Harry Potter/Black Lagoon crossover - Roanaprai mesék - 3. fejezet: 3. rész
Cím: Roanaprai mesék
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Lábadozás
A fiút két hét múlva engedték ki a kórházból. Ideje nagy részét a szobájában, pihenéssel töltötte. Már ha ezt Revy hagyta neki, és éppen nem baszogatta valamilyen ürüggyel. Ezt a nemkívánatos tevékenységét akarta ezen a reggelen is folytatni, de Dutch most megakadályozta ebben. Kikapta a kezéből a reggelis tálcát.
- Szeretném, ha békén hagynád végre a kölyköt, Revy! - mormogta, majd elindult felfelé az emeletre. Nem volt különösebben furcsa a dolog, mert nem ez volt az első eset, hogy Dutch így szerelte le az alkalmazottját. Most annyi volt az eltérés, hogy a melák négerről hiányzott a soha le nem tett napszemüvege, és a nyílt tekintete meglepte Revyt, így nem tudott ellenkezni.
- Már megint azt csinálja, mint minden új alkalmazottjával - sóhajtotta Benny. - Először becenevet ad, aztán nyíltan elbeszélget veled.
- Ne is mond, Benny! Ez a nyápic is bekerül a csapatba, ha így haladunk! Ts! - fejezte ki nemtetszését Kétkezű.
- Miért olyan nagy baj az? - tette fel a kérdést Rock. Revy szúrósan nézett rá, de inkább nem szólt semmit, csak kiment a konyhába.
- Inkább együnk mi is. Legyünk kész, mire Dutch végez! El kell vinnünk Harryt a kórházba!
- Igen - mormogta Rock, majd követték Revyt, és ők is nekiláttak a reggelinek.
Dutch bekopogott a fiú szobájának ajtaján, de nem kapott választ. Furcsa hangokat hallott odabentről, így benyitott. Harry az ágyban hánykolódott, láthatóan rémálom gyötörte. Dutch pár lépéssel az ágyánál termett. Letette az éjjeliszekrényre a tálcát, majd ébresztgetni kezdte Harryt. Óvatosan paskolni kezdte az arcát, de a fiú nagyon nehezen ébredt. Éppen elhúzta volna a kezét, mikor a fiú megragadta, pillái alól könnyek buggyantak ki. A férfi a másik kezével erősen megrázta Harryt, akinek a szemei erre hirtelen kipattantak, és zihálva ült fel az ágyban. Bal keze még mindig a férfiét szorította. Egész testében remegett, és kellett egy kis idő, mire felfogta a valóságot.
- Dutch?
- Igen, kölyök. Minden rendben?
- Én igen… Én… - Ekkor vette észre, hogy a néger kezét szorongatta, és zavartan elengedte azt.
- Semmi baj, Ri. Miről álmodtál?
- Ginjiről és Voldemortról.
- Úgy érted, Hitokiri Ginjiről?
Harry bólintott.
- Többször jelent meg álmomban. - Harry nem értette, miért mondja el ilyen egyszerűen ezt a dolgot a mellette ülő férfinek, de valahogy úgy érezte, hogy neki itt és most képes beszélni róla. Az eddigi életéről, ami nyomta a lelkét. Csak úgy dőlt belőle a szó. Voldemortról, a halott szüleiről, a keresztapjáról, a barátairól, meg mindenről, ami ő volt. Dutch pedig csak hallgatott, meg beszéd közben belediktálta az ételt, mert Harry nem nagyon akart enni, de az orvos a lelkükre kötötte, hogy egyen, mert újra meg kell erősödnie. Így Dutch meg Rock szigorúan betartatták vele.
Mikor Harry végzett, Dutch felállt.
- Megyek, szólok Rocknak. Majd segít átöltözni - fordított hátat Harrynek a tálcával a kezében.
- Köszönöm, Dutch!
- Nincs mit, Ri!
Harry mosolyogva bámult ki az ablakon. Aztán megjött Rock, segített elvégezni a fürdőszobai teendőket, és felöltözni, majd elindultak a földszintre. Ott Revy és Benny indulásra készen várták őket.
- Na, kész vagy végre, kisfiú! - köszöntötte rögtön Revy.
- Bocs, de ma nem tudsz felhúzni, flúgos picsa! - replikázott Harry. - Ma ahhoz túl jó a kedvem.
- Lelohasztom én, köcsög! Holnap megyünk Changhoz edzeni!
- Nem ijedtem meg, ha ez volt a célod! Ellenben veled!
- Miket makogsz itt?
- Hallottam, hogyan fenyített be Chang a kórházban! Egyébként kösz! - mosolygott rá Harry a megdöbbent nőre.
- Rock! - fogta meg a japán férfi grabancát Revy.
- Hagyd őt békén! Changtól tudom! Nem volt rest elmondani a dolgot.
- Ts, az a kínai seggfej!
- Tényleg köszönöm! - állt elé Harry a jobb kezét nyújtva.
- Te csak ne köszönj semmit, hanem próbálj meg életben maradni! - nézett mélyen a szemébe Revy, majd kicsörtetett a lakásból. Benny, Rock és Harry mosolyogva követték.
Mikor hazaértek az orvostól, Harry rögtön eltűnt a szobájában, és csak vacsorakor jött elő. A sebe szépen gyógyult, és már csak egy kisebb kötést kapott, így nem kerülhette el a másnapi edzést. Miután hazaértek, Rock és Revy kapott egy-két kisebb feladatot Balalajkától, így elég későn ért haza. Harry már aludt, vagyis sokkal inkább csak próbált. Rock az ajtó melletti falnak támaszkodva állt, már órák óta. A fiú az ágyában sóhajtozott, és forgolódott. Meg tudta érteni, megviselték az elmúlt hetek. A rá vadászó amcsi suhanc, a sérülés, és ha ez nem lett volna elég, akkor még ott volt Revy is. Ahogy őt sem, úgy Harryt sem kímélte a megjegyzéseivel, és mit sem törődött azzal, hogy megbántja a fiút. Egyszerűen nem értette, hogy Harry hiába huszonéves, és hiába varázsló, akkor is csak egy szerencsétlen kölyök, akit, ahogy őt is évekkel korábban, idevetett a sors.
Az órájára pillantott. Hajnali három, és Harry eddig egy szemhunyásnyit sem aludt. Sejtette, hogy mit fog kapni Revytől, ha reggel, karikás szemekkel, teljesen kábán csoszog majd le a lépcsőn, reszkető kézzel a kávé után nyúlva. Volt neki is éppen elég ilyen reggele, hogy előre tudja, mi lesz.
