[Multichaptered] Munkahelyi viszonyok ch. 4.
IV. fejezet
A csodák valóban léteznek
A ház csendes, kihalt, és rettentő sötét volt. Bár nem tudom, ezt mikor volt időm megfigyelni, ugyanis amint beléptünk az ajtón, kiéhezve tapadtunk egymásra. Szédítő érzés volt a karjaiban lenni. Hihetetlenül tudott csókolni. Legszívesebben azonnal letéptem volna róla minden egyes ruhadarabot, hogy gyönyörködhessek tökéletes testében. De rájöttem, inkább minden apró kis pillanatot kiélvezek, minden érintést, csókot. Mikor már elfogyott a levegőnk, elszakadtunk egymástól és zavartan mosolyogtunk, vagyis így visszagondolva úgy vigyorogtunk, mint valami két eszelős.
- Kérsz valamit inni? Enni? - kérdezte Takashi jó házigazdához illően.
- Igen, rád szomjazom - válaszoltam gyorsan, majd magamhoz húztam, hogy orrunk csaknem összeért.
Száját apró puszikkal, leheletnyi csókokkal hintettem, majd lassan nyelvemmel félig nyitott szájába hatoltam. Nem is tudtam, hogy ennyire kezdeményező is tudok lenni. Számomra is meglepő volt, de ez a férfi mindent megváltoztatott. Valahogy minden eddigi kapcsolatom jelentéktelen, gyerekes szórakozásnak tűnt. Minden érintés, minden csók vele annyival másabb, annyival valóságosabbnak hatott. Ahogy lassan ízlelgettük egymás ajkát. Ahogy éreztük egymást. Ösztönösen tudtam, mit kell tennem, hogy szinte az őrület határáig kívánjon.
A hálószoba felé hátráltunk, továbbra se engedve el egymást. Az egész szobát majdhogynem a hatalmas franciaágy foglalta el. Ez a helyiség is pici volt, mint alapjában véve az egész ház, mégis számomra olyan kedvesnek, meghittnek tűnt. Főleg pár gyertya meggyújtása után. Ugyanis kiderült, már két napja nincs áram a környéken. De én nem bántam. A félhomály tökéletesen elég volt nekem. Leültem az ágyra és figyeltem főnököm kecses mozgását. Hihetetlennek tűnt számomra, hogy ennyi alkohol után ilyen egyenesen tud járni, ilyen tisztán tud gondolkodni. Magamról sajnos ezt nem mondhattam el. Mikor kiment egy kicsit a mosdóba, jobban szemügyre vettem a szobát. Először a cd gyűjteményét tanulmányoztam, és meglepődve tapasztaltam, a legtöbb mind az én kedvenc előadóim között van. Aztán a kis könyvespolcnál nézelődtem. Mily meglepő, tök ugyanazok a könyvek, amik az én polcomon is sorakoznak. Na jó, inkább visszaültem az ágyra, ennyi hasonlóság azért már kezd rémisztő lenni. Egy pillanat múlva aztán megjelent Takashi, egy szál törülközőben, hosszú hajából csöpögött a víz. Istenem, milyen gyönyörű!!! Odajött hozzám és megcsókolt, majd levette a derekáról az egyetlen takaró holmiját, és a haját kezdte vele törölni.
