Lélekemelő gondolatok. XD
Egyik reggel apró, műanyag üvegbe zárt ivójoghurtot ittam, epreset. Mellé ettem még Kinder Bueno csokit. Két csomagot.
Aztán az összes szemetet, ami mindebből született belegyömöszköltem a pár decis, ivójoghurtos üvegbe. Nagyon sok szemét belefér egy ilyen kis üvegbe. Meglepődnétek.
Erről jutott eszembe egy apró kis emlék.
Amikor még kisfiú voltam... XD Nem, nem... kislány. Reggelente nagy ritkaságnak számított, mikor kaptam egy kis pénzt (max. ötszáz forintról beszélünk), rögtön szaladtam a Julius Meinl-be (igen a kicsi szerecsenbe), és nagyon boldog reggelem volt.
Vettem magamnak kakaós csigát, meg valami édességet (mogyorókrémes Yes-t, ami a csokoládéssütiszerű csokik világmindenségének a királya, és amit azóta sem lelek sehol, vagy éppen Bounty csokit), esetleg chipset (általában sajtos Cheetos-t), és persze dobozos üdítőt...
A dobozos üdítők polca pedig hatalmas volt egy olyan (akkoriban) csöppségnek, mint én... Néztem föl a megtelített polcra, a rengetegféle üdítőre, mint valami égi misztikumra, ami talán részben a méretei miatt volt egy gyerek számára különlegesség.
Mindenesetre igazi művelet volt lehalászni onnan egy dobozos üdítőt, és még akkor sem volt biztos, hogy szívószál is lesz a nagynehezen leműtött példányon.
Bizony nehéz munka volt ez, és mikor megszereztem, ami kell, igazán boldog voltam, ha volt két üdítőm is a napra. (Most pedig már egy liter sem elég egy napra. XD) Amik, persze elfogytak, vészesen hamar. Kábé még a délelőtt folyamán. Ilyen a gyermeki mohóság. ^^"
És most jön a lényeg.
Miután elfogyasztottam az üdítőt, azon a kicsi, kerek lyukon át visszagyömöszköltem a dobozba a szívószálat, aztán a Bounty, vagy Yes csokipapírt, a Yes-ben található apró kartondarabkával együtt, majd következett a chips-es zacskó, és a kakaós csiga zacskója is. Mind abba a három decis, pici dobozba került. Igazi varázslat ez egy gyerektől, nemde? XD
A luk is csak piiiiicit lett nagyobb, mint volt. Észre se lehetett venni a változást.
Pedig még fért volna bele más is.
Természetesen egyszerűbb lett volna, és kevésbé időigényes mindent kidobni, dehát elmojoztam vele, és talán a híhredt lustaságom is volt mindennek az okozója. Összekötöttem a kellemest a hasznossal, és miközben lustálkodtam tovább, összegyűjtöttem a szemetemet egy pici, papírból készült üdítősdobozban.
Mert nagyon sok minden belefér egy papír üdítősdobozba.
Meglepődnétek. ;)
Aztán az összes szemetet, ami mindebből született belegyömöszköltem a pár decis, ivójoghurtos üvegbe. Nagyon sok szemét belefér egy ilyen kis üvegbe. Meglepődnétek.
Erről jutott eszembe egy apró kis emlék.
Amikor még kisfiú voltam... XD Nem, nem... kislány. Reggelente nagy ritkaságnak számított, mikor kaptam egy kis pénzt (max. ötszáz forintról beszélünk), rögtön szaladtam a Julius Meinl-be (igen a kicsi szerecsenbe), és nagyon boldog reggelem volt.
Vettem magamnak kakaós csigát, meg valami édességet (mogyorókrémes Yes-t, ami a csokoládéssütiszerű csokik világmindenségének a királya, és amit azóta sem lelek sehol, vagy éppen Bounty csokit), esetleg chipset (általában sajtos Cheetos-t), és persze dobozos üdítőt...
A dobozos üdítők polca pedig hatalmas volt egy olyan (akkoriban) csöppségnek, mint én... Néztem föl a megtelített polcra, a rengetegféle üdítőre, mint valami égi misztikumra, ami talán részben a méretei miatt volt egy gyerek számára különlegesség.
Mindenesetre igazi művelet volt lehalászni onnan egy dobozos üdítőt, és még akkor sem volt biztos, hogy szívószál is lesz a nagynehezen leműtött példányon.
Bizony nehéz munka volt ez, és mikor megszereztem, ami kell, igazán boldog voltam, ha volt két üdítőm is a napra. (Most pedig már egy liter sem elég egy napra. XD) Amik, persze elfogytak, vészesen hamar. Kábé még a délelőtt folyamán. Ilyen a gyermeki mohóság. ^^"
És most jön a lényeg.
Miután elfogyasztottam az üdítőt, azon a kicsi, kerek lyukon át visszagyömöszköltem a dobozba a szívószálat, aztán a Bounty, vagy Yes csokipapírt, a Yes-ben található apró kartondarabkával együtt, majd következett a chips-es zacskó, és a kakaós csiga zacskója is. Mind abba a három decis, pici dobozba került. Igazi varázslat ez egy gyerektől, nemde? XD
A luk is csak piiiiicit lett nagyobb, mint volt. Észre se lehetett venni a változást.
Pedig még fért volna bele más is.
Természetesen egyszerűbb lett volna, és kevésbé időigényes mindent kidobni, dehát elmojoztam vele, és talán a híhredt lustaságom is volt mindennek az okozója. Összekötöttem a kellemest a hasznossal, és miközben lustálkodtam tovább, összegyűjtöttem a szemetemet egy pici, papírból készült üdítősdobozban.
Mert nagyon sok minden belefér egy papír üdítősdobozba.
Meglepődnétek. ;)