Kalandjaim az urológián
Ideje volt már elmennem urológushoz, mert voltak bajaim már egy hete (egyik nap elmúlt, másik nap újra), a Cili is mondta, hogy nem ártana, meg amúgy is, úgyhogy ma elmentem.
Életem egyik meghatározó élménye volt ez, mert például most ultrahangoztak először és most pisiltem először pohárba, úgyhogy feltétlenül rögzítenem kell az utókor számára. Majd egyszer beleszerkesztem az emlékirataimba is.
Vicces módon úgy kezdődött, hogy bementem a Péterfy kórházba szakrendelésre, ahol pont akkor nem volt szakrendelés egy órán keresztül, mert a felújítást végző munkások elvágtak valami kábelt, nincs áram a számítógéphez és így nem lehet receptet nyomtatni. (Mindegy, legalább olvastam Harry Pottert, és legalább eljutottam ahhoz a felismeréshez, hogy a Prince's Tale című fejezet után teljesen érdektelen az egész. És nem csak azért, mert szerelmes vagyok Snape-be, hanem azért is, mert addigra már kábé minden rejtély megoldódik, a többi már felesleges rizsa.)
Azért jó volt, mert a doktorbácsi például aranyos volt. A mondókám után megultrahangozott, a nem találom a bal vesét, próbáljuk meg úgy, hogy felém fordul mondjuk kicsit megijesztett. De aztán megtalálta. És pisilnem is kellett, pohárba természetesen, én ilyet még nem csináltam eddig soha, de azt hiszem megállapíthatom, hogy lányoknak ez NEHÉZ. Szerencsére én azért mindent megoldok az életben, előttem nincsenek akadályok.
Kiderült, hogy mindenféle oda nem való dolgok vannak a pisimben, úgyhogy kaptam gyógyszert, ami tök jó, csak terhes nők nem szedhetik, a doktorbácsi pedig olyan hangsúllyal tette fel az ugye akkor biztos nem terhes? kérdést, hogy esküszöm, elbizonytalanodtam. Pedig eddig fel sem merült bennem. Nem mintha lett volna rá ok, hogy felmerüljön. Na mindegy.
Mindenesetre ha minden jól megy, jövő hétre már megint egészséges kislány leszek, hurrá.
Életem egyik meghatározó élménye volt ez, mert például most ultrahangoztak először és most pisiltem először pohárba, úgyhogy feltétlenül rögzítenem kell az utókor számára. Majd egyszer beleszerkesztem az emlékirataimba is.
Vicces módon úgy kezdődött, hogy bementem a Péterfy kórházba szakrendelésre, ahol pont akkor nem volt szakrendelés egy órán keresztül, mert a felújítást végző munkások elvágtak valami kábelt, nincs áram a számítógéphez és így nem lehet receptet nyomtatni. (Mindegy, legalább olvastam Harry Pottert, és legalább eljutottam ahhoz a felismeréshez, hogy a Prince's Tale című fejezet után teljesen érdektelen az egész. És nem csak azért, mert szerelmes vagyok Snape-be, hanem azért is, mert addigra már kábé minden rejtély megoldódik, a többi már felesleges rizsa.)
Azért jó volt, mert a doktorbácsi például aranyos volt. A mondókám után megultrahangozott, a nem találom a bal vesét, próbáljuk meg úgy, hogy felém fordul mondjuk kicsit megijesztett. De aztán megtalálta. És pisilnem is kellett, pohárba természetesen, én ilyet még nem csináltam eddig soha, de azt hiszem megállapíthatom, hogy lányoknak ez NEHÉZ. Szerencsére én azért mindent megoldok az életben, előttem nincsenek akadályok.
Kiderült, hogy mindenféle oda nem való dolgok vannak a pisimben, úgyhogy kaptam gyógyszert, ami tök jó, csak terhes nők nem szedhetik, a doktorbácsi pedig olyan hangsúllyal tette fel az ugye akkor biztos nem terhes? kérdést, hogy esküszöm, elbizonytalanodtam. Pedig eddig fel sem merült bennem. Nem mintha lett volna rá ok, hogy felmerüljön. Na mindegy.
Mindenesetre ha minden jól megy, jövő hétre már megint egészséges kislány leszek, hurrá.