December 6.
Na, csak sikerült elkésni.
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Jönnek a Télapók
Hideg volt ezen a reggelen, de nem jó-hideg, hanem rossz rossz-hideg, szeles, esős, sötét.
Az óvodában égett a villany, Juzsó néni kendőben várta a gyerekeket.
- Tiszta víz a haja - mutatott Pöszkére a mamája -, szántszándékkal megfázik nekem, nem teszi föl a kapucniját!
- Ez a gyerek meg nem hajlandó kesztyűt húzni - panaszkodott Dani nagymamája -, pedig már nyakunkon a december.
Daninak nagyon tetszett, hogy nyakunkon a december, megtapogatta a nyakát, és Pöszkére nézett. De Pöszke nem nézett vissza, mérges volt. Ma valahogy senki sem játszott. Eszter álmos volt, Balázska álmos volt, Ancsa álmos volt, Zsolti éhes volt. Dani pedig unta magát, mert nem volt se mérges, se álmos, se éhes.
- Beszélgessünk - kérte Juzsó nénit -, te kérdezz valamit, mi válaszolunk, és a végén mondd azt, hogy jól van.
Juzsó néni a fűtőtest mellé ültette Pöszkét, de Pöszke hátat fordított mindenkinek, és kibámult az ablakon.
- Csudát hull a pelyhes fehér hó - morogta dühösen -, csak csíkos, szürke eső esik.
- Gyerekek, emlékeztek-e rá, hogy kit szoktunk ilyenkor várni? - kérdezte Juzsó néni, és megtörölte Pöszke haját.
- Tamást meg az Ágikát - mondta Zsolti, aki már a reggelire gondolt. - Mindig késnek.
- Mi az olajkályha-szerelőt várjuk - mondta Balázska. - Már régen várjuk, talán most már jön. Aztán mindig jó meleg lesz nálunk otthon.
- Mi az új konyhabútort várjuk - mondta Eszter. - Piros! Már az új lámpát is megvettük hozzá!
- Én azt várom, hogy hó legyen - mondta Ancsa. - Most már az öcsit is elvihetjük szánkózni, és én ülök hátul.
Dani még mindig törte a fejét. Azon, hogy mire gondolhatott Juzsó néni.
- Tudom már! - kiáltott föl. - A Télapót szoktuk várni!
- Jól van - mondta Juzsó néni, de csak olyan sietősen, mert kiment Ágika és Tamás elé.
- Nekem adott tavaly egy szaloncukrot az utcán - dicsekedett Misu. - El is tettem, mert úgyse szeretem megenni.
- Az áruházban is van egy nyugdíjas Télapó, ahol anyukám dolgozik. A játékosztályon várja a gyerekeket. Én láttam, amikor levette a süvegét! - mondta Balázska. - Hajjal együtt!
- Apukáméknál is van Télapó. Ünnepélyt tart és énekelni kell neki, akkor ad egy csomagot. Meg versért is ad - mondta Eszter. - Akkor is, ha egész rövid.
- Nekem meg a nagypapám volt az üzemi Télapó, bizony! - mondta Ancsa. - És az öcsi nem ismerte meg!
Közben bejött Ágika és Tamás.
- A Télapóról beszélgettünk - mondta nekik Juzsó néni.
- A Télapó az nem Télapó - jelentette ki Ágika -, hanem Mikulás és büspög. A nagymama ismeri.
- Mi az, hogy büspög? - kérdezte Balázska.
Ágika a vállát vonogatta.
- Hát az a templomban szobor. De nagymamám mondta, hogy a jó gyerekeknek csomagot visz.
- Ha szoborból van, akkor nem tud járni - mondta Misu.
- Juj, ezt már megmondom - visította Ágika -, azt mondja, hogy a Mikulás nem tud járni! Tudd meg, hogy jár, és büspög!
Akkor már mindenki kiabált, csak Juzsó néni nem. Ő egészen halkan beszélt. Aki kíváncsi volt arra, hogy mit mond, annak el kellett hallgatnia. És mindenki kíváncsi volt.
- Nem büspög, Ágika, hanem püspök, a papok közül a főpapokat hívják így - mondta -, és olyasféle ruhájuk van, mint a Télapónak. Egy Miklós nevű régi püspök emlékére sokáig Mikulásnak hívták a Télapót. Van, aki most is úgy hívja.
- Na ugye - nézett körül Ágika -, mondtam, hogy büspög.
