Harry Potter/Black Lagoon crossover - Roanaprai mesék - 6. fejezet: 6. rész
Írta: LL and Zanbar
Cím: Roanaprai mesék
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Hazudj a kedvemért 2.
Arra ébredt, hogy valaki megérinti. Megrándult, és kinyitotta a szemét. Egy nagy, fehér ágyneműs ágyon feküdt, fürdőköpenye szétnyitva, feltárva meztelen izzadtságban fürdő testét. Rock fölé hajolt, és rámosolygott.
- Megint álmodtál, ugye? - kérdezte. - Nem semmi álom lehetett - pillantott végig rajta.
A fiú felült. Csatakos volt az izzadtságtól, és ágyékát a ki nem robbant szexuális vágy feszítette. Lepillantott, és megdöbbent egy pillanatra. Soha azelőtt nem látta még magát ilyen felizgultnak. A férfiassága dagadozott, szinte megszámolhatta rajta az ereket is. Sokkal nagyobb volt normális méreténél, és időnként finoman megrándult.
- Meséld el, mit álmodtál! - kérte Rock, miközben a mellkasához hajolt, és lassan csókokkal borítva haladt lefelé.
- Nem, inkább nem - pirult el Harry.
- Biztos valami nagyon mocskos dolog volt - sóhajtott a férfi, és felnyúlva egymás után a fiú feje mögé hajtotta annak kezeit. Majd finoman a párnákra nyomta a csuklóit, miközben a szája vészesen közelített a kielégülni vágyó farok felé.
Harry makkja nedvesen csillogott, nagyon megduzzadt. A férfit izgatta, hogy mit álmodhatott a fiú, de nem akarta erőltetni a dolgot, így inkább a jelenre koncentrált. Tudta jól, hogy ebben az állapotban a legkisebb ingerlés is orgazmusig repítheti Harryt, így finom, szinte gonosz módszert választott. A szájával felülről a bíborszínű makkhoz közelített, de nem vette be, hanem gyengéden rálehelt. Tudta, hogy az emberi képzelet anélkül is társíthatja az érzetet a cselekedethez, hogy az tényleg végbemenne. Ezért borsódzik sokak háta, ha egy éles tárggyal közelítenek felé, anélkül, hogy meg is szúrnák. Harry a vártnak megfelelően reagált, mélyet nyögött, mintha máris a szájába vette volna.
- Kérlek, ne kínozz! - könyörgött.
A teste ívben megfeszült, az ágyéka feljebb került, így Rocknak nem volt más választása, mint a szájába engedni Harryt. A fiú farka nem tolakodóan, de az egész száját kitöltötte, és ez nagyon felizgatta a férfit. Miközben a szájával egyre többet vett be, a kezével az izgatottságtól nedves bejáratát tágította. Harry heves és mély nyögésekkel reagált a vágyott kényeztetésre, majd rövid időn belül egyetlen erőteljes sugárban kiadta magából mindazt a feszültséget, ami idáig felhalmozódott benne. Túlérzékennyé vált férfiassága minden négyzetcentimétere felerősítette a kiindultakor sem gyenge orgazmusát, ami minden korábbinál nagyobb mennyiségű spermaként robbant elő belőle, elárasztva Rock száját. A férfit meglepte a heves áradat, de egy pillanatnyi zavarnál nem okozott többet neki. Nagy gyakorlattal, és még nagyobb élvezettel lenyelte az egészet.
- Ez nagyon finom volt - fordult Harryhez.
- Sohasem éltem át hasonlót. Nagyon jól csináltad - lihegte a fiú.
- Ugyan. Ez inkább te voltál, nem én. Már nagyon érzékeny lehettél az álmodtól. Biztos nem mondod el, miről szólt?
- Semmiképpen sem veszel rá - ellenkezett a fiú.
- Úgy gondolod? - mosolyodott el gyanús magabiztossággal a férfi. - Akkor figyelj.
Elengedte a fiú kezét, és megemelte az alsótestét. Harry mögé került, és addig emelte, amíg a fiú vállai a térdeinek nem ütődtek. A csípője a férfi vállának támaszkodott, ő pedig az eddig engedelmesen nyíló rózsaszín bejárathoz közelített. Meleg és nedves nyelve előbb a feszes bőrt izgatta, majd kígyóként siklott be az izmok közé. A fiú megrándult, mintha áramütés érte volna. A fürge, kutakodó nyelv egyre beljebb hatolt, és egyre érzékenyebb pontokat nyalt végig. Rock érezte, hogy az átkulcsolt has hullámzik a keze alatt, ahogy a fiú újra és újra megrándult.
- Te szemét! Ezt ne! Ahha, ezt ne! - próbált ellenkezni a fiú, de nem volt hozzá elég ereje, túl érzékeny területeit izgatta. - Akkor sem mondok semmit! - nyögte, miközben a teste egyre nagyobb ívben feszült meg, ahogy szabadulni igyekezett. - Ne, ott ne!
Rövid időn belül a második, az előzőnél jóval gyengébb orgazmust élt át, ami inkább volt belső, mint hagyományos férfiorgazmus. Rock érezte, hogy megint csak sikerült elérni a célját. A fiú szinte alélt volt az eddigi kéjtől. Leengedte Harryt, és mellé feküdt az ágyon.
- Csodálatos vagy, amikor élvezel. Tiszta energia és ártatlanság.
- Zavarba hozol. Még mindig szégyellem magam miatta. Nem kellene férfiként kicsit férfiasabbnak lennem? - pirult el megint a fiú.
- Miért? Revy talán nőies?
- Sohasem láttad annak? - támaszkodott a könyökére Harry.
- Egyszer, évekkel ezelőtt. Aztán megfenyegetett, hogy megöl, ha bárkinek elmondom.
