Fic: Fél élet 4. fejezet

Mar 13, 2010 18:13

Cím: Fél élet 4. fejezet
Szerző: Anne Winchester
Béta: Deana Winchester
Fandom: SPN RPS
Műfaj: j2 AU
Szereplők/páros: Jared/Jensen
Korhatár/Figyelmeztetések: R-NC-17



1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet

Másnap reggel Jared nehezen kelt fel. Az óra csörgésére már megébredt, de azt lenyomta, és a hasára fordult. Ezután nem sokkal később Jeff kopogott be, de arra is csak dünnyögés volt a válasz. Bátyja erre dörömbölni kezdett, aztán észrevette, hogy az ajtó nincs kulcsra zárva, ezért benyitott. Öccse még mindig feküdt, lábai lelógtak az ágyról, a párnát a fejére húzta. Jeff odalépett, lerántotta róla a takarót, amire Jared már megfordult.

- Mi van? - kérdezte álmosan, még csukott szemmel.
- Hat óra van! Nyomás melózni!
- Jeff! Hagyjál már! - dünnyögte, és megint hasra fordult. Ekkor bátyja a bokájánál fogva lerántotta az ágyról, úgy, hogy a feje koppant a földön.
- Baszd meg! Megőrültél, te barom? - ugrott fel, és meglökte testvérét, aki nem reagált erre.
- Ha már így felkeltél, akkor ideje is indulnod Jensenhez - ezzel ki is lépett az ajtón.

Jared felöltözött, de homlokát még mindig fájlalta. Végül elindult az istállók felé, ahol feltűnően nagy volt a csend. Belépett, és sehol nem látta Jensent. Viszont látható volt, hogy a másik fiú neki sem állt a munkának. Kiment, hátha a földeken dolgozik, de mivel ló sem hiányzott az istállóból, és a kocsija is a ház előtt állt, ezért csak otthon lehetett. Bekopogott hát az ajtón, de nem érkezett válasz. Ismét kopogtatott, majd a végén ugyanúgy dörömbölni kezdett, ahogy nemrég Jeff az ő ajtaján.

- Haggyá békén! - üvöltött ki Jensen furcsa hangon. De Jared nem adta föl. - Takarodj! Eridj innét!

Jared egy pár pillanatig még várt. Fontolgatta, hogy elmegy, de Jensen hangja furcsa volt. Lenyomta a kilincset, ami nehezen, de megadta magát, és kinyílt az ajtó. Bentről füst és alkoholszag áradt, ezért nyitva hagyta a bejáratot, hogy kiszellőzzön. Aztán meglátta Jensent is, aki az előző napi ruhájában feküdt a kanapén, mellette egy hamutál, és egy üres üveg, amin nem volt címke. Közelebb ment, és felvette az üveget. Beleszagolt, vodka szaga volt, pedig meg mert volna győződni, hogy Jensen whisky-t ivott.

- Mit akarsz? - szólalt meg elfúló hangon Jensen. - Haggyá engem békibe - morogta, és visszahajtotta a fejét. Jared szíve összefacsarodott. Bár az orra is a szagoktól, de most nem törődött vele. Csak az járt a fejében, hogy vajon miért itta le magát a másik ilyen gyalázatosan.

Gondolt egyet, felvette a hamust a szőnyegről, és beleborította tartalmát a szemetesbe. Engedett magának egy pohár vizet, és Jensen mellé ült. Nézte egy darabig, de az ébredezni kezdett. Most nem csak úgy, az alkoholmámorból, hanem igazából, és nem tudta elképzelni, hogy Jared mit kereshet a házában, főleg mellette a kanapén.

- Mit akarsz tőlem? - kérdezte a fiatalabbtól.
- Én semmit - válaszolta az egykedvűen.
- Akkor mehetsz is - mondta Jensen, és felkelt. Pontosabban lemászott a kanapéról. Jared felállt, és némi megvetéssel nézte, ahogy az idősebb próbál feltápászkodni. Végül fel is állt, és a fürdő felé akart indulni. Azonban ez nem jött össze. Még nem volt másnapos. Még mindig részeg volt, és szédült, valamint rettenetes hányingere volt. Elvesztette az egyensúlyát, de mire eldőlhetett volna, már két kar fonta körbe. - Mondtam, hogy hagyjál - morogta. - Meg tudok állni.
- Persze, azért borultál majdnem fel. Hidd el, nem akarsz pofára esni - fogta meg Jared saját homlokát. Ezután pedig nem törődve Jensen ellenkezésével elvezette a fürdőig. - Minek ittál amúgy ennyit? Csoda, hogy nem kaptál alkoholmérgezést ennyi vodkától.
- Te meg minek okoskodsz? Ne érdekeljen, hogy mi van velem. Értve? - kérdezte Jensen, de készségesen rádőlt Jared vállára, és hagyta, hogy a fiatalabb fiú támogassa.

