[fordítás] Akame fanfiction
Cím: Okaerinasaimase, goshujinsama~!
Író: akamesuki
Fordította: touch-you
Páros: Akanishi Jin x Kamenashi Kazuya (Akame)
Besorolás: NC-21
Műfaj: Fluff, Smut, Romantikus
Összefoglaló: Jin végre hazatér Budapestről, és csapata egy kis "üdv itthon" ajándékot készített neki elő.
Fordítói megjegyzés: Ezt a ficet dögömnek fordítottam le (igaz, sokáig tartott XD). Az írónak személyesen írtam, és kértem tőle engedélyt a fic lefordításához. Az engedélyt meg is kaptam.
Délután két óra van egy kis kávézóban, Shinjuku egy piszkos utcáján. A legtöbb ember a délután egy és két óra közötti időt ebédeléssel tölti, mielőtt vissza kéne térniük a munkához.
Hat ember ült egy faasztal körül: mindegyiküknél volt egy csésze kávé, és egy szendvics előttük. - Rendben, hajlandó lennél elárulni, hogy milyen rohadt indok miatt kellett nekünk feláldozni a drága ebédszünetünket, és itt tölteni, ebben a... még szavaim sincsenek egy olyan kávézóra, mint ez! Csodálkozom, hogy a székem még egy darabban van! - panaszkodott nyíltan egy rövid fekete hajú, alacsony férfi. Még csak meg sem próbálta elrejteni dühös hangnemét.
A mellette lévő barát megköszörülte a torkát, és békés szándékkal felemelte a kezeit, mielőtt az asztal elejéhez állt, és öt kíváncsi arcra nézett. - Nyugodj meg, Ryo - korholta meg a zajos fickót, aki ingerülten fonta keresztbe kezeit a mellkasa előtt - Ez volt ez egyetlen olyan kávézó a környéken, ahol anélkül tudunk találkozni, hogy néhány őrült rajongó elrabolna.
- Hát akkor, Pi, mi olyan sürgős, amit telefonon keresztül nem tudunk megbeszélni? - kérdezte egy világosbarna hajú, magas srác.
- Yuu, a mi mindnyájunk által szeretett cimboránk, és - pillantást vetett egy szép, barna hajú férfira, aki viszonozta a nézést - ... Kame esetében a barátja állapotáról van szó. - Végül Yamapi bevezette, miért kérte meg Jin legközelebbi barátait, hogy gyűljenek össze.
- ...Milyen állapot? Csak nem gyakorolta a bátyám megint a tükör előtt a csípőrázós táncát, és törte el egy bordáját vagy valami mást? - nevetett fel szárazon Akanishi Reio, és Kame nem tudott visszatartani egy szórakozott mosolyt, amint elképzelte, hogy barátja minden nap legalább egy órára eltorlaszolja a fürdőszobát, hogy dolgozzon a mindig-oly-értékes csípő forgatásán... Nem lenne meglepődve, ha kiderülne, hogy Reio gyanúja valósnak bizonyult.
- Kedvesebbnek kellene lenned a bátyádhoz. Mindig elvisz téged szórakozni, és fizeti az italaidat! - szólt egy fekete hajú, gyönyörű férfi a fiatalabb japánnak.
- Ne izgasd fel magad annyira, Jaejoong, csak viccelek. - mondta Reio, és nyert egy széles mosolyt a koreaitól.
- ...Tudnátok figyelni az én édes Yamapimre? Elvégre is, próbálja elmagyarázni a helyzetet. - egy szőke hajú, érettnek tűnő férfi egy mézédes mosollyal csendre intette a többieket.
- ...Köszönöm, Tackey! Az a helyzet, hogy az utóbbi hónapokban Jin éjjel-nappal dolgozott, nagyon lefogyott, az alvástól szinte megfosztották, és Isten tudja, szegény srác mikor szórakozott egy jót utoljára... - Yamapi tartott egy drámai szünetet, amelyben a csapat többi tagja csak egyetértően bólintott. Aztán folytatta - Itt az ideje, hogy tegyünk valamit a haverunkért. Pasi szeretet! Bizonyítsuk be, hogy milyen sokat jelent számunkra! - Yamapi felemelte egy öklét, míg Ryo eltörte a tollat, amit tartott.
- Ugyan már, ez most olyan buzisan hangzott! Az ilyen beszédet legközelebb hagyjuk Kaméra. - motyogta undorodva.
Kapott egy "Te most kibaszottul viccelsz?!" nézést Kamétól válaszként. - Nézzétek, én megértem, hogy aggódtok a barátomért, de mi mást tudnánk tenni érte azon kívül, hogy a segítségünket nyújtjuk neki... amit már mindannyiunk megtett? - kérdezte udvariasan Kame, nem akarta senki érzéseit megsérteni. Megértette, hogy a fiúk milyen összetartóak voltak.
Egy gonosz vigyor terült szét Yamapi arcán - Hogy őszinte legyek, ez a pontos indok, amiért meghívtalak téged a Titkos Akanishi Sereg találkozóra, kedves Kame-chanom! - mondta monoton hangon.
- ...Nem elég idős már a bátyám, hogy ügyeljen a saját életére? - Reio bambán játszott a szívószálával, ki-be szurkálva a koktéljába.
- Támogatom! - bólintott Ryo egyetértően.
- Hogy lehetsz ilyen rideg? Ő a barátunk, mindent meg kellene tennünk azért, hogy támogassuk az ilyen kritikus időszakban! - szólt közbe Jaejoong, biztatóan rámosolygott Yamapire, akinek az arca felderült a kijelentésre.
- ...Ez történik, ha meghívsz egy nőt... - köhintette Ryo az orra alatt.
Shirota Yuu őrülten nyomkodta az iPhone-ját.
- Yuu? Velünk vagy még? - nyögte Yamapi bosszúsan, mire a félig spanyol származású barátja bocsánatkérően felnézett.
- Bocsánat, az az idióta megszállta a Twittert és spanyolul próbál beszélni. Nem hagyhattam annyiban! Látnotok kéne az üzeneteket, amiket az öcsémmel vált! - panaszkodott drámaian Shirota.
- Mióta Twitter felhasználó a barátom? - kérdezte Kame zavartan.
- ...Ne aggódj emiatt, Kame. Csupa ostobaságokat írogat. - győzködte Shirota a szép férfit.
- ...Írt már valami kínos dolgot? - kérdezte Kame óvatosan, bár nem igazán akarta tudni az igazat.
Shirota elfojtott egy nevetést - Azon kívül, hogy engedélyt kért az egész világtól, hogy szellentsen, nem.
- Istenem. - Kame behunyta a szemeit, és a fejét a faasztalra tette.
- Mi megmondtuk neked: Jinnel randizni olyan, mint randizni egy dilis tinédzserrel! - kuncogott Tackey szórakozottan.
- Egyébként, mit terveltél ki, Yamapi? - kérdezte Jaejoong kíváncsian.
Egy pillanatnyi csend következett, amikor jött a pincérnő, hogy még több kávét és egy friss hamutartót hozzon, aztán Yamapi újra felemelte a hangját.
- Jin holnap hazajön, Kaménak igaza van, "haver"-ként nem tudunk sok mindent tenni, azon kívül, hogy biztosítjuk, hogy legalább egy napot kiélvezzen, mielőtt visszalép a stresszes idol világba.
- És mi az én részem ebben a történetben? - vágott közbe Kame, fokozatosan egyre türelmetlenebb lett. Egy idolnak a naptára tele van találkozók időpontjaival, és egyikük sem szerette, ha elhívják valahová a jól megérdemelt szünetük alatt.
- Kame-chan~ - vált Yamapi hangja kacérrá - Mit gondolsz arról, hogy női ruhába öltözz?
A szék végül összetört, és Ryo a padlón kötött ki, Shirota majdnem elejtette az iPhone-ját, és Reio szinte belefulladt az italába. Egyedül Jeajoong és Tackey tűntek úgy, hogy sikerült megőrizniük szokásos higgadtságukat.
- E-ezt nem mondhatod komolyan! Úgy értem, m-miért tennék én ilyet? - dadogta Kame, az arcát egy szép piros árnyalat színezte meg.
- Mert mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az a srác mennyire szereti az ilyen perverz dolgokat. - magyarázta meg röviden Yamapi.
Ryo megdörzsölte sajgó fenekét, de közben aljasul vigyorgott - Ugyan már, ő a te barátod, nem a miénk! Nem kéne ennyire meglepettnek lenned!
- ...Elmehetnék? Nem vagyok olyan lelkes, hogy a bátyám perverzióiról beszélgessek! - nyöszörgött Reio, közben a pólójára csöppent italmaradékokat dörzsölgette.
- Senki nem megy ki innen, amíg ezt ki nem gondoljuk! - jelentette ki Yamapi a mély hangján.
