Harry Potter/Star Wars - Égből pottyant mese - 2. rész

[lutienlovemagic]

Cím: Égből pottyant mese

Korhatár: NC (1 és ¾. rész miatt XD)

Páros: meglepetés :)

Figyelmeztetések: AU, erotikus tartalom, slash

Műfaj: humor (inkább helyzetkomikum és enyhe paródia jelleg), sci-fi, crossover (Harry Potter/Star Wars)

Szereplők: Star Wars: Obi-Wan Kenobi, Anakin Skywalker, Jar Jar Binks, R2D2, Harry Potter: Harry Potter, Hermione Granger, Ron Weasley, Parvati Patil, Albus Dumbledore, Perselus Piton

Leírás: Egy űrhajó landol a roxforti Fekete-tó szélén. Dumbledore meginvitálja a szerencsétlenül járt hajó utasait a karácsonyi vacsorára. Mégis mi lesz
ebből?

Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot és George Lucast, valamint az általuk meghatalmazott társaságokat illeti. Nekem semmi hasznom nem származik a történet megírásából.

Megjegyzés: Nem tudom, mennyire lett humoros, mert nem igazán az én asztalom, de én magam jókat nevettem írás közben.


2. rész

Obi-Wan arra ébredt, hogy kát kar öleli, és forró lehelet csiklandozza a nyakát. Megdermedt. Kissé kótyagos volt a feje, és nem nagyon tudott visszaemlékezni, mi történt előző este, csak arra emlékezett, hogy Perselusnál töltötte az éjszakát. A bájitalmester nevének gondolata elég volt ahhoz, hogy minden az eszébe jusson.

- Lángoló egek! Ez nem lehet igaz! - ült fel hirtelen, kitépve magát Perselus karjaiból.

- Mit lármázol itt, Ben? Még nincs reggel - motyogta Piton.

- Nekem… nekem… most.. me… mennem kell - dadogott zavartan Obi-Wan.

- Mégis hová? - könyökölt fel a bájitaltanár.

- Van egy kis dolgom - hívta magához a szanaszét heverő ruháit, és kapkodva öltözni kezdett.

- Pedig mást is csinálhatnánk.

- Most… kö… kösz, nem.

- Ahogy gondolod - vigyorgott Perselus.

- Ma… majd… ta… találkozunk - hebegte Ben, majd kisietett a szobából.

- Kezdők! - suttogta Piton.

Behunyta a szemét, és engedett a hívogató álom csábításának.

~HP/SW~

Anakin és Harry Ron kiáltására ébredtek.

- Harry! Harry! Itt vannak az ajándékok! - hangzott a vörös hajú fiú ilyenkor szokásos ébresztője.

Anakin a szemét dörzsölgetve ült fel az ágyban, míg Artoo bosszús füttyöket hallatott. Jar Jar azonban csak mordult egyet, s a másik oldalára fordult.

- A barátod mindig ilyen hangos? - kérdezte.

- Saj… nos - ásította Harry. - Főleg karácsonykor. Jobb lesz, ha lemegyünk, mert sosem hagyja abba - csóválta a fejét lemondóan.

- Artoo, vigyázz erre a bajkeverőre - utalt a gunganra Anakin, miközben kikászálódott az ágyból, és magára kapkodta a ruháit.

Gyorsan Harry is követte a példáját, s pár perc múlva már lenn is voltak a klubhelyiségben.

- Nézd, Harry, ez mind a tiéd - mutatott Ron az egyik ajándékkupac felé, miközben az elszabaduló csokibékája után kapott. - Ha jól látom, Anakin, akkor te is kaptál valamit.

- Én? De hát, egy jedi nem fogathat el ajándékot. Mi nem nagyon birtokolhatunk semmit - lepődött meg a fiú.

- Jaj, ne már! Egy ajándékba még nem halt bele senki - jelentette ki a Weasley fiú.