Eszébe jutott az egyetem, és a lakótársa, Oka. Amikor a vizsgaidőszakban képtelen volt elaludni, Oka mindig tudott egy jó módszert. Talán Oka sem tudta, hogy ő volt az, aki elindította azon a másik úton. Az egyetem után szem elől vesztették egymást, ő keményen dolgozott, míg Oka hazament Nemuróba, hogy az apja cégénél helyezkedjen el. Felrémlett előtte az első este. Oka bejött, és átölelte a vállát. Kedvesen beszélt hozzá, majd határozottan megcsókolta. Utána már csak arra emlékezett, hogy ruha nélkül ült az ágy szélén, Oka meg a lába között. Nem bírta ki, hogy ne nézze végig minden mozdulatát, ahogy a keze a testét simogatja, a szája a férfiasságán siklik, majd gyakorlott mozdulatokkal elnyeli. Oka volt kettejük közül az irányító, ő meg csak egy szerencsétlen kölyök, akit vezetni kellett. Az első estét számos másik követte, és mikor először ténylegesen szeretkeztek, semmiféle fájdalmat, vagy kellemetlen érzést nem tapasztalt. A lábait a melléhez húzva átölelte a térdeit, Oka pedig felette lebegett, miközben mélyen belehatolt.
Harry újra átfordult az ágyában. Ideje volt cselekedni. Rock benyitott az ajtón.
- Nem tudsz aludni? Harry?
A fiú kissé rémülten felült az ágyában. A férfi odalépett, és leült mellé.
- Kellemetlen dolog nálunk dolgozni, ezt készséggel elismerem. De meg fogod szokni. Én is megszoktam, pedig én sokkal védtelenebb voltam nálad. Nem voltam sem mágus, sem különleges, és Revy halálra macerált. Semmi sem tetszett neki bennem. Folyton talált valami bosszantót rajtam, és minden egyes alkalommal az orrom alá dörgölte. De mint mindent, ezt is abbahagyja idővel. Ő egyszerűen mindenkivel ilyen, előbb támad, aztán, ha nem tudja elüldözni az embert maga mellől, akkor hajlandó megismerkedni vele. Velem is ilyen volt, veled is ilyen. De ha kibírod, akkor abba fogja hagyni. Nem holnap, de abba fogja hagyni.
Átfogta Harry vállát, vigyázva a sérült jobbra, és megcsókolta. A fiú teste megremegett a hirtelen jött érintés hatására, de nem maradt ideje ellenkezni. Ami azt illeti, valahol nem is akart. Rock finoman csókolta, egyszerre izgatva az érzékeit és a testét. A nyelve bebarangolta a teljes száját, aktivitásra bírta először még passzív nyelvét, miközben a keze nagyon lassan lefelé indult. Harryt úgy meglepték az események, hogy a szemét is elfelejtette lecsukni, hogy teljesen átadhassa magát a csóknak.
Rock keze előbb a mellkasán futott át újra és újra, majd a lapos hasán, végül le a kurta pizsama derekához. A finom ujjak a szövet alá csúsztak, és megragadták Harry szerszámát.
- Látom, gyorsan felkészülsz - mosolygott Rock, miután befejezte a csókot. - Már csaknem merev vagy.
Ujjai tovább izgatták Harryt, aki szégyentelenül kiélvezte a helyzetét. A forró ajkak ugyanazt az utat járták be, mint korábban az ujjak, végül egy határozott mozdulttal maga Harry tette szabaddá az utat számukra a farkához.
- Szereted, ha kényeztetnek, igaz? - csúszott a megfelelő helyzetbe Rock. - Ha a partnered teljesen rád koncentrál?
- Nagyon önző? - kérdezett vissza Harry, a hangjában bizonytalansággal.
- Nem, néha mind azok szeretünk lenni egy kicsit.
Nem kezdte azonnal a szájával kényeztetni. Előbb az egész hímtagot járta végig, a makktól, a herékig, az ujjai a fenekét sem kímélték: a bejáratot végigsimították, majd lassan belehatoltak.
- Ne! - nyikkant halkan Harry, mire Rock kihúzta az ujjait, és a fiú szájába dugta őket.
- Ne félj! Ma még nem lesz semmi - kacsintott rá.
Látta a fiú arcán, hogy hamarosan teljesen elveszti az eszét. A nyelvével sebesen nyalogatta a szájába hatoló három ujjat. Ezalatt Rock nyelve újra és újra végigsiklott a farkán, és ezzel egyszerre izgatta és kínozta. A három megnyálazott ujj ismét csak végigsimogatta a testét, majd egyesével besiklottak a fenekébe. Óvatos táncot jártak odabent, egyszerre tágították és tapogatóztak, hogy minél érzékenyebb pontjára tapinthassanak. Harryn látszott, hogy szeretné csukott szemmel átadni magát a vágynak, mégis igyekezett nyitva tartani a szemét. Látni akart mindent.
Rock a szabad kezével a tövénél megmarkolta a farkát, és a szájával a makkot ingerelte. Oka nagyon jó volt ebben, és sokat tanított neki is. Lassan haladt lefelé, miközben a nyelvével folyamatosan simogatta a remegő hímtagot. Harry, mint az összes tapasztalatlan kölyök, nagyon érzékeny volt erre. Neki Oka után több szeretője volt, pár itt Roanaprában, de Harry volt az első, aki felelevenítette benne a korai emlékeit, amikor még ő volt a kezdő kölyök. A fiú farka mind jobban lüktetett a szájában, ő pedig mélyeket nyelve egyre jobban a torkára engedte. Egy másik olyan dolog, amit nagyon tudtak élvezni a férfiak. Közben három ujja mind sebesebben járt Harry vonagló húsában. Talán ő volt neki az első, aki így csinálta. Feleslegessé vált baljával finoman megmarkolta a heréket, és óvatosan morzsolgatni kezdte őket. Az enyhe fájdalommal kevert élvezet sokkal intenzívebben hatott az emberre, mint a sima kéj. Harry farka mind nagyobbakat rándult a szájában, és ahogy felpillantott, a fiú kapkodó légzését látva, biztos volt benne, hogy már nagyon kevés van hátra az orgazmusáig. Valami ismeretlen ösztöntől hajtva Harry felhúzta a lábait, és a térdei alatt átfogta őket. Megfeszülő teste gyönyörű látványt nyújtott, izzadtságán megcsillant a holdfény. Pont olyan volt, mint ő annak idején, csak rájuk akkor a tokiói közvilágítás rideg narancs fényei ragyogtak le az utcáról.
Ahogy az ágyékából kirobbanó orgazmus végighullámzott az egész testén Harry feje hátra csuklott, elveszítve a szemkontaktust. Artikulálatlanul nyögött az ég felé. A spermája Rock szájába ömlött, aki egyetlen nagy korttyal lenyelte mindet. Kapott még egy kisebb, második adagot, majd érezte, hogy a farok a szájában elgyengül. Hagyta, hogy kicsússzon az ajkai közül, és felnézett a levegőért kapkodó Harryre.
- Na, most már csak egy hideg zuhany kell, és úgy alszol majd, mint akit Revy fejbevert.
Harry lecsúszott az ágyról, és megcsókolta Rockot. Ez volt a második aktív cselekedete, amióta a férfi belépett a szobájába. A csók hosszú volt, és fuldokló, mintha ezzel is bizonyosságot akarna szerezni arról, hogy ez egész valóság volt, és nem csak a képzelete játszott vele. Rock volt az, aki véget vetett a heves ajakcsatának.
- Elég ennyi mára. Ki kell pihenned magadat, vagy Revy reggel kitekeri a nyakadat - suttogta Harry fülébe. - Gyere, irány a zuhany!