- A női ruhákba való öltözés mókás, miért nem próbálod ki, ha ez azt jelenti, hogy a pasid szórakozhat egy kicsit sok nehéz felvételi munka, interjú és filmezés után? - Jaejoong kedvesen átvetette egy karját Kamén, aki mellette ült.
- Egyetértek Jaejoonggal: ez olyan dolog, amit csak te tehetsz meg, kedvesem. Azt ne mondd, hogy még mindig zavarban vagy azok után a Johnny's Entertainmentben eltöltött évek után. - húzta fel egy szemöldökét Tackey hitetlenkedve. Ryo és Yamapi egyetértően hümmögött. A puszta emlékek az összes ruháról, amit viselniük kellett, és az összes kínos TV műsor, feladat és így a társaság k9ölt belőlük mindenféle félelmet a női ruhába öltözés kapcsán.
Kame kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de becsukta egy szó nélkül. Tegnap Jin írt neki egy emailt, hogy elmesélje neki, milyen fáradt volt a több órán át tartó felvétel után, és hogy mennyire hiányzik neki Kame. Azzal, hogy Jin az Egyesült Államokban dolgozik, ő pedig Japánban, egyre ritkábban tudtak együtt tölteni valamennyi időt, és Kame nem tudta letagadni, hogy nem csak a másik puszta közelségére vágyik, hanem a fizikai melegségére is.
A telefon-szex elvesztette varázsát egy idő után, és az ötlet, hogy tehet valami perverzet, mint a női ruhába való öltözés, kezdte elnyerni a tetszését.
- ...Jól van. Mondd meg, mit kell tennem! - mondta Kame beletörődve, és a csapat többi tagja hangos éljenzésben tört ki, habár Ryo és Reio azért örült, hogy végre elmehetnek, és nem azért, mert Kame beadta a derekát.
- Neked nem kell semmivel sem törődnöd, már leszerveztem a jelmezt, és mióta olyan tökéletes színész vagy, most azonnal kezdheted is a szerepet! - dicsérte meg őt Yamapi, amíg Kame csodálkozott, hogy egyáltalán miért van Yamapi otthonában a jelmez.
Egy tervezgetős és útmutatós óra után mindenki visszatért elfoglalt életéhez.
~*~
Másnap reggel Yokohamában, egy apartmanban Kame bosszúsan sóhajtott, ahogy rápillantott a tükörképére, immáron tizedjére egy perc alatt.
- Biztos vagy benne, hogy a pántok nem nyomják azt kicsit távol? - nyöszörögte a mobiltelefonjába.
Fél órába telt Kaménak, hogy felvegye a jelmezt, amit Yamapi előző nap adott neki. Miután leküzdötte a kezdeti sokkot, látván a francia szobalány ruhát, Kame követni kezdte a mellékelt útmutatót, hogy "hogyan kell helyesen viselni".
A ruha szoknya része fekete bársony anyagból állt, a mellényke oldala hozzá illő anyakból készült, rajta középig egy fehér szatén darab, fekete gombokkal díszítve, és fekete szalagok a mellkasi rész közepén. A rövid, buggyos ruhaujjak gumiszalaggal voltak díszítve, hogy illeszkedjen a karjához, és a szélére fehér csipke volt varrva. A nyakpánt fehér szatén volt, a szélén fehér csipkével díszítve. A nyakpánt hátulján fehér fodor látszódott ki a fekete peremének vágásánál. A fehér szatén és csipke díszt és műhajat volt a legnehezebb föltenni. Kame úgy gondolta, nevetségesnek tűnt az a hajában, de ennek ellenére viselte. A csuklópántok fehér, gumis csipkéből készültek. És hogy a felszerelés teljes legyen, egy fehér szatén kötény volt kicsivel a csípője fölé kötve.
- Fogadok, hogy imádnivaló vagy! - hallatszódott Yamapi szórakozott hangja a telefonban, és Kame hátrébb húzódott, hogy ráfintorogjon a készülékre. - Jin bármelyik percben hazaérhet, szóval légy jó színész és maradj a szerepednél! - emlékeztette Yamapi Kamét, aki egyszerűen csak egy újabb drámai sóhajt engedett ki.
- Már vagy százszor átvettük ezt, lehetetlen, hogy elrontsam. Menj az ágyba és élvezd Tomát, az Isten szerelmére! - Kame már ideges volt, és az óra kattogása emlékeztette őt, hogy barátja nemsokára hazaér.
- Rendben, majd tudtára adom, hogy azt mondtad "helló". Jó szórakozást! - Yamapi nem tudta elnyomni kínzó hangnemét, mielőtt megszakította a vonalat és belépett a hálószobájába, ahol egy békésen alvó Toma várt rá, mire elégedetten elmosolyodott. A másik késő éjjelig dolgozott, szóval még legalább két óráig föl se kel. Yamapi elégedetten közelebb bújt a takaró alatt barátjához és álomba merült.
Kame türelmetlenül járkált a nappaliban fel, s alá. Ekkor a zárban elforduló kulcs hangja visszhangzott az apartmanban, és Kame megfagyott. Jin itthon volt: kezdődhet a játék. Másodpercek alatt Kame összekapta magát, és belebújt a szerepébe.
Indulhat a műsor.
~*~
Jin még mindig kicsit kimerült volt az időeltolódás és a hosszú út miatt, amikor az apartmanjához ért. A curry gyenge, és a barátja kölnijének illata egyből megváltoztatta a kedvét és már izgatott volt.
- Kame? Itt vagy? - szólt az üres folyosón, a cipőit a bal sarokban hagyta és kihámozta magát a kabátból. A bőrönd a padlón találta magát és Jin a nappali felé botorkált. Üres volt: egyedül a nyitott ablak jelezte, hogy valaki volt ott.
Hirtelen a konyha ajtaja kinyílt, és Jinnek elállt a lélegzete.
Pontosan előtte állt barátja, aki francia szobalány ruhában volt és egy tányért tartott, amin szendvicsek voltak, az arcán ártatlansággal és tiszta csábítással vegyített mosoly volt.
- M-mi... - próbál Jin értelmes szavakat formálni.
- Isten hozott itthon, mester~! - üdvözölte őt az édes hang, és a "szobalány" közelebb ment hozzá, félkézzel lágyan megigazította Jin gallérját.
Egy huncut mosoly kúszott Jin arcára, ahogy erősen megszemlélte a másikat. A ruha rövid volt, és láthatta alatta a karcsó alakot. A ruházat valahogyan illett barátjára és akárkinek is volt ez az ötlete, Jinnek személyesen kell megjutalmaznia az illetőt.
Türelmesen várt, amíg Kame elhelyezte a szendvicseket a nappali asztalán, mielőtt a karjait birtoklóan kis áldozata köré fonta. - Te kis mocsok, csábítgatsz engem? - suttogta a másik puha hajába, míg egyik keze a ruha körvonalain futott végig.
- Soha nem tenném azt, uram. - Kame a szerepénél maradt, és ártatlanul megrázta a fejét.
Egy halk kuncogás hagyta el Jin torkát, és még több helyet kreált maguk közé, hogy újra végigfuttassa szemét barátja csábító látványán. - Nem emlékszem, hogy egy ilyen szexi szobalányt béreltem fel, mielőtt elmentem, de most, hogy már itt vagy... Nem fogok panaszkodni. - lágyan közrefogta Kame állát a mutató és hüvelykujjával, hogy lopjon egy rövid csókot.
- Megteszek mindent, amit a mesterem kér tőlem~ - bújta Kame édes hangon és Jin motorja felgyorsult.
- Kinek kell megköszönnöm ezt a különleges bánásmódot? - vigyorgott Jin szélesen az engedelmes szobalányra.
- Yamashita... sannak. - szűrte ki Kame a fogain keresztül, küzdött, hogy megtartsa fényes mosolyát. Anélkül, hogy várt volna a barátja válaszára, lenyomta Jint a kanapéra, a fejét pedig oldalra döntötte. - Még ki kell takarítanom a nappali többi részét. Kérem, csak dőljön hátra és pihenjen, amíg én befejezem a munkám. - Kame megfordult, pompás látványt nyújtva Jinnek vonzó hátsó részéről. Kínzóan előrehajolt, hogy letörölje az asztalt egy nedves ruhával.
Jin előredőlt, élvezve a látványt, hogy a szexi fenék csak pár centiméterrel előtte himbálózott. Kame karcsú teste szobalányruhával volt beborítva, készen, hogy akármikor magáévá tegye, volt a legjobb "üdv itthon" ajándék, amit barátai csak szerezhettek volna neki. Jin keze birtoklóan a szoknya alá csúszott, izgatva barátja sima combját az ujjbegyeivel. Kame teste megremegett a lágy érintésre, és halkan felnyögött.
- Uram, még nem vagyok készen... - próbált tiltakozni, de Jin keze tovább vándorolt a fenekére és belemarkolt, amint egy szadista mosoly terült el Jin arcán.
