Nagyapáink bűnei... vagy nem
Tegnap anyám hatalmas pakolászást rendezett a padláson és hogy-hogy nem kezébe akadt pár régi zárójentés és hasonlók. Valahogy az a papír is amivel a nagyapám anno leszerelték a katonaságtól.
A papír szerint a nagyfater PTSD -ben szemvedett ami abban nyilvánult meg hogy felfokozott érzelmi helyzetekre dadog. Ez persze latinul volt rányalva, de hála a google-nak meg a roppant stramm agyamnak, csak megfejtettük a dolgot.
A család gyakorlatilag seggre ült.
Senki nem tudott róla. Persze a dadogás elég nyilvánvaló volt, de a nagyapám mindig azzal hadakozott, hogy egyszer nagyon megfázott és tönkrementek a hangszálai. Ez utóbbi nem eredményez dadogást, maximum hang változást, de többnyire ráhagytuk. Baromi ideges tudott lenni ha az ember feszegette.
Anyámban és bennem természetesen felbuzgott a nyomozó ösztön.
Vajon mi lehetett az 1956 - 1957 -ben ami ennyire megviselte?
A forradalmat azonnal kilőttük, mert az Pesten volt, a nagyfater meg hatvan és Aszód közt állomásozott akoriban. Mint katona nem lehetett forradalmi hős sem... szóval maradt lehetőségnek a másik leosztás.
Hossz kutatómunka (két óra - két sör - egy kávé) után, valamint a nagymuter alapos vallatását követően (rántottsajtos vesztegetés, hogy biztosan igazat mondjon) ezt sikerült találnom:
"Felderíthetetlenség miatt megszüntették az 1956-os Hatvan-Aszódi sortűzügyet
2002.04.28.MTI
Megszüntette a Budapesti Katonai Ügyészség az 1956-os forradalom idején Hatvan és Aszód közötti útszakaszon történt, több halálos áldozatot követelő lövöldözés ügyében a nyomozást, mert nem állapítható meg az elkövető kiléte és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.
A katonai ügyészség kedden meghozott határozata szerint több emberen, szándékos emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett miatt indult nyomozás a Magyar Néphadsereg 26. Közepes Harckocsi Ezred Hatvan állományába tartozó ismeretlen tettes ellen. A nyomozás adatai alapján annyi volt megállapítható, hogy 1956. október 25. és november 4. között valamikor, a miskolci forradalmi eseményekkel összefüggésben, három tehergépkocsin mintegy 100, fegyvertelen ember indult a fővárosi forradalmi események támogatására. Hatvan és Aszód között, lakott területen kívül, a harckocsi ezred két tankja és több katonája megállította a teherautókat és a különítmény parancsnoka visszafordulásra szólította fel a főváros felé tartókat.
Amikor azonban a teherautókon utazók tiltakoztak, s jelezték, hogy nem akarnak visszafordulni, a különítmény parancsnoka "figyelmeztető lövés" felszólítást adott. Ekkor a katonák kézifegyverekből sortüzet adtak le a tehergépkocsikon utazó fegyvertelenekre. A nyomozás adatai szerint a lövések következtében legalább ketten meghaltak és többen megsebesültek. A katonák a sortüzet követően összegyűjtötték a halottakat és a sebesülteket. A gépkocsin utazókat pedig a nagygombosi laktanyába kísérték, ahol néhány napig fogva tartották, majd elengedték őket. A nyomozó hatóság felkutatta az események még életben lévő szemtanúit, akik azonban ellentmondó vallomásokat tettek a sortűz részleteiről, körülményeiről és idejéről. A nyomozás során nem sikerült felderíteni a halottak, illetve sebesültek személyi azonosságát sem. A Budapesti Katonai Ügyészség 56-os sortűzügyben született nyomozást megszüntető határozata ugyanakkor azt is tartalmazza, hogy újabb érdemleges adatok felmerülése esetén folytatható az eljárás.
"
Mennyi minden lehet még amit csak az után tudunk meg valakiről, hogy már rég nincs köztünk? Mennyi mindent más színben tud feltüntetni egy egyszerű orvosi papír?! Mint egy kulcs valamihez amit sosem értettél, csak azt hitted a nagyapád zakkant.
Persze akkoriban ez kezelhetetlen volt, szóval az életünk, az ő élete, azoké akik még ott voltak, nem alakult volna másképp. Közel sem lehetett annyit tudni a PTSD-ről akkor, mint most, közel sem lett volna annyira elfogadott hogy valakinek pszichológushoz kell járnia, és egyáltalán... hol voltak még akkoriban a pszichológusok?
