20 perc jóga, 3 gyerek
Régen egy rövid idejig jógáztam. Most kellett vmi mozgás forma, ami nem igényel sok helyet és kimozdulást se.
1. nap
A gyerekek izgatottak, tetszik nekik az ötlet. Folyamatosan kérdeznek, beszélnek, de csinálják.
Néha segíteni kell nekik. Nagyon élvezik, hogy mezitláb vagyunk és felül csak trikóban. Teljesen idilli a helyzet. A kicsi ott hempereg mellettem, alattam, és időnként csuklón harap. A középső vinyít mert nem megy neki.
2. nap
Milyelyt a nagy hazaér már rendezi is át a nappalit, hogy elférjünk. Nincs mese, abba kell hagynom az olvasást. Ugyanazt csináljuk megint. Ezen meglepődnek. Hamar elunják. A kicsi ücsörög, de egyre boldogtalanabb. Szerintem nem tudja hogyan kell ültéből hasra fordulni, hogy kúszhasson. A nagy újra bele lendül, a középső bohóckodik és mikor teheti a hasam alatt átnégykézlábaz. A kicsi már egészen nyafi, 38 fokos lázzal én is az lennék. Végül az apja hasra rakja. Elvergődik hozzám. Karon harap. Azért jólesett a mozgás. Izom lázam van.
3. nap
Egyedül maradtam, ha mondható ez úgy, hogy a nagy nem csinálja, de csacsog. A középső azt kommentálja mit nem csináltam úgy, mint a hölgy a videóban. A kicsi pedig mellettem, alattam, a meztelenül talált bőtfelületeim megharapva kőröz. A vége elmaradt, el kellett mennem altatni.
4. nap
Igen elegánsan mozgok. Egyenes háttal sétálok, ülök, guggolok le. És semmit nem emelek. A kicsit is úgy szedem össze a padlóról, hogy mellé ülók, a közelebbi végét megragadva az ölelésembe vontatom és combból állok fel. És mindehhez elég volt egy rossz mozdulat a konyhába. Kérem, gyereket etetni nem kispályás dolog!
1. nap
A gyerekek izgatottak, tetszik nekik az ötlet. Folyamatosan kérdeznek, beszélnek, de csinálják.
Néha segíteni kell nekik. Nagyon élvezik, hogy mezitláb vagyunk és felül csak trikóban. Teljesen idilli a helyzet. A kicsi ott hempereg mellettem, alattam, és időnként csuklón harap. A középső vinyít mert nem megy neki.
2. nap
Milyelyt a nagy hazaér már rendezi is át a nappalit, hogy elférjünk. Nincs mese, abba kell hagynom az olvasást. Ugyanazt csináljuk megint. Ezen meglepődnek. Hamar elunják. A kicsi ücsörög, de egyre boldogtalanabb. Szerintem nem tudja hogyan kell ültéből hasra fordulni, hogy kúszhasson. A nagy újra bele lendül, a középső bohóckodik és mikor teheti a hasam alatt átnégykézlábaz. A kicsi már egészen nyafi, 38 fokos lázzal én is az lennék. Végül az apja hasra rakja. Elvergődik hozzám. Karon harap. Azért jólesett a mozgás. Izom lázam van.
3. nap
Egyedül maradtam, ha mondható ez úgy, hogy a nagy nem csinálja, de csacsog. A középső azt kommentálja mit nem csináltam úgy, mint a hölgy a videóban. A kicsi pedig mellettem, alattam, a meztelenül talált bőtfelületeim megharapva kőröz. A vége elmaradt, el kellett mennem altatni.
4. nap
Igen elegánsan mozgok. Egyenes háttal sétálok, ülök, guggolok le. És semmit nem emelek. A kicsit is úgy szedem össze a padlóról, hogy mellé ülók, a közelebbi végét megragadva az ölelésembe vontatom és combból állok fel. És mindehhez elég volt egy rossz mozdulat a konyhába. Kérem, gyereket etetni nem kispályás dolog!