- Hát hogy van ez? - kérdezte Dani. - Vannak télapók vagy nincsenek? És kik lehetnek télapók? Vagy ezzel is becsapják a gyerekeket?
Mindenki Juzsó nénire nézett.
- Ugye, ti szeretitek a mesét? - kérdezte Juzsó néni.
- Igen! Mesélj! - kiabálták a gyerekek, csak Zsoltika dörmögte, hogy inkább reggeli után.
- Most nem mesélek - mondta Juzsó néni -, csak Daninak válaszolok. Mert a felnőttek is szeretik a mesét. És a Télapó olyan mese, amit minden évben eljátszanak a gyerekeknek, hogy örüljenek. Mert az úgy mégis más, ha egy fehér szakállú, piros köpenyes, piros süveges bácsi jön hozzátok nagy puttonnyal, és abból osztja szét az ajándékokat, mint ha csak egy pulóveres bácsi jönne aktatáskával. Az nem volna olyan, mint a mese. Igaz?
- Igen - mondták a gyerekek.
- És az aktatáskába sokkal kevesebb csomag férne - tette hozzá Zsoltika.
- Akkor nincs se Télapó, se Mikulás, csak úgy mondják - tárta szét a karját Pöszke. - Tudtam, hogy nincs!
- De van - mondta Juzsó néni. - Nagyon sok van. Minden felnőtt, aki örömet akar nektek szerezni, az Télapó, csak hát valamennyi nem ragaszthat fehér szakállt, és nem járhat piros köpenyben. Ezért csak néhányan öltöznek fel Télapónak, hogy mindnyájunk nevében meg ajándékozzanak benneteket.
- De hozzánk, ugye, akkor is eljön a Télapó, ha csak mese? - kérdezte Eszter.
- Persze hogy eljön - nevetett Juzsó néni. - Jövő hétre várjuk.
- Minél többen vannak, annál biztosabb - mondta Balázska. - Az olajkályha-szerelőknél az a baj, hogy csak hárman vannak.
- Azért az jó, hogy mindig várunk valamit - mondta Eszter. - Talán mire hazamegyek, otthon lesz a piros konyha.
- És itt van a reggeli! - Ordította Zsoltika, mert Mara néni végre elhúzta a tálaló ablakát, s mögötte ott állt a nagy tálca, tele kakaós kancsókkal meg a vajas kenyerekkel.
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Jönnek a Télapók
Hideg volt ezen a reggelen, de nem jó-hideg, hanem rossz rossz-hideg, szeles, esős, sötét.
Az óvodában égett a villany, Juzsó néni kendőben várta a gyerekeket.
- Tiszta víz a haja - mutatott Pöszkére a mamája -, szántszándékkal megfázik nekem, nem teszi föl a kapucniját!
- Ez a gyerek meg nem hajlandó kesztyűt húzni - panaszkodott Dani nagymamája -, pedig már nyakunkon a december.
Daninak nagyon tetszett, hogy nyakunkon a december, megtapogatta a nyakát, és Pöszkére nézett. De Pöszke nem nézett vissza, mérges volt. Ma valahogy senki sem játszott. Eszter álmos volt, Balázska álmos volt, Ancsa álmos volt, Zsolti éhes volt. Dani pedig unta magát, mert nem volt se mérges, se álmos, se éhes.
- Beszélgessünk - kérte Juzsó nénit -, te kérdezz valamit, mi válaszolunk, és a végén mondd azt, hogy jól van.
Juzsó néni a fűtőtest mellé ültette Pöszkét, de Pöszke hátat fordított mindenkinek, és kibámult az ablakon.
- Csudát hull a pelyhes fehér hó - morogta dühösen -, csak csíkos, szürke eső esik.
- Gyerekek, emlékeztek-e rá, hogy kit szoktunk ilyenkor várni? - kérdezte Juzsó néni, és megtörölte Pöszke haját.
- Tamást meg az Ágikát - mondta Zsolti, aki már a reggelire gondolt. - Mindig késnek.
- Mi az olajkályha-szerelőt várjuk - mondta Balázska. - Már régen várjuk, talán most már jön. Aztán mindig jó meleg lesz nálunk otthon.
- Mi az új konyhabútort várjuk - mondta Eszter. - Piros! Már az új lámpát is megvettük hozzá!
- Én azt várom, hogy hó legyen - mondta Ancsa. - Most már az öcsit is elvihetjük szánkózni, és én ülök hátul.
Dani még mindig törte a fejét. Azon, hogy mire gondolhatott Juzsó néni.
- Tudom már! - kiáltott föl. - A Télapót szoktuk várni!
