És megvalósula a csoda, Wyndua délután dolgoza... avagy hogy ismerkedtem meg a zúzógéppel
Ezen a héten végre sikerült munkát kapnom. Ez ugyebár nem akkora csoda, bár manapság szokatlan lehet.
A munkám hivatalos megnevezése asszem Gyártakarítás.
Úgy vállaltam el, mintha a fogamat húznák, elvégre ki akar 21 évesen szemetet szedni, és étkezőt felmosni, amikor annyi más érdekes dolog van a világon?
Nos, ha nem is szerettem bele a fent említett tevékenységekbe, azért a dolog szolgált (és szolgál még pénteig) néhány érdekes felfedezéssel.
Felfedezés 1: A zúzógép klassz! Sőt, egyenesen király :D Nem tudom ki látott már ilyet. Kb. olyan, mint valami nagy, és mohó szörnyeteg (narancssárga) aminek folyton nyitva van a szája.
A működése pedig úgy néz ki, hogy jómagam a leterhelt takarító kivonszolom a hatalmas szeméttel teli zsákot, és a szörnyeteg szájába dobom. Sajna nem jár plusz pont, ha a zsák szép ívben repül, de felettébb szórakoztató változtatgatni a bedobás módját :)
Ezek után benyúlok a szörny oldalán található dobozba, és elfordítok egy kulcsot, amiért fáradtabb pillanataimban körbe kell tapiznom az egész kis dobozt. Tehát a napi horror adag is megvan, miközben azon imádkozom, hogy "Add Uram, hogy a pókok gyűlöljék a zúzógépeket!"
Mikor elfordítom a kulcsot, a szörnyeteg elkezd kajálni. Kiváló stresszlevezető figyelni, ahogy a fáradságosan összegyűjtött szemetes zsákot magába gyömöszöli. Az pedig még jobb, mikor egy hosszú fa rúddal még beljebb is nyomorgathatom a zsákot a gigájába :)
Utána mindíg van erőm újra vigyorogni a szembejövő dolgozókra.
Felfedezés 2: A targoncába qurva fájdalmas belerúgni! (ezt nem magyarázom tovább... a belilult körmeim beszélnek helyettem is)
Felfedezés 3: A sárga védősisak mindenki másnak faszán áll ( olyan Village People feelingűen) copfos takarítókislányokon viszont elég érdekesen ahhoz, hogy az összes szembejövő gúvadt szemekkel bámuljon.
Mondjuk, ez az egyetlen dolog, amit nem tudok megérteni. Kezemben seprű, és lapát, álltam a targoncák között, és megpróbáltam a jelenleg pirosra színezett hajamból alkotott copfocskák közé applikálni a védősisakot. Szembe jött a kedvenc targoncavezetőm (185cm, kopasz, kékszemű, és állati szexi a kantáros munkagatyójában, és a kockás ingében) először megtorpant, és rám meresztette a szemeit... pár másodperc alatt rájöttem, hogy az ő fején fordítva van a sisak, mint az enyémen. Gondoltam, ez lehet minden ámulat forrása, és pironkodva megfordítottam a sisakom. Tovább bámult... Mivel, nem tudtam hová tenni a dolgot, visszafordítottam a sisakom, és várakozón rámeredtem. A taroncavezető kis mosollyal távozott...
ÉS ÉN MÉG MINDÍG NEM TUDOM, HOGY A NYÜVEKBE KELL HORDANI A VÉDŐSISAKOT!
Felfedezés 4: A diákmunkások mind idegesítő műkörmös sznobok.
Hogy miért? Ülnek a kis székükön egész nap, és csipet kezecskéik között alkatrészeket válogatnak.
Én mind takarító hamar megszoktam, hogy a dolgozók megbámulnak, asszem azért, mert jobbára én vagyok az egyetlen változatosság a napjukban, amíg a szalag mellett ülnek, és ugyan azt csinálják egész álló nap. A többség kedves. Elveszik a lábukat, hogy kihorgászhassam alóla a kukát, köszönnek, mikor bemegyek az irodába, vagy szembejönnek a gyársoron, kinyitják az ajtót, hogy ne a kezemben lévő partvissal kelljen benyomnom... a diákmunkások viszont nem csinálnak semmi mást, mint méla undorral az arcukon megbámulnak. Nem viccelek, komolyan undorodnak!
