Kicsit összevissza
Régebben azt hittem, hogy erős vagyok és független, én egyedül sem vagyok elveszett. Hát hadd mondjak csak annyit, hogy ha-ha.
Mostanában nem igazán írok blogot, pedig úgy tűnik, kéne. Csak ahhoz is le kell győzni előbb a lustaságomat, aztán eldönteni, kire tartozik és kire nem.
Mindenesetre mostanában igenis elveszett vagyok egyedül. Nem mintha sokat lennék egyedül, csodálatos életem van pasival, barátokkal, blablabla, de ha este egyedül vagyok, elmegy belőlem az erő. Viszont lassan elaludni is képtelen vagyok normális időben egyedül. Túlságosan elszoktam ettől nyáron, és most rettegek, hogy ez nem fog elmúlni. Mert most csak 3 ilyen nap van 7-ből, de amikor 7-ből 7 ilyen lesz, nem tudom, mit fogok kezdeni magammal. Persze dolgom lenne most is, csak erőm nincs hozzá.
Aztán még izgulhatok azon is, hogy mit gondolnak rólam régi barátok, pedig csak azért mondtam le a találkozót, mert nem éreztem magam igazán egészségesnek. Meg azon, hogy mégis hogy fogom ezt a félévet tisztességesen teljesíteni az egyetemen. Elég kilátástalannak tűnik minden egyelőre.
Sírni van kedvem, pedig sírtam ma már eleget. Filmen, facebook-kommenten, autóból kiszálláson. És még nagyon-nagyon sok óra van addig, mire képes leszek elaludni.
Mi legyen.
Mostanában nem igazán írok blogot, pedig úgy tűnik, kéne. Csak ahhoz is le kell győzni előbb a lustaságomat, aztán eldönteni, kire tartozik és kire nem.
Mindenesetre mostanában igenis elveszett vagyok egyedül. Nem mintha sokat lennék egyedül, csodálatos életem van pasival, barátokkal, blablabla, de ha este egyedül vagyok, elmegy belőlem az erő. Viszont lassan elaludni is képtelen vagyok normális időben egyedül. Túlságosan elszoktam ettől nyáron, és most rettegek, hogy ez nem fog elmúlni. Mert most csak 3 ilyen nap van 7-ből, de amikor 7-ből 7 ilyen lesz, nem tudom, mit fogok kezdeni magammal. Persze dolgom lenne most is, csak erőm nincs hozzá.
Aztán még izgulhatok azon is, hogy mit gondolnak rólam régi barátok, pedig csak azért mondtam le a találkozót, mert nem éreztem magam igazán egészségesnek. Meg azon, hogy mégis hogy fogom ezt a félévet tisztességesen teljesíteni az egyetemen. Elég kilátástalannak tűnik minden egyelőre.
Sírni van kedvem, pedig sírtam ma már eleget. Filmen, facebook-kommenten, autóból kiszálláson. És még nagyon-nagyon sok óra van addig, mire képes leszek elaludni.
Mi legyen.