- Nekem elmondtad.
- Majd te megvédesz tőle - mosolygott a férfi.
- Már miért tenném? - hajolt le egy csókért a fiú.
- Mert szeretsz engem - felelte Rock.
- Azok után, amiket művelsz velem? Faggatsz, és ha nem felelek, kicsit megkínzol?
- Élvezetesen csinálom, nem? Szóval ne panaszkodj!
- Te most szívatsz? Meg kellene tiltani, hogy valaki ilyen jól csinálja. Súlyos függőséget okoz.
Rock lehúzta magához, és egy darabig hemperegve csókolóztak a hatalmas ágyban. A fiú azt mondta, függőséget okoz. De csak akkor, ha teljes szívvel csinálják. Maga fölé fordította Harryt, és a szemébe nézett.
- Hogy akarod? - kérdezte.
Harry egy ideig ingatta a fejét, ezzel együtt a fürtjeit is. Majd kicsit előrehúzódott, így a férfi meredező farka a fenekéhez simult.
- Milyen meleg és lüktető. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt én váltom ki belőled. Hadd húzzam én rá magamat!
Előredőlt, szájával a férfiét kereste, de közben a kezével a feneke két dombját húzta szét, így téve könnyebbé, hogy Rock farka utat találjon belé. Amikor úgy érezte, hogy megfelelő pozícióban van a férfiassága, keményen hátranyomta a csípőjét, így tényleg felnyársalta magát vele. A behatolás pillanatában felnyögött, de egy pillanatra sem hagyta abba a csókolózást. Rockot meglepte a hirtelen mozdulat, de nagyon élvezte a helyzetet, így nem szólt. Egyelőre annyi volt a dolga, hogy hagyja, hadd bontakozzon ki Harry. Elnézte a lassan barnuló bőrét, a ruganyos testét, ahogy fel-le mozdult rajta. Másodszor hatolt Harrybe, de most is olyan érzése volt, mintha egy szűzzel szeretkezett volna. Szűk volt, a húsa néha megrándult, de a fiú most mindenét nekiadta. Harry megfogta a kezét, feljebb húzta, és az ujjaik összekulcsolódtak. Így tudta még jobban átadni magát neki. A csípője fel-le mozgott, hol mélyen magába engedve őt, hol majdnem kicsúszva belőle. Rock látta Harry arcán, hogy teljesen átadta magát ennek az aktusnak, hogy az utolsó cseppig ki akarja élvezni, amit kaphat belőle. Fűti a megfelelési vágy, hogy méltó legyen hozzá? Váratlan ajándék tőle.
Harry gyorsított a tempón. A feneke egyre sebesebben emelkedett és süllyedt, teljes mélységében feltárulva előtte. A fiú felsőteste hátrahajlott, és teli torokból nyögött, minden alkalommal, amikor a férfi teljesen belehatolt.
- Ne várass! - kérte.
Rock elengedte a fiú kezét, a karjával leszorította a csípőjét, hogy ne mozdulhasson, és átvette az irányítást. Harry a térdeit mélyen az ágyneműbe fúrta, így támasztva meg magát. Rock hol feltolta a csípőjét, hol keményen az ágyhoz préselte, így kényeztetve tovább. A férfiassága teljes hosszában ki-besiklott a fiúba, majd végül erőteljesen felfelé lökte magát, és elélvezett. Harry combjai elgyengültek, ráereszkedett a férfire, és a mellkasára borult. A fenekében remegő farok a már ismerten nagy mennyiségű spermát spriccelte belé, kellemes, meleg érzéssel töltve el.
A fiú Rock mellén feküdt, hallgatva a szívverését.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - suttogta. - Még ha esetlenül is kérdezem.
- Miért hangzana úgy? Az ilyesmi nem esetlen.
- Tudod, hogy semmi sem szólt mellettünk? Már amellett, hogy mi ketten összejövünk. Főként azért, mert én olyan voltam, amilyen.
- Nem kell ezzel emésztened magadat még mindig. Már nem vagy olyan nehézfejű, mint korábban voltál.
- Megfordult a fejemben valami. De akkora butaság, hogy ki sem merem mondani - mondta Harry.
- Akkor miért hozod fel? - vonta fel a szemöldökét Rock.
- Mert azt szeretném, ha te arra biztatnál, hogy kimondjam. Tudod, milyen gyáva vagyok ezen a téren. De ezzel kivételt teszek, ha megkérsz rá.
Rocknak tetszett a játék. Harry valóban még elég szégyenlős lehetett bizonyos dolgokban, így ha ő „húzza ki belőle erőszakkal” akkor könnyebben megnyílik előtte.
- Szeretném, ha elmondanád!
- Rendben. De nem mondom ki hangosan.
Odahajolt a férfi füléhez, és úgy suttogott. Rock csodálkozva hallgatta.
- Ezt komolyan mondod? - kérdezte döbbenten.
- Baj? Zavarba ejtően hülye vagyok, igaz? Már megint hülyeségeket beszélek.
- Nem, csak megleptél vele. Elvégre…
- Mondtam, hogy hülyeség, felejtsd el!
- Nem, azt azért nem. Figyelj, szerintem térjünk erre vissza kicsit később. Amikor végleg elsimultak a hullámok. Akkor talán leülhetnénk és megbeszélhetnénk a dolgot.
- Komolyan? - most Harryn volt a csodálkozás sora.
- Ha mondom - bólintott Rock.
A fiú legördült róla, és az ölébe fészkelve magát, hozzásimult.
- Még akkor is, ha nem lehetséges, örülök neki, hogy ezt mondtad. Szeretlek.
- Én is téged.