- Te kis mocsok. Ne tettesd, hogy érdekel a takarítás és csak hagyd, hogy eszméletlenül megkeféljelek. - nyögte Jin éhesen.
Kame előre reszketett. Barátja mély hangja és azok a mocskos szavak felizgatták, keménnyé és nedvessé vált tőle. Kéjesen ráharapott ajkaira - Nem vagyok olyan helyzetben, hogy a saját vágyaimmal törődjek, uram. - lehelte Kame.
Erős karok csavarodtak a "törékeny" szobalány köré és Jin lábai közé húzták a kanapéra. Egy forró nyelv vándorolt Kame nyakától az állkapcsa vonaláig, és onnan a füléhez. - Hűha. Nem számít, ki szerelt fel téged, a nedves farkad bizonyítja, hogy mennyire sóvárogsz azért, hogy megérintselek. Valóban jó színész vagy, baby. Mondd csak Kazu~ Csintalan fiú voltál, amíg távol voltam? Magadhoz nyúltál, amíg távol voltam?
- M-mi? - Kame arca egy halvány rózsaszín árnyalatnyit sötétült, amikor Jin ezeket a szavakat suttogta a fülébe... és mindezek felett, a keresztnevén szólította. - Nem, én nem! Nem vagyok olyan kétségbeesett! - tagadta barátja gyanúját, habár tudta, hogy a válasz az arcára van írva.
Jin, kihívóan, forró levegőt lehelt a másik érzékeny fülébe, mielőtt erősen ráharapott. - Hazug! Játszadoztál magaddal a lepedők alatt, a kezeid helyébe az enyéimet képzelted, hogy azok simogatnak, hogy az ujjaim behatolnak a szűk nyílásodba és benyomulnak, mielőtt belököm a farkam és reggelig duglak. - Ezekre a szavakra Kame feje hátrahanyatlott, és kiengedett egy hangos nyögést. Jin beszédmódja beindította őt. Jin felkuncogott, közben egyik keze Kame térdére csúszott és aztán vissza a szoknya alá, a szexi szeretője lábai közé, hogy masszírozza keményedő hosszát mutató és hüvelykujjával. - Jó érzés? - Jin megfigyelte a karjai közt nyögdécselő barátja minden mozdulatát, és hálás volt, hogy a ruha, amit viselt, vékony volt... Ez megkönnyítette a kínzást.
Kame nem volt biztos benne, hogy a szobalány ruha miatt beszél és viselkedik így Jin, de ez leírhatatlanul izgató volt.
Jin barátja sima vállaira futtatta a nyelvét kínzóan lassan, ízlelgetve az édes illatot, amit annyira hiányolt az elmúlt hetek során. - Kame, légy jó szobalány, és vedd le a ruháidat. Enyéimet és a tieidet is. - Jin elengedte a másikat a szoros ölelésből, és várakozóan visszaült a kanapéra, Kamét egyik ujjával közelebb csalogatva, várva, hogy egy forró műsort szolgáltassanak neki.
Kame engedelmesen felemelkedett a lábaira, szemeivel egyenesen Jin szemeibe nézett. Kínzóan lassan kikötötte a masnit, és hagyta, hogy az a padlóra csússzon. Letolta a ruha pántjait, és az egész a padlóra hullott, felfedve a csábító necc harisnyát és a harisnyatartót alatta. Mindezek után Kame kicsit zavarba jött, összefonta karjait a mellkasa előtt, próbálva elrejtőzni Jin átható pillantása elől.
- Olyan gyönyörű vagy, hogy magamévá tennélek a padlón, a színpadon, mások előtt, ha hagynád nekem. - nyalta meg Jin éhesen az ajkait, mielőtt intett a másiknak, hogy jöjjön közelebb és teljesítse a feladatát.
Kame félénken közelebb jött, egyik térdét a kanapéra helyezte, hogy elérje és kigombolja Jin kabátjának legfelső gombját. Majd a következőre ugrott anélkül, hogy akár egyszer is megszakította volna barátjával a szemkontaktust. Remegő kezekkel eltávolította a ruhadarabot Jin széles mellkasáról, és a padlóra küldte azt. Jin vigyora még szélesebb lett, és erősen megmarkolta Kame hátsóját, ezzel nehezítve a másik dolgát, hogy levetkőztesse őt. - J-Jin! - fojtott el egy nyögést Kame a másik nyakhajlatába, meglepődött a hirtelen mozdulattól.
- Mi az, szívi? Baj van? - gúnyolódott Jin, nyilvánvalóan élvezte, hogy ereje van az egyébként makacs barátja felett. Kame elszántan folytatta munkáját és Jin övével kezdett bíbelődni. Ügyesen kicsatolta és letolta azt Jin csípőjéről. Amint ezzel elkészült, Jin szemeit kereste meg tekintetével, amelyek koromsötétek voltak.
- Mire vársz? Már kemény és nem szopja le magát. - Jin egyik keze Kame puha hajába túrt, és lenyomta a fejét a merevedéséhez.
Először Kame késztetést érzett emlékeztetni Jint, hogy figyeljen a cselekedeteire, de akkor eszébe jutott a fogadása Yamashitával, hogy maradjon a szerepnél egészen a legvégéig. Különben is, megtapasztalni Jin domináns és perverz oldalát még jobban beindította őt, mint amire Kame számított. Kame élvezettel körbefonta barátja farkának érzékeny tetejét, és elkezdte szopni.
- Na, erről beszélek. - morogta Jin rekedtesen, mindkét keze nyugtalanul túrt bele Kame hajába, nem akarta kihagyni Kame szájának melegségét a farka körül.
Kame a fogait is bevetette és kicsit nagyobb nyomást fejtett ki, hogy örömet okozzon barátjának, aki szorosan tartotta az ő fejét. A mély nyögések és sóhajok tovább motiválták Kamét, hogy folytassa tevékenységét.
- Olyan jó érzés a nedves szád körülöttem~ - Jin rekedt hangja gyönyörrel volt tele. Aztán - Elég. Gyere ide föl és lovagolj meg! - követelte füstös hangon.
Ahogy mondták neki, Kame felegyenesedett, és épp azon volt, hogy barátja lüktető hosszára ereszkedjen, amikor a másik megállította.
- Te mohó ribanc! Jobb, ha előkészíted magad, különben tönkreteszlek! - jött a kíváncsi tanács, és Kame nem tudott mit tenni, de elmosolyodott, ahogy barátja próbálta elfedni az aggodalmát.
Erotikusan két ujját tökéletes ajkaihoz vezette, és csábítóan szopta őket. Aztán lefelé kezdte őket vinni a fenekéhez, hogy az egyiket szűk nyílásába nyomja, és egy halk kiáltás hagyta el ajkait. Megdöbbenve a vágytól és a gyönyörtől, Kame megfeledkezve magáról húzogatta ki-be az ujjait, a szemeit pedig lehunyta.
Jin szemei teli voltak várakozással, így nézte a szédítő műsort. Türelmetlenül megragadta Kame csípőjét, farkát barátjáéval dörzsölte össze és kiengedett egy mély nyögést. - Fogalmad sincs, mennyire akarlak most!
Egy gonosz kifejezés jelent meg Kame arcán, és előre dőlt, hogy birtokba vegye Jin ajkait. Nyitott szájjal csókolóztak, a nyelveik kéjesen csatáztak. Lágy nyögések és sóhajok töltötték meg a szobát, mielőtt Jin a határaihoz ért.
Határozottan nézett Kaméra, intett a fejével a farka irányába, ami még mindig a boxer takarásában volt.
- Vigyél el egy menetre, bébi~ - sóhajtotta a másik nyakának, mielőtt szája lejjebb vándorolt, hogy megtalálja szeretője érzékeny mellbimbóit és ráharapjon.
Kame hátradobta a fejét, hangosan és szemérmetlenül felnyögött. - A-ah~ Ne... - levegő után zihált, próbálta megakadályozni, hogy barátja a legérzékenyebb pontját ingerelje.
Jin ajkai vigyort formáltak, figyelmen kívül hagyva Kame ellenvetéseit folytatta a harapdálást és a szívogatást. - Nem tudsz átverni. Tudom, hogy mennyire beindít téged, ha ott nyalogatlak. Nézd. - Jin szabad keze utat talált Kame lábai közé, alig érintette meg barátja erekciójának a tetejét. - ... az édes nektárod már most folydogál a tetejéből. Milyen csintalan kis szobalány.
Kame nem tudta letagadni, hogy Jin játéka izgatta őt, de itt volt az ideje akcióba lépni - különben nem bírná sokáig. Gyorsan a másik boxerének a peremére csúsztatta a kezeit és eltávolította azt. Kame mellkasa szabálytalanul emelkedett, ahogy Jin farka fölé helyezte magát és lassan ráereszkedett.
