Monte Cristo musical élménybeszámoló
Muszáj írnom róla, mert már alig vártam, hogy végre megnézhessük, és mert sok minden volt benne, ami tetszett, de volt olyan is, ami nem. Előre bocsátom, jó hosszú lesz, mert ezt röviden nem lehet.
Egy biztos, mikor hazaértem majdnem ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy elővegyem a könyvet és újraolvassam. Nem a legjobb ötlet, így szakdolgozat leadás előtt másfél hónappal... szóval egyelőre lemondtam erről a tervről.
No, szóval most először voltam ebben a RAM Colosseumnak nevezett színházban. Egyébként jó nagy reklámja van mostanában, mindennap járok metróval, és akármerre megyek, ennek a plakátjaiba botlom. Ami jó, mert szerintem remek hely. Persze, nincs meg az a fílingje, mint egy Madách Színháznak például, de szerintem nagyon ötletes, ahogy kinéz. Tényleg olyan Colosseum-szerű... körbe lehet menni az egészen úgy, hogy oda lyukadj ki, ahonnan elindultál. És mindenféle képek, festmények vannak a falon. Gondolom, időről-időre lecserélik őket. Némelyik elég absztrakt volt, ha a címet nem írták volna oda, nem jöttem volna rá, hogy mit akar ábrázolni, de voltak egész szépek is.
Maga a színházterem szerintem baromi jól meg van oldva. Minden második sor magasított, így nem nagyon áll fenn annak veszélye, hogy ha egy kétméteres fazon eléd ül, akkor nem látsz semmit az egészből. Mi a második sorban ültünk, és bár ez első hallásra nagyon közelinek tűnhet, de egyszerűen csodás volt. Egyáltalán nem tört ki a nyakunk, mert nem kellett felfelé bámulni, viszont ilyen közelről láttuk a színészek arkifejezését is, meg voltak csilli-villi jelmezek, azokat is jól meg lehetett bámulni.
Na, maga a színdarab. Kicsit aggódtam, mert hallottam róla egyet s mást, és nem minden vélemény volt pozitív. Eleve, arra vállalkozni, hogy színre vigyék a Monte Cristót... hát, le akalappal annak, akinek ez kielégítően sikerül. Személy szerint még egy filmfeldolgozást se láttam, amire azt mondtam, hogy: hú, ezt végre eltalálták. Színpadon meg még nehezebb, de a lehetőségekhez mérten, szerintem jól megoldották.
A színpad: nagyon érdekes, mert ugye úgy reklámozzák, hogy ez az ország első élményszínháza, és az tuti, hogy ilyen színpadot még sehol sem láttam. Középen volt egy nagy forgó rész, amit ki is használtak rendesen; egy csomó jelenetnél volt olyan, hogy a színpad forgott, és a színész meg, aki rajta állt, szintén szedte a lábát, mégis egy helyben maradt. Ötletes, de egyben rémisztő is volt, ugyanis volt egy lépcső a forgó részen, és amikor a színészek átszellemülten dalolva lépkedtek rajta, mindig a szívemhez kaptam, hogy mikor esik valamelyik pofára azokban a hosszú jelmezekben. Nem estek el. De ez a csoda műve lehetett :D Egyszer Szomor György (aki Monte Cristo volt ugyebár) egy hosszú, aranyszínű köpenyben lelépett erről a forgó izéről, és a színpad elfordult mögötte, és a köpenye széle is elindult... már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a köpeny beakad, és elrántja magával a fickót a forgó rész, de nem történt meg... :D Mindenesetre itt is a szívemhez kaptam. A színpad egyébként úgy tele van zsúfolva élményelemekkel, hogy talpalatnyi hely alig van rajta. Még egy fél vitorlás hajót is betoltak a tengeres részeknél. És volt középen egy magasított rész, ahol például a börtönös jelenetek játszódtak. Egyébként az egész színpad előtt volt egy vetítővászon, amit néha leengedtek, és képeket vetítettek rá. Baromi látványos volt, és nagyon feldobta a dolgot, például, mikor Dantés ott állt a börtönben, leeresztették ezt az izét, és mire a dal a közepére ért felengedték... és már Monte Ciristo állt ott.
