Feb 24, 2011 20:36
Nem értem néha az embereket...
Miért van az, hogy annyira szeretik a táskájukat, sapkájukat utaztatni maguk mellett az ülésen, amikor tömve van a vonat? Ma elég rossz napom volt, biztos azért lettem ettől ilyen ideges.
Felszállok a vonatra, indulás előtt 5 perccel, tehát természetesen már dugig van az egész. Azért volt még egy-két üres hely, de egy olyan négyes ülés is, ahol csak két nő ült, egymással szemben, mindkettejük melletti üres helyeken különböző ruhadarabjaik. Na, mondom, ide simán elférek, megkérdeztem, szabad-e a hely. Nőci válaszol: sajnálom, már foglalt. Tudomásul vettem, volt még szabad hely ezen kívül is. Véletlenül kicsit távolabb ugyan, de pont velük szemben sikerült leülnöm. Mivel a nálam lévő könyvet pont kiolvastam, ezért inkább csak bámultam ki a fejemből egész Esztergomig... lássanak csodát, a két néni mellé senki nem ült le egész úton... vagyis a sapkájuknak és táskájuknak foglalták olyan nagyon a helyet...
Felhúzott a dolog, de mondom, valószínűleg csak a rosszkedvem miatt vettem ennyire zokon...
csak úgy...