Intermarium - a Homo Responsabilis születése

Oct 18, 2012 17:36


Ebben a cikkben az úgynevezett „intermárium” és a Kelet-közép Európai föderalizmus kapcsán a www.bramaby.com weboldalon kialakult vita továbbgondolásaként olyan eszmények azonosítására törekszem, amelyek egy ilyen föderációs jellegű egység alapjait alkothatnák és segítenének az intermárium nemzeteinek egy közös értékrendre alapozott közös cél megfogalmazásában.

Bevezetés

Minden olyan politikai egység, társadalmi entitás vagy nemzet, amely globális vezető szerepre törekszik, vagy az emberiség történelmében valamilyen nyomot kíván hagyni, ezen törekvéseit mindig valamilyen filozófiai elvre alapozta. Ez az elv képezi az entitás létezésének alapját és erősíti törekvéseit. Ez az elv lehet kreatív vagy romboló erejű, vagy ahogyan ezt többször tapasztalhattuk: mindkettő egyszerre. Az elveket néha kölcsönzik, feljavítják és átalakítják, tehát fejleszthetők.

Róma imperialista ideológiája, a Habsburg Birodalom katolicizmusa, az Ottomán hatalom dzsihádizmusa, Nagy-Britannia ipari imperializmusa, a Szovjet Köztársaság marxizmusa, Hitler Harmadik Reich-jének nemzeti szocializmusa, vagy az Egyesült Államok demokratikus kapitalizmusa esetében is a filozófiai alapelv határozta meg nem csak a birodalom eredményeit (beleértve az oly gyakori pusztításokat is), hanem létezésének alapját is képezte. Az ilyen 'alapelv' hiánya, amelyért a társadalmi egység teljes felelősséget vállal, a birodalom gyengüléséhez és gyors belső pusztulásához vezet. Ez utóbbi példái közé tartoznak olyan látszólag hatalmas, de végső soron törékeny birodalmak, mint Nagy Sándor Birodalma, a Mongol Birodalom, vagy a modern Európai Unió, a Latin-Amerikai Mercosur, vagy akár a posztkommunista Oroszország. Az Intermárium (Międzymorze, Межморье) fogalmának a Németország és Oroszország között elhelyezkedő különböző országok gyűjtőneveként való használata egyre elterjedtebb. Ez a megnevezés nem csupán az elavult és előítéletekkel terhelt Közép- és Kelet-Európát helyettesíti, hanem egy sokkal mélyebb, a föderalizmus eszméire alapozott fogalmat takar. Jonathan Levy a "The Intermarium: Wilson, Madison, and East Central European Federalism” című könyvében azt írja, hogy ezen országok föderációs alapokon létrehozott egysége tartós megoldást jelentene a régió problémáira, biztosítaná védelmét és önfenntartó fejlődését.

A politikai unió egy azt megalapozó eszme nélkül azonban értelmetlen. Hatékony gazdasági együttműködés a nemzetközi kapcsolatok meglévő szabályainak és eljárásainak betartásával is megvalósítható. A meglévő, gyakorlati célokat szolgáló szabályokkal ellentétben azonban a régió közös értékeinek megfogalmazása egy olyan közös értékrend azonosításához vezethet, amely a társadalmi egységként értelmezett intermáriumi térség alapját képezheti. A kívülállók szemében az úgynevezett kelet-európaiak (vagy nevezhetnénk intermáriumiaknak) a nehezen kiejthető neveik és gyakori kicsapongásaik mellett bizonyos közös vonásokkal és értékekkel is rendelkeznek. Ha pedig a kívülállók számára felismerhető közös vonásokkal rendelkezünk, akkor talán ezekből kiindulva azonosíthatnánk azokat az eszmei értékeket, amelyek alapján az intermárium nemzetei egyetlen közös ügy nevében egyesíthetők. Egy olyan alapelvet, amely nem csak az Intermárium létét biztosítaná, hanem alapot nyújtana ahhoz, hogy a régió követőből vezetővé válhasson, egy értékrendet, amelynek nevében cselekedhet és nemzetközi szinten vezető szerepre törekedhet. Jelen cikk célja az Intermárium fogalmának elemzése, amely egyben meghívó is a fogalom nyílt megvitatására.

Az intermárium eszményei

Az Intermárium titokzatossága abban áll, hogy egyszerre tűnik egységesnek és beláthatatlanul sokszínűnek. A több évszázadnyi közös történelem, számtalan közös ellenség, folyamatos együttélés, illetve a nemzetek állandó vegyülése ellenére, a területet ma is megszámlálhatatlan választóvonal szeli át. Katolicizmus és ortodoxizmus, mély vallásosság és vallási közömbösség, NATO-tagok és nem tagok, EU és nem EU tagok, Euró övezethez és nem oda tartozók, stb., stb.