- Hát, nem is tudom. Én… - kezdett volna tiltakozni az ifjú jedi, de Harry félbeszakította.

- Szerintem nem lesz semmi baj belőle, ha kibontod - biztatta Harry.

- Hát, jó - engedett a kíváncsiságának Anakin.

Odament a karácsonyfához, és a kezébe vette az aprócska dobozt, amin a csomagolást vörös alapon arany cikeszminták díszítették. A csomagolópapír egy levelet, s egy faragott faládikót rejtett. A fiú először kinyitotta a láda fedelét, amiben egy bőrszíjon függő kék kristályt talált.

- Ez meg mi lehet? - kérdezte a másik két fiútól.

- Fogalmam sincs - mondta Harry. - Olvasd el a levelet - javasolta.

Anakin kibontotta a levelet, s olvasni kezdte.

Anakin!

Ezen a napon ezen a bolygón megajándékozzák egymást az emberek. Amit a doboz rejt, már rég oda akartam adni neked, de eddig nem volt rá megfelelő alkalom. Ez egy szerencsét hozó amulett, amit még a mesteremtől kaptam. Mostantól a tiéd. Remélem, megvéd majd.

Obi-Wan

Az olvasás végeztével egy mosoly terült szét az arcán. Végtelen öröm járta át, melyet már régóta nem érzett.

- Na, kitől kaptad? - zökkentette ki Ron hangja.

- A mesteremtől. Egy szerencseamulett - mondta, miközben a nyakába akasztotta.

Harry az órára pillantott, s hirtelen felpattant.

- Azt hiszem, lemegyek Hagridhoz - szólt. - Van kedvetek velem jönni?

- Én megyek - állt fel Anakin is.

- Én nem megyek, még nem bontottam ki az összes ajándékot - mondta Ron tele szájjal.

- Oké, majd találkozunk - mondta még Harry, majd Anakinnal a nyomában visszatért a hálóterembe.

Harry magára kapta a kabátját, Anakin is elkészült az öltözéssel, majd a fekete hajú fiú elővette a ládájából a láthatatlanná tévő köpenyét.

- Az meg mi? - kérdezte az ifjú jedi.

- Ez egy láthatatlanná tévő köpeny - válaszolta az ifjú mágus, s a másik fiú vállára terítette az ezüstös holmit.

- Hú, eltűnt a testem! - ámuldozott.

- Igen, ezzel kitűnően álcázhatod magad - mosolygott Harry. - De most menjünk, mert lekéssük - szólt izgatottan Harry.

- Mit?

- Majd meglátod.

Hamarosan már a kastély folyosóit rótták a köpeny takarásában. Harry vezetésével gyorsan elértek a tölgyfaajtóig, s kisvártatva megérkeztek a vadőrlakhoz, melynek ajtajában Hagrid állt. Levették a köpenyt.

- Á, hát itt vagy, Harry! Már azt hittem, nem is jössz. Ó, és a vendégünket is elhoztad. Helyes! - lelkendezett a félóriás. - Gyertek! Le ne maradjunk róla!

Azzal elindultak a Tiltott Rengetegbe. A vadőr határozott léptekkel vezette őket, egy lámpást cipelve a kezében. Tízpercnyi gyaloglás után egy tisztás szélén álltak meg. Hagrid csendre intette őket.

- Nézzétek! - mutatott a tisztás közepére.

Hamarosan egyszarvúak egy csoportja tűnt fel. Patadobogásuk betöltötte a tisztást, ahogy annak közepére gyűlve kecses táncot jártak.

- Mik ezek a lények? - kérdezte Anakin csodálattal figyelve táncukat.

- Unikornisok, avagy egyszarvúak - súgta Harry.