Ahogy eljött a reggel, Rock észrevette Harryn, hogy valami miatt egyre kétségbeesettebb. Csak ült az ágyuk szélén, és maga elé bámult.
- Szeretnék sírni, de nem tudok - suttogta.
- Hogy mondtad? - ült fel az ágyban Rock.
- El fogok menni, Rock. Kaptam egy levelet otthonról, hogy visszarendeltek.
- De nem azt tervezted, hogy itt maradsz? Hogy ezért jöttél eredetileg is ide, hogy ne legyél többé ott? Hogy megszökj az elvárásaik elől?
- Azt hittem, hogy így is lesz. De nem olyan egyszerű hátat fordítani nekik. Itt szinte el is felejtettem, hogy van odakint egy másik világ, amiben ott élnek azok, akikhez eddig kötődtem. Nem olyan könnyű azt mondani, hogy akkor ennyi volt, és viszlát. Mégiscsak… Mégiscsak kötődöm hozzájuk! Ha viszont visszamegyek, nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék visszajönni.
- Akkor most mit teszel? - bámult maga elé a férfi.
Csalódott volt, hogy a fiú eddig várt ezzel. Az előző estén közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha, és azt hitte, ez a fiúnak is jelentett valamit. Hogy éppen ezt nem hallgatja el előle. És nem ezekre a szavakra számított. Ha Harry igazán meg akarna szabadulni attól, amit az a másik világ jelent neki, akkor ennél jobb alkalmat nem is találhatott volna rá. Csak egyszerűen meg kellene tagadnia a parancsot.
Felállt, és az ablakhoz lépett. A város megint forróságtól izzadva csillogott körülöttük. Vajon mit jelenthet mindez Harrynek? Egy valószerűtlen álmot? És neki mit jelent Harry? Ha ennyiben hagyja, ha fogja magát, és kikíséri a reptérre, majd hagyja felszállni, akkor miben különbözik tőle?
- Mondj már valamit! - kérte Harry. - Mondd, hogy egy rohadt alak vagyok, egy utolsó mocsok, aki így kicseszett veled, és ne merjelek csak így itthagyni! Mondj már valamit!
- Hülye kölyök vagy. És én képes voltam beléd szeretni. De szabad ember vagy, azt teszel, amit akarsz. Haza is mehetsz, és elfelejtheted ezt az egészet. Azért mondom ezt, mert talán még mindig odavaló vagy. Lássuk be, Harry, be tudtál te ide illeszkedni? - fordult meg, és az ablakpárkánynak támaszkodott. - Erre felelj! Mert ha nemleges a válasz, akkor tényleg jobb lenne hazamenned.
- Téged szeretlek…
- Ez nem elég. És ha vége lesz? Ha már nem leszel szerelmes belém, és én sem beléd? Akkor itt maradsz egy világban, amit nem értesz, szeretni semmiképpen nem szeretsz, és nincs itt senki, akihez kötődhetnél. Ezzel szemben mi vár Angliában? Igaz, hogy rengeteg elvárás, de ott vannak a barátaid, megannyi ismerős hely, egy világ, amiben kiigazodsz. Jó, én nem leszek benne.
- Dühös vagy rám, ezt megértem, de kérlek, ne mondj ilyeneket! Igen, egy barom vagyok, hogy nem tudok dönteni, hogy nem mertem elmondani, hogy még téged is átvertelek, de ettől még ne mondj ilyeneket! - fordult felé Harry.
Felugrott az ágyról, és hozzárohant. Mielőtt Rock megakadályozhatta volna, átölelte és a mellkasához simult.
- Annyi mindent vághatsz a fejemhez, amennyit csak akarsz, csak ezt ne. Ne mondd nekem, hogy nem akarsz szeretni!
- Ilyet nem is mondtam - ellenkezett a férfi.
- De igen. Hogy majd nem szeretsz, és akkor egyedül maradok.
- Ez egészen reális lehetőség, lássuk be - nyögte a férfi, ahogy a fiú egyre jobban szorította. - Lennél szíves nem megfojtani?
- Bocsánat - engedte el a fiú.
- Én is bocsánatot kérek. Egy csomó szemétséget mondtam neked. De másként megfogalmazva is igazam van. Csak akkor maradj, ha tényleg képesnek érzed magad erre. Akár nélkülem is.
- Nehezebbet kérsz, mint hiszed.
- Cserébe nem is várom el, hogy azonnal válaszolj nekem. Gondold csak végig. Aztán megbeszéljük. Majd ha képes leszel rá.
Hazudj a kedvemért 3.
A következő napok kínosan teltek. Harry szótlanságba burkolózott, és egyre komorabb lett. Rock biztos volt benne, hogy hazamegy. Nem akarta, de el kellett fogadnia az elkerülhetetlent. Revy hangulata is megváltozott. Ahogy Harry egyre rosszabbul érezte magát, neki úgy lett egyre jobb a kedve. A férfi nem értette a dolgot, de elég volt a saját gondja, így nem volt ereje ahhoz, hogy még ennek is utána nézzen.
Egyik reggel, mikor indult volna lefelé, meglátta Harryt, amint a lépcsőn ül és valamit feszülten figyel, észrevette Revyt is, aki dermedten állt a szobája ajtajában. Aztán meghallotta a felszűrődő beszédfoszlányokat. Balalajka, Chang és Dutch beszélgetett.
- Akkor ez azt jelenti, hogy a fiú technikailag halott? - kérdezte Dutch.
- Pontosan. A Minisztériumban úgy tudják, meghalt, mivel kialudt a boszorkánygyertyája, mikor leállt a szíve.
- Akkor ezért nem a fiúnak küldték a visszahívó levelet?
- Pontosan - válaszolta Chang.