Első látásra ebben a sokszínűségben lehetetlen közös vonásokat találni. De az is előfordulhat, hogy éppen a sokszínűségben kell a fő erősséget keresni, amely arra ösztönözne, hogy félretegyük a kevésbé fontos nézetkülönbségeket és az igazán fontos célokra összpontosítsunk. A következőkben megfogalmazunk néhány olyan alapeszmét, amelyek az Intermárium nemzeteinek közös értékeiként felsorolhatók.

1. Republikanizmus (demokratikus birodalom-ellenesség)

Az intermáriumi nemzetek történelmének nagy része a birodalmak és birodalmi elnyomás elleni harcról szólt. Négy fő ellenségük - a Habsburg Birodalom, az Ottomán Birodalom, az Orosz és a Német Birodalom - sokkal gyorsabban megtanultak egymással együttműködni, mint ahogyan a nemzeti formálódás folyamatában az intermárium nemzeteinek saját belső sérelmeiket feldolgozni sikerült (ezeket a sérelmeket a birodalmi elnyomók sikeresen fel is használták az intermárium nemzeteinek egymás ellen fordítására). Ennek az érmének azonban másik oldala is van. Történelmi harcaik természetéből adódóan az intermáriumi nemzetekben erős kötődés alakult ki a republikanizmus elvei, illetve a birodalmi elnyomás ellen irányuló progresszív értékek iránt. Ez még Magyarországra is érvényes, amelynek végül az Osztrák-Magyar birodalomban sikerült birodalmi szerephez jutnia, ez a birodalmi törekvés és eredménye azonban az osztrák és orosz elnyomás elleni erős republikánus törekvések megtorlásaként jöhetett létre.

A demokratikus, pluralista kormányzás hagyományai számos intermáriumi nemzetben mély gyökerekkel rendelkeznek. A Kijevi Rus korai vox-populi intézményeitől kezdődően egészen a Magyarországi választott királyokig, a Lengyel-litván Nemzetközösség Seimjétől egészen a kozák demokráciákig, Valáhia és Moldova republikánus forradalmaitól Nagy-Lengyelország birodalomellenes felkeléseiig bizonyos tekintetben maga a történelem kényszerítette rá az intermárium nemzeteit a birodalomellenes republikanizmus útjára. És amikor ezen törekvéseknek hazai téren súlyos elnyomással kellett szembenézniük, a republikánus eszmét külföldre menekítették, mint Tadeusz Kosciuszko és Michael Kovats esetében az Egyesült Államokban, vagy Ignacy Domeyko Chilében és sok más esetben.

A republikanizmus felerősödése nem csupán a térség vox-populi döntéshozási hagyományainak eredménye, hanem a kívülről érkező dogmák elleni, független gondolkodás menedékvára is. A birodalomellenes gondolkodás egyik legkifejezőbb korai példái a cseh huszita felkelések. A huszitáknak nem csak az akkori legnagyobb birodalmat - a Szent Római Birodalmat - sikerült kihívás elé állítaniuk, hanem magát a domináns politikai ideológiát, a Pápai Róma keresztény dogmáit kérdőjelezték meg. Az arra irányuló belső törekvés, hogy minden ellenünk szóló körülmény ellenére saját elképzeléseink szerint éljünk, vezet el az intermáriumi ember második nagy eszményéhez, a progresszív nacionalizmushoz.

2. Progresszív nacionalizmus (a nemzet az én váram)

A helyi érdekű nacionalizmus az intermáriumi ember életének nélkülözhetetlen eleme. Még az olyan országokban is, mint Fehéroroszország, amelynek diktatórikus ideológiáját a szovjet mintára gyártották és bőszen elítélte a nacionalizmust, illetve igyekezett minden identitástudatot kitörölni, a "mi mások vagyunk", és "semmi közöd az én dolgomhoz" mentalitás pontosan annyira erős, mint Szerbiában, ahol etnikai konfliktusok egész sora zajlott.

Az intermáriumi nemzetek kialakulási folyamatai sok vért és szenvedést követeltek. És nem utolsósorban azért, mert az intermáriumi nemzetek rendkívül ellenállóak. Ebben a térségben nincs kiemelkedő történelmi győztes, sem a térségen belül, sem azon kívül. Leginkább egy pokoli kemencéhez hasonlít, amelyben egy sor elpusztíthatatlan, mindennek ellenálló külön entitás született egy nagy, összeolvadt nemzeti tömeg helyett, amilyen például Németország vagy Oroszország. Ez a túlélésért folytatott harc az intermáriumi nemzeteknek sok szenvedésbe, rengeteg elvesztett életbe, felhasznált erőforrásba került, némely esetben progresszíven fejlődő, más esetekben visszataszító formát öltve.