A gyönyörű lovak tánca hirtelen felgyorsult, mire kék derengés vette körül őket, ahogy a mágiájuk felerősödött, és kezdett alakot ölteni. A kék tündöklés elérte őket is, s Anakin hirtelen határtalan nyugalmat, örömöt és erőt érzett. Olyan volt, mintha megszűnt volna körülötte a világ. Majd a jelenés véget ért, és a lovak lassan elporoszkáltak. Kellett pár perc, mire mindhárman magukhoz tértek, s Anakin megkérdezte:

- Mi volt ez, amit csináltak?

- Az újjászületésüket ünneplik ilyenkor - válaszolta meg a kérdését most Hagrid. - Minden évben összegyűlnek. De jobb lesz, ha visszamegyünk, a végén még kaptok a fejetekre, hogy kinn jártok - mosolygott rájuk a vadőr.

Elindultak visszafelé, miközben élénk beszélgetésbe merültek a különböző varázslatos lényekről. Mikor a vadőrlakhoz értek, elbúcsúztak Hagridtól, és elindultak a kastély felé.

~HP/SW~

A Nagyteremben a többi diák és a tanárok már reggeliztek. Jar Jar jóízűen lakmározott, nem egy diákra és McGalagonyra ráhozva a frászt, mikor hosszú nyelve kivágódott a szájából egy-egy jobb falat érdekében.

- Jar Jar, még egy ilyen, és egy darabig nem fogod használni a nyelvedet - szólt a mellette ülő jedi mester kissé idegesebben, mint szerette volna. - Csak tudnám, hol lehet Anakin - tette hozzá még félig motyogva Obi-Wan, de Ron meghallotta.

- Harryvel lementek Hagridhoz - mondta két falat között.

- Akkor nem lehet gond, Hagrid vigyáz rájuk - fűzte hozzá Hermione, aki most közlékenyebb állapotában volt, de a mester idegesítő bámulását még mindig nem hagyta abba.

- De ha jól látom, már itt is vannak - mosolyodott el az igazgató, mikor nyílt a terem ajtaja, és a két nevetgélő fiú belépett rajta.

Mikor a két ifjú leült az asztalhoz, Anakin feszülten nézett mesterére, de az nem szólt semmit, hanem nyugodtan folytatta a reggelijét, ellentétben Dumbledore-ral, aki egy huncut mosollyal fordult Harryhez.

- Na, és milyen volt ma az unikornisok tánca, Harry?

- Nagyon szép, uram - válaszolta automatikusan a fiú, aki egyáltalán nem figyelt a kérdés értelmére. - Akarom mondani…

Mindkét fiú nagyot nyelt.

- Nyugodtan folytassátok csak a reggelit. Hiszen semmi nem történt, nem igaz? - nevetett az idős mágus.

Nem szóltak erre semmit, hanem inkább visszafordultak a tányérjuk felé, de persze Harry nem úszta meg a kérdezősködést.

- Harry, szóval ezért mész mindig ilyenkor Hagridhoz - szólt Ron. - Legközelebb én is megyek. - Azzal visszafordult a tányérjához.

Hermione már éppen meg akarta dicsérni a vörös hajú fiút, mikor hirtelen egy hosszú nyelv szelte keresztül az asztalt, de a gazdájának nem volt szerencséje, mert a jedi mester két ujjával elkapta, amitől az elzsibbadt. Mindenki megrökönyödve nézte a jelenetet, kivéve Anakint, aki hangos nevetésben tört ki.

- Mester, azt hiszem, legalább egy órára elzsibbasztottad a nyelvét - mondta kissé nehézkesen a nevetéstől.

- Én figyelmeztettem - mosolyodott el a férfi is, ami ritkán volt szokása.

Jar Jar lekonyult fülekkel ült egy darabig, de nem sokáig búslakodhatott, mert a reggeli végeztével a trió felállt, s Harry várakozóan nézett Anakinra.

- Van kedved velünk jönni? Megmutatjuk a kastélyt.

- Hát… - kezdte az ifjú jedi, de mestere félbe szakította.

- Menj csak, de ebéd után elkezdjük a hajó javítását. Vidd Jar Jart is!

