Snarry fordítás - Adventi egypercesek 2013 - VI. Minden karácsony
Eredeti cím: adventdrabbles13
Magyar cím: Adventi egypercesek 2013
Írta: alisanne - Thank you for your permission!
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus
Korhatár: 16 (A későbbi részekre vonatkozik.)
Műfaj/kategória: one-shotgyűjtemény, romantikus, humor
Figyelmeztetések: slash, enyhe erotika, pre-slash, fluff, szex
Link az eredeti műhöz: http://alisanne.livejournal.com/tag/adventdrabbles13
Fordító megjegyzése: Minden jog J. K. Rowlingot és a mű íróját illeti. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Alisanne Snarry one-shotgyűjteményének fordítása. Az eredeti történet alisanne 2013-ban írt adventi Snarry gyűjteménye. Bepillantást nyerhettek Harry és Perselus életébe a habkönnyű adventi/karácsonyi egypercesek által.
VI.
Eredeti cím: Everything Christmas
Magyar cím: Minden karácsony
Korhatár: PG-13/R
Páros/szereplők: Perselus Piton/Harry Potter, Teddy Lupin
Tartalom: Teddynek ’minden karácsonyi’.
Jellemzők: humor, fluff
Figyelmeztetés: nincs
Író megjegyzése: Készült az adventdrabbles-re karácsonyi palacsinta és hóember kulcsszóra.
~
Minden karácsony
~
Szombat volt, Harry kedvenc napja, és a lehető legélvezetesebb módon ébredt, mivel Perselus teljes súlyával ránehezedett, miközben szája lassan haladt lefelé a mellkasán. Amikor Perselus keze közrefogta a golyóit, felnyögött, és közelebb vonaglott.
− Ébren vagy, ugye? − mormolta Perselus Harry hasának meleg bőrébe.
Harry ujjait Perselus hajába csúsztatva suttogta. − Lehet. Vagy az, vagy ez életem legjobb álma − súgta.
Perselus felkuncogott, ahogy ujjai az ágyéka alatt egyre közelebb siklottak Harry lyukához, aki erre vonaglani kezdett, és szótlan, kapkodó nyöszörgéssel sürgette.
− Harry?
Harry szeme felpattant. − Ó, ne, ne, ne…
Perselus megdermedt.
− Harry, ott vagy? − Andromeda türelmetlennek hangzott.
A bajsza alatt átkozódó Harry kifordult Perselus alól, pálca nélkül magához hívta a pizsamanadrágját egy begyűjtőbűbájjal, majd a reggeli hidegtől borzongva odament a hálószoba kandallójához. − Üdv − mondta térdre ereszkedve, hogy beszéljen Andromedával.
A nő bocsánatkérően rámosolygott. − Tudom, hogy Teddynek később kellene átmennie, de annyira izgatott volt egész reggel, hogy megígértem neki, rákérdezek, nem-e átmehetne már hamarabb, ha ráérsz…
Harry beletúrt kócos hajába. − Hát, csak most keltem…
Perselus felhorkant mögötte.
Harry elpirult, de beleegyezőn folytatta. − ...de rendben. Csak húsz…
Perselus köhintett.
− ...harminc percet kérek − helyesbített Harry −, és kész leszek.
− Csodálatos. − Andromeda tekintette az ágyra ugrott. − És sajnálom, ha túl korán felébresztettelek.
− Semmi gond − mosolygott Harry. − Viszlát félóra múlva. − A búcsúzást követően felállt. − Sajnálom, de tényleg nagyon látni szeretném már Teddyt, szóval…
− Tényleg csevegésre vesztegeted az idődet? − kérdezte az ágyból kikászálódó Perselus. − Zuhanyoznod, öltöznöd és készülődnöd kell.