- Nem akartunk rögtön szólni neki, de most már itt az ideje - folytatta Balalajka. - Neki kell eldöntenie, mit kezd ezzel a ténnyel.
- Te szemét állat! - hallatszott a kiáltás odafentről, ahogy Harry Revynek rontott.
- Harry! - kiáltotta Rock, de az nem hallgatott rá. Tüzelni kezdett a fegyvereivel Kétkezűre, aki viszont kitért a lövések elől. Begördült a szobájába, és felkapta a két Berettát.
- Most megdöglesz, te kis köcsög!
- Nem döglik meg senki! - kiáltotta Dutch, aki Rít fogta le. Chang ugyanezt tette az éppen tüzelni készülő Revyvel.
- Mit kavartál már megint, Kétkezű?
- Ts! Én semmit! Eda találta meg a levelet az asztalodon!
- Te pedig nem voltál rest továbbítani Harrynek, ugye? - szorított egyet rajta a triádvezér.
- Ez a kis nyápic nem való ide! Nem igaz, hogy ezt egyikőtök sem veszi észre?! - üvöltött Revy.
- Ezt hadd döntsem el én! Miért kell mindig beavatkoznia valakinek az életembe? Miért? - fakadt ki Harry, és kitépte magát Dutch szorításából. Olyan lendületesre sikeredett, hogy a falnak tántorodott.
- Jól vagy, Ri? - kérdezte Dutch.
- Persze - motyogta. - Te is úgy gondolod, hogy nem vagyok idevaló? - nézett a főnöke szemébe.
- Ezt nem az én tisztem eldönteni. Rajtad áll.
- Kösz, Dutch.
- Miért nem mondta el, hogy halott voltam pár percig? - nézett az orosz parancsnokra a fiú.
- Most akartuk elmondani.
- Értem. Tehát otthon úgy tudják, hogy meghaltam?
- Pontosan. Te döntesz, mit kezdesz vele.
- Halott vagyok… Halott vagyok… - ismételgette Harry.
- Ez begolyózott - jegyezte meg Revy.
- Nem, csak ízlelgetem - vigyorodott el Harry. - Két halott egy pár. Ugye, Okajima Rokuro? - nézett Rockra. Majd pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, és a meglepett férfi félig elnyílt ajkaira tapasztotta a sajátját.
- Úgy látom, a kérdés eldöntve - csapta össze a kezét Balalajka. - Megyek, és intézkedem!
Yuri a brit aurorparancsnokság folyosóját rótta. Vladilena őt nevezte ki közvetítőnek a fiú ügyében, így nem tehetett mást. A földalatti folyosó túl alacsonynak bizonyult, így össze kellett görnyednie. Bekopogott az aurorparancsnok ajtaján.
- Jöjjön be, Yuri - szólt ki egy recsegő hang.
- Látom, jólértesült - lépett be az ajtón.
- Balalajka régi jóbarátom. Foglaljon helyet! - intett az orosznak.
- Köszönöm, nem. Inkább a tárgyra térnék!
- Ahogy akarja. Elhozta Potter testét.
- Igen.
- Jöjjön velem!
Mordon az aurorparancsnokság bonctermébe vezette, ahol a halottazonosítók várták őket.
- Tegye ide a testet! - utasította az egyikük.
Yuri kivette a zsebéből a kis dobozt, amiben Harry kicsinyített teste feküdt. Kiemelte belőle, majd felnagyította. Az azonosítók azonnal elkezdték a munkát. Negyedórányi vizsgálódás után bebizonyosodott, hogy az asztalon tényleg Harry teteme fekszik.
- A test Harry James Potteré - mondta ki az azonosítók vezetője.
Mordon sóhajtott. Neki kellett közölnie a fiú barátaival, hogy eddigi reményeik alaptalanok voltak.
- Részvétem - tette Alastor vállára a kezét Yuri.
A temetést két nap múlva tartották. Yuri is ott volt, mert a mestere megkérte rá. Sokan gyűltek össze a roxmortsi temetőben, de csak kis részük tűnt igazi barátnak. Yurinak megakadt a szeme egy zömmel vörös hajúakból álló csoport, akik rendesen megsiratták a fiút.
Ahogy a szertartásnak vége lett, lassan szállingózott el mindenki. A végén már csak Mordon maradt ott, akit a fák takarásából Yuri figyelt. Elég hosszú ideig várt ahhoz, hogy biztosan egyedül maradjanak a temetőben, majd kilépett a fák mögül, és az auror mellé sétált.
- Ha rajtam múlt volna, erre az egész színjátékra nem került volna sor. Sohasem szerettem a színpadias, körülményes dolgokat. De a mesterem szigorú parancsba adta, hogy így kell tennem. Azt mondta, egy jeltelen sír valahol a világ végén elkeserítően hat a halott bajtársaira. Kell egy hely, ahol leróhatják a kegyeletüket. Ahová kijárhatnak, elmondani a hideg köveknek, hogy megy a soruk. Még ha mindez hazugság is. A boszorkánygyertyák egyirányúságának hála Harry tovább élhet, ha a világ számára halott is. El akart szökni a korábbi élete elől, és azt szeretné, hogy ne háborgassák. A mesterem reméli, hogy tiszteletben tartják a kérését. Ha nem így tennének, emlékezzen rá, Alastor, milyen félelmetes is tudok lenni. Hát akkor, ég önnel!
Az auror nem nézett hátra, így csak a fémes hangot hallotta, aminek kíséretében az orosz semmivé vált. Lepillantott a sírra.
- Hát, te képes voltál arra, amire én nem! Sok sikert, Harry! - mormogta, és egy szivarra gyújtott.
Letette az égő rudat a sírhalomra, és a dolgára indult.