Színészek: ezen a ponton nincs ok panaszra, azt hiszem. Mondjuk Szomor György nagyon durván leénekelt mindenkit a színről, de a többiek se voltak rosszak. Nem nagyon ismertem őket, kivéve Vastag Tamást (ő Dumas-t játszotta), meg Gubik Petrát(Mercedes). Ugyebár mindkettő X-faktoros volt. Vastag Tominak isteni hangja van, és különben is, ez az ötlet, hogy Dumas-t is beletették a musicalbe, nagyon-nagyon tetszett. Néha megjelent, elénekelt egy dalt, és mosolyogva nézte, hogy mi történik éppen. Gubik Petra véleményem szerint kicsit gyenge volt Mercedesnek. Szép hangja van, az nem vitás, de egy Mercedest én karakteresebbnek képzelek el... színészi téren nem nagyon hittem el neki, hogy a darab eleje és vége között eltelt huszonakárhány év. Villefort-t meg az a fickó játszotta, aki anno abban a bankos vagy milyen reklámban szerepelt és dokit játszott. Egész darab alatt azon gondolkoztam, honnan ismerős :D A végén rájöttem. Megemlíteném azt a színészt is, aki Edmond Dantést játszotta. Merthogy más és más színész alakította Dantést és Monte Cristót, ami szintén egy zseniális húzás volt. Az egyik dalban mindketten a színpadon álltak, és egyszerre énekeltek... nagyon nagy piros pont ezért az ötletért a készítőknek. A színész, aki Dantést játszotta egyébként kiköpött Rudolf Péter, csak fiatalabb verzóban XD
És aztán ott volt még Albert........................................................
Teljesen sokkolt. Remek szereplőgárda, jó hangok, aztán hirtelen berobban a színre ez a.... kis nyeszlett színész, borzalamas alakítással, és olyan kiállással, ami minden, csak nem Albert... befelé felzokogtam a láttán, de tényleg. Kissé érzékeny vagyok erre, mert a Monte Cristo sztoriban mindig is ő volt a kedvencem, és a filmekben is mindig nagyon vártam, hogy elszúrják-e a szereplőt vagy sem. Hát itt... ennél nagyobb csalódást még nem nagyon éltem meg színházban. Egyébként volt a tánckarban pár fiú, és amikor ott táncikáltak a színpadon, egyiküket rögtön kiszúrtam magamnak, és gondolatban felkiáltottam: Na TE, kisfiam, tökéletes Albert lettél volna! Albertnek úgysincs éneklős száma, szóval tanulj meg gyorsan színészkedni, és állj be a helyére, kérlek!
Történet: na, a kritkus pont. Hát, látszott, hogy ez a majdnem két órás játékidő nagyon nem elég egy ilyen történethez. Az eleje, az első felvonás végéig tökéletes. Nem túl sok, nem túl kevés. Ott engedik el az embert szünetre, hogy Dantes megszökött a börtönből, és immár Monte Cristóként bosszút forral. Aztán jött a második felvonás, aminek a két lekritikusabb pontja: Haydée és Albert. A regényben ugyebár majdnemhogy kijelenthetjük, ők az a két személy, akik miatt Monte Cristo végül felhagy a bosszúval, és úgymond jó útra tér... hát ez itt nem teljesen így volt. Haydée-ból nagyjából egy utcalányt csináltak, akit MC. Párizsban megvett, és azóta maga mellett tartja. Haydée szerelmes MC-be, de az csak a bosszúnak él. Semmi értelme szegény karakternek. Legjobb lett volna, ha egy az egyben kihagyják. A sztorit nem viszi előre, a szerepe elsikkadt, és csak annyi haszna volt, hogy énekelt egy dalt. Felesleges időhúzás, amit szánhattak volna arra, hogy jobban elvarrják a főszálat. Na meg ott van Albert. Fentebb írtam már a színészről, nem ismétlem el... bár határozottan sokkolt. Mindegy. Ő is felesleges volt. MC nem tért tőle jó útra, még egy dala sem volt, amit elénekelt, és a végén...