Olyan furcsa volt az egész. Mintha ezer éve így együtt lennénk, mintha mindig is együtt laktunk volt, és ezek természetes, megszokott mozdulatok lennének. Kivettem kezéből a hajszárítóként funkcionáló törülközőt, és én kezdtem el vele a haját babrálni. Ő közben a nadrágommal volt elfoglalva. Nemsokára már a nem kívánatos ruhadarabok a földön kötöttek ki. Takashit immár teljes meztelen valójában csodálhattam meg. Kockás hasát, izmos karját, mellyel olyan megnyugtatóan tud átölelni. És az összhatást tökéletességét természetesen csak növelte kreol bőre, tipikus japán vonásai. Végigdőltem az ágyon és hagytam, hadd kényeztessen. Apró csókokkal kezdte, eleinte még csak az arcomon. Majd áttért a számra. Édesen kóstolgatta ajkaimat. Végighúzta nyelvét nyakamon, amitől gerincem ösztönösen ívbe feszült. Megőrjített már ezekkel az apró kis játékokkal is. Így haladt végig bőröm minden egyes centiméterén. Apró nyögések hagyták el ajkam, kezeim pedig vizes haját markolászták. Mikor végre megéreztem kutató nyelvét ágyékomon, azt hittem elégek, hamuvá porladok minden egyes érintésétől. Már nem sok kellett, és végre megéreztem azt a mennyei, eget rengető érzést. Hangos nyögés kíséretében élveztem el, de Takashi nem hagyta abba, tovább kínzott lassú, mesteri mozdulataival, míg újra kemény nem lettem.
Most én jöttem, az én köröm következett, és eltökélt szándékom volt felejthetetlen élményt nyújtani neki. Azt akartam, ne csalódjon bennem, hogy ezután is mindig rám vágyjon, engem lásson kéjtől fűtött álmaiban. Egy lágy, apró csókkal indítottam, majd hasra fordítottam azt az imádott, fantasztikus testet. Először egy újam végighúztam kínzó lassúsággal egész gerince vonalán, és ezt az őrjítő műveletet megismételtem nyelvemmel is. Örömmel töltöttek el, s ha lehet, még jobban fokozták amúgy sem csekély vágyamat apró sóhajai, nyögései. Vannak emberek, akiknek határozottan nem való a nyögdécselés, mert nemhogy vágyat nem keltenek fel a partnerükben, de még el is veheti a kedvüket mindenféle intim kapcsolattól. Ugyanakkor léteznek olyan emberek is, akiknek ha csak egy sóhajukat is meghalljuk, hátunkon édes borzongás fut végig, és addigi kívánalmunk duplájára nő. Hát Takashi, nem kell mondanom, az utóbbiak csoportjába tartozik. Mire elértem csípőjét nyelvemmel, minden porcikám remegett. Úgy éreztem, nem bírom tovább.
Főnököm is így vélekedhetett, mert egy gyors mozdulattan pozíciót cseréltünk, én kerültem alulra, Takashi meg fölém hajolva mélyen megcsókolt. Nyelvünk édes játékba kezdett, s egy idő után már azt sem tudtam eldönteni, melyik az enyém, melyik az övé. Éreztem kutató ujjait fenekem környékén. De nem még hatolt belém, pedig már úgy éreztem, eszméletemet vesztem ettől a kéjtől. Füléhez hajoltam és halkan belesúgtam:
- Ne.. kí..nozz tovább..ahh..karlak…
Láttam rajta, szavaim még jobban felizgatták. Nem teketóriázott tovább, egyből két ujjat éreztem magamban. Hátam újfent ívbe feszült, de ezúttal a fájdalomtól. Meglepően hamar talál rá arra a pontra, onnantól kezdve pedig nem éreztem fájdalmat, csak végtelen kéj. Csatlakozott a harmadik ujj is, eléggé kitágítva evvel befogadására. Gyakorlott, óvatos mozdulattal hatolt belém, megpróbálva a legcsekélyebb kínt okozni nekem. Néztem gyönyörű vonásait, melyet eltorzított a vágy, a vágy, hogy bennem legyen, hogy eggyé váljunk. Eleinte lassú döfések következtek, majd egyre jobban eluralkodott rajtunk ez az ősi, mindent elsöprő érzés, tempónk egyre szédítőbb, vadabb lett. Izomrángásaim egymást követték, szívem majd kiugrott helyéről, egyetlen ép gondolatom az volt, hogy én itt helyben meghalok. Legalább gyönyörrel telve, boldogan halok meg. Takashi is már rég elvesztette teste felett az uralmat, egy mély, utolsó lökéssel és egy irtózatos nyögéssel ment el, s egy pillanattal később és is követtem őt a mennyek országába. Szinte aléltan fordul le rólam szívem elrablója, és átölelve álomba szenderült. Én nem tudtam elaludni, inkább néztem békés arcát, halk szuszogását, és úgy éreztem, léteznek csodák. Hogyne léteznének! Hiszen itt vagyok vele, egy felejthetetlen, őrült szeretkezés után. Mi ez, ha nem csoda?
