Újabb vers, mert a zene megihlet.

[arikan21]

Ő az...

Ő az, ki csak pár szóval szólít,
Ő az, ki csak a hátát mutatja,
Ő az, kinek mosolya csalfa ígéret nekem.
Ő az, kitől a félelem szorít,
Ő az, kinek szemét szemem kutatja,
Ő az, kitől észrevétlen áll el a lélegzetem.

Ő az, kinek fogalma sincs magáról.
Ő az, ki csak habogni mer,
Ő az, ki mosolyodra nem igaz mosollyal felel.
Ő az, ki alig hallat magáról,
Ő az, kinek szíve egyre lassabban ver,
Ő az, ki szép lassan... egyedül vérez el.

Ő az, ki csak pár szóval hárít,
Ő az, ki nem szorítja kezem.
Ő az, kinek mosolya már hazugság nekem.
Ő az, kivel szemben nincs már hit,
Ő az, kiben hiába kutat már szemem.
Ő az, ki mégis a minden nekem.

Ő az, ki csak habog magáról.
Ő az, ki semmit nem ígér,
Ő az, kinek nincs is mosolya már.
Ő az, ki nem is beszél magától.
Ő az, kinek szava halkan nem sokat ér.
Ő az, kit csendben lep el az ár.

Ő az, kinek léte pár taktussal bódít,
Ő az, ki arcát csak félig mutatja.
Ő az, kiben magam mégis meglelem.
Ő az, kinek szeme más szemét veri vissza.
Ő az, kitől nem merek már félni sem,
Ő az, kinek tükörarca akkor a félelmet mutatja nekem.

Ő az, kinek nincs mit mondania magáról.
Ő az, kinek fogalma sincs, mit ér.
Ő az, kit nem tanítottak szívből mosolyogni.
Ő az, ki csak a szégyent látja magából,
Ő az, kihez a szép szó el nem ér,
Ő az, kinek nem tudsz újat mondani.

Ő az, kit apa balga mód tanít,
Ő az, ki magát meg nem mutatja,
Ő az, kinek kincsét hiába lehelem,
Ő az, kinek ez semmit sem számít.
Ő az, ki ezeket csak kavicsnak látja,
Ő az, ki csak tükörben mutatja magát nekem.

Ő az, kit magam felé fordítanék,
Ő az, kinek arcára valódi mosolyt csalnék.
Ő az, kivel mindenemet törölném el,
Ő az, kit magamhoz szorítanék,
Ő az, kit a semmiért cserébe magamnak akarnék
Ő az, kivel szép lassan...együtt vérzem el.