Tovább>>
Cím: Roanaprai mesék
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Hazudj a kedvemért 2.
Arra ébredt, hogy valaki megérinti. Megrándult, és kinyitotta a szemét. Egy nagy, fehér ágyneműs ágyon feküdt, fürdőköpenye szétnyitva, feltárva meztelen izzadtságban fürdő testét. Rock fölé hajolt, és rámosolygott.
- Megint álmodtál, ugye? - kérdezte. - Nem semmi álom lehetett - pillantott végig rajta.
A fiú felült. Csatakos volt az izzadtságtól, és ágyékát a ki nem robbant szexuális vágy feszítette. Lepillantott, és megdöbbent egy pillanatra. Soha azelőtt nem látta még magát ilyen felizgultnak. A férfiassága dagadozott, szinte megszámolhatta rajta az ereket is. Sokkal nagyobb volt normális méreténél, és időnként finoman megrándult.
- Meséld el, mit álmodtál! - kérte Rock, miközben a mellkasához hajolt, és lassan csókokkal borítva haladt lefelé.
- Nem, inkább nem - pirult el Harry.
- Biztos valami nagyon mocskos dolog volt - sóhajtott a férfi, és felnyúlva egymás után a fiú feje mögé hajtotta annak kezeit. Majd finoman a párnákra nyomta a csuklóit, miközben a szája vészesen közelített a kielégülni vágyó farok felé.
Harry makkja nedvesen csillogott, nagyon megduzzadt. A férfit izgatta, hogy mit álmodhatott a fiú, de nem akarta erőltetni a dolgot, így inkább a jelenre koncentrált. Tudta jól, hogy ebben az állapotban a legkisebb ingerlés is orgazmusig repítheti Harryt, így finom, szinte gonosz módszert választott. A szájával felülről a bíborszínű makkhoz közelített, de nem vette be, hanem gyengéden rálehelt. Tudta, hogy az emberi képzelet anélkül is társíthatja az érzetet a cselekedethez, hogy az tényleg végbemenne. Ezért borsódzik sokak háta, ha egy éles tárggyal közelítenek felé, anélkül, hogy meg is szúrnák. Harry a vártnak megfelelően reagált, mélyet nyögött, mintha máris a szájába vette volna.
- Kérlek, ne kínozz! - könyörgött.
A teste ívben megfeszült, az ágyéka feljebb került, így Rocknak nem volt más választása, mint a szájába engedni Harryt. A fiú farka nem tolakodóan, de az egész száját kitöltötte, és ez nagyon felizgatta a férfit. Miközben a szájával egyre többet vett be, a kezével az izgatottságtól nedves bejáratát tágította. Harry heves és mély nyögésekkel reagált a vágyott kényeztetésre, majd rövid időn belül egyetlen erőteljes sugárban kiadta magából mindazt a feszültséget, ami idáig felhalmozódott benne. Túlérzékennyé vált férfiassága minden négyzetcentimétere felerősítette a kiindultakor sem gyenge orgazmusát, ami minden korábbinál nagyobb mennyiségű spermaként robbant elő belőle, elárasztva Rock száját. A férfit meglepte a heves áradat, de egy pillanatnyi zavarnál nem okozott többet neki. Nagy gyakorlattal, és még nagyobb élvezettel lenyelte az egészet.
- Ez nagyon finom volt - fordult Harryhez.
- Sohasem éltem át hasonlót. Nagyon jól csináltad - lihegte a fiú.
- Ugyan. Ez inkább te voltál, nem én. Már nagyon érzékeny lehettél az álmodtól. Biztos nem mondod el, miről szólt?
- Semmiképpen sem veszel rá - ellenkezett a fiú.
- Úgy gondolod? - mosolyodott el gyanús magabiztossággal a férfi. - Akkor figyelj.
Elengedte a fiú kezét, és megemelte az alsótestét. Harry mögé került, és addig emelte, amíg a fiú vállai a térdeinek nem ütődtek. A csípője a férfi vállának támaszkodott, ő pedig az eddig engedelmesen nyíló rózsaszín bejárathoz közelített. Meleg és nedves nyelve előbb a feszes bőrt izgatta, majd kígyóként siklott be az izmok közé. A fiú megrándult, mintha áramütés érte volna. A fürge, kutakodó nyelv egyre beljebb hatolt, és egyre érzékenyebb pontokat nyalt végig. Rock érezte, hogy az átkulcsolt has hullámzik a keze alatt, ahogy a fiú újra és újra megrándult.
- Te szemét! Ezt ne! Ahha, ezt ne! - próbált ellenkezni a fiú, de nem volt hozzá elég ereje, túl érzékeny területeit izgatta. - Akkor sem mondok semmit! - nyögte, miközben a teste egyre nagyobb ívben feszült meg, ahogy szabadulni igyekezett. - Ne, ott ne!
Rövid időn belül a második, az előzőnél jóval gyengébb orgazmust élt át, ami inkább volt belső, mint hagyományos férfiorgazmus. Rock érezte, hogy megint csak sikerült elérni a célját. A fiú szinte alélt volt az eddigi kéjtől. Leengedte Harryt, és mellé feküdt az ágyon.
- Csodálatos vagy, amikor élvezel. Tiszta energia és ártatlanság.
- Zavarba hozol. Még mindig szégyellem magam miatta. Nem kellene férfiként kicsit férfiasabbnak lennem? - pirult el megint a fiú.
- Miért? Revy talán nőies?
- Sohasem láttad annak? - támaszkodott a könyökére Harry.
- Egyszer, évekkel ezelőtt. Aztán megfenyegetett, hogy megöl, ha bárkinek elmondom.
- Nekem elmondtad.
- Majd te megvédesz tőle - mosolygott a férfi.