Kézen fogta Harryt, és kivezette a folyosóra a tusolóhoz. Ott azonban egyedül küldte be a fiút, és ő maga a saját szobájába vonult. Gondosan bezárta az ajtót. Tényleg legyen ennyi elég mára.
Közjáték: Hallgatózók
Három háztömbbel arrébb Eda letette a puskamikrofont, Revy pedig valósággal letépte a fejéről a fülhallgatót.
- Ejha, nem mondom, te aztán jól rábasztál, Kétkezű! - röhögött Eda teli szájjal. - Vagy azért melegedett be a fiú, mert te túl rágósnak bizonyultál neki, és nem győzött kivárni, vagy te voltál az, aki egy meleg fickóra hajtott. Nem tudom, melyik helyzet az égőbb!
- A jó édes anyádat, Eda! Mintha te nem akartál volna lefeküdni Rockkal!
- Csak azért, hogy bosszantsalak!
- Persze, azért riszáltad előtte folyton a seggedet! - tajtékozott Revy. - Meg az a kurvás cucc, amit a kimenőidődben viselsz! Mégis, mire véljem, nem kellene neked, mindig jó nővérhez méltóan viselkedned?
Őrjöngés közben majd felrobbant. A feje vöröslött, és üvöltve hadonászott a kezével.
- Héj, héj, csillapodjál! Rock szereti a friss husit, mi ezzel a baj? Lehet, hogy csak kikacsint, aztán visszatér a reménytelen témához, hogy végre megkaphasson téged.
- Hát, azt ezek után lesheti! Az a kis mocsok, kéjenc zugbuzi. Ezek után arról is letehet, amit már régen elterveztem… - üvöltött Revy, majd ennél a mondatnál észbe kapott, mikor meglátta Eda arckifejezését. - Te meg mi a faszt bámulsz?
- Elterveztél? Óhohó, mit nem hallok, Revynek tervei vannak Rockkal! Mifélék, na avass be!
- Nem, és felejtsd el, amit mondtam! - tiltakozott Revy.
- Ugyan már, hallottam a hangodon, hogy komolyan gondolod a dolgot!
- Nem, nem, elég, elhallgass, vagy kitöröm minden fogadat!
Felettük a roanaprai éj lassan, nagyon lassan múlogatott, lehetőséget adva a hosszas magyarázkodásra és civakodásra.
Közjáték: A pénz beszél
Aligha könnyű elképzelni, hogy egy nagy amerikai keresztapának gondot okozhat embereket szereznie. Csak felemeli a telefonját, és a hatalmas kapcsolathálózat máris mozgásba lendül, hogy teljesítse óhajait. Csipkeverő kézügyességű bérgyilkosok, alak- és személyiségváltó kémek, vérügyészek és megannyi, embernek nem nevezhető kreatúra lesi minden szavát. Mindezt a bűnnel szerzett pénz mozgatja - a keresztapa, mint egy középkori hadúr, pénzen veszi a hűséget, és golyóval jutalmazza az árulást vagy a megbízhatatlanságot.
Montecuccoli szerint, a háborúhoz három dolog kell. Először is pénz. Másodszor pénz, és harmadszor megint csak pénz. A bűnnel szerezett pénz még több bűnt szült, ami még több pénzt termelt. Így mint egy egészséges szervezetben a vérkeringéshez, megvolt a szükséges energia, hogy mozgassa a nagy egészet. Ám minden szervezetben képződhetnek vérrögök.
Két vérrög rontotta a Lauras-család hatalmas szervezetének állapotát. Az egyik az ázsiai triádvezér, Mr. Chang, a második pedig… Nos, ő talán még Mr. Changnál is komolyabb gond volt. Augustus Lauras megszokta élete során, hogy a hatalom megléte elkerülhetővé teszi a felesleges emberi találkozásokat. Könnyedén küldhetett maga helyett akár több száz embert is. Kivéve akkor, amikor pocsékba küldte őket.
Ahogy meghallotta a fia félresikerült akcióját, azonnal új terv kovácsolásába fogott. Megbízott Noahban, de a fiú éretlenségéből származó hiányosságait nem ellensúlyozták egyéb képességei, és jelen esetükben ennek komolyak lehettek a következményei. Ezért küldte vele Hessent, aki jártas volt az ügymenet erőszakos részében, és elboldogult az olyan esetekben is, amikor Noah képességei már nem sokat értek. Nem hitte, hogy a fia megoldja a helyzetet, de jó próbának látszott a számára, hogy felmérje a saját erejét, és megedződjön. Ennek éppen az ellenkezőjét hitte a fiú anyja. Nichole, ez a törékeny asszony majd belehalt, hogy egyetlen fiának életet adjon, így érthető volt, hogy féltőn óvta egyszülött fiát. Noah azonban természetét illetően az apjára hajazott. Vezetésre termett, de sokkal jobban hitt a manipuláció és az intrika erejében, mint a nyers erőszakéban, ami azonban elkerülhetetlenül része volt az apja világának. Ezért is küldte őt most Roanaprába.
Nichole ösztönösen megérezte, ha a fiát baj érte, így előbb tudott arról, hogy gond van, mint a jóltájékozottságára mindig is méltán büszke apa.
- Augustus! - sietett be a férje dolgozószobájába.
A férfi letette a telefont.
- Tudom. Éppen most hívtak fel. Hessen szerint nincs semmi baja. Csak a büszkesége sérült. Összeszedi magát, és újra nekifut.
- Azonnal hozd őt haza, Augustus! - kérte a nő. - Rengeteg veszélyt érzek körülötte.
A keresztapa lehetett volna erélyes és elutasító asszonya aggodalmaival kapcsolatban, de az évek megtanították arra, hogy egy boszorkány megérzéseire igenis érdemes odafigyelni.
- Nyugodj meg, drágám, nincsen semmi baja, és nem is engedem, hogy legyen. Kicsit megperzselődik, de nem hagynám, hogy megégjen. Ne feledd, hányszor adtam neki alkalmat arra, hogy más legyen, mint én. Sohasem akartam belekényszeríteni a családi ügyekbe.
Odalépett a feleségéhez, és magához ölelte.
- Ígérd meg nekem, hogy nem hagyod, hogy baja essen! - fonta köré karjait a nő. - Ígérd meg!
- Megígérem - simított végig a haján a férje.
Mennyivel másabb volt Nichole, mint a nővére, Amanda. Na, ő egy igazi boszorkány volt. Ahogy az unokatestvérük, Lily is. Az egyik megbízható forrása óva intette az Evans lányoktól, amikor megismerte Nichole-t. Az egyikkel valami sötét mágus végzett, Amandát több állam mágusrendőrsége is kereste mindenféle sötét ügy miatt, míg Nichole-ról az a hír járta, hogy még boszorkánynak sem normális. De nem volt vele semmi gond. Az elméje túl érzékeny volt a körülötte lévő emberekére, ennyi az egész. A fiuk, Noah nem csak örökölte az anyja erejét, de tovább is fejlődött benne. Hat éves korában látta először, amikor a fia, akkor még véletlenül, eszméletlenségbe taszította az egyik játszótársát. Nichole egész életében anyai szeretettel oktatta a fiát, fel sem ismerve, hogy milyen komoly hatalom lakozik a fekete fürtök alatti fejben.