Telefoncsörgés. Már megint. Ki az idióta, aki ilyenkor hív? Könyörgöm, hisz még csak most aludtam el. Fejemre húztam a párnád, és panaszosan nyöszörögtem. Mellettem valaki az éjjeliszekrényen kotorászott. Majd miután megtalálta azt az átkozott, csörgő masinát, álmosan dünnyögött bele.
- Mi az, mit akarsz ilyen baromi későn? Tudod te egyáltalán hány óra? …. Micsoda? Uram isten! Még szép. Menj be egy közeli étterembe, pár perc és ott vagyok, ne izgulj, nem lesz semmi baj.
- Mi a baj? Mi történt? - kúsztam mellé az ágyban.
Megpróbáltam átölelni, de ellökött magától. Kipattan az ágyból, gyorsan összeszedte a ruháimat, majd egy öltözz felkiáltással bevonult a fürdőbe. Én meg nem győztem kamillázni. Csak lestem ki a fejemből. Nem értettem semmit, de azért a felszólításnak eleget téve gyorsan magamra kaptam a gönceimet. Főnököm is hamarosan megjelent, majd egy árva szó nélkül kitessékelt a lakásából. A kocsihoz érve előkapta mobilját és rendelt egy taxit.
- Pár perc múlva itt a taxi. Ne haragudj, de most rohannom kell, majd később elmagyarázom. - egy lagymatag, semmitmondó puszi kíséretében bepattant a kocsiba és rohamtempóban elhúzta a csíkot.
Sokáig néztem utána, elgondolkodva. Tényleg nem tudtam, mi is történt, de biztos rendkívül fontos lehetett, reméltem senki nem sérült meg, vagy ilyesmi. Lehet, hogy túl szép volt ez az este, hogy igaz legyen?
A csodák valóban léteznek
A ház csendes, kihalt, és rettentő sötét volt. Bár nem tudom, ezt mikor volt időm megfigyelni, ugyanis amint beléptünk az ajtón, kiéhezve tapadtunk egymásra. Szédítő érzés volt a karjaiban lenni. Hihetetlenül tudott csókolni. Legszívesebben azonnal letéptem volna róla minden egyes ruhadarabot, hogy gyönyörködhessek tökéletes testében. De rájöttem, inkább minden apró kis pillanatot kiélvezek, minden érintést, csókot. Mikor már elfogyott a levegőnk, elszakadtunk egymástól és zavartan mosolyogtunk, vagyis így visszagondolva úgy vigyorogtunk, mint valami két eszelős.
- Kérsz valamit inni? Enni? - kérdezte Takashi jó házigazdához illően.
- Igen, rád szomjazom - válaszoltam gyorsan, majd magamhoz húztam, hogy orrunk csaknem összeért.
Száját apró puszikkal, leheletnyi csókokkal hintettem, majd lassan nyelvemmel félig nyitott szájába hatoltam. Nem is tudtam, hogy ennyire kezdeményező is tudok lenni. Számomra is meglepő volt, de ez a férfi mindent megváltoztatott. Valahogy minden eddigi kapcsolatom jelentéktelen, gyerekes szórakozásnak tűnt. Minden érintés, minden csók vele annyival másabb, annyival valóságosabbnak hatott. Ahogy lassan ízlelgettük egymás ajkát. Ahogy éreztük egymást. Ösztönösen tudtam, mit kell tennem, hogy szinte az őrület határáig kívánjon.