- Köszönöm, mester! - hajolt meg felé a fiú. - Meg ezt is köszönöm - szorította meg a nyakában lévő amulettet.

- Szívesen - mosolygott rá a férfi, majd félszegen Perselus tekintetét kereste, aki gúnyosan mosolyogva kezdeményezett beszélgetést.

~HP/SW~

A négy fiatal elindult körbejárni a kastélyt Artooval és a lógó nyelvű Jar Jarral a nyomukban.

Csak épphogy kiértek a teremből, Anakin érezte, hogy átmegy egy átlátszó, jéghideg valamin, ami megborzongatta az érzékeit.

- Jó reggelt, Nick! - köszönt a jelenésnek Harry.

- Üdvözöllek, ifjú Harry. Ki az új barátod? - kérdezte a szellem kíváncsian.

- Anakin Skywalker vagyok - hajolt meg előtte az ifjú padawan.

- Örvendek - emelte meg a fejét Nick, majd tovalibbent.

Anakin tátott szájjal nézett utána.

- Ő, micsoda volt?

- Félig Fejnélküli Nick, a Griffendél szelleme - mosolygott a fiúra Hermione.

- Aszondi szellem! Ó, jaj! - kiáltotta Jar Jar, és elbújt az egyik páncél mögött.

- Úgy látszik, a mester most kíméletes volt vele - húzta el a száját Anakin, a gungan előbb még zsibbadt nyelvére utalva.

A trió elnevette magát. Hermionénak sikerült Jar Jart kikönyörögnie a páncél mögül, így a felfedező út folytatódhatott tovább.

Két sarokkal odébb Anakin arcába egy nedves valami csapódott. Kissé meglepődött, hogy nem érezte a dolgot, de aztán meglátta, hogy a dolog egy újabb szellemtől érkezett, akit élettelen révén, nem tudott érzékelni.

- Hóborc, dobálózz máshol, különben szólok a Véres Bárónak, aki majd ellátja a bajodat! - rázta meg az ujját felé Hermione, aminek hatására a szellem behúzott nyakkal oldalgott el.

Harry és Ron mosolyogva néztek össze.

- Ez a lány egyre jobban hasonlít az anyámra - suttogta Ron.

- Igazad lehet - értett egyet Harry.

Erre hangosan elnevették magukat, amihez Anakin is csatlakozott. Azonban nem tarthatott sokáig a jókedve, mert a lány hirtelen karon ragadta, és magával húzta. Aztán egy ajtó előtt megállt.

- Hermione, ez Myrtle mosdója! Miért jöttünk ide? - grimaszolt Ron.

- Csak bemutatom Anakinnak Myrlte-t - jelentette ki egyszerűen Hermione.

Harry csak vállat vont, s belökte az ajtót. Mindannyian beléptek, kivéve Jar Jart, aki megállt az ajtóban.

- Myrtle! Itt vagy? - hívta Harry, mire a szellemlány előbukkant az egyik vécé felől.

- Ó, helló Harry! - suhant mellé Myrtle, teljesen hozzátapadva.

- Én is örülök neked - próbált arrébb oldalazni a fiú, de a szellem nem tágított mellőle, amíg meg nem látta Anakint.

- Ohó, milyen helyes fiú! - duruzsolta, miközben az ifjú jedit vette célba a szeretetével.

- Milyen szánalmas - súgta Harrynek Ron, aki aprót bólintott.

Ekkor azonban egy hangos sikoly rázta meg a helyiséget.

- Mi ez a szörny? - mutogatott Jar Jarra, aki mégis beóvakodott a mosdóba.

- Helló! - köszönt a kétéltű, kivillantva apró, tűhegyes fogait, mire a szellem visítva ugrott fejest az egyik mosdókagylóba.

A négy gyerek hangos hahotázásba kezdett, miközben Jar Jar értetlenül állt mellettük.

- Jar Jar mi rosszat csinált? - kérdezte.