Hát, vége az nemigen van. Kaptunk egy látványos, feszültségekkel teli párbaj-jelenetet. A két színész egymással szemben áll, a pisztoly felemelkedik, és eldördül egy lövés... aztán puff! Ennyi, kész, vége. A többi a képzeletedre van bízva. Úgy látszik, mostanában ez a trendi, hogy semminek nincs rendes vége. Marhaság, hülyeség, baromság... sorohatnám még, de inkább nem.
A bosszúállás benne van, MC mindhárom emberen bosszút áll, akik börtönbe juttatták, de olyan kurta-furcsa az egész. Szerintem, ha kihagyják a teljesen értelmetlen Haydée-t (és Albertet T_T) és csak erre a szálra koncentrálnak, hogy ezt rendesen megcsinálják, és ne kelljen kapkodni vele, akkor tökéletes is lehetett volna. Így is jó volt, de lehetett volna remek is. Meg beletettek egy kalózszálat is... nem vitás, muszáj volt, mert ha Villefort bukását a könyv szerint akarták volna, akkor kellett volna még sok-sok mellékszereplő, akik egyszerűen nem fértek bele az időbe. Hát behoztak egy kalózlányt új szereplőként. Nekem tetszett a megoldás, meglepő volt, de nem rossz.
Dalok: Nagyon tetszettek. Azóta már az mp4 lejátszómon vannak, és van öt-hat, amit mindennap meghallgatok. :))
Ötletes megoldások és bakik: mindkettőből volt, szerencsére az előbbiből több. A kalózos részek például tetszettek: van három kalóz, akiket MC felbérel csatlósoknak, és néha-néha kiállnak bohóckodni, meg énekelni a színpadra. Ők voltak a humorforrások, meg nagyrészt akkor kerültek elő, amikor átrendezték a színpadot, vagy a szereplőknek át kellett öltözniük.
Aztán, láttatok-e már olyan darabot, ahol a karmester (aki egyébként egy pulpituson állt, és kb. a válláig látszott ki a zenészlyukból) is hirtelen szereplővé válik? :D Az egyik jelenetben MC be akarja szervezni a három kalózt, akik nem akarnak kötélnek állni, és pisztolyt fognak rá. Erre MC csatlósai is pisztolyt fognak a kalózokra, minden irányból, és egyszer csak a karmester is felkapott egy puskát, és a kalózokra célzott vele XDDD Király! Ezen nevettek fel a legtöbben a darab során.
A jelmezek nagyon szépek voltak, főleg a kórusban táncoló lányoké. Csilli-villi, meg minden. Szép.
Na, azért bakik is voltak. A Danglart játszó színésznek például egyszer összeakadt a nyelve szöveg közben, és újra kellett kezdenie a mondatot. :)) Nem gáz, ilyen előfordul. Mikor Dantés a börtönben volt, és agonizált a paldón, hogy ki akar menni, az ajtóra szerelt nyitható kis rácsos ablakocska magától kinyílt, annyira rázkódott a "börtöncella", ami ugyebár egy emelvényen volt, középen. Na meg a pirotechnika. Orsi már írta az ő blogjában, hogy amikor ők voltak, konkrétan felgyújtották a színpadot XDD Hát, nálunk ilyen drasztikus esemény nem történt, de volt két csávó, és mindkét kezükben egy-egy lángoló fáklyával bejöttek, és hadonászni kezdtek velük. Az egyiküké viszont egyszer csak kialudt, és hiába próbálta megint meggyújtani a másik kezében lévő - még lángoló - fáklyával, az istennek se sikerült neki XD Vagy eleve így volt tervezve? Hát akkor ez a legbénább koreográfia, amit valaha láttam. Egyébként ebbe a darabba szerintem felesleges volt a pirotechnika, enélkül is elég jó hangulatot teremtettek a jelmezekkel. Ja, és még valami: az egyik kalózos dalban, elhangzik egy sor, aminél azonnal felkaptam a fejem, hogy: mi van? Merthogy ez a szó hangzik el benne: number one. NUMBER ONE? Egy Monte Cristo musicalben, ahol Napóleonokról beszélnek, és korabeli urhákban énekelnek? Egyetlen szó, tudom, de akkor is egy kicsit hangulatromboló.