Egy mély nyögés ragadt Jin torkában, ahogy a vonzó hűség körülvette az erekcióját. - Szeretem azt az érzést, hogy a szűk nyílásod beszippant magába. Ez az érzés megőrjít. - Jin masszírozni kezdte szeretője farpofáit, növelve a nyomást, így mélyebbre tudott nyomulni a másikban.
Kame Jin nyaka köré fonta a karjait, támaszt keresve, mielőtt figyelmesen lovagolni kezdte barátját. - A-ah, a farkad a jó pontokat érinti- - szikrázó borzongások futottak végig Kame testén, érezte, hogy Jin teljesen kitölti őt. Nem volt más ember, aki úgy ki tudná elégíteni, mint ő. Senki más nem tudná elérni, hogy sikítson a gyönyörtől, vagy, hogy a saját nevét elfelejtse.
- Próbált többet használni a derekadat, hogy hozzám dörzsöld magad, kedves. - hümmögte Jin csábítóan.
- P-perverz! - Kame ráharapott az ajkára, de növelte a tempót barátján.
- Mondja az, aki ilyen ribancos ruhát visel. - vágott vissza Jin teljesen nyugodtan. Kezei éhesen kóboroltak Kame testén, mutató és hüvelykujja közé csippentve a rózsaszínes mellbimbókat. - Mindkét mellbimbód olyan kemény és rózsaszín, milyen tökéletes kontraszt a tejfehér bőröddel.
A bók megmosolyogtatta Kamét, és rövid csókokkal jutalmazta a másikat, a testük égett a szenvedélytől.
- Még... Jin, kérlek, csináld keményebben! - könyörgött Kame, nem bírta tovább, nem tudott mindent ő csinálni. Ha Jin egyszer elkezdi, ő egy buja és szexuálisan túlfűtött szeretővé vált, akinek irányítás alatt kell állnia.
- A mohó szemeid nem hagynak nekem más választást. - sötét gömbök nyelték el Kamét, ahogy Jin a kanapéhoz szegezte, fölé emelkedett és éhesen megnyalta az ajkait.
Kame arca a rózsaszín egy halvány árnyalatával volt színezve, ajkai enyhén szét voltak nyílva, forró levegőt engedve ki közülük. - Siess és gyere belém, érezni akarlak! - követelte makacsul, amíg Jin mocskos vigyora csak tovább szélesedett.
- Egy türelmetlen szobalány, aki utasítgatja a mesterét? Ki tanította neked, hogy így viselkedj, ha? - durván a meleg nyílásba nyomult, ezzel okozva, hogy Kame éles ívbe feszítette a hátát. Többet akart hallani Kame ajkai által eleresztett hangokból, ezért Jin keményebben csúszott az alatta lévő karcsú testbe.
- A-ah, olyan jó érzés. Gyorsabban... - Kame hangja máris rekedt volt a nyögéstől és sikítástól.
Jin teljesítette szexi barátjának követelését, keményen és szenvedélyesen adta neki. A sápadt bőr látványa, a félig lehunyt pillák mögül csillogó szemek, és Kame angyali hangja elvette Jin lélegzetét. Nem számít, hányszor aludtak már együtt, vagy milyen mocskos volt az, még mindig elveszett a másik szépségében. - Olyan gyönyörű vagy, Kame. Annyira hiányoztál az elmúlt hetekben. - Jin lejjebb eresztette magát, Kame fülébe suttogta ezeket a szeretetteljes szavakat, és a fiatalabb szorosan megölelte Jint.
- Te is hiányoztál, ah-! - Jin megtalálta benne a különleges pontot. Kame körül minden az értelmét vesztette. A színek összemosódtak, és leírhatatlan gyönyört érzett, amikor a másik izzadt testére élvezett.
- Basszus, olyan szűk! - nyögte Jin, amikor Kame nyílása összeszűkült körülötte, és néhány végső lökéssel elélvezett benne.
Kifulladva, de boldogan maradtak ott, szeretettel ölelve egymást.
~*~
Egy kis idő ágyban fekvés és egymás jelenlétének élvezése után Jin lágyan belefésült Kame hajába, hogy teljes figyelmét magáénak tudhassa.
- Ez volt a legjobb "üdv itthon" ajándék, amit valaha kaptam. Azt hiszem, később felhívom a srácokat, hogy köszönetet mondjak. - mérlegelte állítását kicsivel azelőtt, hogy szeme elidőzött Kame meztelen testén.
- Játszadoztál magaddal a lepedők alatt, amíg én távol voltam? - kérdezte incselkedve, habár a puszta gondolat is izgató volt. Kame megforgatta a szemeit és beleharapott Jin nyakába.
- Nem vagyok annyira kétségbeesett! - motyogta aranyosan, de jobban odasimult a mellette mozgó testhez.
Jin elégedetten mosolygott. - ...Meg kéne tartanunk azt a ruhát. Biztos vagyok benne, hogy Yamapinek több van, mint egy! - nem akarta, hogy a mai nap legyen az egyetlen alkalma Kamét így öltözve látni.
- ...Ti annyira perverzek vagytok! Az ilyen ruhák olyan zavarba ejtőek! - nyafogta Kame drámaian, magától kérdezte, mi volt a baj az "Akanishi csapat"-tal és a gyengéjük a cosplay-ezésért.
- ...Egy kis harapdálástól és csóktól már kemény voltál- harcolj ezzel, amennyit csak akarsz, de a ruha egy mohó ribanccá változtatott téged, készen állva, hogy felfalják. - Jin szemtelenül megcsípte szeretője arcát, tesztelve a határokat.
Kame tisztában volt azzal, hogy Jinnek igaza van, de soha többé nem hordaná, nem hogy még be is vallja.
Észrevéve barátja küzdelmét, Jin felemelte az állánál a fejét mutatóujjával, és összeérintette az ajkaikat. - Szeretlek. Mindig is szerettelek és szeretni foglak. - dorombolta.
- Még jó, hogy szeretsz! Senki más nem tudna elviselni egy ilyen perverz állatot, mint te! - nevetett Kame, fejét Jin nyakhajlatában pihentette.
Jin szórakozottan felkuncogott, és megmozdult, hogy a hátán feküdjön, magához húzva Kamét, hogy félig rajta pihenjen. Vakon cigije után kutatott a mellettük lévő asztalon, egy vékony szálat ajkai közé tett és meggyújtotta. Élvezettel lélegezte be a füstöt. - Igen, szerencsés barom vagyok, hogy kisajátíthatom az édes seggedet. - dalolta pimaszul, rákacsintva a másikra.
Kame elvigyorodott. Az atmoszféra és az, ahogyan beszélgettek, talán a Föld egyik legfurcsább párjává tette őket, de jöjjön akármi, nincs semmi, ami miatt elhagyná ezt az embert. Soha.
~*~
Egy órával később
- Hé, Pi, Jin vagyok. Csak meg akartam köszönni a kedves cimborámnak a mennyei ötletet, hogy rávedd a barátom, hogy szobalány ruhát húzzon fel magára! - jelentette be Jin a haverjának.
Yamapi szórakozott hangja visszhangzott a telefonból. - Csak viszonzom a szívességet. Emlékszel, amikor rábeszélted Tomát, hogy vegye fel azt a nővér ruhát? Ding! Még mindig őrizgetem azt a ruhát és a ruhásszekrényemben tartom, remélve, hogy egy nap újra felveszi... - sodródott el Yamapi a saját gondolataiban.
- Hagyd abba a nyáladzást! Habár el kell ismernem ezek a ruhák tutik! Mi a következő? - kérdezte Jin kíváncsian.
- ...Ryo születésnapja. Mi lenne, ha vennénk egy rendőr egyenruhát Uchinak? Ryo keményen szereti? - szadista hangnem volt Yamapi hangjában.
- Jól hangzik! Ó, és talán megint beugrom hozzád, hogy kölcsön kérjek egy másik ruhát a gyűjteményedből. Kamét mocskos cosplay-ezésre teremtették! - nézett Jin alvó barátja irányába.
"Milyen aranyos!" - gondolta boldogan.
- Persze, légy a vendégem. Egyébként, Toma kész a főzéssel. Találkozunk holnap egy kis összejövetelre és iszogatásra? - kérdezte Yamapi, teli várakozással.
- Szokásos hely, szokásos idő? Rám számíthatsz! - erősítette meg Jin, majd megszakította a vonalat.
Nem számít, mennyi időt töltött külföldön, az otthonnál nincs jobb hely. Jó barátai, családja, és mindezek tetején drága barátja mindig ehhez az országhoz fogják őt kötni. A nap, mikor elkötelezte szívét Kaménak, meghatározta a jövőjét. Egy olyan művész lehet, aki büszke arra, hogy japán, és aki mindig visszatér.