- Nem csináltál semmi rosszat - szedte össze magát elsőként Hermione.

- Hol van R2? - kérdezte hirtelen Anakin, beharapva az ajkát.

- Gyerünk, keressük meg! - javasolta Harry, s elindult. A többiek még mindig vidám hangulatban követték.

A kis droidot hamar megtalálták. Éppen Parvati Patil babusgatta az egyik folyosón, mindenféle csacsiságot beszélve hozzá, amit az asztromech furcsa füttyökkel reagált le.
A kastély körbejárásához, immár Parvati is csatlakozott.

~HP/SW~

Már jóllakottan indultak el a meghibásodott űrhajóhoz. A jármű kék burkolata most leginkább kopott szürkére hasonlított, ahogy a hajtómű enyhén megpörkölte. Obi-Wan megnyomta a hajó nyitószerkezetét, ami nagy szerencséjükre működött. A jedi mester lemondóan rázta a fejét, mikor meglátta a hajó állapotát.

- Még mindig nem száradt ki teljesen, így hozzá sem tudunk kezdeni a javításnak - jegyezte meg.

- Dehogynem! - mondott ellent Hermione. - Gyere, Parvati! - Azzal még Harry és Ron számára is érthetetlen szavakat mormolva elindultak az űrhajó belseje felé, módszeresen kiszárítva azt. - Azt hiszem, kész - jelentette pár perc után.

- Hú! Ez gyors volt! - lelkendezett Anakin. - Nekikezdhetünk, mester!

- Akkor futtassátok le R2-val a diagnosztikai programot, én addig megnézem a hajtóművet - adta ki az utasítást Obi-Wan.

- Igen, mester!

Miközben a két jedi dolgozott, a fiatal varázslótanoncok körülnéztek az apró hajó belsejében, aztán Harry és Ron kimentek megnézni, min dolgozik Kenobi mester, akinek Jar Jar is segített, bár inkább csak hátráltatta a munkáját. Azonban azt egyikük sem vette észre, hogy a tóban élő óriáspolip egyre közelebb araszol a parthoz, valami finom falat reményében. Aztán egyik csápjával kinyúlt.

- Vigyázz! - kiáltotta Harry, de már késő volt.

A polip megragadta Jar Jart, s már vitte volna el, de Harry gyorsabb volt.

- Reducto! - kiáltotta, s az állat elengedte a gungant, mire az zuhanni kezdett a víz felé, de Obi-Wan a partra lebegtette.

Binks sokkosan ült a hóban egy darabig, míg a polip jobbnak látta, ha inkább odébbáll.

- Jól vagy? - kérdezte Harry

- Aha. De mi volt ez? - tette fel a kérdést a gungan.

- Az óriáspolip. Eléggé ronda egy teremtmény, bár nem nagyon szokott bajt okozni. De úgy látszik, te valamiért tetszel neki - mosolygott rá a fekete hajú fiú.

A kétéltű erre eltűnt a hajó belsejében, mire a gyerekek és a jedi mester hangos nevetésben törtek ki.

Anakin hamarosan befejezte a hajó átvizsgálását.

- Mester, elkészültünk. Jó hír, hogy a hiperhajtómű-generátor rendben van, de a hajtómű többi része…

- Azt már én is láttam, hogy lesz vele dolgunk - grimaszolt Obi-Wan. - Még valami?

- A navigációs rendszer zárlatos, de más említésre méltó nincs - összegezte, majd ismét eltűnt a hajóban.

- Más említésre méltó? - visszhangozta Ron, aki hitetlenkedve nézte a mester nyugodt arcát.

- Ez Anakin nyelvén azt jelenti, hogy sima ügy. A lehetetlen szó hiányzik a szótárából, az nála csak nem túl könnyűnek számít - válaszolta meg a vörös hajú fiú kérdését.