- Már miért tenném? - hajolt le egy csókért a fiú.
- Mert szeretsz engem - felelte Rock.
- Azok után, amiket művelsz velem? Faggatsz, és ha nem felelek, kicsit megkínzol?
- Élvezetesen csinálom, nem? Szóval ne panaszkodj!
- Te most szívatsz? Meg kellene tiltani, hogy valaki ilyen jól csinálja. Súlyos függőséget okoz.
Rock lehúzta magához, és egy darabig hemperegve csókolóztak a hatalmas ágyban. A fiú azt mondta, függőséget okoz. De csak akkor, ha teljes szívvel csinálják. Maga fölé fordította Harryt, és a szemébe nézett.
- Hogy akarod? - kérdezte.
Harry egy ideig ingatta a fejét, ezzel együtt a fürtjeit is. Majd kicsit előrehúzódott, így a férfi meredező farka a fenekéhez simult.
- Milyen meleg és lüktető. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt én váltom ki belőled. Hadd húzzam én rá magamat!
Előredőlt, szájával a férfiét kereste, de közben a kezével a feneke két dombját húzta szét, így téve könnyebbé, hogy Rock farka utat találjon belé. Amikor úgy érezte, hogy megfelelő pozícióban van a férfiassága, keményen hátranyomta a csípőjét, így tényleg felnyársalta magát vele. A behatolás pillanatában felnyögött, de egy pillanatra sem hagyta abba a csókolózást. Rockot meglepte a hirtelen mozdulat, de nagyon élvezte a helyzetet, így nem szólt. Egyelőre annyi volt a dolga, hogy hagyja, hadd bontakozzon ki Harry. Elnézte a lassan barnuló bőrét, a ruganyos testét, ahogy fel-le mozdult rajta. Másodszor hatolt Harrybe, de most is olyan érzése volt, mintha egy szűzzel szeretkezett volna. Szűk volt, a húsa néha megrándult, de a fiú most mindenét nekiadta. Harry megfogta a kezét, feljebb húzta, és az ujjaik összekulcsolódtak. Így tudta még jobban átadni magát neki. A csípője fel-le mozgott, hol mélyen magába engedve őt, hol majdnem kicsúszva belőle. Rock látta Harry arcán, hogy teljesen átadta magát ennek az aktusnak, hogy az utolsó cseppig ki akarja élvezni, amit kaphat belőle. Fűti a megfelelési vágy, hogy méltó legyen hozzá? Váratlan ajándék tőle.
Harry gyorsított a tempón. A feneke egyre sebesebben emelkedett és süllyedt, teljes mélységében feltárulva előtte. A fiú felsőteste hátrahajlott, és teli torokból nyögött, minden alkalommal, amikor a férfi teljesen belehatolt.
- Ne várass! - kérte.
Rock elengedte a fiú kezét, a karjával leszorította a csípőjét, hogy ne mozdulhasson, és átvette az irányítást. Harry a térdeit mélyen az ágyneműbe fúrta, így támasztva meg magát. Rock hol feltolta a csípőjét, hol keményen az ágyhoz préselte, így kényeztetve tovább. A férfiassága teljes hosszában ki-besiklott a fiúba, majd végül erőteljesen felfelé lökte magát, és elélvezett. Harry combjai elgyengültek, ráereszkedett a férfire, és a mellkasára borult. A fenekében remegő farok a már ismerten nagy mennyiségű spermát spriccelte belé, kellemes, meleg érzéssel töltve el.
A fiú Rock mellén feküdt, hallgatva a szívverését.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - suttogta. - Még ha esetlenül is kérdezem.
- Miért hangzana úgy? Az ilyesmi nem esetlen.
- Tudod, hogy semmi sem szólt mellettünk? Már amellett, hogy mi ketten összejövünk. Főként azért, mert én olyan voltam, amilyen.
- Nem kell ezzel emésztened magadat még mindig. Már nem vagy olyan nehézfejű, mint korábban voltál.
- Megfordult a fejemben valami. De akkora butaság, hogy ki sem merem mondani - mondta Harry.
- Akkor miért hozod fel? - vonta fel a szemöldökét Rock.
- Mert azt szeretném, ha te arra biztatnál, hogy kimondjam. Tudod, milyen gyáva vagyok ezen a téren. De ezzel kivételt teszek, ha megkérsz rá.
Rocknak tetszett a játék. Harry valóban még elég szégyenlős lehetett bizonyos dolgokban, így ha ő „húzza ki belőle erőszakkal” akkor könnyebben megnyílik előtte.
- Szeretném, ha elmondanád!
- Rendben. De nem mondom ki hangosan.
Odahajolt a férfi füléhez, és úgy suttogott. Rock csodálkozva hallgatta.
- Ezt komolyan mondod? - kérdezte döbbenten.
- Baj? Zavarba ejtően hülye vagyok, igaz? Már megint hülyeségeket beszélek.
- Nem, csak megleptél vele. Elvégre…
- Mondtam, hogy hülyeség, felejtsd el!
- Nem, azt azért nem. Figyelj, szerintem térjünk erre vissza kicsit később. Amikor végleg elsimultak a hullámok. Akkor talán leülhetnénk és megbeszélhetnénk a dolgot.
- Komolyan? - most Harryn volt a csodálkozás sora.
- Ha mondom - bólintott Rock.
A fiú legördült róla, és az ölébe fészkelve magát, hozzásimult.
- Még akkor is, ha nem lehetséges, örülök neki, hogy ezt mondtad. Szeretlek.
- Én is téged.
Ahogy eljött a reggel, Rock észrevette Harryn, hogy valami miatt egyre kétségbeesettebb. Csak ült az ágyuk szélén, és maga elé bámult.