~*~Vége~*~
Remélem tetszett ^^
Író: akamesuki
Fordította: touch-you
Páros: Akanishi Jin x Kamenashi Kazuya (Akame)
Besorolás: NC-21
Műfaj: Fluff, Smut, Romantikus
Összefoglaló: Jin végre hazatér Budapestről, és csapata egy kis "üdv itthon" ajándékot készített neki elő.
Fordítói megjegyzés: Ezt a ficet dögömnek fordítottam le (igaz, sokáig tartott XD). Az írónak személyesen írtam, és kértem tőle engedélyt a fic lefordításához. Az engedélyt meg is kaptam.
Délután két óra van egy kis kávézóban, Shinjuku egy piszkos utcáján. A legtöbb ember a délután egy és két óra közötti időt ebédeléssel tölti, mielőtt vissza kéne térniük a munkához.
Hat ember ült egy faasztal körül: mindegyiküknél volt egy csésze kávé, és egy szendvics előttük. - Rendben, hajlandó lennél elárulni, hogy milyen rohadt indok miatt kellett nekünk feláldozni a drága ebédszünetünket, és itt tölteni, ebben a... még szavaim sincsenek egy olyan kávézóra, mint ez! Csodálkozom, hogy a székem még egy darabban van! - panaszkodott nyíltan egy rövid fekete hajú, alacsony férfi. Még csak meg sem próbálta elrejteni dühös hangnemét.
A mellette lévő barát megköszörülte a torkát, és békés szándékkal felemelte a kezeit, mielőtt az asztal elejéhez állt, és öt kíváncsi arcra nézett. - Nyugodj meg, Ryo - korholta meg a zajos fickót, aki ingerülten fonta keresztbe kezeit a mellkasa előtt - Ez volt ez egyetlen olyan kávézó a környéken, ahol anélkül tudunk találkozni, hogy néhány őrült rajongó elrabolna.
- Hát akkor, Pi, mi olyan sürgős, amit telefonon keresztül nem tudunk megbeszélni? - kérdezte egy világosbarna hajú, magas srác.
- Yuu, a mi mindnyájunk által szeretett cimboránk, és - pillantást vetett egy szép, barna hajú férfira, aki viszonozta a nézést - ... Kame esetében a barátja állapotáról van szó. - Végül Yamapi bevezette, miért kérte meg Jin legközelebbi barátait, hogy gyűljenek össze.
- ...Milyen állapot? Csak nem gyakorolta a bátyám megint a tükör előtt a csípőrázós táncát, és törte el egy bordáját vagy valami mást? - nevetett fel szárazon Akanishi Reio, és Kame nem tudott visszatartani egy szórakozott mosolyt, amint elképzelte, hogy barátja minden nap legalább egy órára eltorlaszolja a fürdőszobát, hogy dolgozzon a mindig-oly-értékes csípő forgatásán... Nem lenne meglepődve, ha kiderülne, hogy Reio gyanúja valósnak bizonyult.
- Kedvesebbnek kellene lenned a bátyádhoz. Mindig elvisz téged szórakozni, és fizeti az italaidat! - szólt egy fekete hajú, gyönyörű férfi a fiatalabb japánnak.
- Ne izgasd fel magad annyira, Jaejoong, csak viccelek. - mondta Reio, és nyert egy széles mosolyt a koreaitól.
- ...Tudnátok figyelni az én édes Yamapimre? Elvégre is, próbálja elmagyarázni a helyzetet. - egy szőke hajú, érettnek tűnő férfi egy mézédes mosollyal csendre intette a többieket.
- ...Köszönöm, Tackey! Az a helyzet, hogy az utóbbi hónapokban Jin éjjel-nappal dolgozott, nagyon lefogyott, az alvástól szinte megfosztották, és Isten tudja, szegény srác mikor szórakozott egy jót utoljára... - Yamapi tartott egy drámai szünetet, amelyben a csapat többi tagja csak egyetértően bólintott. Aztán folytatta - Itt az ideje, hogy tegyünk valamit a haverunkért. Pasi szeretet! Bizonyítsuk be, hogy milyen sokat jelent számunkra! - Yamapi felemelte egy öklét, míg Ryo eltörte a tollat, amit tartott.
- Ugyan már, ez most olyan buzisan hangzott! Az ilyen beszédet legközelebb hagyjuk Kaméra. - motyogta undorodva.
Kapott egy "Te most kibaszottul viccelsz?!" nézést Kamétól válaszként. - Nézzétek, én megértem, hogy aggódtok a barátomért, de mi mást tudnánk tenni érte azon kívül, hogy a segítségünket nyújtjuk neki... amit már mindannyiunk megtett? - kérdezte udvariasan Kame, nem akarta senki érzéseit megsérteni. Megértette, hogy a fiúk milyen összetartóak voltak.
Egy gonosz vigyor terült szét Yamapi arcán - Hogy őszinte legyek, ez a pontos indok, amiért meghívtalak téged a Titkos Akanishi Sereg találkozóra, kedves Kame-chanom! - mondta monoton hangon.
- ...Nem elég idős már a bátyám, hogy ügyeljen a saját életére? - Reio bambán játszott a szívószálával, ki-be szurkálva a koktéljába.
- Támogatom! - bólintott Ryo egyetértően.
- Hogy lehetsz ilyen rideg? Ő a barátunk, mindent meg kellene tennünk azért, hogy támogassuk az ilyen kritikus időszakban! - szólt közbe Jaejoong, biztatóan rámosolygott Yamapire, akinek az arca felderült a kijelentésre.
- ...Ez történik, ha meghívsz egy nőt... - köhintette Ryo az orra alatt.
Shirota Yuu őrülten nyomkodta az iPhone-ját.
- Yuu? Velünk vagy még? - nyögte Yamapi bosszúsan, mire a félig spanyol származású barátja bocsánatkérően felnézett.
- Bocsánat, az az idióta megszállta a Twittert és spanyolul próbál beszélni. Nem hagyhattam annyiban! Látnotok kéne az üzeneteket, amiket az öcsémmel vált! - panaszkodott drámaian Shirota.
- Mióta Twitter felhasználó a barátom? - kérdezte Kame zavartan.
- ...Ne aggódj emiatt, Kame. Csupa ostobaságokat írogat. - győzködte Shirota a szép férfit.
- ...Írt már valami kínos dolgot? - kérdezte Kame óvatosan, bár nem igazán akarta tudni az igazat.
Shirota elfojtott egy nevetést - Azon kívül, hogy engedélyt kért az egész világtól, hogy szellentsen, nem.
- Istenem. - Kame behunyta a szemeit, és a fejét a faasztalra tette.
- Mi megmondtuk neked: Jinnel randizni olyan, mint randizni egy dilis tinédzserrel! - kuncogott Tackey szórakozottan.
- Egyébként, mit terveltél ki, Yamapi? - kérdezte Jaejoong kíváncsian.
Egy pillanatnyi csend következett, amikor jött a pincérnő, hogy még több kávét és egy friss hamutartót hozzon, aztán Yamapi újra felemelte a hangját.
- Jin holnap hazajön, Kaménak igaza van, "haver"-ként nem tudunk sok mindent tenni, azon kívül, hogy biztosítjuk, hogy legalább egy napot kiélvezzen, mielőtt visszalép a stresszes idol világba.
- És mi az én részem ebben a történetben? - vágott közbe Kame, fokozatosan egyre türelmetlenebb lett. Egy idolnak a naptára tele van találkozók időpontjaival, és egyikük sem szerette, ha elhívják valahová a jól megérdemelt szünetük alatt.
- Kame-chan~ - vált Yamapi hangja kacérrá - Mit gondolsz arról, hogy női ruhába öltözz?
A szék végül összetört, és Ryo a padlón kötött ki, Shirota majdnem elejtette az iPhone-ját, és Reio szinte belefulladt az italába. Egyedül Jeajoong és Tackey tűntek úgy, hogy sikerült megőrizniük szokásos higgadtságukat.
- E-ezt nem mondhatod komolyan! Úgy értem, m-miért tennék én ilyet? - dadogta Kame, az arcát egy szép piros árnyalat színezte meg.
- Mert mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy az a srác mennyire szereti az ilyen perverz dolgokat. - magyarázta meg röviden Yamapi.
Ryo megdörzsölte sajgó fenekét, de közben aljasul vigyorgott - Ugyan már, ő a te barátod, nem a miénk! Nem kéne ennyire meglepettnek lenned!
- ...Elmehetnék? Nem vagyok olyan lelkes, hogy a bátyám perverzióiról beszélgessek! - nyöszörgött Reio, közben a pólójára csöppent italmaradékokat dörzsölgette.
- Senki nem megy ki innen, amíg ezt ki nem gondoljuk! - jelentette ki Yamapi a mély hangján.