Egyéni szinten végül minden intermáriumi nemzet túl kicsi volt ahhoz, hogy valóban számítson. Ettől függetlenül, ha az Intermárium térséget egységes ökoszisztémaként nézzük, ezzel ellentétes következtetéseket vonhatunk le. A nemzetek sokszínűsége különböző megoldásokat eredményezett és elősegítette a rendszer elemei közötti verseny kialakulását, azok teljesítményének növekedését. Az “intermáriumi DNS” változatossága növeli az egyes elemek túlélési esélyeit. Az Intermárium számtalan nemzetből álló egyvelegében több utat próbálnak ki, gyorsabban azonosítják a sikeres tulajdonságokat és hatékonyan osztják meg a tapasztalatokat a térségen belüli verseny és a másokkal szembeni önmeghatározás mechanizmusaiban.

Az 1989-es forradalmak futótűzként terjedtek. Vajon megtörtént volna-e a békés Bársony Forradalom Csehszlovákiában, ha nem történnek meg előtte a csúnya Lengyelországi megtorlások? Vajon sikerrel járt volna-e a Lengyel Szolidaritási front, ha nem szárad az oroszok kezén a Prágai Tavasz és a budapesti forradalmárok vére? Vajon Ceausescu bukása légüres térben történt? Mindezek persze továbbra is vitatható kérdések. Ami viszont jól ismert tény, hogy minél többször próbálkozol, annál gyorsabban sikerül. Az intermáriumi nemzetek pedig mindig a másik teljesítményén mérik le a sajátjukat.

Az egyre nehézkesebb globalizáció, valamint a Nyugat-Európai nemzetek hanyatló multikulturalizmusának korában azonban az intermáriumi nemzetek helyi nacionalizmusa új értelmet nyer. Az Európai civilizációs eredmények megőrzésének és azok továbbfejlesztésének utolsó lehetséges kiindulópontjává válhat. Nem vallási szempontból - számos intermáriumi nemzet egyáltalán nem vallásos - hanem egy olyan kiindulási ponttá, amelyben az Európai civilizáció fejlődésének második esélye rejlik, a korábbi, gyarmatosító bűntudattal terhelt birodalmak által elkövetett tévedések nélkül. Az Intermárium a globalizáció mellett foglal állást és élvezi a globalizáció előnyeit, de meg van az esélye arra, hogy megtalálja önmagában a globális és nemzeti értékek megfelelő helyét, anélkül, hogy azokat erőszakos módon egyesítené.

A tisztességes verseny, sokszínűség, értékmegőrzés és egyensúly támogatásával az intermáriumi nemzetek nyílt és őszinte nacionalizmusa progresszív szerepet ölthet. Ha egy nemzet nyíltan vállalja törekvéseit és nem vesz részt másokkal szembeni olcsó előnyökért folytatott színjátékokban, egy valós előnyt élvezhet: a saját magáért vállalt felelősséget. Felelősséget vállalhat minden polgáráért, intézkedéséért, és ami még fontosabb, adott intézkedések hiányáért. Innen ered a harmadik és legfontosabb eszmény: a reszponzibilizmus, azaz felelősségelvűség.

3. Reszponzibilizmus (ha tehetsz róla vagy ellene, felelős vagy)

Az utóbbi évszázadokban az intermárium nemzetei által folytatott legtöbb harc lényege az elsöprő erőfölényben lévő ellenséggel vagy ellentétes erőkkel való szembenállás. Akár a balkán népek Ottomán birodalom elleni harcairól, vagy az orosz, osztrák és porosz elnyomók elleni számtalan felkelésről, vagy Hitler és Sztálin háborús gépezeteiben való túlélésről, illetve az 1989-től 2004-ig Romániától Ukrajnáig terjedő belső forradalmakról beszélünk, az összes küzdelem arról a bátorságról és kiállásról szólt, amely egy aránytalanul erősebb ellenféllel vívott harchoz szükséges.