NA, konklúzió: jó volt, remek volt, szép hely, jó színészek, fülbemászó dallamok, de egy-két fura megoldással, és nehézkes történetvezetéssel. És... ALBERT! Ezt soha nem bocsátom meg! TT_TT
Egy biztos, mikor hazaértem majdnem ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy elővegyem a könyvet és újraolvassam. Nem a legjobb ötlet, így szakdolgozat leadás előtt másfél hónappal... szóval egyelőre lemondtam erről a tervről.
No, szóval most először voltam ebben a RAM Colosseumnak nevezett színházban. Egyébként jó nagy reklámja van mostanában, mindennap járok metróval, és akármerre megyek, ennek a plakátjaiba botlom. Ami jó, mert szerintem remek hely. Persze, nincs meg az a fílingje, mint egy Madách Színháznak például, de szerintem nagyon ötletes, ahogy kinéz. Tényleg olyan Colosseum-szerű... körbe lehet menni az egészen úgy, hogy oda lyukadj ki, ahonnan elindultál. És mindenféle képek, festmények vannak a falon. Gondolom, időről-időre lecserélik őket. Némelyik elég absztrakt volt, ha a címet nem írták volna oda, nem jöttem volna rá, hogy mit akar ábrázolni, de voltak egész szépek is.
Maga a színházterem szerintem baromi jól meg van oldva. Minden második sor magasított, így nem nagyon áll fenn annak veszélye, hogy ha egy kétméteres fazon eléd ül, akkor nem látsz semmit az egészből. Mi a második sorban ültünk, és bár ez első hallásra nagyon közelinek tűnhet, de egyszerűen csodás volt. Egyáltalán nem tört ki a nyakunk, mert nem kellett felfelé bámulni, viszont ilyen közelről láttuk a színészek arkifejezését is, meg voltak csilli-villi jelmezek, azokat is jól meg lehetett bámulni.
Na, maga a színdarab. Kicsit aggódtam, mert hallottam róla egyet s mást, és nem minden vélemény volt pozitív. Eleve, arra vállalkozni, hogy színre vigyék a Monte Cristót... hát, le akalappal annak, akinek ez kielégítően sikerül. Személy szerint még egy filmfeldolgozást se láttam, amire azt mondtam, hogy: hú, ezt végre eltalálták. Színpadon meg még nehezebb, de a lehetőségekhez mérten, szerintem jól megoldották.
A színpad: nagyon érdekes, mert ugye úgy reklámozzák, hogy ez az ország első élményszínháza, és az tuti, hogy ilyen színpadot még sehol sem láttam. Középen volt egy nagy forgó rész, amit ki is használtak rendesen; egy csomó jelenetnél volt olyan, hogy a színpad forgott, és a színész meg, aki rajta állt, szintén szedte a lábát, mégis egy helyben maradt. Ötletes, de egyben rémisztő is volt, ugyanis volt egy lépcső a forgó részen, és amikor a színészek átszellemülten dalolva lépkedtek rajta, mindig a szívemhez kaptam, hogy mikor esik valamelyik pofára azokban a hosszú jelmezekben. Nem estek el. De ez a csoda műve lehetett :D Egyszer Szomor György (aki Monte Cristo volt ugyebár) egy hosszú, aranyszínű köpenyben lelépett erről a forgó izéről, és a színpad elfordult mögötte, és a köpenye széle is elindult... már láttam lelki szemeim előtt, ahogy a köpeny beakad, és elrántja magával a fickót a forgó rész, de nem történt meg... :D Mindenesetre itt is a szívemhez kaptam. A színpad egyébként úgy tele van zsúfolva élményelemekkel, hogy talpalatnyi hely alig van rajta. Még egy fél vitorlás hajót is betoltak a tengeres részeknél. És volt középen egy magasított rész, ahol például a börtönös jelenetek játszódtak. Egyébként az egész színpad előtt volt egy vetítővászon, amit néha leengedtek, és képeket vetítettek rá. Baromi látványos volt, és nagyon feldobta a dolgot, például, mikor Dantés ott állt a börtönben, leeresztették ezt az izét, és mire a dal a közepére ért felengedték... és már Monte Ciristo állt ott.