- Gondoskodom róla, hogy a fiunk biztonságban legyen odaát, és azonnal hazarendelem, ha valódi veszély fenyegetné.
Nichole hitt neki. Sok ígéretet megszegett már, de a kettejükkel, vagy a fiukkal kapcsolatosakat mindig megtartotta.
Odakint fekete eső hullott az égből, mocskos ragaccsal vonva be a várost. A keresztapa a limuzinja hátsó ülésén ült, és önmagával tusakodott. A fia védelmében olyasvalakit kell megvennie, aki valóban képes lesz megoldani a helyzetet, de egyben önmagában is veszélyt hordoz. Minden nagyobb és fontosabb szervezettől beszerezte a férfi referenciáit. Arrogáns volt, csak a pénzben hitt, nem volt lelkiismerete, és összességében egy igazi szörnyetegként tartották számon. A KGB adatai között mint elsőszámú csapásmérő fegyver szerepelt. Ez nyilván túlzás, még egy mágushoz képest is. Megjárta Afganisztánt, Irakot, a délszláv háború alatt a Milosevics-rezsim zsoldjában állt, amíg bírták fizetni, de dolgozott Afrikában és Dél-Amerikában is. Zsoldos volt a jobbak közül.
A Bahama Hotel legfelső emeletén lakó férfiről számtalan nyugtalanító hír is eljutott hozzá. Kegyetlensége legendás volt, akár csak a halottak száma, amit a nevéhez kapcsoltak, és még egy halom más egyéb. Mindezek mellett, azonban volt még valami, amit minden forrása megerősített. Kellő pénzért bármit elvállal, és bármit megcsinál. Ha nem túl finnyás a megbízó, nem lesz oka panaszra.
- Akarja, uram, hogy felkísérjük? - hajolt hátra a személyi testőre.
- Nem. Ezúttal magam intézem az ügyet.
Alvilági alapszabály, hogy minél több láncszem vezet hozzád, annál nehezebben kapnak el. Alapesetben megbízást adott volna az egyik alvezérének, ő továbbadta volna, majd így tovább. Végül a végrehajtónak fogalma sem lett volna arról, hogy ki az igazi megbízója. De most magának kellett mennie.
A hotelben a liftkezelő keze megremegett egy pillanatra, amikor az emelet számát mondta. A vendégnek nyilván nem jó a híre. Odafent az emeletet sötétség uralta, csak néhány lámpa égett. Micsoda felesleges különcködés. Nyilván ő az egyetlen az emeleten, és megengedheti magának, hogy feltűnő legyen. A szobához sétált, de nem volt módja kopogtatni. Egy lucskos cuppanással, mint amikor egy túlérett barack szétloccsan a kemény földön, valami levált az ajtó melletti falról, és előtte ért földet. Hatalmas volt, a kevés fényben a teste olajosan csillogott, és számtalan heg barázdálta a sápadt felületet. Ahogy mozdult, a férfinak olyan benyomása támadt, mintha sokkal több ízülettel mozognának a tagjai, mint egy közönséges embernek. Olyan rovarszerű volt az egész alak.
- Mr. Lauras! - csikorogta a teremtmény erős, orosz akcentussal. - Örülök, hogy megismerhetem.
- Nem különben - nyelte le a torkában a gombócot a férfi.
- Munkája van a számomra - vigyorodott el a torzszülemény.
Nem kérdezte. Kijelentette. Cápaszerű szája szinte a füléig szaladt, elővillantva fehér, élesnek látszó fogait. Mindez nem javított a külsején.
- A részletek? - recsegte sürgetően.
- A roanaprai triádsárkány, az emberei, és némi zavaró tényező teljes eliminálása. Valamint a fiam védelme. Szükség esetén.
- Oh, az atyai szív. Zavaró tényezők?
- Helyiek, zsoldosok, a helyi alvilág, egyszóval, zavaró tényezők.
- Akkor ennek megfelelően járok majd el. Hogy állunk a javadalmazással?
- Félmillió most, és félmillió utána. De egy vasat sem kap, ha a fiamnak baja esik.
- Félmillió először, félmillió másodszor, egymillió harmadszor - kacagott a jelenség. - Senki többet? Akkor az öné vagyok. Holnapra küldje át a félmilliót, és valakit, aki pontos adatokkal szolgál a helyzettel kapcsolatban. Akkor még holnap este odautazom.
- Elküldöm, de egyelőre maradjon, ahol van. Nem kell azonnal beavatkoznia.
- Értem. Apuci esélyt akar adni a kicsi fiának, hogy megvillanthassa az oroszlánkarmait. Milyen figyelmes. Akkor, amikor szükségét látja, elindulok.
Egyszerűen szétfolyt a homályban. Augustus Lauras megszokta, hogy mindenféle alakkal kénytelen dolgoztatni a szakmájában, de ettől a fickótól még őt is kiverte a víz. Mert mindenki, akivel eddig dolga volt, lehettek akármilyen eszelős gyilkosok, vagy számító pribékek, legalább emberek voltak. Ez az iszonyat viszont nem volt az. Semmiképpen sem lehetett az.
A hotelből kilépve, mintha iszonyú nyomás alól szabadult volna fel a mellkasa. Minden szőrszála kimeredt, és libabőrözött egész testében. Az a valami figyelte! Felpillantott a tető irányába, de természetesen esélye sem volt bármit is kivenni a fenti árnyak között. Pedig biztos volt benne, hogy az a fertelem figyeli. Eszébe idézte, hogy mit mondtak róla. Ha elégedett, minden munkát elvégez. Pontosan, és a megbízó legnagyobb elégedettségére. Hát nagyon remélte, hogy így lesz. Ahogy megpróbálta felidézni a férfi alakját, minduntalan egyetlen kép jelent meg előtte. Az Alien filmek szörnyéé, ahogy áldozata felé oson kettős pofáját kitátva, savas nyálat csorgatva a padlóra. Nem, ez egész biztosan nem ember.
Telefonja után kapott.
- Hessen?
- Igen, nagyuram? - kapott levegő után a beosztottja.
- Intézkedtem az erősítés érdekében. Még hagyja egy kicsit kibontakozni Noaht, majd a parancsomra azonnal hozza őt haza. Nem akarom, hogy ott legyen, amikor az a másik odaérkezik.
- Másik? Másik ki, uram?
Hessen nem volt ostoba, mindig akkor és annyit kérdezett, amennyi szükséges volt a munka elvégzéséhez.
- A neve Yuri. Yuri Oskierko. Valami ruszki népirtó. Nem érdekel különösebben, csak, hogy elvégezze a munkáját. De nem akarom, hogy Noah a közelébe kerüljön.
- Megértettem, uram. Más parancs?
- Vigyázzon a fiamra! - bontotta a vonalat a keresztapa.
Felette a magasban, a sűrű, fekete esőben valóban ott állt a frissen felbérelt gyilkosa. Sebhelyes testét sötét csíkokkal szántotta a mocskos, szennyes csapadék.
- Roanapra? - mormolta. - A hegyek nem találkoznak, de az emberek igen. Ismét látjuk egymást, mesterem. Vajon hogyan fogadsz majd, ennyi év után?