Az esélytelennek tűnő küzdelem azonban nem jelenti azt, hogy fel kell adni a harcot. Ezt bizonyította Budapest 1956-ban, Prága 1968-ban és Minszk bizonyítja napjainkban. A külső támogatással rendelkező rezsimek és helyi bérenceik ellen folytatott esélytelen harcok mély filozófiai-értékrendi hatást gyakoroltak az intermárium népeire. Ez a mély nyom a harcok elmúltával továbbra is jelentős hatással bír az intermáriumi mentalitásra. Az intermáriumiak számára nincs olyan kifogás, hogy “parancsot teljesítettem”, “más is ezt tette”, vagy “nem tudtam”. Mert minden cselekedetünkért felelősek vagyunk, különösen azokért, amiket nem teszünk meg. Ebben a vitaindító cikkben ezt az eszményt a “reszponzibilizmus”, azaz felelősségelvűség megnevezéssel határozzuk meg.

A felelősségelvűség egyike azon új értékeknek, amelyek az intermárium fejlődését biztosíthatják. Ha sikerül a felelősségelvűséget pontosan meghatároznunk és értelmét egyértelműen tisztáznunk, akkor ez lehetne az intermáriumi civilizáció értékrendjének alapköve. Egy olyan eszme, amely az erőfölényben lévő ellenségek ellen harcoló nemzetek önvédelmi stratégiája helyett a globális vezető szerepre törekvő egység jelmondata lehetne.

Ha megakadályozhatsz egy gyilkosságot, vagy megmenthetsz egy embert és nem teszed, felelős vagy érte. Ha megmentheted a bolygót, vagy megállíthatsz egy háborút és nem teszed, felelős vagy érte. És minél többet tehetsz, annál nagyobb a felelősséged. A reszponzibilizmus azt jelenti, hogy nem csak két lábon járó emberszabásúak vagyunk, akik esetenként gondolkodnak is, hanem olyan személyek, akik minden végrehajtott és végre nem hajtott cselekedetünkért felelősséget vállalunk. Ebből a gondolatból születik a HOMO RESPONSABILIS (a felelősségelvű ember) - aki az Önzés Korszakának üresfejű kanapélakóját követi a táplálékláncban.

A reszponzibilizmus alapjaiban összefügg a másik két intermáriumi eszménnyel, a republikanizmussal és progresszív nacionalizmussal. A tehetősebbek, több erőforrással, képességgel és képzettséggel rendelkezők számára nagyobb felelősséget előíró reszponzibilizmus a városállami demokráciák nemes hagyományaira épít, egyesítve az arisztokratizmus értékeit a demokrácia univerzalizmusával. A reszponzibilizmus tulajdonképpen az intermáriumi republikanizmus, és a nevében folytatott harcok eredménye.

A reszponzibilizmus ugyanakkor az intermáriumi népek nacionalizmusának lényeges egyensúlyteremtő ellenpólusa. A felelősségelvűség globális, a nacionalizmus minden ízében helyi. Az intermáriumiak kompetitív nacionalizmusa csak a felelősségelvűséggel társulva lehet progresszív. A reszponzibilizmus egy olyan határvonalat feltételez, amelyen túl a nemzetek képesek nézeteltéréseiket félretenni és a közös cél érdekében egységesen fellépni. És nem azért mert ez valamilyen megegyezés részét képezi, hanem azért mert a közös célokért mindannyian felelősek vagyunk.

Konkluzió

Az intermáriumi nemzetek reszponzibilizmusa, progresszív nacionalizmusa és republikanizmusa egymással összefüggő, egymás erősítő értékek.



A reszponzibilizmus, avagy felelősségelvűség az intermáriumi eszményekből eredő fogalom, amely ezeket az értékeket egy egységes, önálló rendszerbe fogja. Az eszmény megszületésének időzítése sem véletlen egy olyan korban, ahol a technológiai fejlődés, az információs csatornák és a felgyülemlett társadalmi tapasztalat megfelelő eszközöket nyújtanak a homo responsabilis, azaz a felelősségelvű ember térnyeréséhez.

Nehéz lenne azt ma megbecsülni, hogy az Intermárium valaha is bármilyen politikai vagy katonai egységgé alakul. Ez azonban, az intermáriumi szellemiséghez hűen, nem jelenti azt, hogy nem érdemes megpróbálni. A visegrádi négyek közös Európai hadtest létrehozásáról szóló döntése egyik legújabb lépés ebben az irányban. Ezt a lépést sok további hasonlónak is követnie kell. Ehhez pedig az intermáriumi nemzeteknek olyan közös, mindenki érdekét képviselő célokra van szükségük, amelyek mögé a nézetkülönbségeiktől függetlenül felsorakoztathatók. Csak ez után válhat az Intermárium egy olyan, saját értékrenddel bíró független egységgé, amely globális szinten akár a legnehezebb problémák megoldására is képes, a geo-politikai vezető szereptől egészen a közös űrkutatási programig.
Previous post Next post
Up
[]