnsz el nagyon gyorsan, visszaátkozlak az előző hétbe! Takarodj! - Próbált olyan félelmetesnek tűnni, amennyire az ember majdnem meztelenül, egy jól látható erekció birtokosaként csak lehet. Úgy tűnik, működött, mert a kísértet egy loccsanással eltűnt a mellékhelyiségből. A pálcáját továbbra is tartva, hüvelykujjal tolta le az alsóját, kiszabadítva ezzel a kínzóan kemény férfiasságát. Elsétált a medencéhez, és a közeli törölközőpolcra helyezte pálcát, majd a csipkecsodát is.

Odafordult a csapokhoz, találomra megtekert közülük párat. Gyorsan alájuk állt. A hajába dörzsölte az illatos szappanos vizet, majd a medence partjára ült, és amíg figyelte, hogy megtelik, a jobbját a merevedésére szorította. Finom, lusta mozdulatokkal kezdte pumpálni. Ahogy a lábain egyre feljebb kúszott a víz, újra megrohanta a fantáziakép, amiben Malfoy, abban a kis semmiségben az ágyán fekve csak őrá vár. Az inger hatására forró bizsergés indult meg hasától a farka felé. Vagy inkább jobb lenne, ha abban a bőrcuccban kikötözné őt arra a hatalmas ágyra, és arra kényszerítené, hogy leszopja. A medence eközben teljesen megtelt, és forró pára lepte el a helyiséget. A csapok elzáródtak, amikor a víz kicsit túlcsordult. A farkán a víz lassan kezdett beszívódni, ezért kinyúlt egy kis szappanért a csapokhoz. Milyen szép is volna, ha elérné... A vízbe siklott. A heréit finoman nyaldosta a víz, ahogy lépdelt. Megtekert egy csapot, és teliengedte a markát az illatos „síkosítóval".

Visszasétált az eredeti helyére, és kényelmesen eloszlatta magán az anyagot. Gondolatban már vissza is tért a nagyon uralkodó jellemű Malfoyhoz. A kisherceg, ahogy végigsimított az izmos hasfalán, egy gunyoros mosollyal megfogta a merevedését, és két kézzel tekergetve kínozta, míg a torkából elfojtott nyögés, és halk zihálás szakadt fel. Mindezt addig csinálta, míg szinte könyörgött az ujjaiért, amit ugyan még egy lesajnáló mosollyal honorált, de mégis, mikor becsúsztatja az első ujját, izgalommal nyögött ő is. A karjai már elfáradtak a saját prosztatája izgatásától, így leeresztette az egyik lábát a vízbe, és kihúzta magából az ujjait. Immár lassabb pumpálással, de visszatért a képzeletbeli szeretőjéhez. Aki előkészíttette magát a síkosítóval, majd hasra fordította Harryt, és mögé helyezkedett.

- Könyörögj Potter. Kérd, hogy rakjam beléd a farkam, és keféljelek a mennyekbe. - A felsőtestével Harryre nehezedett, és apró puszikat lehelt a tarkójára, míg nedves farkával kínzóan böködte a kitágított lyukat. Harry frusztráltan nyüszített alatta, és próbálta a kérés teljesítése nélkül magába fogadni a másikat. - A-aa. Nem fog menni! Esedezz.

Csalódottan felzokogott: - Kérlek Draco, bassz meg. Dugj meg! Könyörgöm!

Draco egy elégedett morranással, hihetetlenül lassan kezdte kitölteni a...

Harryt több, egymást követő csattanás ragadta ki képzeletéből. Végigfutott a gerincén a csalódottság, és hirtelen haragra gerjedt.

- Ki van ott? Te vagy az, Myrtle? Megmondtam, hogy húzz innen! - Felugrott, és gyors léptekkel a pálcájáért futott. Magához kapott egy törölközőt, amit derekára csavart, bár így is majd kiszúrta a merevedése az ember szemét. Hosszú léptekkel csörtetett a hang irányába. A folyosóra vezető beugróban egy éppen a saját nadrágjába gabalyodott fickót talált. - Mi a...?! - kiáltott fel felháborodottan. De csak addig, amíg le nem esett neki, ki is a kukkollója - MALFOY?!

Folytatás...