A tusolás érdekesen zajlott. Jared megengedte a vizet, és betette Jensent a víz alá ruhástól. Ekkor Jeff kopogott. A fiú odaszaladt, és ajtót nyitott.

- Jensen? - kérdezte az idősebb Padalecki fiú.
- Nem érzi jól magát.
- Mi baja van?
- Azt hiszem lázas. Épp tusol.
- Értem.
- Ma szerintem nem fog tudni melózni.
- De ez nem jelenti azt, hogy neked nem kell!
- Tudom. Csak először elmegyek, hozok neki valami lázcsillapítót a városból.
- Mi ez a nagy lelkesedés? - kérdezte gyanakvóan Jeff.
- Addig se kell a szart lapátolnom - vágta ki magát Jared, igencsak hihetően.
- Rendben. Nekem mindegy - rántotta meg a vállát Jeff, és hátat fordított. - De délben visszajövök, és megnézem, hogy melózol-e - szólt még vissza.
- Oké! - felelte öccse, és már csukta is be az ajtót. Visszament Jensenhez, aki már meztelenül állt a zuhany alatt. A hideg víz jót tett neki. Jared megtorpant, és csak bámulta a másik fiút, ahogy a habos víz végigfolyt a testén. Próbálta lenyelni a gombócot, ami a torkát nyomta most, és ajkai is kiszáradtak.
- Mit bámulsz? - kérdezte Jensen, majd arca kisimult. - Nem tudom, hogy miért mentettél ki a bátyádnál, de köszönöm - mondta halkan, és elzárta a csapot.
- Tegnap azt mondtad, hogy fontos neked ez a munka - sütötte le a szemét Jared. - Féltem, hogy gond lesz…
- Abból, hogy úgy leittam magam tegnap, hogy fel sem bírtam kelni? Ugye tudod, hogy miattad van?
- Miattam? - csattant fel a fiú. - Ne mond már, hogy miattam, és a tegnapi miatt rúgtál így be!
- Pedig így van.
- Oh, szóval annyira rossz volt, hogy be kellett basznod - húzta el a száját Jared.
- Azt én nem mondtam, hogy rossz volt - felelte a másik, majd kilépett a tusolóból, és szembefordult Jareddel. Nem zavartatta magát, nem érdekelte, hogy meztelenül van. Törölközőért nyúlt, de nem tekerte a dereka köré, hanem törölgetni kezdte magát vele. Élvezte a tekintetet, amivel Jared bámulta őt.
- Akkor miért? - kérdezte halkan.
- Az meg nem tartozik rád.
- Na, most melyikünk is az öntelt köcsög? - kérdezte Jared felháborodva. - Pár napja még te mondtad ezt rám, erre most te bunkózol velem, amikor én… - itt elhallgatott.
- Amikor te? Fejezd csak be a mondatot!
- Amikor én itt vagyok, kimentettem a seggedet a bajból. Te pedig nem tudsz mást csinálni, mint gorombáskodni velem!
- Csak nemhogy rosszul esik, amikor úgy viselkedik veled, ahogy te másokkal? - kérdezte szinte gügyögve, hogy ezzel is bosszantsa a fiatalabbat.
- Tudod mit? Elegem van Jensen - sóhajtotta, és kiment a fürdőből. - Elmegyek a városba, hogy tényleg úgy tűnjön, mintha gyógyszert hoznék neked, aztán hagyjuk egymást békén - rázta meg a fejét csalódottan.
- Miből van neked eleged, mi? Te keseríted meg az életemet, amióta hazajöttél! És nekem kell téged pesztrálgatni, mert apád megbüntetett!
- Na de ki miatt is büntetett meg? Te árultál be!
- Te meg leskelődtél!
- És ezért be kell mószerolni? Ha annyira utálsz, akkor minek köptél be? Tudtad, hogy úgyis ideküld!
- Ki a fasz mondta, hogy utállak, te hülyegyerek?
- Mit mondtál? Te vagy a hülyegyerek! - ordította Jared. Amire ideáig eljutottak már üvöltöztek egymással, és csoda, hogy valaki nem nyitott rájuk miatta. Mindketten fújtattak a dühtől, és szemükben égett a harag, de a vágy lángja is. Bámultak egymásra, érezni lehetett, hogy valami történni fog.