Harry megnyalta az ajkát. − Szeretnél maradni? Teddy szeret téged. − Harry visszatartotta a lélegzetét. Ahhoz is kellett jó néhány meghívás, hogy a férfi nála töltse az éjszakát. Ezzel elérhetné, hogy még jobban… kötődjenek. Akarom, hogy az életem része legyen. Minden szempontból. És minél hamarabb belátja ezt…
− Legyen − biccentett Perselus. − Azonban mindkettőnknek tisztálkodnia kell − mosolyodott el epésen. − Gondolod, hogy távol tudod tartani tőlem a kezedet a zuhany alatt? Gyorsabban végzünk, ha együtt mosakszunk, de csak ha képes vagy… uralkodni magadon.
Harry lassan elvigyorodott. − Jó leszek.
Perselus gúnyosan elmosolyodott. − Efelől nincs kétségem.
Nem sikerült teljesen távol tartania tőle a kezét, habár mivel leszopta Perselust, így gyakorlatilag nem a kezével ért hozzá. És, mivel Perselus visszaadta a kölcsönt, így végül egálban voltak. Mégis végeztek időre. Épp hogy.
Amikor fél órára rá hang harsant a kandallóból, a csatakos üstökű Harry, egy szintén nedves hajú Perselus mellett, már előtte várakozott. Andromeda lépett elő, Teddyvel a karjában, aki rögtön Harry felé nyúlt. − Hawwy!
Harry nevetve vette át a nőtől. − Helló, Teddy − mondta a haját borzolgatva, ami gyorsan váltakozott a rózsaszín és a lila között.
− Helló, Perselus. − Andromeda nem tűnt meglepetnek, hogy látja.
− Andromeda. − Perselus teljesen higgadtnak tűnt.
Harry a térdén lovagoltatta Teddyt. − Tudnom kell valamiről? Már reggelizett?
A nő sóhajtott. − Nem, veled akart reggelizni ma reggel. Remélem, nem baj.
− Dehogy − vigyorgott Harry Teddyre. − Különleges reggelit eszünk, ugye, Teddy?
Teddy hevesen bólogatott.
− Uzsonna után visszajövök. − Androméda integetve belépett a kandallóba, majd eltűnt.
− Emlékszel Perselusra, ugye, Teddy? − kérdezte úgy fordítva Teddyt, hogy láthassa Perselust.
Teddy bólintott. − Per’us − mondta, és Harry meglepetésére a másik felé nyújt, hogy Perselus vegye fel.
Perselus gyorsan kapcsolt, elvette a kisfiút, miközben Harry zavartan figyelte. Úgy tűnt, Perselus igazából nem jött zavarba a karjában tartott gyermektől. Szívet melengető gyengédség áradt szét Harry mellkasában. − Rendben − mondta, mikor már képes volt megszólalni. - Mit szeretnél reggelizni, Teddy?
− Karácsony palacsintát!
Harry pislogott. − Ö, oké. Rajtam nem múlik. − Szemöldökét felhúzva, kíváncsian nézett Perselusra, aki megvonta a vállát. − Rendben. Karácsony palacsinta rendel.
Harry végül hagyományos palacsintát csinált, amelyhez Perselus javaslatára zöld ételfestéket kevert. Azután háromszögekre darabolta, és némi málnadíszítéssel, és csúcsdísz helyett egy csillag alakú keksszel sikerült összetákolnia egy palacsinta fát. − Ne mondd el a nagyinak, hogy édességet kaptál reggelire, rendben?
Teddy vihorászva bólintott.
Perselus, aki zöld helyett hagyományos palacsintát kért, Teddy noszogatására végül megevett egy zöldet is. Miután legyűrte, segített Teddynek felvágni az ételt, majd addig noszogatta, míg a kisfiú az egészet legyűrte, ami ritkaság volt Teddynél, mert elég válogatós volt, ha a hasáról volt szó.
A konyhapultnak támaszkodó Harry mosolyogva nézte őket. − Nagyon értesz a nyelvén − mondta, miközben Perselus segített megmosakodni Teddynek evés után.
Perselus hümmögött. − Az emberre nem kevés ragad, ha az év hét hónapjában gyerekek között van. − Gyengéden letörölte a maradék szirupot Teddy szájáról. − Nos, mintha azt rebesgetted volna, hogy a hóban akarsz játszani, Teddy?