Színészek: ezen a ponton nincs ok panaszra, azt hiszem. Mondjuk Szomor György nagyon durván leénekelt mindenkit a színről, de a többiek se voltak rosszak. Nem nagyon ismertem őket, kivéve Vastag Tamást (ő Dumas-t játszotta), meg Gubik Petrát(Mercedes). Ugyebár mindkettő X-faktoros volt. Vastag Tominak isteni hangja van, és különben is, ez az ötlet, hogy Dumas-t is beletették a musicalbe, nagyon-nagyon tetszett. Néha megjelent, elénekelt egy dalt, és mosolyogva nézte, hogy mi történik éppen. Gubik Petra véleményem szerint kicsit gyenge volt Mercedesnek. Szép hangja van, az nem vitás, de egy Mercedest én karakteresebbnek képzelek el... színészi téren nem nagyon hittem el neki, hogy a darab eleje és vége között eltelt huszonakárhány év. Villefort-t meg az a fickó játszotta, aki anno abban a bankos vagy milyen reklámban szerepelt és dokit játszott. Egész darab alatt azon gondolkoztam, honnan ismerős :D A végén rájöttem. Megemlíteném azt a színészt is, aki Edmond Dantést játszotta. Merthogy más és más színész alakította Dantést és Monte Cristót, ami szintén egy zseniális húzás volt. Az egyik dalban mindketten a színpadon álltak, és egyszerre énekeltek... nagyon nagy piros pont ezért az ötletért a készítőknek. A színész, aki Dantést játszotta egyébként kiköpött Rudolf Péter, csak fiatalabb verzóban XD
És aztán ott volt még Albert........................................................
Teljesen sokkolt. Remek szereplőgárda, jó hangok, aztán hirtelen berobban a színre ez a.... kis nyeszlett színész, borzalamas alakítással, és olyan kiállással, ami minden, csak nem Albert... befelé felzokogtam a láttán, de tényleg. Kissé érzékeny vagyok erre, mert a Monte Cristo sztoriban mindig is ő volt a kedvencem, és a filmekben is mindig nagyon vártam, hogy elszúrják-e a szereplőt vagy sem. Hát itt... ennél nagyobb csalódást még nem nagyon éltem meg színházban. Egyébként volt a tánckarban pár fiú, és amikor ott táncikáltak a színpadon, egyiküket rögtön kiszúrtam magamnak, és gondolatban felkiáltottam: Na TE, kisfiam, tökéletes Albert lettél volna! Albertnek úgysincs éneklős száma, szóval tanulj meg gyorsan színészkedni, és állj be a helyére, kérlek!
Történet: na, a kritkus pont. Hát, látszott, hogy ez a majdnem két órás játékidő nagyon nem elég egy ilyen történethez. Az eleje, az első felvonás végéig tökéletes. Nem túl sok, nem túl kevés. Ott engedik el az embert szünetre, hogy Dantes megszökött a börtönből, és immár Monte Cristóként bosszút forral. Aztán jött a második felvonás, aminek a két lekritikusabb pontja: Haydée és Albert. A regényben ugyebár majdnemhogy kijelenthetjük, ők az a két személy, akik miatt Monte Cristo végül felhagy a bosszúval, és úgymond jó útra tér... hát ez itt nem teljesen így volt. Haydée-ból nagyjából egy utcalányt csináltak, akit MC. Párizsban megvett, és azóta maga mellett tartja. Haydée szerelmes MC-be, de az csak a bosszúnak él. Semmi értelme szegény karakternek. Legjobb lett volna, ha egy az egyben kihagyják. A sztorit nem viszi előre, a szerepe elsikkadt, és csak annyi haszna volt, hogy énekelt egy dalt. Felesleges időhúzás, amit szánhattak volna arra, hogy jobban elvarrják a főszálat. Na meg ott van Albert. Fentebb írtam már a színészről, nem ismétlem el... bár határozottan sokkolt. Mindegy. Ő is felesleges volt. MC nem tért tőle jó útra, még egy dala sem volt, amit elénekelt, és a végén...
Hát, vége az nemigen van. Kaptunk egy látványos, feszültségekkel teli párbaj-jelenetet. A két színész egymással szemben áll, a pisztoly felemelkedik, és eldördül egy lövés... aztán puff! Ennyi, kész, vége. A többi a képzeletedre van bízva. Úgy látszik, mostanában ez a trendi, hogy semminek nincs rendes vége. Marhaság, hülyeség, baromság... sorohatnám még, de inkább nem.