Pár másodpercig némaság honolt a házban, majd elindultak egymás felé. Mindketten úgy gondoltál, hogy a másik most vagy megüti, vagy pedig megcsókolja. Ahogy egymáshoz értek, mellkasuk összefeszült, és itt már tudták nagyon jól, hogy nem verekedés lesz. Jensen elkapta Jared tarkóját, de nem csókolta meg rögtön, csak közelhajolt.

- Bassza meg! Büdös a pofám! - morgott, és arrébb lépett.
- Én szeretem a vodkát - vigyorodott el Jared, és visszarántotta az idősebbet, aki még most is elhajolt. - Akkor mindegy - engedte el a másik fiút, majd leült. - Jobb is, ha ezt itt és most befejezzük.
- Miért is Jared?
- Mert ez engem kikészít, azért.
- Téged? - nézett rá hitetlenül a másik. - Téged, a kis érzéketlen, nagy pofájú, öntelt, elkényeztetett…
- Hidd el, nem kell tovább sorolnod. Köszönöm szépen, hogy kifejtetted rólam a véleményedet - grimaszolt, aztán felállt.
- Megérdemled, azok után, amiket te mondtál rám!
- Mit mondtam rád Jensen? Bunkó voltam, igen. De soha egy büdös szóval nem sértettelek meg, soha semmilyen jelzővel nem illettelek, holott te túrod a földet, nem én. Még sem parasztoztalak le! De te már a világ összes bántó jelzőjét rám aggattad. Voltam már majom, köcsög, hadd ne soroljam tovább - folytatta ingerülten, de fájdalom is csilingelt a hangjában. - Szóval ki is itt az arrogáns, és ki baszogatja tulajdonképpen a másikat? - nézett rá Jensenre. Az idősebb fiú nem tudott mit mondani. Össze volt zavarodva attól, amit Jared most rázúdított. És rájött, hogy Jarednek tényleg igaza van. Most ő is leült a kanapé karfájára, és bánatosan nézett a másikra.
- Sajnálom - motyogta. - Azt hiszem, most tényleg az lesz a legjobb, ha elmész.

Jared már nem is szólt semmit, a térdére csapott, majd felállt. Mielőtt kilépett volna az ajtón, még hátranézett. Ugyanolyan bánatos szemeket látott, amilyenek az övéi is voltak.

A város felé lassan hajtott, és Jensenen gondolkodott, valamint azon, ami ez alatt a pár nap alatt köztük zajlott. Az állandó csipkelődések még jók voltak, azt élvezte. De ami a szexnek is nevezető dolog óta történt, az már nem éppen volt ínyére. Valójában ő is meglepődött magán, hogy így beolvasott az idősebbnek, ahelyett, hogy csak rácsapta volna az ajtót. Annál azonban sokkal jobban érdekelte Jensen. Talán pontosan ezért, mert ő is így viselkedett vele. Emiatt érezte egyenlőknek magukat.

De az a fiú is egyre inkább érdekelte őt a képről. Volt egy olyan különös érzése, hogy Jensen miatta viselkedik így. Talán egy nagyon kemény szerelmi csalódás lehetett a háttérben, és ezért nem akart róla beszélni. De ha az a másik srác megbántotta volna, akkor valószínűleg nem tartotta volna a képét az éjjeliszekrényen.

Miután körbeautókázott, visszatért a farmra, és bement Jensenhez, aki addigra már rendet tett a lakásban. Szólt neki, hogy itt járt, majd kiment az istállóba. Ezúttal felvette a kesztyűt, és nekiállt a munkának. Jeff tényleg bement leellenőrizni, hogy dolgozik-e, és meglepődött, amikor azt látta, hogy öccse zokszó nélkül ténykedik. Nem is akarta zavarni, ezért halkan el is ment.

Jared egyre csak dolgozott. Kitakarította az összes ólat, megetette az állatokat, majd leült az egyik istálló elé a földre. Rendesen leizzadt, de nem csak attól szaglott, hanem a trágyától is. Most nem is foglalkozott vele, csak lehúzta a kesztyűt, megnézte tenyerén a kötéseket, majd nekidöntötte a fejét a pajta falának. Szemét is lehunyta, majd mikor percek múlva felnyitotta Jensen állt vele szemben két üveg sörrel.

Folyt. Köv.


au, fic, j2

Previous post Next post
Up