Teddy helyeselt, és úgy negyven perc hóban való futkározás után azt mondta, hogy hóembert akar építeni. Végül Harry és Perselus végezték el a munka oroszlánrészét. Perselus alkotása kissé magasabb lett. Megengedte Teddynek, hogy egy piros sálat kanyarítson rá. − Karácsony hóember − jelentette ki Perselus lábát ölelgetve.
− Valóban − mondta Perselus.
Miután úgy döntött, hogy Harry hóemberének zöld sálra van szüksége, mert így “karácsonyi”, Teddy elkezdett játszani velük. Amennyire Harry meg tudta állapítani ‘karácsony unokatestvéreinek’ tekintette a hóembereket.
− Miért van egy olyan érzésem, hogy ha hagyományos palacsintával etetjük és egyszerűen ‘karácsony palacsintának’ híjuk, akkor is elfogadta volna? − mormolta Harry, amint Teddy elszaladt köveket gyűjteni gombnak és faágakat karnak.
Perselus felsóhajtott. − Nagyon úgy tűnik. Talán legközelebb több eszünk lesz. − méregette Harryt. − És tudnod kell, ha estére bármelyik testnedvem zöld lesz, az a te hibád lesz.
Harry az ajkába harapott, hogy megpróbálja visszafojtani a nevetését. Keményen.
Végül sikerült becsalogatni Teddyt azzal, hogy egy ‘kavácsonyi kekszet’ ígértek neki, majd Harry kisurrant, hogy visszaszerezze a sálakat. Mire visszaért, Teddy végre kimerítette magát, és elaludt a kandalló előtti szőnyegen. Perselus csukott szemmel ült a kanapén. Harry közeledtére résnyire nyitotta az egyik szemét.
− Megvan annak az előnye, ha a nap végén megszabadulhatsz a gyerekektől, nem igaz? − mondta Harry, ahogy lerogyott Perselus mellé.
Perselus egyik karjával átölelte Harry vállát. − Meglehet. - Habozott. - Habár jobban belegondolva, a sajátjai mellett az ember megszokja, hogy akkor pihen, amikor tud.
Harry elmosolyodott. − Ez nem csak a pihenésre vonatkozik − suttogta, addig helyezkedve, míg elég közel nem került, hogy megcsókolja Perselust.
Csendesen mozogtak, csókjaik lágyak és mélyek voltak, a csókolózáson túl a világon semmi nem fordult meg a fejükben, elvégre mégis egy gyerekkel osztoztak a szobán. Andromeda végül így, a kanapén összegömbölyödve talált rájuk.
− Sikerült elaltatnotok? − vigyorgott. − Jó. Legalább kihagyhatjuk a hosszú búcsúzkodást. − Felemelte és a vállára fektette a kisfiút. − Mindketten fáradtnak néztek ki.
− Nehéz a gyerekekkel. − Perselus és Harry felálltak, majd miután a keresztapja puszit nyomott Teddy arcára, a másik férfi is ugyanígy tett. A kisfiú átaludta az egészet.
− Esetleg átjöhetne jövő hétvégén is? − kérdezte Adromeda.
Harry habozva Perselusra pillantott.
− Megtiszteltetés lenne − szögezte le Perselus, egyik karjával átölelve Harry derekát. Harry ellazult, és búcsút intett Andromedának.
Mikor kettesben maradtak, Harry szembefordult Perselusszal. − Nem egészen efféle pihentető szombatot terveztem, de jól szórakoztam.
− Akárcsak én. − Perselus közelebb hajolt, ajka finoman végigsiklott Harryén.
− Szóval túl lehet élni, ha Teddy itt tölti az egész napot? − suttogta Harry.
Perselus szeme csillogott. − Elfogadható volt, habár úgy vélem, az éjszakához feltétlenül ragaszkodnom kell.
Harry elvigyorodott, és Perselus kezét megfogva a hálószoba felé vezette. − Ebben egyetértünk.