Lábjegyzet:
A rész vegyes agyszülemény volt. Remélem, jól szórakoztatok? XD
Tovább>>
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
Lábadozás
A fiút két hét múlva engedték ki a kórházból. Ideje nagy részét a szobájában, pihenéssel töltötte. Már ha ezt Revy hagyta neki, és éppen nem baszogatta valamilyen ürüggyel. Ezt a nemkívánatos tevékenységét akarta ezen a reggelen is folytatni, de Dutch most megakadályozta ebben. Kikapta a kezéből a reggelis tálcát.
- Szeretném, ha békén hagynád végre a kölyköt, Revy! - mormogta, majd elindult felfelé az emeletre. Nem volt különösebben furcsa a dolog, mert nem ez volt az első eset, hogy Dutch így szerelte le az alkalmazottját. Most annyi volt az eltérés, hogy a melák négerről hiányzott a soha le nem tett napszemüvege, és a nyílt tekintete meglepte Revyt, így nem tudott ellenkezni.
- Már megint azt csinálja, mint minden új alkalmazottjával - sóhajtotta Benny. - Először becenevet ad, aztán nyíltan elbeszélget veled.
- Ne is mond, Benny! Ez a nyápic is bekerül a csapatba, ha így haladunk! Ts! - fejezte ki nemtetszését Kétkezű.
- Miért olyan nagy baj az? - tette fel a kérdést Rock. Revy szúrósan nézett rá, de inkább nem szólt semmit, csak kiment a konyhába.
- Inkább együnk mi is. Legyünk kész, mire Dutch végez! El kell vinnünk Harryt a kórházba!
- Igen - mormogta Rock, majd követték Revyt, és ők is nekiláttak a reggelinek.
Dutch bekopogott a fiú szobájának ajtaján, de nem kapott választ. Furcsa hangokat hallott odabentről, így benyitott. Harry az ágyban hánykolódott, láthatóan rémálom gyötörte. Dutch pár lépéssel az ágyánál termett. Letette az éjjeliszekrényre a tálcát, majd ébresztgetni kezdte Harryt. Óvatosan paskolni kezdte az arcát, de a fiú nagyon nehezen ébredt. Éppen elhúzta volna a kezét, mikor a fiú megragadta, pillái alól könnyek buggyantak ki. A férfi a másik kezével erősen megrázta Harryt, akinek a szemei erre hirtelen kipattantak, és zihálva ült fel az ágyban. Bal keze még mindig a férfiét szorította. Egész testében remegett, és kellett egy kis idő, mire felfogta a valóságot.
- Dutch?
- Igen, kölyök. Minden rendben?
- Én igen… Én… - Ekkor vette észre, hogy a néger kezét szorongatta, és zavartan elengedte azt.
- Semmi baj, Ri. Miről álmodtál?
- Ginjiről és Voldemortról.
- Úgy érted, Hitokiri Ginjiről?
Harry bólintott.
- Többször jelent meg álmomban. - Harry nem értette, miért mondja el ilyen egyszerűen ezt a dolgot a mellette ülő férfinek, de valahogy úgy érezte, hogy neki itt és most képes beszélni róla. Az eddigi életéről, ami nyomta a lelkét. Csak úgy dőlt belőle a szó. Voldemortról, a halott szüleiről, a keresztapjáról, a barátairól, meg mindenről, ami ő volt. Dutch pedig csak hallgatott, meg beszéd közben belediktálta az ételt, mert Harry nem nagyon akart enni, de az orvos a lelkükre kötötte, hogy egyen, mert újra meg kell erősödnie. Így Dutch meg Rock szigorúan betartatták vele.
Mikor Harry végzett, Dutch felállt.
- Megyek, szólok Rocknak. Majd segít átöltözni - fordított hátat Harrynek a tálcával a kezében.
- Köszönöm, Dutch!
- Nincs mit, Ri!
Harry mosolyogva bámult ki az ablakon. Aztán megjött Rock, segített elvégezni a fürdőszobai teendőket, és felöltözni, majd elindultak a földszintre. Ott Revy és Benny indulásra készen várták őket.
- Na, kész vagy végre, kisfiú! - köszöntötte rögtön Revy.
- Bocs, de ma nem tudsz felhúzni, flúgos picsa! - replikázott Harry. - Ma ahhoz túl jó a kedvem.
- Lelohasztom én, köcsög! Holnap megyünk Changhoz edzeni!
- Nem ijedtem meg, ha ez volt a célod! Ellenben veled!
- Miket makogsz itt?
- Hallottam, hogyan fenyített be Chang a kórházban! Egyébként kösz! - mosolygott rá Harry a megdöbbent nőre.
- Rock! - fogta meg a japán férfi grabancát Revy.
- Hagyd őt békén! Changtól tudom! Nem volt rest elmondani a dolgot.
- Ts, az a kínai seggfej!
- Tényleg köszönöm! - állt elé Harry a jobb kezét nyújtva.
- Te csak ne köszönj semmit, hanem próbálj meg életben maradni! - nézett mélyen a szemébe Revy, majd kicsörtetett a lakásból. Benny, Rock és Harry mosolyogva követték.
Mikor hazaértek az orvostól, Harry rögtön eltűnt a szobájában, és csak vacsorakor jött elő. A sebe szépen gyógyult, és már csak egy kisebb kötést kapott, így nem kerülhette el a másnapi edzést. Miután hazaértek, Rock és Revy kapott egy-két kisebb feladatot Balalajkától, így elég későn ért haza. Harry már aludt, vagyis sokkal inkább csak próbált. Rock az ajtó melletti falnak támaszkodva állt, már órák óta. A fiú az ágyában sóhajtozott, és forgolódott. Meg tudta érteni, megviselték az elmúlt hetek. A rá vadászó amcsi suhanc, a sérülés, és ha ez nem lett volna elég, akkor még ott volt Revy is. Ahogy őt sem, úgy Harryt sem kímélte a megjegyzéseivel, és mit sem törődött azzal, hogy megbántja a fiút. Egyszerűen nem értette, hogy Harry hiába huszonéves, és hiába varázsló, akkor is csak egy szerencsétlen kölyök, akit, ahogy őt is évekkel korábban, idevetett a sors.
Az órájára pillantott. Hajnali három, és Harry eddig egy szemhunyásnyit sem aludt. Sejtette, hogy mit fog kapni Revytől, ha reggel, karikás szemekkel, teljesen kábán csoszog majd le a lépcsőn, reszkető kézzel a kávé után nyúlva. Volt neki is éppen elég ilyen reggele, hogy előre tudja, mi lesz.
Eszébe jutott az egyetem, és a lakótársa, Oka. Amikor a vizsgaidőszakban képtelen volt elaludni, Oka mindig tudott egy jó módszert. Talán Oka sem tudta, hogy ő volt az, aki elindította azon a másik úton. Az egyetem után szem elől vesztették egymást, ő keményen dolgozott, míg Oka hazament Nemuróba, hogy az apja cégénél helyezkedjen el. Felrémlett előtte az első este. Oka bejött, és átölelte a vállát. Kedvesen beszélt hozzá, majd határozottan megcsókolta. Utána már csak arra emlékezett, hogy ruha nélkül ült az ágy szélén, Oka meg a lába között. Nem bírta ki, hogy ne nézze végig minden mozdulatát, ahogy a keze a testét simogatja, a szája a férfiasságán siklik, majd gyakorlott mozdulatokkal elnyeli. Oka volt kettejük közül az irányító, ő meg csak egy szerencsétlen kölyök, akit vezetni kellett. Az első estét számos másik követte, és mikor először ténylegesen szeretkeztek, semmiféle fájdalmat, vagy kellemetlen érzést nem tapasztalt. A lábait a melléhez húzva átölelte a térdeit, Oka pedig felette lebegett, miközben mélyen belehatolt.
