Jodi Picoult - Házirend
Könyvismertető SPOLERREL és sok-sok szubjetív véleménnyel.
Rövid ismertető
- Jacob Hunt nem átlagos tinédzser: Asperger-szindrómája van. Képtelen értelmezni a szociális jelzéseket, sehogy sem találja a helyét kortársai között, és még attól is retteg, ha egy másik ember szemébe kell néznie. A fiút semmi sem érdekli jobban, mint a bűntények felderítése. Mindent tud a helyszínelésről, és nemegyszer valódi bűntények helyszínén is feltűnik, frászt hozva ezzel a vermonti kisváros rendőreire. Amikor Jacob segítője, egy fiatal gyógypedagógus lány brutális gyilkosság áldozatává válik, fordul a kocka, és most a rendőrség jár Jacob nyom
ában. A fiú érzelemmentessége, üres tekintete és szokatlan reakciói pedig szinte felérnek egy beismerő vallomással… Hogyan küzd meg Jacob és családja a betegséget övező félreértésekkel és előítéletekkel? Hogyan tud segítő kezet nyújtani egy anya, aki maga sem találja az utat a fiához, és egy kamaszodó öcs, aki sohasem élhetett normális életet beteg testvére miatt?
Kicsit az iróról
- Általában nem szeretek olyan könyvet kézbe venni, amit agyonra dícsérnek vagy a média központjába kerül... az ilyen bestsellerek a nagy általánosságban csak a tinilányok hisztije nyomán kerül olyan magasra, de ezzel másként voltam... Jodi Picoult neve méltán vált híressé az emberek között, s biztos vagyok benne, hogy mindenki érdekelt legalább egy művében (pl.: Nővérem húga, Törékeny, Tizenkilenc perc stb...)
Olyan egyediséggel formál meg MINDEN karaktert ez a nő, hogy az hátborzongató... külön specifikuma az egésznek, hogy E/1-ben ír mindent, tehát az összes szereplő gondolatát úgy kísérhetjük figyelemmel, mintha egy naplót tanulmányoznánk. Emberi lélektanból csillagos ötös az egész, ami nálam már alapból egy jó pontnak minősül. (A nővérem húgáról jut eszembe egyébként, hogy abból a regényből film is készült, ami nem nyerte el túlzottan a tetszésemet... az egész helyzet iróniája, hogy ez a mű vált a legismertebbé kicsiny hazánkban, én viszont az egyik leggyengébbnek tartom tőle.... Bár Picoult kezéből kikerült mű minden csak nem gyenge, és nem is szívesen használok vele kapcsolatban negatív jelzőt) Lehet őt kedvelni, lehet utálni, de semleges biztos nem marad, legalább egy írását KÖTELEZŐ elolvasni!
Saját vélemény
- Adott egy elvált anyuka, aki egyedül neveli két fiát. Ez eddig egy teljesen szokványos, napjainban sem megvetendő probléma, csakhogy a hölgy egy egészséges és egy kvázi "beteg" fiút is el kell, hogy lásson. Jacob Hunt Asperger-szindrómás, ami a közhiedelemmel ellentétben nem egyenlő a teljes fogyatékossággal vagy a Dawn-szindrómával.... (azért is merek ilyen nagy szájjal nyilatkozni erről, mert ezt tanulom, ezért is keltette fel az érdeklődésem ez a könyv.) Ez a betegség magas intelligencia hányadossal és sok-sok (kinek idegesítő, kinek szórakoztató) kikötéssel jár együtt. Jacob tüneményes, okos gyerek, kinek nézetei és egyedi okfejtései mögött általában olyan gondolat húzodik meg, ami a "normál" embernek eszébe nem jutna, pedig nem lenne hátrány... talán akkor nem ott tartanának bizonyos jellemek, ahol napjainban.......(természetesen örök tisztelet a kivételnek)
Pár Jacob gyöngyszem: (az idézetek teljesen random módon kikapottak a könyvből, nem sorrendben haladok)
- "Sose illendőségből dicsérek, hanem azért, mert tényleg tetszik az a valami"
- "...megtanultam, hogy ha valaha vitába keverednék egy nővel, a legegyszerűbb megcsókolni, mert attól teljesen elbizonytalanodik"
- "A macskákban viszont szerintem van egy kis aspergeres beütés. Hozzám hasonlóan ők is okosak. És hozzám hasonlóan néha őket is békén kell hagyni."