~
Magyar cím: Adventi egypercesek 2013
Írta: alisanne - Thank you for your permission!
Fordította: Luthien Lovemagic
Átnézte: Locutus
Korhatár: 16 (A későbbi részekre vonatkozik.)
Műfaj/kategória: one-shotgyűjtemény, romantikus, humor
Figyelmeztetések: slash, enyhe erotika, pre-slash, fluff, szex
Link az eredeti műhöz: http://alisanne.livejournal.com/tag/adventdrabbles13
Fordító megjegyzése: Minden jog J. K. Rowlingot és a mű íróját illeti. A mű fordítására és közzétételére engedélyt kaptam.
Tartalom: Alisanne Snarry one-shotgyűjteményének fordítása. Az eredeti történet alisanne 2013-ban írt adventi Snarry gyűjteménye. Bepillantást nyerhettek Harry és Perselus életébe a habkönnyű adventi/karácsonyi egypercesek által.
VI.
Eredeti cím: Everything Christmas
Magyar cím: Minden karácsony
Korhatár: PG-13/R
Páros/szereplők: Perselus Piton/Harry Potter, Teddy Lupin
Tartalom: Teddynek ’minden karácsonyi’.
Jellemzők: humor, fluff
Figyelmeztetés: nincs
Író megjegyzése: Készült az adventdrabbles-re karácsonyi palacsinta és hóember kulcsszóra.
~
Minden karácsony
~
Szombat volt, Harry kedvenc napja, és a lehető legélvezetesebb módon ébredt, mivel Perselus teljes súlyával ránehezedett, miközben szája lassan haladt lefelé a mellkasán. Amikor Perselus keze közrefogta a golyóit, felnyögött, és közelebb vonaglott.
− Ébren vagy, ugye? − mormolta Perselus Harry hasának meleg bőrébe.
Harry ujjait Perselus hajába csúsztatva suttogta. − Lehet. Vagy az, vagy ez életem legjobb álma − súgta.
Perselus felkuncogott, ahogy ujjai az ágyéka alatt egyre közelebb siklottak Harry lyukához, aki erre vonaglani kezdett, és szótlan, kapkodó nyöszörgéssel sürgette.
− Harry?
Harry szeme felpattant. − Ó, ne, ne, ne…
Perselus megdermedt.
− Harry, ott vagy? − Andromeda türelmetlennek hangzott.
A bajsza alatt átkozódó Harry kifordult Perselus alól, pálca nélkül magához hívta a pizsamanadrágját egy begyűjtőbűbájjal, majd a reggeli hidegtől borzongva odament a hálószoba kandallójához. − Üdv − mondta térdre ereszkedve, hogy beszéljen Andromedával.
A nő bocsánatkérően rámosolygott. − Tudom, hogy Teddynek később kellene átmennie, de annyira izgatott volt egész reggel, hogy megígértem neki, rákérdezek, nem-e átmehetne már hamarabb, ha ráérsz…
Harry beletúrt kócos hajába. − Hát, csak most keltem…
Perselus felhorkant mögötte.
Harry elpirult, de beleegyezőn folytatta. − ...de rendben. Csak húsz…
Perselus köhintett.
− ...harminc percet kérek − helyesbített Harry −, és kész leszek.
− Csodálatos. − Andromeda tekintette az ágyra ugrott. − És sajnálom, ha túl korán felébresztettelek.
− Semmi gond − mosolygott Harry. − Viszlát félóra múlva. − A búcsúzást követően felállt. − Sajnálom, de tényleg nagyon látni szeretném már Teddyt, szóval…
− Tényleg csevegésre vesztegeted az idődet? − kérdezte az ágyból kikászálódó Perselus. − Zuhanyoznod, öltöznöd és készülődnöd kell.