- A női ruhákba való öltözés mókás, miért nem próbálod ki, ha ez azt jelenti, hogy a pasid szórakozhat egy kicsit sok nehéz felvételi munka, interjú és filmezés után? - Jaejoong kedvesen átvetette egy karját Kamén, aki mellette ült.
- Egyetértek Jaejoonggal: ez olyan dolog, amit csak te tehetsz meg, kedvesem. Azt ne mondd, hogy még mindig zavarban vagy azok után a Johnny's Entertainmentben eltöltött évek után. - húzta fel egy szemöldökét Tackey hitetlenkedve. Ryo és Yamapi egyetértően hümmögött. A puszta emlékek az összes ruháról, amit viselniük kellett, és az összes kínos TV műsor, feladat és így a társaság k9ölt belőlük mindenféle félelmet a női ruhába öltözés kapcsán.
Kame kinyitotta a száját, hogy tiltakozzon, de becsukta egy szó nélkül. Tegnap Jin írt neki egy emailt, hogy elmesélje neki, milyen fáradt volt a több órán át tartó felvétel után, és hogy mennyire hiányzik neki Kame. Azzal, hogy Jin az Egyesült Államokban dolgozik, ő pedig Japánban, egyre ritkábban tudtak együtt tölteni valamennyi időt, és Kame nem tudta letagadni, hogy nem csak a másik puszta közelségére vágyik, hanem a fizikai melegségére is.
A telefon-szex elvesztette varázsát egy idő után, és az ötlet, hogy tehet valami perverzet, mint a női ruhába való öltözés, kezdte elnyerni a tetszését.
- ...Jól van. Mondd meg, mit kell tennem! - mondta Kame beletörődve, és a csapat többi tagja hangos éljenzésben tört ki, habár Ryo és Reio azért örült, hogy végre elmehetnek, és nem azért, mert Kame beadta a derekát.
- Neked nem kell semmivel sem törődnöd, már leszerveztem a jelmezt, és mióta olyan tökéletes színész vagy, most azonnal kezdheted is a szerepet! - dicsérte meg őt Yamapi, amíg Kame csodálkozott, hogy egyáltalán miért van Yamapi otthonában a jelmez.
Egy tervezgetős és útmutatós óra után mindenki visszatért elfoglalt életéhez.
~*~
Másnap reggel Yokohamában, egy apartmanban Kame bosszúsan sóhajtott, ahogy rápillantott a tükörképére, immáron tizedjére egy perc alatt.
- Biztos vagy benne, hogy a pántok nem nyomják azt kicsit távol? - nyöszörögte a mobiltelefonjába.
Fél órába telt Kaménak, hogy felvegye a jelmezt, amit Yamapi előző nap adott neki. Miután leküzdötte a kezdeti sokkot, látván a francia szobalány ruhát, Kame követni kezdte a mellékelt útmutatót, hogy "hogyan kell helyesen viselni".
A ruha szoknya része fekete bársony anyagból állt, a mellényke oldala hozzá illő anyakból készült, rajta középig egy fehér szatén darab, fekete gombokkal díszítve, és fekete szalagok a mellkasi rész közepén. A rövid, buggyos ruhaujjak gumiszalaggal voltak díszítve, hogy illeszkedjen a karjához, és a szélére fehér csipke volt varrva. A nyakpánt fehér szatén volt, a szélén fehér csipkével díszítve. A nyakpánt hátulján fehér fodor látszódott ki a fekete peremének vágásánál. A fehér szatén és csipke díszt és műhajat volt a legnehezebb föltenni. Kame úgy gondolta, nevetségesnek tűnt az a hajában, de ennek ellenére viselte. A csuklópántok fehér, gumis csipkéből készültek. És hogy a felszerelés teljes legyen, egy fehér szatén kötény volt kicsivel a csípője fölé kötve.
- Fogadok, hogy imádnivaló vagy! - hallatszódott Yamapi szórakozott hangja a telefonban, és Kame hátrébb húzódott, hogy ráfintorogjon a készülékre. - Jin bármelyik percben hazaérhet, szóval légy jó színész és maradj a szerepednél! - emlékeztette Yamapi Kamét, aki egyszerűen csak egy újabb drámai sóhajt engedett ki.
- Már vagy százszor átvettük ezt, lehetetlen, hogy elrontsam. Menj az ágyba és élvezd Tomát, az Isten szerelmére! - Kame már ideges volt, és az óra kattogása emlékeztette őt, hogy barátja nemsokára hazaér.
- Rendben, majd tudtára adom, hogy azt mondtad "helló". Jó szórakozást! - Yamapi nem tudta elnyomni kínzó hangnemét, mielőtt megszakította a vonalat és belépett a hálószobájába, ahol egy békésen alvó Toma várt rá, mire elégedetten elmosolyodott. A másik késő éjjelig dolgozott, szóval még legalább két óráig föl se kel. Yamapi elégedetten közelebb bújt a takaró alatt barátjához és álomba merült.
Kame türelmetlenül járkált a nappaliban fel, s alá. Ekkor a zárban elforduló kulcs hangja visszhangzott az apartmanban, és Kame megfagyott. Jin itthon volt: kezdődhet a játék. Másodpercek alatt Kame összekapta magát, és belebújt a szerepébe.
Indulhat a műsor.
~*~
Jin még mindig kicsit kimerült volt az időeltolódás és a hosszú út miatt, amikor az apartmanjához ért. A curry gyenge, és a barátja kölnijének illata egyből megváltoztatta a kedvét és már izgatott volt.
- Kame? Itt vagy? - szólt az üres folyosón, a cipőit a bal sarokban hagyta és kihámozta magát a kabátból. A bőrönd a padlón találta magát és Jin a nappali felé botorkált. Üres volt: egyedül a nyitott ablak jelezte, hogy valaki volt ott.
Hirtelen a konyha ajtaja kinyílt, és Jinnek elállt a lélegzete.
Pontosan előtte állt barátja, aki francia szobalány ruhában volt és egy tányért tartott, amin szendvicsek voltak, az arcán ártatlansággal és tiszta csábítással vegyített mosoly volt.
- M-mi... - próbál Jin értelmes szavakat formálni.
- Isten hozott itthon, mester~! - üdvözölte őt az édes hang, és a "szobalány" közelebb ment hozzá, félkézzel lágyan megigazította Jin gallérját.
Egy huncut mosoly kúszott Jin arcára, ahogy erősen megszemlélte a másikat. A ruha rövid volt, és láthatta alatta a karcsó alakot. A ruházat valahogyan illett barátjára és akárkinek is volt ez az ötlete, Jinnek személyesen kell megjutalmaznia az illetőt.
Türelmesen várt, amíg Kame elhelyezte a szendvicseket a nappali asztalán, mielőtt a karjait birtoklóan kis áldozata köré fonta. - Te kis mocsok, csábítgatsz engem? - suttogta a másik puha hajába, míg egyik keze a ruha körvonalain futott végig.
- Soha nem tenném azt, uram. - Kame a szerepénél maradt, és ártatlanul megrázta a fejét.
Egy halk kuncogás hagyta el Jin torkát, és még több helyet kreált maguk közé, hogy újra végigfuttassa szemét barátja csábító látványán. - Nem emlékszem, hogy egy ilyen szexi szobalányt béreltem fel, mielőtt elmentem, de most, hogy már itt vagy... Nem fogok panaszkodni. - lágyan közrefogta Kame állát a mutató és hüvelykujjával, hogy lopjon egy rövid csókot.
- Megteszek mindent, amit a mesterem kér tőlem~ - bújta Kame édes hangon és Jin motorja felgyorsult.
- Kinek kell megköszönnöm ezt a különleges bánásmódot? - vigyorgott Jin szélesen az engedelmes szobalányra.
- Yamashita... sannak. - szűrte ki Kame a fogain keresztül, küzdött, hogy megtartsa fényes mosolyát. Anélkül, hogy várt volna a barátja válaszára, lenyomta Jint a kanapéra, a fejét pedig oldalra döntötte. - Még ki kell takarítanom a nappali többi részét. Kérem, csak dőljön hátra és pihenjen, amíg én befejezem a munkám. - Kame megfordult, pompás látványt nyújtva Jinnek vonzó hátsó részéről. Kínzóan előrehajolt, hogy letörölje az asztalt egy nedves ruhával.
Jin előredőlt, élvezve a látványt, hogy a szexi fenék csak pár centiméterrel előtte himbálózott. Kame karcsú teste szobalányruhával volt beborítva, készen, hogy akármikor magáévá tegye, volt a legjobb "üdv itthon" ajándék, amit barátai csak szerezhettek volna neki. Jin keze birtoklóan a szoknya alá csúszott, izgatva barátja sima combját az ujjbegyeivel. Kame teste megremegett a lágy érintésre, és halkan felnyögött.
- Uram, még nem vagyok készen... - próbált tiltakozni, de Jin keze tovább vándorolt a fenekére és belemarkolt, amint egy szadista mosoly terült el Jin arcán.