A szemét kis ****** ****** ********************** *** * ***************- ok. Lenéznek, csak mert, én nem üldögélek, mint ők, hanem fel-alá rohangászom a partvissal, és a körömlakkom rég leszedte a tisztítószer....
Rühellém őket.
Felfedezés 5: Ha egy irodában négykézláb közlekedsz az asztalok alatt konnektort keresve, ne lepődj meg, ha megmosolyognak, és ne ilyedj meg, ha egy öltönynadrágos lábbal találod magad szemközt, és kiderül, hogy az a gyár al igazgatójáé :)
Felfedezés 6: Táncolni a felmosóval csak addig vicces, míg hanyatt nem vágódsz a vizes linóleumon...
Felfedezés 7: Akármilyen elnyűtt, fáradt, izzadt, randa zöldnadrágos is vagy, azért mindíg lesz egy olyan pasi, aki megbámul... avagy perverzek mindenhol vannak. Erre a hétre nekem kiutalt példány negyvenes, ötvenes éveiben jár és kb. úgy néz ki, mint Mekk Elek emberi alakban.
Ettől valahogy cukinak tűnik, és ha akarnék sem tudnék haragudni rá. Pedig a francba is, úgy utálom, azt az álmodozó arckifejezését, ahogy néz az üvegen keresztül!
Nos, ennyi mára. :D Kettőkor újra megyek robotolni ... talán megmaradok, bár, aki könnyű fizikai munkaként emlegette nekem a takarítást, annak nem kellett még egy több száz főt befogadó irodát egy nyolc kilót nyomó porszívóval végig szántani.
( nem viccelek, az a rohadt amerikai fajta porszívó, ahol nem a csövet mozgatod, és húzod magad után a gépet, hanem az egész porszívót kell fél kézzel tologatni! Eskü, ha ezt kéne még csuinálnom fél évig, olyan vállaim lennének, mint egy díjbirkózónak!)
Szeretet és béke mindenkinek! Na, meg egy nagy valagnyi boldogság erre a hétre!
A munkám hivatalos megnevezése asszem Gyártakarítás.
Úgy vállaltam el, mintha a fogamat húznák, elvégre ki akar 21 évesen szemetet szedni, és étkezőt felmosni, amikor annyi más érdekes dolog van a világon?
Nos, ha nem is szerettem bele a fent említett tevékenységekbe, azért a dolog szolgált (és szolgál még pénteig) néhány érdekes felfedezéssel.
Felfedezés 1: A zúzógép klassz! Sőt, egyenesen király :D Nem tudom ki látott már ilyet. Kb. olyan, mint valami nagy, és mohó szörnyeteg (narancssárga) aminek folyton nyitva van a szája.
A működése pedig úgy néz ki, hogy jómagam a leterhelt takarító kivonszolom a hatalmas szeméttel teli zsákot, és a szörnyeteg szájába dobom. Sajna nem jár plusz pont, ha a zsák szép ívben repül, de felettébb szórakoztató változtatgatni a bedobás módját :)
Ezek után benyúlok a szörny oldalán található dobozba, és elfordítok egy kulcsot, amiért fáradtabb pillanataimban körbe kell tapiznom az egész kis dobozt. Tehát a napi horror adag is megvan, miközben azon imádkozom, hogy "Add Uram, hogy a pókok gyűlöljék a zúzógépeket!"
Mikor elfordítom a kulcsot, a szörnyeteg elkezd kajálni. Kiváló stresszlevezető figyelni, ahogy a fáradságosan összegyűjtött szemetes zsákot magába gyömöszöli. Az pedig még jobb, mikor egy hosszú fa rúddal még beljebb is nyomorgathatom a zsákot a gigájába :)
Utána mindíg van erőm újra vigyorogni a szembejövő dolgozókra.
