(no subject)
RT:
Félő, Rőzsetüzet kioltják a cseppek
Görgő, fénylő sós könnyek.
Mennék kucorogni, némán is panaszkodni
Dühtől ordítva mindent pusztítani.
Lett volna kisebb, skatulyányi
Zsebrevágtam volna tegnap,
És most itt ülne asztalomon lábat lóbálva,
Gyűszűből gőzölgő kávét kortyolna
És biztos nem hagyná, hogy dörgő felhők
Mossák el pislákoló lángjaim.
Ugye?
---------------------------
A:
Kék vagyok.
Vizek kékje,
egek azúrja,
kék vagyok -
és neked vagyok kék.
Vörös lángok alá futó,
lángok fölé eget vonó,
füstöt nyelő, befogadó,
magas kék a vörös alatt,
az vagyok
vagy
az lehetek.
Kéked talán.
Nyugalmas-szép
egyszerű kék.
Kék ecsetből
kék színű kép:
kék, a vörös párja mellett.
...
Színe a napoknak.
Várakozással teli reggeli pírból kiszökő kék.
Napod fölé boruló kék.
Lángvörössé gyengülő, mélyülő esteli kék.
Éjfekete, bizalmas kék.
Pásztora a könnynek,
gazdája ölelésnek,
őrzője panasznak,
rejteke dühödnek.
Öle a tüzednek.
Parazsa.
...
Felhőid űzője, ellensége szélnek,
kék színű víztől kéken védenélek -
mert magam ellen mennék.
Elkezdődnék lent és fent is én várnálak,
őrző párnád lennék, ha álmodra vágynának
tolvaj alattomosok.
...
Ott volnék, ahol neked kék vagyok.
Ugye.