- Te kis mocsok. Ne tettesd, hogy érdekel a takarítás és csak hagyd, hogy eszméletlenül megkeféljelek. - nyögte Jin éhesen.
Kame előre reszketett. Barátja mély hangja és azok a mocskos szavak felizgatták, keménnyé és nedvessé vált tőle. Kéjesen ráharapott ajkaira - Nem vagyok olyan helyzetben, hogy a saját vágyaimmal törődjek, uram. - lehelte Kame.
Erős karok csavarodtak a "törékeny" szobalány köré és Jin lábai közé húzták a kanapéra. Egy forró nyelv vándorolt Kame nyakától az állkapcsa vonaláig, és onnan a füléhez. - Hűha. Nem számít, ki szerelt fel téged, a nedves farkad bizonyítja, hogy mennyire sóvárogsz azért, hogy megérintselek. Valóban jó színész vagy, baby. Mondd csak Kazu~ Csintalan fiú voltál, amíg távol voltam? Magadhoz nyúltál, amíg távol voltam?
- M-mi? - Kame arca egy halvány rózsaszín árnyalatnyit sötétült, amikor Jin ezeket a szavakat suttogta a fülébe... és mindezek felett, a keresztnevén szólította. - Nem, én nem! Nem vagyok olyan kétségbeesett! - tagadta barátja gyanúját, habár tudta, hogy a válasz az arcára van írva.
Jin, kihívóan, forró levegőt lehelt a másik érzékeny fülébe, mielőtt erősen ráharapott. - Hazug! Játszadoztál magaddal a lepedők alatt, a kezeid helyébe az enyéimet képzelted, hogy azok simogatnak, hogy az ujjaim behatolnak a szűk nyílásodba és benyomulnak, mielőtt belököm a farkam és reggelig duglak. - Ezekre a szavakra Kame feje hátrahanyatlott, és kiengedett egy hangos nyögést. Jin beszédmódja beindította őt. Jin felkuncogott, közben egyik keze Kame térdére csúszott és aztán vissza a szoknya alá, a szexi szeretője lábai közé, hogy masszírozza keményedő hosszát mutató és hüvelykujjával. - Jó érzés? - Jin megfigyelte a karjai közt nyögdécselő barátja minden mozdulatát, és hálás volt, hogy a ruha, amit viselt, vékony volt... Ez megkönnyítette a kínzást.
Kame nem volt biztos benne, hogy a szobalány ruha miatt beszél és viselkedik így Jin, de ez leírhatatlanul izgató volt.
Jin barátja sima vállaira futtatta a nyelvét kínzóan lassan, ízlelgetve az édes illatot, amit annyira hiányolt az elmúlt hetek során. - Kame, légy jó szobalány, és vedd le a ruháidat. Enyéimet és a tieidet is. - Jin elengedte a másikat a szoros ölelésből, és várakozóan visszaült a kanapéra, Kamét egyik ujjával közelebb csalogatva, várva, hogy egy forró műsort szolgáltassanak neki.
Kame engedelmesen felemelkedett a lábaira, szemeivel egyenesen Jin szemeibe nézett. Kínzóan lassan kikötötte a masnit, és hagyta, hogy az a padlóra csússzon. Letolta a ruha pántjait, és az egész a padlóra hullott, felfedve a csábító necc harisnyát és a harisnyatartót alatta. Mindezek után Kame kicsit zavarba jött, összefonta karjait a mellkasa előtt, próbálva elrejtőzni Jin átható pillantása elől.
- Olyan gyönyörű vagy, hogy magamévá tennélek a padlón, a színpadon, mások előtt, ha hagynád nekem. - nyalta meg Jin éhesen az ajkait, mielőtt intett a másiknak, hogy jöjjön közelebb és teljesítse a feladatát.
Kame félénken közelebb jött, egyik térdét a kanapéra helyezte, hogy elérje és kigombolja Jin kabátjának legfelső gombját. Majd a következőre ugrott anélkül, hogy akár egyszer is megszakította volna barátjával a szemkontaktust. Remegő kezekkel eltávolította a ruhadarabot Jin széles mellkasáról, és a padlóra küldte azt. Jin vigyora még szélesebb lett, és erősen megmarkolta Kame hátsóját, ezzel nehezítve a másik dolgát, hogy levetkőztesse őt. - J-Jin! - fojtott el egy nyögést Kame a másik nyakhajlatába, meglepődött a hirtelen mozdulattól.
- Mi az, szívi? Baj van? - gúnyolódott Jin, nyilvánvalóan élvezte, hogy ereje van az egyébként makacs barátja felett. Kame elszántan folytatta munkáját és Jin övével kezdett bíbelődni. Ügyesen kicsatolta és letolta azt Jin csípőjéről. Amint ezzel elkészült, Jin szemeit kereste meg tekintetével, amelyek koromsötétek voltak.
- Mire vársz? Már kemény és nem szopja le magát. - Jin egyik keze Kame puha hajába túrt, és lenyomta a fejét a merevedéséhez.
Először Kame késztetést érzett emlékeztetni Jint, hogy figyeljen a cselekedeteire, de akkor eszébe jutott a fogadása Yamashitával, hogy maradjon a szerepnél egészen a legvégéig. Különben is, megtapasztalni Jin domináns és perverz oldalát még jobban beindította őt, mint amire Kame számított. Kame élvezettel körbefonta barátja farkának érzékeny tetejét, és elkezdte szopni.
- Na, erről beszélek. - morogta Jin rekedtesen, mindkét keze nyugtalanul túrt bele Kame hajába, nem akarta kihagyni Kame szájának melegségét a farka körül.
Kame a fogait is bevetette és kicsit nagyobb nyomást fejtett ki, hogy örömet okozzon barátjának, aki szorosan tartotta az ő fejét. A mély nyögések és sóhajok tovább motiválták Kamét, hogy folytassa tevékenységét.
- Olyan jó érzés a nedves szád körülöttem~ - Jin rekedt hangja gyönyörrel volt tele. Aztán - Elég. Gyere ide föl és lovagolj meg! - követelte füstös hangon.
Ahogy mondták neki, Kame felegyenesedett, és épp azon volt, hogy barátja lüktető hosszára ereszkedjen, amikor a másik megállította.
- Te mohó ribanc! Jobb, ha előkészíted magad, különben tönkreteszlek! - jött a kíváncsi tanács, és Kame nem tudott mit tenni, de elmosolyodott, ahogy barátja próbálta elfedni az aggodalmát.
Erotikusan két ujját tökéletes ajkaihoz vezette, és csábítóan szopta őket. Aztán lefelé kezdte őket vinni a fenekéhez, hogy az egyiket szűk nyílásába nyomja, és egy halk kiáltás hagyta el ajkait. Megdöbbenve a vágytól és a gyönyörtől, Kame megfeledkezve magáról húzogatta ki-be az ujjait, a szemeit pedig lehunyta.
Jin szemei teli voltak várakozással, így nézte a szédítő műsort. Türelmetlenül megragadta Kame csípőjét, farkát barátjáéval dörzsölte össze és kiengedett egy mély nyögést. - Fogalmad sincs, mennyire akarlak most!
Egy gonosz kifejezés jelent meg Kame arcán, és előre dőlt, hogy birtokba vegye Jin ajkait. Nyitott szájjal csókolóztak, a nyelveik kéjesen csatáztak. Lágy nyögések és sóhajok töltötték meg a szobát, mielőtt Jin a határaihoz ért.
Határozottan nézett Kaméra, intett a fejével a farka irányába, ami még mindig a boxer takarásában volt.
- Vigyél el egy menetre, bébi~ - sóhajtotta a másik nyakának, mielőtt szája lejjebb vándorolt, hogy megtalálja szeretője érzékeny mellbimbóit és ráharapjon.
Kame hátradobta a fejét, hangosan és szemérmetlenül felnyögött. - A-ah~ Ne... - levegő után zihált, próbálta megakadályozni, hogy barátja a legérzékenyebb pontját ingerelje.
Jin ajkai vigyort formáltak, figyelmen kívül hagyva Kame ellenvetéseit folytatta a harapdálást és a szívogatást. - Nem tudsz átverni. Tudom, hogy mennyire beindít téged, ha ott nyalogatlak. Nézd. - Jin szabad keze utat talált Kame lábai közé, alig érintette meg barátja erekciójának a tetejét. - ... az édes nektárod már most folydogál a tetejéből. Milyen csintalan kis szobalány.
Kame nem tudta letagadni, hogy Jin játéka izgatta őt, de itt volt az ideje akcióba lépni - különben nem bírná sokáig. Gyorsan a másik boxerének a peremére csúsztatta a kezeit és eltávolította azt. Kame mellkasa szabálytalanul emelkedett, ahogy Jin farka fölé helyezte magát és lassan ráereszkedett.