- Jól van - mondta Juzsó néni, de csak olyan sietősen, mert kiment Ágika és Tamás elé.
- Nekem adott tavaly egy szaloncukrot az utcán - dicsekedett Misu. - El is tettem, mert úgyse szeretem megenni.
- Az áruházban is van egy nyugdíjas Télapó, ahol anyukám dolgozik. A játékosztályon várja a gyerekeket. Én láttam, amikor levette a süvegét! - mondta Balázska. - Hajjal együtt!
- Apukáméknál is van Télapó. Ünnepélyt tart és énekelni kell neki, akkor ad egy csomagot. Meg versért is ad - mondta Eszter. - Akkor is, ha egész rövid.
- Nekem meg a nagypapám volt az üzemi Télapó, bizony! - mondta Ancsa. - És az öcsi nem ismerte meg!
Közben bejött Ágika és Tamás.
- A Télapóról beszélgettünk - mondta nekik Juzsó néni.
- A Télapó az nem Télapó - jelentette ki Ágika -, hanem Mikulás és büspög. A nagymama ismeri.
- Mi az, hogy büspög? - kérdezte Balázska.
Ágika a vállát vonogatta.
- Hát az a templomban szobor. De nagymamám mondta, hogy a jó gyerekeknek csomagot visz.
- Ha szoborból van, akkor nem tud járni - mondta Misu.
- Juj, ezt már megmondom - visította Ágika -, azt mondja, hogy a Mikulás nem tud járni! Tudd meg, hogy jár, és büspög!
Akkor már mindenki kiabált, csak Juzsó néni nem. Ő egészen halkan beszélt. Aki kíváncsi volt arra, hogy mit mond, annak el kellett hallgatnia. És mindenki kíváncsi volt.
- Nem büspög, Ágika, hanem püspök, a papok közül a főpapokat hívják így - mondta -, és olyasféle ruhájuk van, mint a Télapónak. Egy Miklós nevű régi püspök emlékére sokáig Mikulásnak hívták a Télapót. Van, aki most is úgy hívja.
- Na ugye - nézett körül Ágika -, mondtam, hogy büspög.
- Hát hogy van ez? - kérdezte Dani. - Vannak télapók vagy nincsenek? És kik lehetnek télapók? Vagy ezzel is becsapják a gyerekeket?
Mindenki Juzsó nénire nézett.
- Ugye, ti szeretitek a mesét? - kérdezte Juzsó néni.
- Igen! Mesélj! - kiabálták a gyerekek, csak Zsoltika dörmögte, hogy inkább reggeli után.
- Most nem mesélek - mondta Juzsó néni -, csak Daninak válaszolok. Mert a felnőttek is szeretik a mesét. És a Télapó olyan mese, amit minden évben eljátszanak a gyerekeknek, hogy örüljenek. Mert az úgy mégis más, ha egy fehér szakállú, piros köpenyes, piros süveges bácsi jön hozzátok nagy puttonnyal, és abból osztja szét az ajándékokat, mint ha csak egy pulóveres bácsi jönne aktatáskával. Az nem volna olyan, mint a mese. Igaz?
- Igen - mondták a gyerekek.
- És az aktatáskába sokkal kevesebb csomag férne - tette hozzá Zsoltika.
- Akkor nincs se Télapó, se Mikulás, csak úgy mondják - tárta szét a karját Pöszke. - Tudtam, hogy nincs!
- De van - mondta Juzsó néni. - Nagyon sok van. Minden felnőtt, aki örömet akar nektek szerezni, az Télapó, csak hát valamennyi nem ragaszthat fehér szakállt, és nem járhat piros köpenyben. Ezért csak néhányan öltöznek fel Télapónak, hogy mindnyájunk nevében meg ajándékozzanak benneteket.
- De hozzánk, ugye, akkor is eljön a Télapó, ha csak mese? - kérdezte Eszter.
- Persze hogy eljön - nevetett Juzsó néni. - Jövő hétre várjuk.
- Minél többen vannak, annál biztosabb - mondta Balázska. - Az olajkályha-szerelőknél az a baj, hogy csak hárman vannak.
- Azért az jó, hogy mindig várunk valamit - mondta Eszter. - Talán mire hazamegyek, otthon lesz a piros konyha.
- És itt van a reggeli! - Ordította Zsoltika, mert Mara néni végre elhúzta a tálaló ablakát, s mögötte ott állt a nagy tálca, tele kakaós kancsókkal meg a vajas kenyerekkel.