Harry megnyalta az ajkát. − Szeretnél maradni? Teddy szeret téged. − Harry visszatartotta a lélegzetét. Ahhoz is kellett jó néhány meghívás, hogy a férfi nála töltse az éjszakát. Ezzel elérhetné, hogy még jobban… kötődjenek. Akarom, hogy az életem része legyen. Minden szempontból. És minél hamarabb belátja ezt…
− Legyen − biccentett Perselus. − Azonban mindkettőnknek tisztálkodnia kell − mosolyodott el epésen. − Gondolod, hogy távol tudod tartani tőlem a kezedet a zuhany alatt? Gyorsabban végzünk, ha együtt mosakszunk, de csak ha képes vagy… uralkodni magadon.
Harry lassan elvigyorodott. − Jó leszek.
Perselus gúnyosan elmosolyodott. − Efelől nincs kétségem.
Nem sikerült teljesen távol tartania tőle a kezét, habár mivel leszopta Perselust, így gyakorlatilag nem a kezével ért hozzá. És, mivel Perselus visszaadta a kölcsönt, így végül egálban voltak. Mégis végeztek időre. Épp hogy.
Amikor fél órára rá hang harsant a kandallóból, a csatakos üstökű Harry, egy szintén nedves hajú Perselus mellett, már előtte várakozott. Andromeda lépett elő, Teddyvel a karjában, aki rögtön Harry felé nyúlt. − Hawwy!
Harry nevetve vette át a nőtől. − Helló, Teddy − mondta a haját borzolgatva, ami gyorsan váltakozott a rózsaszín és a lila között.
− Helló, Perselus. − Andromeda nem tűnt meglepetnek, hogy látja.
− Andromeda. − Perselus teljesen higgadtnak tűnt.
Harry a térdén lovagoltatta Teddyt. − Tudnom kell valamiről? Már reggelizett?
A nő sóhajtott. − Nem, veled akart reggelizni ma reggel. Remélem, nem baj.
− Dehogy − vigyorgott Harry Teddyre. − Különleges reggelit eszünk, ugye, Teddy?
Teddy hevesen bólogatott.
− Uzsonna után visszajövök. − Androméda integetve belépett a kandallóba, majd eltűnt.
− Emlékszel Perselusra, ugye, Teddy? − kérdezte úgy fordítva Teddyt, hogy láthassa Perselust.
Teddy bólintott. − Per’us − mondta, és Harry meglepetésére a másik felé nyújt, hogy Perselus vegye fel.
Perselus gyorsan kapcsolt, elvette a kisfiút, miközben Harry zavartan figyelte. Úgy tűnt, Perselus igazából nem jött zavarba a karjában tartott gyermektől. Szívet melengető gyengédség áradt szét Harry mellkasában. − Rendben − mondta, mikor már képes volt megszólalni. - Mit szeretnél reggelizni, Teddy?
− Karácsony palacsintát!
Harry pislogott. − Ö, oké. Rajtam nem múlik. − Szemöldökét felhúzva, kíváncsian nézett Perselusra, aki megvonta a vállát. − Rendben. Karácsony palacsinta rendel.
Harry végül hagyományos palacsintát csinált, amelyhez Perselus javaslatára zöld ételfestéket kevert. Azután háromszögekre darabolta, és némi málnadíszítéssel, és csúcsdísz helyett egy csillag alakú keksszel sikerült összetákolnia egy palacsinta fát. − Ne mondd el a nagyinak, hogy édességet kaptál reggelire, rendben?
Teddy vihorászva bólintott.
Perselus, aki zöld helyett hagyományos palacsintát kért, Teddy noszogatására végül megevett egy zöldet is. Miután legyűrte, segített Teddynek felvágni az ételt, majd addig noszogatta, míg a kisfiú az egészet legyűrte, ami ritkaság volt Teddynél, mert elég válogatós volt, ha a hasáról volt szó.
A konyhapultnak támaszkodó Harry mosolyogva nézte őket. − Nagyon értesz a nyelvén − mondta, miközben Perselus segített megmosakodni Teddynek evés után.
Perselus hümmögött. − Az emberre nem kevés ragad, ha az év hét hónapjában gyerekek között van. − Gyengéden letörölte a maradék szirupot Teddy szájáról. − Nos, mintha azt rebesgetted volna, hogy a hóban akarsz játszani, Teddy?
