#stayhome
Néhány népnevelő fészbuk bejegyzés után, most itt is írok pár sort a címben szereplő kihíváshoz. Közben a felkínált új szerkesztőt is kipróbálom - bár ez egyenlőre nem dobogtatja meg a szívemet, mert jobban szeretem magam szerkeszteni a bejegyzéseket.
Szóval. Elég sok minden történt velem a legutóbbi itteni tevékenységem óta. Az egyik, ami miatt nem igazán értem a kijárási korlátozás miatt picsogókat. 10 hónapja kapok immunszupresszáló kezelést, úgyhogy én azóta vagyok kvázi "karanténban". Mégsem nyafogok. Tök jól érzem magam itthon. Én még egy percig sem unatkoztam. Néha még jól is esne egy kis unalom!
Lássuk csak, mivel ütöm el az időt:
Hát például varrtam néhány tisztességes, többször használatos, mosható maszkot, mert a lányom kórházban dolgozik, és a híresztelés ellenére, még mindig alig-alig csurgadoznak a védőfelszerelések, és elég sok koronás beteget náluk diagnosztizáltak. Amiért karanténba is kerültek páran a kollégái közül, mert ugye, mindig csak utólag derül ki, hogy "hoppá, ez koronás volt!", védőcucc meg nuku. Szerencsére egyikük sem lett beteg. Szeretném jelezni, hogy ez tény, nem pedig rémhír! Még mielőtt nekiállnak engem is szankcionálni.
Aztán itt vannak a "gluténmentes kenyér kísérletek". A sütik jól mennek, teljesen saját kútfőből. Időnként ellátom mindenmentes sütivel a szemészdoktornénimet is. Mindig nagyon örül neki, akkora puszikat kapok, hogy csak na! Kenyeret eddig a liszteken szereplő recept alapján próbáltam. Nem igazán fogom, minek bele az élesztő? Az égvilágon semmit sem csinál. A legjobb eredményt a Vegabond kész kenyérporral sikerült elérni, de az sem jó, csak a sok vacak közül a legjobb. Lányomnak kitüntetés járna érte, mert becsületére legyen mondva, minden kísérletemet elfogyasztja. Van egy Emese kenyérpor is, ami mivel druszám, hát megvettem, de amikor láttam, hogy valami pogácsaféle is süthető belőle, hát inkább azzal próbálkoztam. Írmagja sem maradt. A család pillanatok alatt felfalta.
Elég sok időmet leköti még az egész távokuló és hómofiszoló család etetése. Igyekszem a rendelkezésre álló forrásokat maximálisan, a legnagyobb változatossággal kihasználni. Mivel amúgy elég elkényeztetett, válogatós, kisebb hadseregről van szó, ez nem kis feladat. Panka lányom hatalmas segítség ebben, mert - mivel imádja a hasát, és ez látszik is - napi rendszerességgel receptek tucatjait osztja meg a fészbukon, csak válogatni kell belőle, és a család ízlésének - valamint a rendelkezésre álló készleteknek megfelelően - kicsit átdolgozni. Amúgy utálok főzni. Az ember órákig keccsöl vele, a család öt perc alatt eltünteti, és marad utána további rengeteg munka, míg a konyha újra készen áll a következő menetre. Rühellem. Ez van.
Újabb unaloműző elfoglaltság a ház teljes, pincétől padlásig történő átrendezése. Tulajdonképpen kb. három éve csinálom. Most tartok ott, hogy már be lett építve a fél padlástér. Emiatt azt a részt ki kellett üríteni (meg még egy szobát, amiből a lépcsőház lett). Gyönyörű rend volt a padláson, de jöttek az építők és feldúlták az egészet. Kezdhetem elölről. A beépítés végeztével volt némi házon belüli költözködés. Két gyerek felköltözött a padlásra. A fiam eddigi szobájából majd nekem lesz dolgozószobám. (Pillanatnyilag színültig van mindennel, amit a család csak bedobált, amíg én kórházban voltam. Most kotortam egy kis helyet a varrodámnak.) A pincét a felhőszakadás árasztotta el. Mivel ez a csatornából visszatorlódó szennyvízzel történt, fertőtleníteni kellett. Meg persze, teljesen kiüríteni. Azóta is üres. Arra vár, hogy kezdjek vele valamit. Aztán ott a melléképület. Sajnos, még az sincs teljesen kész, mert épp, hogy elkezdtem, amikor bevarrtak a kórházba három hónapra. Aztán jött a tél, és még nem folytattam. Közben kiürítettem a gardróbot, mert lett belőle zuhanyzó. A zuhanykabin szeptembertől januárig a nappaliban lakott, mert ugyan őszre volt megbeszélve az iparosokkal, hogy csinálnak nekem szép zuhanyzót, de valahogy csak januárban értek ide. Most klassz. De tényleg. Ha már ott voltak, leköveztettem a mellette lévő fürdőszobát is, mert nagyon gyatra volt már a padlóburkolat. Aztán megbeszéltem a festővel, hogy májusban kifestik a fél házat. Mindjárt május, úgyhogy most már eléggé fel kell gyorsulnom! Válogatom, selejtezem, eladásra előkészítem (tisztítom, javítom, lefotózom stb.), dobozokba pakolom a holmikat. Gondoltam, hogy mindent el tudok majd adni-ajándékozni a festés előtt, de a kijárási korlátozás közbeszólt. Most ez eléggé hátráltatja az ügymenetet, mert azt a holmit is tennem kell valahova addig, amíg ez ez egész ramazuri véget ér. És még a házban mozogni is szükséges lenne eközben. És már csak két hetem van! Atyaég!