A bosszúállás benne van, MC mindhárom emberen bosszút áll, akik börtönbe juttatták, de olyan kurta-furcsa az egész. Szerintem, ha kihagyják a teljesen értelmetlen Haydée-t (és Albertet T_T) és csak erre a szálra koncentrálnak, hogy ezt rendesen megcsinálják, és ne kelljen kapkodni vele, akkor tökéletes is lehetett volna. Így is jó volt, de lehetett volna remek is. Meg beletettek egy kalózszálat is... nem vitás, muszáj volt, mert ha Villefort bukását a könyv szerint akarták volna, akkor kellett volna még sok-sok mellékszereplő, akik egyszerűen nem fértek bele az időbe. Hát behoztak egy kalózlányt új szereplőként. Nekem tetszett a megoldás, meglepő volt, de nem rossz.
Dalok: Nagyon tetszettek. Azóta már az mp4 lejátszómon vannak, és van öt-hat, amit mindennap meghallgatok. :))
Ötletes megoldások és bakik: mindkettőből volt, szerencsére az előbbiből több. A kalózos részek például tetszettek: van három kalóz, akiket MC felbérel csatlósoknak, és néha-néha kiállnak bohóckodni, meg énekelni a színpadra. Ők voltak a humorforrások, meg nagyrészt akkor kerültek elő, amikor átrendezték a színpadot, vagy a szereplőknek át kellett öltözniük.
Aztán, láttatok-e már olyan darabot, ahol a karmester (aki egyébként egy pulpituson állt, és kb. a válláig látszott ki a zenészlyukból) is hirtelen szereplővé válik? :D Az egyik jelenetben MC be akarja szervezni a három kalózt, akik nem akarnak kötélnek állni, és pisztolyt fognak rá. Erre MC csatlósai is pisztolyt fognak a kalózokra, minden irányból, és egyszer csak a karmester is felkapott egy puskát, és a kalózokra célzott vele XDDD Király! Ezen nevettek fel a legtöbben a darab során.
A jelmezek nagyon szépek voltak, főleg a kórusban táncoló lányoké. Csilli-villi, meg minden. Szép.
Na, azért bakik is voltak. A Danglart játszó színésznek például egyszer összeakadt a nyelve szöveg közben, és újra kellett kezdenie a mondatot. :)) Nem gáz, ilyen előfordul. Mikor Dantés a börtönben volt, és agonizált a paldón, hogy ki akar menni, az ajtóra szerelt nyitható kis rácsos ablakocska magától kinyílt, annyira rázkódott a "börtöncella", ami ugyebár egy emelvényen volt, középen. Na meg a pirotechnika. Orsi már írta az ő blogjában, hogy amikor ők voltak, konkrétan felgyújtották a színpadot XDD Hát, nálunk ilyen drasztikus esemény nem történt, de volt két csávó, és mindkét kezükben egy-egy lángoló fáklyával bejöttek, és hadonászni kezdtek velük. Az egyiküké viszont egyszer csak kialudt, és hiába próbálta megint meggyújtani a másik kezében lévő - még lángoló - fáklyával, az istennek se sikerült neki XD Vagy eleve így volt tervezve? Hát akkor ez a legbénább koreográfia, amit valaha láttam. Egyébként ebbe a darabba szerintem felesleges volt a pirotechnika, enélkül is elég jó hangulatot teremtettek a jelmezekkel. Ja, és még valami: az egyik kalózos dalban, elhangzik egy sor, aminél azonnal felkaptam a fejem, hogy: mi van? Merthogy ez a szó hangzik el benne: number one. NUMBER ONE? Egy Monte Cristo musicalben, ahol Napóleonokról beszélnek, és korabeli urhákban énekelnek? Egyetlen szó, tudom, de akkor is egy kicsit hangulatromboló.
NA, konklúzió: jó volt, remek volt, szép hely, jó színészek, fülbemászó dallamok, de egy-két fura megoldással, és nehézkes történetvezetéssel. És... ALBERT! Ezt soha nem bocsátom meg! TT_TT