Harry újra átfordult az ágyában. Ideje volt cselekedni. Rock benyitott az ajtón.
- Nem tudsz aludni? Harry?
A fiú kissé rémülten felült az ágyában. A férfi odalépett, és leült mellé.
- Kellemetlen dolog nálunk dolgozni, ezt készséggel elismerem. De meg fogod szokni. Én is megszoktam, pedig én sokkal védtelenebb voltam nálad. Nem voltam sem mágus, sem különleges, és Revy halálra macerált. Semmi sem tetszett neki bennem. Folyton talált valami bosszantót rajtam, és minden egyes alkalommal az orrom alá dörgölte. De mint mindent, ezt is abbahagyja idővel. Ő egyszerűen mindenkivel ilyen, előbb támad, aztán, ha nem tudja elüldözni az embert maga mellől, akkor hajlandó megismerkedni vele. Velem is ilyen volt, veled is ilyen. De ha kibírod, akkor abba fogja hagyni. Nem holnap, de abba fogja hagyni.
Átfogta Harry vállát, vigyázva a sérült jobbra, és megcsókolta. A fiú teste megremegett a hirtelen jött érintés hatására, de nem maradt ideje ellenkezni. Ami azt illeti, valahol nem is akart. Rock finoman csókolta, egyszerre izgatva az érzékeit és a testét. A nyelve bebarangolta a teljes száját, aktivitásra bírta először még passzív nyelvét, miközben a keze nagyon lassan lefelé indult. Harryt úgy meglepték az események, hogy a szemét is elfelejtette lecsukni, hogy teljesen átadhassa magát a csóknak.
Rock keze előbb a mellkasán futott át újra és újra, majd a lapos hasán, végül le a kurta pizsama derekához. A finom ujjak a szövet alá csúsztak, és megragadták Harry szerszámát.
- Látom, gyorsan felkészülsz - mosolygott Rock, miután befejezte a csókot. - Már csaknem merev vagy.
Ujjai tovább izgatták Harryt, aki szégyentelenül kiélvezte a helyzetét. A forró ajkak ugyanazt az utat járták be, mint korábban az ujjak, végül egy határozott mozdulttal maga Harry tette szabaddá az utat számukra a farkához.
- Szereted, ha kényeztetnek, igaz? - csúszott a megfelelő helyzetbe Rock. - Ha a partnered teljesen rád koncentrál?
- Nagyon önző? - kérdezett vissza Harry, a hangjában bizonytalansággal.
- Nem, néha mind azok szeretünk lenni egy kicsit.
Nem kezdte azonnal a szájával kényeztetni. Előbb az egész hímtagot járta végig, a makktól, a herékig, az ujjai a fenekét sem kímélték: a bejáratot végigsimították, majd lassan belehatoltak.
- Ne! - nyikkant halkan Harry, mire Rock kihúzta az ujjait, és a fiú szájába dugta őket.
- Ne félj! Ma még nem lesz semmi - kacsintott rá.
Látta a fiú arcán, hogy hamarosan teljesen elveszti az eszét. A nyelvével sebesen nyalogatta a szájába hatoló három ujjat. Ezalatt Rock nyelve újra és újra végigsiklott a farkán, és ezzel egyszerre izgatta és kínozta. A három megnyálazott ujj ismét csak végigsimogatta a testét, majd egyesével besiklottak a fenekébe. Óvatos táncot jártak odabent, egyszerre tágították és tapogatóztak, hogy minél érzékenyebb pontjára tapinthassanak. Harryn látszott, hogy szeretné csukott szemmel átadni magát a vágynak, mégis igyekezett nyitva tartani a szemét. Látni akart mindent.
Rock a szabad kezével a tövénél megmarkolta a farkát, és a szájával a makkot ingerelte. Oka nagyon jó volt ebben, és sokat tanított neki is. Lassan haladt lefelé, miközben a nyelvével folyamatosan simogatta a remegő hímtagot. Harry, mint az összes tapasztalatlan kölyök, nagyon érzékeny volt erre. Neki Oka után több szeretője volt, pár itt Roanaprában, de Harry volt az első, aki felelevenítette benne a korai emlékeit, amikor még ő volt a kezdő kölyök. A fiú farka mind jobban lüktetett a szájában, ő pedig mélyeket nyelve egyre jobban a torkára engedte. Egy másik olyan dolog, amit nagyon tudtak élvezni a férfiak. Közben három ujja mind sebesebben járt Harry vonagló húsában. Talán ő volt neki az első, aki így csinálta. Feleslegessé vált baljával finoman megmarkolta a heréket, és óvatosan morzsolgatni kezdte őket. Az enyhe fájdalommal kevert élvezet sokkal intenzívebben hatott az emberre, mint a sima kéj. Harry farka mind nagyobbakat rándult a szájában, és ahogy felpillantott, a fiú kapkodó légzését látva, biztos volt benne, hogy már nagyon kevés van hátra az orgazmusáig. Valami ismeretlen ösztöntől hajtva Harry felhúzta a lábait, és a térdei alatt átfogta őket. Megfeszülő teste gyönyörű látványt nyújtott, izzadtságán megcsillant a holdfény. Pont olyan volt, mint ő annak idején, csak rájuk akkor a tokiói közvilágítás rideg narancs fényei ragyogtak le az utcáról.
Ahogy az ágyékából kirobbanó orgazmus végighullámzott az egész testén Harry feje hátra csuklott, elveszítve a szemkontaktust. Artikulálatlanul nyögött az ég felé. A spermája Rock szájába ömlött, aki egyetlen nagy korttyal lenyelte mindet. Kapott még egy kisebb, második adagot, majd érezte, hogy a farok a szájában elgyengül. Hagyta, hogy kicsússzon az ajkai közül, és felnézett a levegőért kapkodó Harryre.
- Na, most már csak egy hideg zuhany kell, és úgy alszol majd, mint akit Revy fejbevert.
Harry lecsúszott az ágyról, és megcsókolta Rockot. Ez volt a második aktív cselekedete, amióta a férfi belépett a szobájába. A csók hosszú volt, és fuldokló, mintha ezzel is bizonyosságot akarna szerezni arról, hogy ez egész valóság volt, és nem csak a képzelete játszott vele. Rock volt az, aki véget vetett a heves ajakcsatának.
- Elég ennyi mára. Ki kell pihenned magadat, vagy Revy reggel kitekeri a nyakadat - suttogta Harry fülébe. - Gyere, irány a zuhany!
Kézen fogta Harryt, és kivezette a folyosóra a tusolóhoz. Ott azonban egyedül küldte be a fiút, és ő maga a saját szobájába vonult. Gondosan bezárta az ajtót. Tényleg legyen ennyi elég mára.