A hálószoba felé hátráltunk, továbbra se engedve el egymást. Az egész szobát majdhogynem a hatalmas franciaágy foglalta el. Ez a helyiség is pici volt, mint alapjában véve az egész ház, mégis számomra olyan kedvesnek, meghittnek tűnt. Főleg pár gyertya meggyújtása után. Ugyanis kiderült, már két napja nincs áram a környéken. De én nem bántam. A félhomály tökéletesen elég volt nekem. Leültem az ágyra és figyeltem főnököm kecses mozgását. Hihetetlennek tűnt számomra, hogy ennyi alkohol után ilyen egyenesen tud járni, ilyen tisztán tud gondolkodni. Magamról sajnos ezt nem mondhattam el. Mikor kiment egy kicsit a mosdóba, jobban szemügyre vettem a szobát. Először a cd gyűjteményét tanulmányoztam, és meglepődve tapasztaltam, a legtöbb mind az én kedvenc előadóim között van. Aztán a kis könyvespolcnál nézelődtem. Mily meglepő, tök ugyanazok a könyvek, amik az én polcomon is sorakoznak. Na jó, inkább visszaültem az ágyra, ennyi hasonlóság azért már kezd rémisztő lenni. Egy pillanat múlva aztán megjelent Takashi, egy szál törülközőben, hosszú hajából csöpögött a víz. Istenem, milyen gyönyörű!!! Odajött hozzám és megcsókolt, majd levette a derekáról az egyetlen takaró holmiját, és a haját kezdte vele törölni.
Olyan furcsa volt az egész. Mintha ezer éve így együtt lennénk, mintha mindig is együtt laktunk volt, és ezek természetes, megszokott mozdulatok lennének. Kivettem kezéből a hajszárítóként funkcionáló törülközőt, és én kezdtem el vele a haját babrálni. Ő közben a nadrágommal volt elfoglalva. Nemsokára már a nem kívánatos ruhadarabok a földön kötöttek ki. Takashit immár teljes meztelen valójában csodálhattam meg. Kockás hasát, izmos karját, mellyel olyan megnyugtatóan tud átölelni. És az összhatást tökéletességét természetesen csak növelte kreol bőre, tipikus japán vonásai. Végigdőltem az ágyon és hagytam, hadd kényeztessen. Apró csókokkal kezdte, eleinte még csak az arcomon. Majd áttért a számra. Édesen kóstolgatta ajkaimat. Végighúzta nyelvét nyakamon, amitől gerincem ösztönösen ívbe feszült. Megőrjített már ezekkel az apró kis játékokkal is. Így haladt végig bőröm minden egyes centiméterén. Apró nyögések hagyták el ajkam, kezeim pedig vizes haját markolászták. Mikor végre megéreztem kutató nyelvét ágyékomon, azt hittem elégek, hamuvá porladok minden egyes érintésétől. Már nem sok kellett, és végre megéreztem azt a mennyei, eget rengető érzést. Hangos nyögés kíséretében élveztem el, de Takashi nem hagyta abba, tovább kínzott lassú, mesteri mozdulataival, míg újra kemény nem lettem.
Most én jöttem, az én köröm következett, és eltökélt szándékom volt felejthetetlen élményt nyújtani neki. Azt akartam, ne csalódjon bennem, hogy ezután is mindig rám vágyjon, engem lásson kéjtől fűtött álmaiban. Egy lágy, apró csókkal indítottam, majd hasra fordítottam azt az imádott, fantasztikus testet. Először egy újam végighúztam kínzó lassúsággal egész gerince vonalán, és ezt az őrjítő műveletet megismételtem nyelvemmel is. Örömmel töltöttek el, s ha lehet, még jobban fokozták amúgy sem csekély vágyamat apró sóhajai, nyögései. Vannak emberek, akiknek határozottan nem való a nyögdécselés, mert nemhogy vágyat nem keltenek fel a partnerükben, de még el is veheti a kedvüket mindenféle intim kapcsolattól. Ugyanakkor léteznek olyan emberek is, akiknek ha csak egy sóhajukat is meghalljuk, hátunkon édes borzongás fut végig, és addigi kívánalmunk duplájára nő. Hát Takashi, nem kell mondanom, az utóbbiak csoportjába tartozik. Mire elértem csípőjét nyelvemmel, minden porcikám remegett. Úgy éreztem, nem bírom tovább.