- Szeretnék sírni, de nem tudok - suttogta.
- Hogy mondtad? - ült fel az ágyban Rock.
- El fogok menni, Rock. Kaptam egy levelet otthonról, hogy visszarendeltek.
- De nem azt tervezted, hogy itt maradsz? Hogy ezért jöttél eredetileg is ide, hogy ne legyél többé ott? Hogy megszökj az elvárásaik elől?
- Azt hittem, hogy így is lesz. De nem olyan egyszerű hátat fordítani nekik. Itt szinte el is felejtettem, hogy van odakint egy másik világ, amiben ott élnek azok, akikhez eddig kötődtem. Nem olyan könnyű azt mondani, hogy akkor ennyi volt, és viszlát. Mégiscsak… Mégiscsak kötődöm hozzájuk! Ha viszont visszamegyek, nem vagyok biztos benne, hogy képes lennék visszajönni.
- Akkor most mit teszel? - bámult maga elé a férfi.
Csalódott volt, hogy a fiú eddig várt ezzel. Az előző estén közelebb kerültek egymáshoz, mint valaha, és azt hitte, ez a fiúnak is jelentett valamit. Hogy éppen ezt nem hallgatja el előle. És nem ezekre a szavakra számított. Ha Harry igazán meg akarna szabadulni attól, amit az a másik világ jelent neki, akkor ennél jobb alkalmat nem is találhatott volna rá. Csak egyszerűen meg kellene tagadnia a parancsot.
Felállt, és az ablakhoz lépett. A város megint forróságtól izzadva csillogott körülöttük. Vajon mit jelenthet mindez Harrynek? Egy valószerűtlen álmot? És neki mit jelent Harry? Ha ennyiben hagyja, ha fogja magát, és kikíséri a reptérre, majd hagyja felszállni, akkor miben különbözik tőle?
- Mondj már valamit! - kérte Harry. - Mondd, hogy egy rohadt alak vagyok, egy utolsó mocsok, aki így kicseszett veled, és ne merjelek csak így itthagyni! Mondj már valamit!
- Hülye kölyök vagy. És én képes voltam beléd szeretni. De szabad ember vagy, azt teszel, amit akarsz. Haza is mehetsz, és elfelejtheted ezt az egészet. Azért mondom ezt, mert talán még mindig odavaló vagy. Lássuk be, Harry, be tudtál te ide illeszkedni? - fordult meg, és az ablakpárkánynak támaszkodott. - Erre felelj! Mert ha nemleges a válasz, akkor tényleg jobb lenne hazamenned.
- Téged szeretlek…
- Ez nem elég. És ha vége lesz? Ha már nem leszel szerelmes belém, és én sem beléd? Akkor itt maradsz egy világban, amit nem értesz, szeretni semmiképpen nem szeretsz, és nincs itt senki, akihez kötődhetnél. Ezzel szemben mi vár Angliában? Igaz, hogy rengeteg elvárás, de ott vannak a barátaid, megannyi ismerős hely, egy világ, amiben kiigazodsz. Jó, én nem leszek benne.
- Dühös vagy rám, ezt megértem, de kérlek, ne mondj ilyeneket! Igen, egy barom vagyok, hogy nem tudok dönteni, hogy nem mertem elmondani, hogy még téged is átvertelek, de ettől még ne mondj ilyeneket! - fordult felé Harry.
Felugrott az ágyról, és hozzárohant. Mielőtt Rock megakadályozhatta volna, átölelte és a mellkasához simult.
- Annyi mindent vághatsz a fejemhez, amennyit csak akarsz, csak ezt ne. Ne mondd nekem, hogy nem akarsz szeretni!
- Ilyet nem is mondtam - ellenkezett a férfi.
- De igen. Hogy majd nem szeretsz, és akkor egyedül maradok.
- Ez egészen reális lehetőség, lássuk be - nyögte a férfi, ahogy a fiú egyre jobban szorította. - Lennél szíves nem megfojtani?
- Bocsánat - engedte el a fiú.
- Én is bocsánatot kérek. Egy csomó szemétséget mondtam neked. De másként megfogalmazva is igazam van. Csak akkor maradj, ha tényleg képesnek érzed magad erre. Akár nélkülem is.
- Nehezebbet kérsz, mint hiszed.
- Cserébe nem is várom el, hogy azonnal válaszolj nekem. Gondold csak végig. Aztán megbeszéljük. Majd ha képes leszel rá.
Hazudj a kedvemért 3.
A következő napok kínosan teltek. Harry szótlanságba burkolózott, és egyre komorabb lett. Rock biztos volt benne, hogy hazamegy. Nem akarta, de el kellett fogadnia az elkerülhetetlent. Revy hangulata is megváltozott. Ahogy Harry egyre rosszabbul érezte magát, neki úgy lett egyre jobb a kedve. A férfi nem értette a dolgot, de elég volt a saját gondja, így nem volt ereje ahhoz, hogy még ennek is utána nézzen.
Egyik reggel, mikor indult volna lefelé, meglátta Harryt, amint a lépcsőn ül és valamit feszülten figyel, észrevette Revyt is, aki dermedten állt a szobája ajtajában. Aztán meghallotta a felszűrődő beszédfoszlányokat. Balalajka, Chang és Dutch beszélgetett.
- Akkor ez azt jelenti, hogy a fiú technikailag halott? - kérdezte Dutch.
- Pontosan. A Minisztériumban úgy tudják, meghalt, mivel kialudt a boszorkánygyertyája, mikor leállt a szíve.
- Akkor ezért nem a fiúnak küldték a visszahívó levelet?
- Pontosan - válaszolta Chang.