Egy mély nyögés ragadt Jin torkában, ahogy a vonzó hűség körülvette az erekcióját. - Szeretem azt az érzést, hogy a szűk nyílásod beszippant magába. Ez az érzés megőrjít. - Jin masszírozni kezdte szeretője farpofáit, növelve a nyomást, így mélyebbre tudott nyomulni a másikban.
Kame Jin nyaka köré fonta a karjait, támaszt keresve, mielőtt figyelmesen lovagolni kezdte barátját. - A-ah, a farkad a jó pontokat érinti- - szikrázó borzongások futottak végig Kame testén, érezte, hogy Jin teljesen kitölti őt. Nem volt más ember, aki úgy ki tudná elégíteni, mint ő. Senki más nem tudná elérni, hogy sikítson a gyönyörtől, vagy, hogy a saját nevét elfelejtse.
- Próbált többet használni a derekadat, hogy hozzám dörzsöld magad, kedves. - hümmögte Jin csábítóan.
- P-perverz! - Kame ráharapott az ajkára, de növelte a tempót barátján.
- Mondja az, aki ilyen ribancos ruhát visel. - vágott vissza Jin teljesen nyugodtan. Kezei éhesen kóboroltak Kame testén, mutató és hüvelykujja közé csippentve a rózsaszínes mellbimbókat. - Mindkét mellbimbód olyan kemény és rózsaszín, milyen tökéletes kontraszt a tejfehér bőröddel.
A bók megmosolyogtatta Kamét, és rövid csókokkal jutalmazta a másikat, a testük égett a szenvedélytől.
- Még... Jin, kérlek, csináld keményebben! - könyörgött Kame, nem bírta tovább, nem tudott mindent ő csinálni. Ha Jin egyszer elkezdi, ő egy buja és szexuálisan túlfűtött szeretővé vált, akinek irányítás alatt kell állnia.
- A mohó szemeid nem hagynak nekem más választást. - sötét gömbök nyelték el Kamét, ahogy Jin a kanapéhoz szegezte, fölé emelkedett és éhesen megnyalta az ajkait.
Kame arca a rózsaszín egy halvány árnyalatával volt színezve, ajkai enyhén szét voltak nyílva, forró levegőt engedve ki közülük. - Siess és gyere belém, érezni akarlak! - követelte makacsul, amíg Jin mocskos vigyora csak tovább szélesedett.
- Egy türelmetlen szobalány, aki utasítgatja a mesterét? Ki tanította neked, hogy így viselkedj, ha? - durván a meleg nyílásba nyomult, ezzel okozva, hogy Kame éles ívbe feszítette a hátát. Többet akart hallani Kame ajkai által eleresztett hangokból, ezért Jin keményebben csúszott az alatta lévő karcsú testbe.
- A-ah, olyan jó érzés. Gyorsabban... - Kame hangja máris rekedt volt a nyögéstől és sikítástól.
Jin teljesítette szexi barátjának követelését, keményen és szenvedélyesen adta neki. A sápadt bőr látványa, a félig lehunyt pillák mögül csillogó szemek, és Kame angyali hangja elvette Jin lélegzetét. Nem számít, hányszor aludtak már együtt, vagy milyen mocskos volt az, még mindig elveszett a másik szépségében. - Olyan gyönyörű vagy, Kame. Annyira hiányoztál az elmúlt hetekben. - Jin lejjebb eresztette magát, Kame fülébe suttogta ezeket a szeretetteljes szavakat, és a fiatalabb szorosan megölelte Jint.
- Te is hiányoztál, ah-! - Jin megtalálta benne a különleges pontot. Kame körül minden az értelmét vesztette. A színek összemosódtak, és leírhatatlan gyönyört érzett, amikor a másik izzadt testére élvezett.
- Basszus, olyan szűk! - nyögte Jin, amikor Kame nyílása összeszűkült körülötte, és néhány végső lökéssel elélvezett benne.
Kifulladva, de boldogan maradtak ott, szeretettel ölelve egymást.
~*~
Egy kis idő ágyban fekvés és egymás jelenlétének élvezése után Jin lágyan belefésült Kame hajába, hogy teljes figyelmét magáénak tudhassa.
- Ez volt a legjobb "üdv itthon" ajándék, amit valaha kaptam. Azt hiszem, később felhívom a srácokat, hogy köszönetet mondjak. - mérlegelte állítását kicsivel azelőtt, hogy szeme elidőzött Kame meztelen testén.
- Játszadoztál magaddal a lepedők alatt, amíg én távol voltam? - kérdezte incselkedve, habár a puszta gondolat is izgató volt. Kame megforgatta a szemeit és beleharapott Jin nyakába.
- Nem vagyok annyira kétségbeesett! - motyogta aranyosan, de jobban odasimult a mellette mozgó testhez.
Jin elégedetten mosolygott. - ...Meg kéne tartanunk azt a ruhát. Biztos vagyok benne, hogy Yamapinek több van, mint egy! - nem akarta, hogy a mai nap legyen az egyetlen alkalma Kamét így öltözve látni.
- ...Ti annyira perverzek vagytok! Az ilyen ruhák olyan zavarba ejtőek! - nyafogta Kame drámaian, magától kérdezte, mi volt a baj az "Akanishi csapat"-tal és a gyengéjük a cosplay-ezésért.
- ...Egy kis harapdálástól és csóktól már kemény voltál- harcolj ezzel, amennyit csak akarsz, de a ruha egy mohó ribanccá változtatott téged, készen állva, hogy felfalják. - Jin szemtelenül megcsípte szeretője arcát, tesztelve a határokat.
Kame tisztában volt azzal, hogy Jinnek igaza van, de soha többé nem hordaná, nem hogy még be is vallja.
Észrevéve barátja küzdelmét, Jin felemelte az állánál a fejét mutatóujjával, és összeérintette az ajkaikat. - Szeretlek. Mindig is szerettelek és szeretni foglak. - dorombolta.
- Még jó, hogy szeretsz! Senki más nem tudna elviselni egy ilyen perverz állatot, mint te! - nevetett Kame, fejét Jin nyakhajlatában pihentette.
Jin szórakozottan felkuncogott, és megmozdult, hogy a hátán feküdjön, magához húzva Kamét, hogy félig rajta pihenjen. Vakon cigije után kutatott a mellettük lévő asztalon, egy vékony szálat ajkai közé tett és meggyújtotta. Élvezettel lélegezte be a füstöt. - Igen, szerencsés barom vagyok, hogy kisajátíthatom az édes seggedet. - dalolta pimaszul, rákacsintva a másikra.
Kame elvigyorodott. Az atmoszféra és az, ahogyan beszélgettek, talán a Föld egyik legfurcsább párjává tette őket, de jöjjön akármi, nincs semmi, ami miatt elhagyná ezt az embert. Soha.
~*~
Egy órával később
- Hé, Pi, Jin vagyok. Csak meg akartam köszönni a kedves cimborámnak a mennyei ötletet, hogy rávedd a barátom, hogy szobalány ruhát húzzon fel magára! - jelentette be Jin a haverjának.
Yamapi szórakozott hangja visszhangzott a telefonból. - Csak viszonzom a szívességet. Emlékszel, amikor rábeszélted Tomát, hogy vegye fel azt a nővér ruhát? Ding! Még mindig őrizgetem azt a ruhát és a ruhásszekrényemben tartom, remélve, hogy egy nap újra felveszi... - sodródott el Yamapi a saját gondolataiban.
- Hagyd abba a nyáladzást! Habár el kell ismernem ezek a ruhák tutik! Mi a következő? - kérdezte Jin kíváncsian.
- ...Ryo születésnapja. Mi lenne, ha vennénk egy rendőr egyenruhát Uchinak? Ryo keményen szereti? - szadista hangnem volt Yamapi hangjában.
- Jól hangzik! Ó, és talán megint beugrom hozzád, hogy kölcsön kérjek egy másik ruhát a gyűjteményedből. Kamét mocskos cosplay-ezésre teremtették! - nézett Jin alvó barátja irányába.
"Milyen aranyos!" - gondolta boldogan.
- Persze, légy a vendégem. Egyébként, Toma kész a főzéssel. Találkozunk holnap egy kis összejövetelre és iszogatásra? - kérdezte Yamapi, teli várakozással.
- Szokásos hely, szokásos idő? Rám számíthatsz! - erősítette meg Jin, majd megszakította a vonalat.
Nem számít, mennyi időt töltött külföldön, az otthonnál nincs jobb hely. Jó barátai, családja, és mindezek tetején drága barátja mindig ehhez az országhoz fogják őt kötni. A nap, mikor elkötelezte szívét Kaménak, meghatározta a jövőjét. Egy olyan művész lehet, aki büszke arra, hogy japán, és aki mindig visszatér.
~*~Vége~*~
Remélem tetszett ^^