Felfedezés 2: A targoncába qurva fájdalmas belerúgni! (ezt nem magyarázom tovább... a belilult körmeim beszélnek helyettem is)
Felfedezés 3: A sárga védősisak mindenki másnak faszán áll ( olyan Village People feelingűen) copfos takarítókislányokon viszont elég érdekesen ahhoz, hogy az összes szembejövő gúvadt szemekkel bámuljon.
Mondjuk, ez az egyetlen dolog, amit nem tudok megérteni. Kezemben seprű, és lapát, álltam a targoncák között, és megpróbáltam a jelenleg pirosra színezett hajamból alkotott copfocskák közé applikálni a védősisakot. Szembe jött a kedvenc targoncavezetőm (185cm, kopasz, kékszemű, és állati szexi a kantáros munkagatyójában, és a kockás ingében) először megtorpant, és rám meresztette a szemeit... pár másodperc alatt rájöttem, hogy az ő fején fordítva van a sisak, mint az enyémen. Gondoltam, ez lehet minden ámulat forrása, és pironkodva megfordítottam a sisakom. Tovább bámult... Mivel, nem tudtam hová tenni a dolgot, visszafordítottam a sisakom, és várakozón rámeredtem. A taroncavezető kis mosollyal távozott...
ÉS ÉN MÉG MINDÍG NEM TUDOM, HOGY A NYÜVEKBE KELL HORDANI A VÉDŐSISAKOT!
Felfedezés 4: A diákmunkások mind idegesítő műkörmös sznobok.
Hogy miért? Ülnek a kis székükön egész nap, és csipet kezecskéik között alkatrészeket válogatnak.
Én mind takarító hamar megszoktam, hogy a dolgozók megbámulnak, asszem azért, mert jobbára én vagyok az egyetlen változatosság a napjukban, amíg a szalag mellett ülnek, és ugyan azt csinálják egész álló nap. A többség kedves. Elveszik a lábukat, hogy kihorgászhassam alóla a kukát, köszönnek, mikor bemegyek az irodába, vagy szembejönnek a gyársoron, kinyitják az ajtót, hogy ne a kezemben lévő partvissal kelljen benyomnom... a diákmunkások viszont nem csinálnak semmi mást, mint méla undorral az arcukon megbámulnak. Nem viccelek, komolyan undorodnak!
A szemét kis ****** ****** ********************** *** * ***************- ok. Lenéznek, csak mert, én nem üldögélek, mint ők, hanem fel-alá rohangászom a partvissal, és a körömlakkom rég leszedte a tisztítószer....
Rühellém őket.
Felfedezés 5: Ha egy irodában négykézláb közlekedsz az asztalok alatt konnektort keresve, ne lepődj meg, ha megmosolyognak, és ne ilyedj meg, ha egy öltönynadrágos lábbal találod magad szemközt, és kiderül, hogy az a gyár al igazgatójáé :)
Felfedezés 6: Táncolni a felmosóval csak addig vicces, míg hanyatt nem vágódsz a vizes linóleumon...
Felfedezés 7: Akármilyen elnyűtt, fáradt, izzadt, randa zöldnadrágos is vagy, azért mindíg lesz egy olyan pasi, aki megbámul... avagy perverzek mindenhol vannak. Erre a hétre nekem kiutalt példány negyvenes, ötvenes éveiben jár és kb. úgy néz ki, mint Mekk Elek emberi alakban.
Ettől valahogy cukinak tűnik, és ha akarnék sem tudnék haragudni rá. Pedig a francba is, úgy utálom, azt az álmodozó arckifejezését, ahogy néz az üvegen keresztül!
Nos, ennyi mára. :D Kettőkor újra megyek robotolni ... talán megmaradok, bár, aki könnyű fizikai munkaként emlegette nekem a takarítást, annak nem kellett még egy több száz főt befogadó irodát egy nyolc kilót nyomó porszívóval végig szántani.
( nem viccelek, az a rohadt amerikai fajta porszívó, ahol nem a csövet mozgatod, és húzod magad után a gépet, hanem az egész porszívót kell fél kézzel tologatni! Eskü, ha ezt kéne még csuinálnom fél évig, olyan vállaim lennének, mint egy díjbirkózónak!)
Szeretet és béke mindenkinek! Na, meg egy nagy valagnyi boldogság erre a hétre!