- Nem akartunk rögtön szólni neki, de most már itt az ideje - folytatta Balalajka. - Neki kell eldöntenie, mit kezd ezzel a ténnyel.
- Te szemét állat! - hallatszott a kiáltás odafentről, ahogy Harry Revynek rontott.
- Harry! - kiáltotta Rock, de az nem hallgatott rá. Tüzelni kezdett a fegyvereivel Kétkezűre, aki viszont kitért a lövések elől. Begördült a szobájába, és felkapta a két Berettát.
- Most megdöglesz, te kis köcsög!
- Nem döglik meg senki! - kiáltotta Dutch, aki Rít fogta le. Chang ugyanezt tette az éppen tüzelni készülő Revyvel.
- Mit kavartál már megint, Kétkezű?
- Ts! Én semmit! Eda találta meg a levelet az asztalodon!
- Te pedig nem voltál rest továbbítani Harrynek, ugye? - szorított egyet rajta a triádvezér.
- Ez a kis nyápic nem való ide! Nem igaz, hogy ezt egyikőtök sem veszi észre?! - üvöltött Revy.
- Ezt hadd döntsem el én! Miért kell mindig beavatkoznia valakinek az életembe? Miért? - fakadt ki Harry, és kitépte magát Dutch szorításából. Olyan lendületesre sikeredett, hogy a falnak tántorodott.
- Jól vagy, Ri? - kérdezte Dutch.
- Persze - motyogta. - Te is úgy gondolod, hogy nem vagyok idevaló? - nézett a főnöke szemébe.
- Ezt nem az én tisztem eldönteni. Rajtad áll.
- Kösz, Dutch.
- Miért nem mondta el, hogy halott voltam pár percig? - nézett az orosz parancsnokra a fiú.
- Most akartuk elmondani.
- Értem. Tehát otthon úgy tudják, hogy meghaltam?
- Pontosan. Te döntesz, mit kezdesz vele.
- Halott vagyok… Halott vagyok… - ismételgette Harry.
- Ez begolyózott - jegyezte meg Revy.
- Nem, csak ízlelgetem - vigyorodott el Harry. - Két halott egy pár. Ugye, Okajima Rokuro? - nézett Rockra. Majd pár lépéssel átszelte a köztük lévő távolságot, és a meglepett férfi félig elnyílt ajkaira tapasztotta a sajátját.
- Úgy látom, a kérdés eldöntve - csapta össze a kezét Balalajka. - Megyek, és intézkedem!
Yuri a brit aurorparancsnokság folyosóját rótta. Vladilena őt nevezte ki közvetítőnek a fiú ügyében, így nem tehetett mást. A földalatti folyosó túl alacsonynak bizonyult, így össze kellett görnyednie. Bekopogott az aurorparancsnok ajtaján.
- Jöjjön be, Yuri - szólt ki egy recsegő hang.
- Látom, jólértesült - lépett be az ajtón.
- Balalajka régi jóbarátom. Foglaljon helyet! - intett az orosznak.
- Köszönöm, nem. Inkább a tárgyra térnék!
- Ahogy akarja. Elhozta Potter testét.
- Igen.
- Jöjjön velem!
Mordon az aurorparancsnokság bonctermébe vezette, ahol a halottazonosítók várták őket.
- Tegye ide a testet! - utasította az egyikük.
Yuri kivette a zsebéből a kis dobozt, amiben Harry kicsinyített teste feküdt. Kiemelte belőle, majd felnagyította. Az azonosítók azonnal elkezdték a munkát. Negyedórányi vizsgálódás után bebizonyosodott, hogy az asztalon tényleg Harry teteme fekszik.
- A test Harry James Potteré - mondta ki az azonosítók vezetője.
Mordon sóhajtott. Neki kellett közölnie a fiú barátaival, hogy eddigi reményeik alaptalanok voltak.
- Részvétem - tette Alastor vállára a kezét Yuri.
A temetést két nap múlva tartották. Yuri is ott volt, mert a mestere megkérte rá. Sokan gyűltek össze a roxmortsi temetőben, de csak kis részük tűnt igazi barátnak. Yurinak megakadt a szeme egy zömmel vörös hajúakból álló csoport, akik rendesen megsiratták a fiút.
Ahogy a szertartásnak vége lett, lassan szállingózott el mindenki. A végén már csak Mordon maradt ott, akit a fák takarásából Yuri figyelt. Elég hosszú ideig várt ahhoz, hogy biztosan egyedül maradjanak a temetőben, majd kilépett a fák mögül, és az auror mellé sétált.
- Ha rajtam múlt volna, erre az egész színjátékra nem került volna sor. Sohasem szerettem a színpadias, körülményes dolgokat. De a mesterem szigorú parancsba adta, hogy így kell tennem. Azt mondta, egy jeltelen sír valahol a világ végén elkeserítően hat a halott bajtársaira. Kell egy hely, ahol leróhatják a kegyeletüket. Ahová kijárhatnak, elmondani a hideg köveknek, hogy megy a soruk. Még ha mindez hazugság is. A boszorkánygyertyák egyirányúságának hála Harry tovább élhet, ha a világ számára halott is. El akart szökni a korábbi élete elől, és azt szeretné, hogy ne háborgassák. A mesterem reméli, hogy tiszteletben tartják a kérését. Ha nem így tennének, emlékezzen rá, Alastor, milyen félelmetes is tudok lenni. Hát akkor, ég önnel!
Az auror nem nézett hátra, így csak a fémes hangot hallotta, aminek kíséretében az orosz semmivé vált. Lepillantott a sírra.
- Hát, te képes voltál arra, amire én nem! Sok sikert, Harry! - mormogta, és egy szivarra gyújtott.
Letette az égő rudat a sírhalomra, és a dolgára indult.
Tovább>>