Közjáték: Hallgatózók
Három háztömbbel arrébb Eda letette a puskamikrofont, Revy pedig valósággal letépte a fejéről a fülhallgatót.
- Ejha, nem mondom, te aztán jól rábasztál, Kétkezű! - röhögött Eda teli szájjal. - Vagy azért melegedett be a fiú, mert te túl rágósnak bizonyultál neki, és nem győzött kivárni, vagy te voltál az, aki egy meleg fickóra hajtott. Nem tudom, melyik helyzet az égőbb!
- A jó édes anyádat, Eda! Mintha te nem akartál volna lefeküdni Rockkal!
- Csak azért, hogy bosszantsalak!
- Persze, azért riszáltad előtte folyton a seggedet! - tajtékozott Revy. - Meg az a kurvás cucc, amit a kimenőidődben viselsz! Mégis, mire véljem, nem kellene neked, mindig jó nővérhez méltóan viselkedned?
Őrjöngés közben majd felrobbant. A feje vöröslött, és üvöltve hadonászott a kezével.
- Héj, héj, csillapodjál! Rock szereti a friss husit, mi ezzel a baj? Lehet, hogy csak kikacsint, aztán visszatér a reménytelen témához, hogy végre megkaphasson téged.
- Hát, azt ezek után lesheti! Az a kis mocsok, kéjenc zugbuzi. Ezek után arról is letehet, amit már régen elterveztem… - üvöltött Revy, majd ennél a mondatnál észbe kapott, mikor meglátta Eda arckifejezését. - Te meg mi a faszt bámulsz?
- Elterveztél? Óhohó, mit nem hallok, Revynek tervei vannak Rockkal! Mifélék, na avass be!
- Nem, és felejtsd el, amit mondtam! - tiltakozott Revy.
- Ugyan már, hallottam a hangodon, hogy komolyan gondolod a dolgot!
- Nem, nem, elég, elhallgass, vagy kitöröm minden fogadat!
Felettük a roanaprai éj lassan, nagyon lassan múlogatott, lehetőséget adva a hosszas magyarázkodásra és civakodásra.
Közjáték: A pénz beszél
Aligha könnyű elképzelni, hogy egy nagy amerikai keresztapának gondot okozhat embereket szereznie. Csak felemeli a telefonját, és a hatalmas kapcsolathálózat máris mozgásba lendül, hogy teljesítse óhajait. Csipkeverő kézügyességű bérgyilkosok, alak- és személyiségváltó kémek, vérügyészek és megannyi, embernek nem nevezhető kreatúra lesi minden szavát. Mindezt a bűnnel szerzett pénz mozgatja - a keresztapa, mint egy középkori hadúr, pénzen veszi a hűséget, és golyóval jutalmazza az árulást vagy a megbízhatatlanságot.
Montecuccoli szerint, a háborúhoz három dolog kell. Először is pénz. Másodszor pénz, és harmadszor megint csak pénz. A bűnnel szerezett pénz még több bűnt szült, ami még több pénzt termelt. Így mint egy egészséges szervezetben a vérkeringéshez, megvolt a szükséges energia, hogy mozgassa a nagy egészet. Ám minden szervezetben képződhetnek vérrögök.
Két vérrög rontotta a Lauras-család hatalmas szervezetének állapotát. Az egyik az ázsiai triádvezér, Mr. Chang, a második pedig… Nos, ő talán még Mr. Changnál is komolyabb gond volt. Augustus Lauras megszokta élete során, hogy a hatalom megléte elkerülhetővé teszi a felesleges emberi találkozásokat. Könnyedén küldhetett maga helyett akár több száz embert is. Kivéve akkor, amikor pocsékba küldte őket.
Ahogy meghallotta a fia félresikerült akcióját, azonnal új terv kovácsolásába fogott. Megbízott Noahban, de a fiú éretlenségéből származó hiányosságait nem ellensúlyozták egyéb képességei, és jelen esetükben ennek komolyak lehettek a következményei. Ezért küldte vele Hessent, aki jártas volt az ügymenet erőszakos részében, és elboldogult az olyan esetekben is, amikor Noah képességei már nem sokat értek. Nem hitte, hogy a fia megoldja a helyzetet, de jó próbának látszott a számára, hogy felmérje a saját erejét, és megedződjön. Ennek éppen az ellenkezőjét hitte a fiú anyja. Nichole, ez a törékeny asszony majd belehalt, hogy egyetlen fiának életet adjon, így érthető volt, hogy féltőn óvta egyszülött fiát. Noah azonban természetét illetően az apjára hajazott. Vezetésre termett, de sokkal jobban hitt a manipuláció és az intrika erejében, mint a nyers erőszakéban, ami azonban elkerülhetetlenül része volt az apja világának. Ezért is küldte őt most Roanaprába.
Nichole ösztönösen megérezte, ha a fiát baj érte, így előbb tudott arról, hogy gond van, mint a jóltájékozottságára mindig is méltán büszke apa.
- Augustus! - sietett be a férje dolgozószobájába.
A férfi letette a telefont.
- Tudom. Éppen most hívtak fel. Hessen szerint nincs semmi baja. Csak a büszkesége sérült. Összeszedi magát, és újra nekifut.
- Azonnal hozd őt haza, Augustus! - kérte a nő. - Rengeteg veszélyt érzek körülötte.
A keresztapa lehetett volna erélyes és elutasító asszonya aggodalmaival kapcsolatban, de az évek megtanították arra, hogy egy boszorkány megérzéseire igenis érdemes odafigyelni.
- Nyugodj meg, drágám, nincsen semmi baja, és nem is engedem, hogy legyen. Kicsit megperzselődik, de nem hagynám, hogy megégjen. Ne feledd, hányszor adtam neki alkalmat arra, hogy más legyen, mint én. Sohasem akartam belekényszeríteni a családi ügyekbe.
Odalépett a feleségéhez, és magához ölelte.
- Ígérd meg nekem, hogy nem hagyod, hogy baja essen! - fonta köré karjait a nő. - Ígérd meg!
- Megígérem - simított végig a haján a férje.
Mennyivel másabb volt Nichole, mint a nővére, Amanda. Na, ő egy igazi boszorkány volt. Ahogy az unokatestvérük, Lily is. Az egyik megbízható forrása óva intette az Evans lányoktól, amikor megismerte Nichole-t. Az egyikkel valami sötét mágus végzett, Amandát több állam mágusrendőrsége is kereste mindenféle sötét ügy miatt, míg Nichole-ról az a hír járta, hogy még boszorkánynak sem normális. De nem volt vele semmi gond. Az elméje túl érzékeny volt a körülötte lévő emberekére, ennyi az egész. A fiuk, Noah nem csak örökölte az anyja erejét, de tovább is fejlődött benne. Hat éves korában látta először, amikor a fia, akkor még véletlenül, eszméletlenségbe taszította az egyik játszótársát. Nichole egész életében anyai szeretettel oktatta a fiát, fel sem ismerve, hogy milyen komoly hatalom lakozik a fekete fürtök alatti fejben.
- Gondoskodom róla, hogy a fiunk biztonságban legyen odaát, és azonnal hazarendelem, ha valódi veszély fenyegetné.
