3,14
Nem tudom, hogy ez minek az eredménye, de három dolog biztos:
1. nem alszom eleget
2. nem értek a matematikához
3. egy sort sem írtam a szcenográfiai elemzéshez
Ha azt mondtam, hogy a múltkori furcsa volt, akkor ez nem tudom, hogy micsoda.
Fandom: BBC Sherlock, Post-Reichenbach
"A
(pi) egy matematikában és fizikában használt valós szám. A leggyakrabban használt, euklideszi geometriában a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként definiálják, ami a körök hasonlósága miatt minden kör esetén azonos. A
irracionális, sőt, azon belül transzcendens szám."
(forrás: wikipedia)
Csillag, csillag vagy nekem az égen.
A szemedbe nézek, és az Univerzum néz vissza.
Távoli galaxisoktól lopott fény.
- Mi legyen a neve?
...sherlocksherlocksherlocksherlocksherlocksherlock...
- Stella.
John: lázadó fiú, bukott katona, elárult szerető, férj és apa.
Szerepkörök.
Egybecsúsznak, nincs már határ és egyszer-egyszer arra ébred, nem tudja, melyik életében van épp. A hűvös lepedő sivatagi homok, ahogy a holdfény a meztelen hátra rajzol érthetetlen jeleket, majdnem olyan fehér, majdnem olyan hűvös... nincsenek emberek, csak testek vannak a holttérben.
John torka kiszáradt.
- Hol van anya?
Anya csillaggá változott.
- El kellett mennie. Nagyon messzire.
John, a Kudarcok Embere.
Stella szeme kék.
Egy rögeszme fészkelte bele magát az agyába. Nem most, még régen. Mikor meglátta a saját arcképét visszatükröződni a hideg, fekete márványlapon.
Sherlock Holmes nem halt meg.
Tagadva állítok.
Először saját magát figyelte, gyanakvással, egyre növekvő félelemmel. A kezét, a mozdulatokat, egy-egy elkapott, idegen gesztust - figyelek, John Watson, előlem aztán nem tudod sokáig rejtegetni! - aztán egyik napról a másikra eltűnt. Mégsem hiányzott semmi, nem volt üresség, lyuk, fájdalom vagy csalódottság. Még megkönnyebbülés sem.
Stella szeme kék.
Először zavaros volt, mint a kölyökmacskáké, szürke, vak és üres. Az orvosok azt mondták, egy idő után barna lesz, egyre sötétebbnek tűnt, aztán felragyogott. Nem hirtelen, de ahogy John kivette a járókából, az egész szobát elöntötte a fény.
Csillagszemű Stella.
- Szeretsz?
- Hát persze, hogy szeretlek.
- Akkor nem haragszol, hogy eltörtem a vázát?
Talán azért rontott el annyi mindent ez előtt, hogy ez tökéletes lehessen.
A valóság kétdimenziós gömbje kimondhatatlan szeretetet zárt magába.
… a naprendszer központi csillaga, körülötte kering... a Nap asztrológiai és csillagászati jele egy kör, középen ponttal... napisten jele...
John és Stella.
Apa és lánya.
((transzcendens szám))
1. nem alszom eleget
2. nem értek a matematikához
3. egy sort sem írtam a szcenográfiai elemzéshez
Ha azt mondtam, hogy a múltkori furcsa volt, akkor ez nem tudom, hogy micsoda.
Fandom: BBC Sherlock, Post-Reichenbach
"A
(pi) egy matematikában és fizikában használt valós szám. A leggyakrabban használt, euklideszi geometriában a kör kerületének és átmérőjének hányadosaként definiálják, ami a körök hasonlósága miatt minden kör esetén azonos. A
irracionális, sőt, azon belül transzcendens szám."
(forrás: wikipedia)
Csillag, csillag vagy nekem az égen.
A szemedbe nézek, és az Univerzum néz vissza.
Távoli galaxisoktól lopott fény.
- Mi legyen a neve?
...sherlocksherlocksherlocksherlocksherlocksherlock...
- Stella.
John: lázadó fiú, bukott katona, elárult szerető, férj és apa.
Szerepkörök.
Egybecsúsznak, nincs már határ és egyszer-egyszer arra ébred, nem tudja, melyik életében van épp. A hűvös lepedő sivatagi homok, ahogy a holdfény a meztelen hátra rajzol érthetetlen jeleket, majdnem olyan fehér, majdnem olyan hűvös... nincsenek emberek, csak testek vannak a holttérben.
John torka kiszáradt.
- Hol van anya?
Anya csillaggá változott.
- El kellett mennie. Nagyon messzire.
John, a Kudarcok Embere.
Stella szeme kék.
Egy rögeszme fészkelte bele magát az agyába. Nem most, még régen. Mikor meglátta a saját arcképét visszatükröződni a hideg, fekete márványlapon.
Sherlock Holmes nem halt meg.
Tagadva állítok.
Először saját magát figyelte, gyanakvással, egyre növekvő félelemmel. A kezét, a mozdulatokat, egy-egy elkapott, idegen gesztust - figyelek, John Watson, előlem aztán nem tudod sokáig rejtegetni! - aztán egyik napról a másikra eltűnt. Mégsem hiányzott semmi, nem volt üresség, lyuk, fájdalom vagy csalódottság. Még megkönnyebbülés sem.
Stella szeme kék.
Először zavaros volt, mint a kölyökmacskáké, szürke, vak és üres. Az orvosok azt mondták, egy idő után barna lesz, egyre sötétebbnek tűnt, aztán felragyogott. Nem hirtelen, de ahogy John kivette a járókából, az egész szobát elöntötte a fény.
Csillagszemű Stella.
- Szeretsz?
- Hát persze, hogy szeretlek.
- Akkor nem haragszol, hogy eltörtem a vázát?
Talán azért rontott el annyi mindent ez előtt, hogy ez tökéletes lehessen.
A valóság kétdimenziós gömbje kimondhatatlan szeretetet zárt magába.
… a naprendszer központi csillaga, körülötte kering... a Nap asztrológiai és csillagászati jele egy kör, középen ponttal... napisten jele...
John és Stella.
Apa és lánya.
((transzcendens szám))