Teddy helyeselt, és úgy negyven perc hóban való futkározás után azt mondta, hogy hóembert akar építeni. Végül Harry és Perselus végezték el a munka oroszlánrészét. Perselus alkotása kissé magasabb lett. Megengedte Teddynek, hogy egy piros sálat kanyarítson rá. − Karácsony hóember − jelentette ki Perselus lábát ölelgetve.
− Valóban − mondta Perselus.
Miután úgy döntött, hogy Harry hóemberének zöld sálra van szüksége, mert így “karácsonyi”, Teddy elkezdett játszani velük. Amennyire Harry meg tudta állapítani ‘karácsony unokatestvéreinek’ tekintette a hóembereket.
− Miért van egy olyan érzésem, hogy ha hagyományos palacsintával etetjük és egyszerűen ‘karácsony palacsintának’ híjuk, akkor is elfogadta volna? − mormolta Harry, amint Teddy elszaladt köveket gyűjteni gombnak és faágakat karnak.
Perselus felsóhajtott. − Nagyon úgy tűnik. Talán legközelebb több eszünk lesz. − méregette Harryt. − És tudnod kell, ha estére bármelyik testnedvem zöld lesz, az a te hibád lesz.
Harry az ajkába harapott, hogy megpróbálja visszafojtani a nevetését. Keményen.
Végül sikerült becsalogatni Teddyt azzal, hogy egy ‘kavácsonyi kekszet’ ígértek neki, majd Harry kisurrant, hogy visszaszerezze a sálakat. Mire visszaért, Teddy végre kimerítette magát, és elaludt a kandalló előtti szőnyegen. Perselus csukott szemmel ült a kanapén. Harry közeledtére résnyire nyitotta az egyik szemét.
− Megvan annak az előnye, ha a nap végén megszabadulhatsz a gyerekektől, nem igaz? − mondta Harry, ahogy lerogyott Perselus mellé.
Perselus egyik karjával átölelte Harry vállát. − Meglehet. - Habozott. - Habár jobban belegondolva, a sajátjai mellett az ember megszokja, hogy akkor pihen, amikor tud.
Harry elmosolyodott. − Ez nem csak a pihenésre vonatkozik − suttogta, addig helyezkedve, míg elég közel nem került, hogy megcsókolja Perselust.
Csendesen mozogtak, csókjaik lágyak és mélyek voltak, a csókolózáson túl a világon semmi nem fordult meg a fejükben, elvégre mégis egy gyerekkel osztoztak a szobán. Andromeda végül így, a kanapén összegömbölyödve talált rájuk.
− Sikerült elaltatnotok? − vigyorgott. − Jó. Legalább kihagyhatjuk a hosszú búcsúzkodást. − Felemelte és a vállára fektette a kisfiút. − Mindketten fáradtnak néztek ki.
− Nehéz a gyerekekkel. − Perselus és Harry felálltak, majd miután a keresztapja puszit nyomott Teddy arcára, a másik férfi is ugyanígy tett. A kisfiú átaludta az egészet.
− Esetleg átjöhetne jövő hétvégén is? − kérdezte Adromeda.
Harry habozva Perselusra pillantott.
− Megtiszteltetés lenne − szögezte le Perselus, egyik karjával átölelve Harry derekát. Harry ellazult, és búcsút intett Andromedának.
Mikor kettesben maradtak, Harry szembefordult Perselusszal. − Nem egészen efféle pihentető szombatot terveztem, de jól szórakoztam.
− Akárcsak én. − Perselus közelebb hajolt, ajka finoman végigsiklott Harryén.
− Szóval túl lehet élni, ha Teddy itt tölti az egész napot? − suttogta Harry.
Perselus szeme csillogott. − Elfogadható volt, habár úgy vélem, az éjszakához feltétlenül ragaszkodnom kell.
Harry elvigyorodott, és Perselus kezét megfogva a hálószoba felé vezette. − Ebben egyetértünk.
~