Nichole hitt neki. Sok ígéretet megszegett már, de a kettejükkel, vagy a fiukkal kapcsolatosakat mindig megtartotta.
Odakint fekete eső hullott az égből, mocskos ragaccsal vonva be a várost. A keresztapa a limuzinja hátsó ülésén ült, és önmagával tusakodott. A fia védelmében olyasvalakit kell megvennie, aki valóban képes lesz megoldani a helyzetet, de egyben önmagában is veszélyt hordoz. Minden nagyobb és fontosabb szervezettől beszerezte a férfi referenciáit. Arrogáns volt, csak a pénzben hitt, nem volt lelkiismerete, és összességében egy igazi szörnyetegként tartották számon. A KGB adatai között mint elsőszámú csapásmérő fegyver szerepelt. Ez nyilván túlzás, még egy mágushoz képest is. Megjárta Afganisztánt, Irakot, a délszláv háború alatt a Milosevics-rezsim zsoldjában állt, amíg bírták fizetni, de dolgozott Afrikában és Dél-Amerikában is. Zsoldos volt a jobbak közül.
A Bahama Hotel legfelső emeletén lakó férfiről számtalan nyugtalanító hír is eljutott hozzá. Kegyetlensége legendás volt, akár csak a halottak száma, amit a nevéhez kapcsoltak, és még egy halom más egyéb. Mindezek mellett, azonban volt még valami, amit minden forrása megerősített. Kellő pénzért bármit elvállal, és bármit megcsinál. Ha nem túl finnyás a megbízó, nem lesz oka panaszra.
- Akarja, uram, hogy felkísérjük? - hajolt hátra a személyi testőre.
- Nem. Ezúttal magam intézem az ügyet.
Alvilági alapszabály, hogy minél több láncszem vezet hozzád, annál nehezebben kapnak el. Alapesetben megbízást adott volna az egyik alvezérének, ő továbbadta volna, majd így tovább. Végül a végrehajtónak fogalma sem lett volna arról, hogy ki az igazi megbízója. De most magának kellett mennie.
A hotelben a liftkezelő keze megremegett egy pillanatra, amikor az emelet számát mondta. A vendégnek nyilván nem jó a híre. Odafent az emeletet sötétség uralta, csak néhány lámpa égett. Micsoda felesleges különcködés. Nyilván ő az egyetlen az emeleten, és megengedheti magának, hogy feltűnő legyen. A szobához sétált, de nem volt módja kopogtatni. Egy lucskos cuppanással, mint amikor egy túlérett barack szétloccsan a kemény földön, valami levált az ajtó melletti falról, és előtte ért földet. Hatalmas volt, a kevés fényben a teste olajosan csillogott, és számtalan heg barázdálta a sápadt felületet. Ahogy mozdult, a férfinak olyan benyomása támadt, mintha sokkal több ízülettel mozognának a tagjai, mint egy közönséges embernek. Olyan rovarszerű volt az egész alak.
- Mr. Lauras! - csikorogta a teremtmény erős, orosz akcentussal. - Örülök, hogy megismerhetem.
- Nem különben - nyelte le a torkában a gombócot a férfi.
- Munkája van a számomra - vigyorodott el a torzszülemény.
Nem kérdezte. Kijelentette. Cápaszerű szája szinte a füléig szaladt, elővillantva fehér, élesnek látszó fogait. Mindez nem javított a külsején.
- A részletek? - recsegte sürgetően.
- A roanaprai triádsárkány, az emberei, és némi zavaró tényező teljes eliminálása. Valamint a fiam védelme. Szükség esetén.
- Oh, az atyai szív. Zavaró tényezők?
- Helyiek, zsoldosok, a helyi alvilág, egyszóval, zavaró tényezők.
- Akkor ennek megfelelően járok majd el. Hogy állunk a javadalmazással?
- Félmillió most, és félmillió utána. De egy vasat sem kap, ha a fiamnak baja esik.
- Félmillió először, félmillió másodszor, egymillió harmadszor - kacagott a jelenség. - Senki többet? Akkor az öné vagyok. Holnapra küldje át a félmilliót, és valakit, aki pontos adatokkal szolgál a helyzettel kapcsolatban. Akkor még holnap este odautazom.
- Elküldöm, de egyelőre maradjon, ahol van. Nem kell azonnal beavatkoznia.
- Értem. Apuci esélyt akar adni a kicsi fiának, hogy megvillanthassa az oroszlánkarmait. Milyen figyelmes. Akkor, amikor szükségét látja, elindulok.
Egyszerűen szétfolyt a homályban. Augustus Lauras megszokta, hogy mindenféle alakkal kénytelen dolgoztatni a szakmájában, de ettől a fickótól még őt is kiverte a víz. Mert mindenki, akivel eddig dolga volt, lehettek akármilyen eszelős gyilkosok, vagy számító pribékek, legalább emberek voltak. Ez az iszonyat viszont nem volt az. Semmiképpen sem lehetett az.
A hotelből kilépve, mintha iszonyú nyomás alól szabadult volna fel a mellkasa. Minden szőrszála kimeredt, és libabőrözött egész testében. Az a valami figyelte! Felpillantott a tető irányába, de természetesen esélye sem volt bármit is kivenni a fenti árnyak között. Pedig biztos volt benne, hogy az a fertelem figyeli. Eszébe idézte, hogy mit mondtak róla. Ha elégedett, minden munkát elvégez. Pontosan, és a megbízó legnagyobb elégedettségére. Hát nagyon remélte, hogy így lesz. Ahogy megpróbálta felidézni a férfi alakját, minduntalan egyetlen kép jelent meg előtte. Az Alien filmek szörnyéé, ahogy áldozata felé oson kettős pofáját kitátva, savas nyálat csorgatva a padlóra. Nem, ez egész biztosan nem ember.
Telefonja után kapott.
- Hessen?
- Igen, nagyuram? - kapott levegő után a beosztottja.
- Intézkedtem az erősítés érdekében. Még hagyja egy kicsit kibontakozni Noaht, majd a parancsomra azonnal hozza őt haza. Nem akarom, hogy ott legyen, amikor az a másik odaérkezik.
- Másik? Másik ki, uram?
Hessen nem volt ostoba, mindig akkor és annyit kérdezett, amennyi szükséges volt a munka elvégzéséhez.
- A neve Yuri. Yuri Oskierko. Valami ruszki népirtó. Nem érdekel különösebben, csak, hogy elvégezze a munkáját. De nem akarom, hogy Noah a közelébe kerüljön.
- Megértettem, uram. Más parancs?
- Vigyázzon a fiamra! - bontotta a vonalat a keresztapa.
Felette a magasban, a sűrű, fekete esőben valóban ott állt a frissen felbérelt gyilkosa. Sebhelyes testét sötét csíkokkal szántotta a mocskos, szennyes csapadék.
- Roanapra? - mormolta. - A hegyek nem találkoznak, de az emberek igen. Ismét látjuk egymást, mesterem. Vajon hogyan fogadsz majd, ennyi év után?
Lábjegyzet:
A rész vegyes agyszülemény volt. Remélem, jól szórakoztatok? XD
Tovább>>