- "Hogy hova tűnök olyankor? Zongorává változom, de csak fekete billentyűk vannak rajtam. Csupa félhang, márpedig az emberi fogyasztásra alkalmas dallamokhoz a fehér billentyűkre is szükség lenne. Pontosan emiatt jövök vissza: A fehér billentyűkért" (a roham alatt)
Rendszeres nézője a Bűnvadászok című sorozatnak, melynek ha egyetlen részét is elmúlasztja, akkor kő köven nem marad. Mindez dacára annak, hogy már az ÖSSZES rész vagy 100x látta, kijegyzetelte a bűntényeket külön erre a célra nyitott füzetEKBE és meg is oldotta őket.
Rendszeretete kielégítéséül édesanyja színes napokat tart a kedvéért, ami nagyjából azt jelenti, ha a Hétfő a zöld nap, akkor Hétfőn csakis zöld színű ételeket és italokat szabad otthon fogyasztani a család MINDEN tagjának.
Gyűlöli a narancssárga színt, súlyos rohamot idézhet elő belőle, amennyiben ezzel a színnel találkozik ahogy az is, ha valaki nem köti copf-ba a haját. Ha az említett roham mégis bekövetkezik, a kedvenc dalából kell énekelni neki, az megnyugvással tölti el őt....
És ezek csak a töredékei azoknak a különleges igényeknek, melyeket ez a minden tekintetben remek kisfiú kér magának. Nem meglepő tehát, hogy édesanyja Emma, de főleg öccse Theo élete nem fenékig tejfel mellette.
Miután a szociális kézség fejlesztő tanár különleges körülmények között leli halálát, Jacob maga is gyanúba keveredik. Az olvasót egészen a könyv végéig foglalkoztatja a kérdés: Vajon tényleg a fiú támadt a lány ellen egy elmeborult pillanatában? Elképelhető. Hisz nem tagadja a vádakat, ráadásul olyan lépésekre szánja el magát a tett helyszínén, ami még inkább ellene szól. A megoldásról nem árulok el több spoilert, aki úgy dönt, hogy elolvassa, annak érdemes lesz kivárni a végén a csattanót.
Szerettem Jacob szemén keresztül látni az embereket, az életet; vártam azokat az oldalakat, amikor ő beszélt, amikor bepillantást engedett az ő különleges és színes Világába!
Nem ártana ha mindünkben lappangana egy kicsiny asperger beütés... Itt most nem az intoleranciára gondolok, hanem a körültekintésre és az őszinteségre. Emellett pedig ott húzódik meg ezernyi más kérdés... Mi mit tennénk Emma Hunt helyében? Betennénk Jacobot egy olyan helyre, ahol szakszerűen foglalkozak vele? Nekem személy szerint nem lett volna hozzá szívem, ettől függetlenül biztos igyekeztem volna több időt fordítani a másik fiamra is, aki az elhanyagolás következtében deviánssá és magányossá válik... De mi jogon is bírálunk egy olyan egyedülálló anyát, aki kényszeresen edzett olyan helyzetekre, amikor nagyobbik fia rohamot kap? Mi jobban csinálnánk nála?
Mindenki döntse el maga, aki elolvasta a könyvet.
10/10
edit1: Fura egyébként, hogy Jacob tünetei mennyire hasonlóak a Big Bang Theory Sheldon-jának a flúgjaival XD (thai kaja meg videojáték nap, magas intelligencia, fokozott érzékenység bizonyos dolgokra, túlzott öszinteség, amit mások bunkóságnak gondolnak :D Ha már a macskák, akkor Sheldon is enyhe asperger beütéssel rendelkezik)
edit2: Köszönöm a Legjobb Barátomnak, aki lehetővé tette, hogy elolvassam ezt a remek művet! Bár hosszú időt tudhatunk magunk mögött Karácsony óta, de ezt a könyvet érdemes volt olvasni! Köszönöm, hogy megajándékoztál vele! Remélem, sőt! Tudom, hogy Neked is tetszeni fog majd! ^^