Persze, ebből adódik a következő remek elfoglaltság. Most ugye a maszkok miatt elől van a varrógép. Kotortam némi helyet a dolgozószobában is. A rámolásnál előkerül egy csomó javítani, felújítani, újrahasznosítani való textília. Már varrtam két új díszpárnát két kigurnyadt párnából, egy szintén hervadozó ágyterítőből, a kb. 40 éves gombgyűjteményem felhasználásával. Van még két-három további díszpárna, amit helyre kell pofozni, és új huzat kell rájuk, mert a régi fel lett használva a kárpitozott bútorok javításához.
Csodás időtöltés új készségek elsajátítása is. Most, hogy gyakorlatilag semmit sem lehet elintézni, marad a "magad uram, ha szolgád nincsen!" megoldás. Szerencsére az interneten rengeteg használható információ bújik meg a sok baromság között. Pl. hogyan nyírjam meg a kutyakozmetikus helyett jómagam a pulikutyát. Már megrendeltem a nyírógépet. Még nem jött meg, de amint megérkezik, azonnal rávetem magam a kutyuskámra. Szegény pára, még nem tudja mi vár rá! De én már igen! Sampont is rendeltem! Megnéztem vagy húsz videót a témában, és csak remélni tudom, hogy kellően felvérteztem magam a feladatra. Boglya legalább annyira utál fürdeni, mint én főzni.
Az elfoglaltságok sorában mindenképpen meg kell említenem az öngyógyítási meditációimat. Különösen, mert attól eltekintve, hogy kétségkívül használ, mint mindennek, ennek is van mellékhatása. Azt eddig is tudtam, hogy a növények nagyon fogékonyak a különböző energiákra, de erre azért nem számítottam! Virágzik a több, mint 30 éve nálam vegetáló viaszvirág! Életemben először fordul elő, hogy virágzik újra az orchidea, ami rekordgyorsasággal hullatta el az összes virágját, amint hozzánk került. Most gyönyörű, és még nem is hervad, pedig hetekkel ezelőtt nyíltak ki a virágai. Épp, hogy elvirágzott, újra kikínlódott magából egy virágzó hajtást a fokföldi ibolya. Van két füge - április elején! - a három éves fügefán, ami úgy három éves, hogy akkor kaptam a lemetszett ágat a barátnőmtől. Tenyérnyi virágok vannak az összes árvácskán, az apró virágún kb. 100 db nagyjából 4 cm-s virág. Persze, ebben az is közrejátszik, hogy miután magammal végeztem, mindig gyógyítgatom ezt a rogyott világot is, mert ráfér.
Ennyit mára, mert ez az irkálás tipikusan az, amire viszont alig érek rá. Mivel az otthonmaradásnak fontos része a hadsereg ellátmányozása, megyek, segítek a férjemnek kipróbálni a házhoz szállítós bevásárlást. Nem szívesen küldöm bevásárolni, mert nekem végül is mindegy, hogy magam szerzem be a kórságot, vagy hazahozza valaki.
Puszka nektek!
Ha tehetitek, maradjatok otthon!
Szívesen látok ötleteket további mesés karantén-kihasználós unaloműzéshez!
Esetleg megírhatná valaki, hogyan lehet ehető kalácsot sütni a Bake-free kelt tésztához való lisztből. Lányom elnevezte törp-kalácsnak. Szerintem, kézifegyvernek sem utolsó.