A papír szerint a nagyfater PTSD -ben szemvedett ami abban nyilvánult meg hogy felfokozott érzelmi helyzetekre dadog. Ez persze latinul volt rányalva, de hála a google-nak meg a roppant stramm agyamnak, csak megfejtettük a dolgot.
A család gyakorlatilag seggre ült.
Senki nem tudott róla. Persze a dadogás elég nyilvánvaló volt, de a nagyapám mindig azzal hadakozott, hogy egyszer nagyon megfázott és tönkrementek a hangszálai. Ez utóbbi nem eredményez dadogást, maximum hang változást, de többnyire ráhagytuk. Baromi ideges tudott lenni ha az ember feszegette.
Anyámban és bennem természetesen felbuzgott a nyomozó ösztön.
Vajon mi lehetett az 1956 - 1957 -ben ami ennyire megviselte?
A forradalmat azonnal kilőttük, mert az Pesten volt, a nagyfater meg hatvan és Aszód közt állomásozott akoriban. Mint katona nem lehetett forradalmi hős sem... szóval maradt lehetőségnek a másik leosztás.
Hossz kutatómunka (két óra - két sör - egy kávé) után, valamint a nagymuter alapos vallatását követően (rántottsajtos vesztegetés, hogy biztosan igazat mondjon) ezt sikerült találnom:
"Felderíthetetlenség miatt megszüntették az 1956-os Hatvan-Aszódi sortűzügyet
2002.04.28.MTI
Megszüntette a Budapesti Katonai Ügyészség az 1956-os forradalom idején Hatvan és Aszód közötti útszakaszon történt, több halálos áldozatot követelő lövöldözés ügyében a nyomozást, mert nem állapítható meg az elkövető kiléte és az eljárás folytatásától sem várható eredmény.
A katonai ügyészség kedden meghozott határozata szerint több emberen, szándékos emberöléssel megvalósított emberiség elleni bűntett miatt indult nyomozás a Magyar Néphadsereg 26. Közepes Harckocsi Ezred Hatvan állományába tartozó ismeretlen tettes ellen. A nyomozás adatai alapján annyi volt megállapítható, hogy 1956. október 25. és november 4. között valamikor, a miskolci forradalmi eseményekkel összefüggésben, három tehergépkocsin mintegy 100, fegyvertelen ember indult a fővárosi forradalmi események támogatására. Hatvan és Aszód között, lakott területen kívül, a harckocsi ezred két tankja és több katonája megállította a teherautókat és a különítmény parancsnoka visszafordulásra szólította fel a főváros felé tartókat.
Amikor azonban a teherautókon utazók tiltakoztak, s jelezték, hogy nem akarnak visszafordulni, a különítmény parancsnoka "figyelmeztető lövés" felszólítást adott. Ekkor a katonák kézifegyverekből sortüzet adtak le a tehergépkocsikon utazó fegyvertelenekre. A nyomozás adatai szerint a lövések következtében legalább ketten meghaltak és többen megsebesültek. A katonák a sortüzet követően összegyűjtötték a halottakat és a sebesülteket. A gépkocsin utazókat pedig a nagygombosi laktanyába kísérték, ahol néhány napig fogva tartották, majd elengedték őket. A nyomozó hatóság felkutatta az események még életben lévő szemtanúit, akik azonban ellentmondó vallomásokat tettek a sortűz részleteiről, körülményeiről és idejéről. A nyomozás során nem sikerült felderíteni a halottak, illetve sebesültek személyi azonosságát sem. A Budapesti Katonai Ügyészség 56-os sortűzügyben született nyomozást megszüntető határozata ugyanakkor azt is tartalmazza, hogy újabb érdemleges adatok felmerülése esetén folytatható az eljárás.
"
Mennyi minden lehet még amit csak az után tudunk meg valakiről, hogy már rég nincs köztünk? Mennyi mindent más színben tud feltüntetni egy egyszerű orvosi papír?! Mint egy kulcs valamihez amit sosem értettél, csak azt hitted a nagyapád zakkant.
Persze akkoriban ez kezelhetetlen volt, szóval az életünk, az ő élete, azoké akik még ott voltak, nem alakult volna másképp. Közel sem lehetett annyit tudni a PTSD-ről akkor, mint most, közel sem lett volna annyira elfogadott hogy valakinek pszichológushoz kell járnia, és egyáltalán... hol voltak még akkoriban a pszichológusok?