Főnököm is így vélekedhetett, mert egy gyors mozdulattan pozíciót cseréltünk, én kerültem alulra, Takashi meg fölém hajolva mélyen megcsókolt. Nyelvünk édes játékba kezdett, s egy idő után már azt sem tudtam eldönteni, melyik az enyém, melyik az övé. Éreztem kutató ujjait fenekem környékén. De nem még hatolt belém, pedig már úgy éreztem, eszméletemet vesztem ettől a kéjtől. Füléhez hajoltam és halkan belesúgtam:
- Ne.. kí..nozz tovább..ahh..karlak…
Láttam rajta, szavaim még jobban felizgatták. Nem teketóriázott tovább, egyből két ujjat éreztem magamban. Hátam újfent ívbe feszült, de ezúttal a fájdalomtól. Meglepően hamar talál rá arra a pontra, onnantól kezdve pedig nem éreztem fájdalmat, csak végtelen kéj. Csatlakozott a harmadik ujj is, eléggé kitágítva evvel befogadására. Gyakorlott, óvatos mozdulattal hatolt belém, megpróbálva a legcsekélyebb kínt okozni nekem. Néztem gyönyörű vonásait, melyet eltorzított a vágy, a vágy, hogy bennem legyen, hogy eggyé váljunk. Eleinte lassú döfések következtek, majd egyre jobban eluralkodott rajtunk ez az ősi, mindent elsöprő érzés, tempónk egyre szédítőbb, vadabb lett. Izomrángásaim egymást követték, szívem majd kiugrott helyéről, egyetlen ép gondolatom az volt, hogy én itt helyben meghalok. Legalább gyönyörrel telve, boldogan halok meg. Takashi is már rég elvesztette teste felett az uralmat, egy mély, utolsó lökéssel és egy irtózatos nyögéssel ment el, s egy pillanattal később és is követtem őt a mennyek országába. Szinte aléltan fordul le rólam szívem elrablója, és átölelve álomba szenderült. Én nem tudtam elaludni, inkább néztem békés arcát, halk szuszogását, és úgy éreztem, léteznek csodák. Hogyne léteznének! Hiszen itt vagyok vele, egy felejthetetlen, őrült szeretkezés után. Mi ez, ha nem csoda?
Telefoncsörgés. Már megint. Ki az idióta, aki ilyenkor hív? Könyörgöm, hisz még csak most aludtam el. Fejemre húztam a párnád, és panaszosan nyöszörögtem. Mellettem valaki az éjjeliszekrényen kotorászott. Majd miután megtalálta azt az átkozott, csörgő masinát, álmosan dünnyögött bele.
- Mi az, mit akarsz ilyen baromi későn? Tudod te egyáltalán hány óra? …. Micsoda? Uram isten! Még szép. Menj be egy közeli étterembe, pár perc és ott vagyok, ne izgulj, nem lesz semmi baj.
- Mi a baj? Mi történt? - kúsztam mellé az ágyban.
Megpróbáltam átölelni, de ellökött magától. Kipattan az ágyból, gyorsan összeszedte a ruháimat, majd egy öltözz felkiáltással bevonult a fürdőbe. Én meg nem győztem kamillázni. Csak lestem ki a fejemből. Nem értettem semmit, de azért a felszólításnak eleget téve gyorsan magamra kaptam a gönceimet. Főnököm is hamarosan megjelent, majd egy árva szó nélkül kitessékelt a lakásából. A kocsihoz érve előkapta mobilját és rendelt egy taxit.
- Pár perc múlva itt a taxi. Ne haragudj, de most rohannom kell, majd később elmagyarázom. - egy lagymatag, semmitmondó puszi kíséretében bepattant a kocsiba és rohamtempóban elhúzta a csíkot.
Sokáig néztem utána, elgondolkodva. Tényleg nem tudtam, mi is történt, de biztos rendkívül fontos lehetett, reméltem senki nem sérült meg, vagy ilyesmi. Lehet, hogy túl szép volt ez az este, hogy igaz legyen?