...
Igazából rádöbbentem valamire. Kétféle írás létezik nálam.
Ez egyik az, amikor kényszerítem magam, hogy írjak, mikor előre kigondolom az egészet. És ilyenkor jön persze az, amikor bizonytalan vagyok, mikor nehezen megy, mikor csak be akarom fejezni, nem érdekelve, hogy hogyan írom meg, csak legyen meg. Ami persze tudom nem jó, de mégis vannak ilyen pillanataim.
A másik pedig az, amikor csak leülök és elkezdem nem tudva, hogy mi lesz belőle, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy írjam, adjak bele mindent, amit csak tudok. Talán ilyenkor születnek a legjobbnak mondható műveim. És én így szeretek írni, ez ad biztonságot.
Ez egyik az, amikor kényszerítem magam, hogy írjak, mikor előre kigondolom az egészet. És ilyenkor jön persze az, amikor bizonytalan vagyok, mikor nehezen megy, mikor csak be akarom fejezni, nem érdekelve, hogy hogyan írom meg, csak legyen meg. Ami persze tudom nem jó, de mégis vannak ilyen pillanataim.
A másik pedig az, amikor csak leülök és elkezdem nem tudva, hogy mi lesz belőle, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy írjam, adjak bele mindent, amit csak tudok. Talán ilyenkor születnek a legjobbnak mondható műveim. És én így szeretek írni, ez ad biztonságot.