fenfiksön
Komolyan, néha már megijedek, hogy soha nem találok olyan történetet, amit szívesen olvasok, ami leköt, ami megborzongat, ami pár sor után már a bőröm alatt lüktet, de ez a fic sikeresen megcáfolt!:)
Tegnap este eredetileg azért mentem fel merengőre, hogy újra elolvassam a Vanillát, de végül máshol kötöttem ki, és hú! Michiru - Oretachi no Seisun c. történetébe futottam bele, amit abszolút nem bánok, sőőőőőt *.*
Annyira jó - és akkor most a picsogós rész jön ^^"-, hogy legszívesebben már most újrakezdeném, hogy ne érezzem azt, hogy elveszthetem ezt az élményt! :) Annyira jött, látott és győzött, hogy az valami hihetetlen:) Valamennyire persze az is közrejátszott, hogy szeretem a Gokusent, és izgatottan ültem neki, hogy na vajon.. de már az első fejezetnél rájöttem, hogy akkor is oda-vissza lennék, ha még csak hírből se hallottam volna arról a doramáról.
Minden annyira intenzív volt.. Az első játékos csók, a belső őrlődések, küzdelmek, démonok, az együttlétek, a pofonok, szenvedések.. Ahw. Egy-egy részt folyamatosan visszatekertem, és újra és újra elolvastam, és hiába tudtam már akkor, hogy mi fog történni, a szívem egyre jobban dobogott, és a fantáziám egyre élénkebben adta vissza a képeket!
Imádom, amikor egy történet ezt váltja ki belőlem!:)
Bár félő, hogy enyhén megszállottá is tett, de hát az legyen a legkevesebb!:) Fantasztikus volt elmerülni benne! Kíváncsian, izgatottan - és ha őszinte akarok lenni, akkor türelmetlenül- várom a folyatást, ami nem tudom, hogy mikor fog jönni, mert már több mint 7 hónapja nem volt frissítés:( Ohh, hányszor megfogadtam pedig, hogy nem kezdek be nem fejezett történetekkel :D
Remélem, hogy a tavasz új lendületet hoz az írónak, és én pedig mihamarabb olvashatom majd a folytatást!:)
Ettől eltekintve viszont mindenkinek csakis ajánlani tudom ezt történetet! Igazán fantasztikus, igényes, lebilincselő sztori!:)