Anakin közben a hajó belső rendszereinek javítására koncentrált. Először kijavította a kisebb hibákat, majd a navigációs rendszer javításába kezdett. Szinte eggyé vált a vezetékekkel és az alkatrészekkel. Az Erő segítségével kereste a rendszer hibáját, hogy megfelelően kijavíthassa azt. Csak a vezetékek és ő létezett. Aztán megtalálta.

- Megvan! - mondta hirtelen, megijesztve a két lányt, akik csendben figyeltek.

Az ifjú jedi pár pillanatig a hátizsákjában kotorászott, majd mikor megtalálta az apró energia panelt, odaszólt Artoonak.

- R2, én kicserélem a hibás részt, ha szólok, kapcsold rá az energiát!

A kis droid egy rövidet csippantott, ezt Anakin igennek vette, s elindult a meghibásodás helyére. Tizenöt perc múlva már kész is volt.

- R2, indíthatod! - A kis droid karja gyorsan forgott a csatlakozóban, mire a hajó rendszerei életre keltek.

- Ez csodálatos! - lelkendezett a két lány, mikor meglátták az indítópanel fényeit.

- Mester, működnek a rendszerek! - rohant ki Anakin.

- Gyors, mint mindig - biccentett a mester, akinek igencsak meggyűlt a baja a fránya hajtóművel.

- Jövök, mester! - mondta Anakin, s hamarosan már ott is volt R2-val és a két lánnyal a nyomában.

Obi-Wan átadta a stafétát padawanjának, s hátrébb ment az élénken figyelő gyerekekhez.

- Kenobi mester, Anakin nagyon szeret gépekkel bíbelődni - jegyezte meg Harry.

- Ó, igen, ez az élete - mosolygott a jedi mester, szórakozottan csóválva a fejét.

Két óra elteltével Anakin végzett is, már csak az ellenőrzés volt hátra. Hamarosan az is sikeresen lezajlott.

~HP/SW~

Már benne jártak az éjszakában, mikor úgy döntöttek, hogy elindulnak.

- Nem maradnának még egy napot? - kérdezte reménykedve Harry, és Hermione tekintete szintén a szavait tükrözte.

- Sajnos, nem lehet. Már valószínűleg így is keresnek minket. Köszönjük, hogy itt lehettünk! - hajolt meg az igazgató felé, aki szintén ott volt a gyerekekkel.

- Örülünk, hogy itt voltak - viszonozta a gesztust az igazgató. - A manók összekészítettek önöknek némi élelmet, ami már a hajón van.

- Köszönjük - hajolt meg ismét Obi-Wan és elindult a hajóra. - Anakin?

- Mindjárt megyek én is mester.

- Rendben. Jar Jar, R2, gyertek! - Azzal eltűntek a hajó belsejében.

- Hát, örülök, hogy megismerhettelek titeket - kezdte Anakin. - Tessék - nyomott valamit Harry kezébe -, ezt neked csináltam.

Mikor a fiú kinyitotta a tenyerét, egy apró fából faragott medált látott meg benne.

- Köszönöm - mondta. - Jó utat!

- Kösz - indult volna el, de Hermione és Parvati hirtelen átölelték, mire az ifjú jedi elvörösödött.

- Vigyázz magadra - suttogta a fülébe a két lány, majd elléptek tőle.

- Hát, ö… örülök, hogy találkoztunk - mondta a kezét nyújtva Ron, amit Anakin sután megrázott.

Biccentett még egyet feléjük, majd elindult a hajó belseje felé.

- Ez kedves volt tőled, Ron - nyomott egy puszit Hermione a megdöbbent fiú arcára.

Harry és Parvati nevetésben tört ki, míg az igazgató csak mosolygott.

Az igazgató és a gyerekek elhátráltak a hajó közeléből, melynek hajtóművei hamarosan bekapcsolódtak, s lassan emelkedni kezdett. Egyre jobban zsugorodott, míg már csak egy pontot lehetett látni, majd végleg eltűnt a csillagok között.

Vége