Harry Potter/Black Lagoon crossover - Roanaprai mesék - 2. fejezet: 1. rész
Írta: LL and Zanbar
Cím: Roanaprai mesék
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
2. fejezet
Véres hőség 1.
A Yellow Flaget, eltekintve a rendszeres és időigényes tatarozási munkálatoktól, sohasem zárták be. Bao, a tulaj egy ideig együtt szolgált Dutchcsal Vietnámban, így nem volt szívbajos fickó, különben nem bírta volna ennyi ideig Roanaprában. A kétszintes kocsma bejárata előtt egy ócska neonfelirat hirdette, hogy jó helyen jóra, mondjuk teljesen feleslegesen, mivel átutazók be sem merték volna tenni a lábukat a Yellow Flagbe.
Rock a pultra támaszkodva, megfontoltan, lassan ivott. Otthon, Japánban vált szokásává, hogy semmit sem szabad elkapkodni, így az ivást sem, különben semmi élvezet sincs benne. Elmerengett Revy hülyeségén. Szemernyi megbánást sem érzett azért, hogy csaknem hagyta feldaraboltatni a fiút, és nem csak azért, mert felelőtlen volt. Kevés embert ismert, aki nyíltan el merte küldeni a fenébe a Hotel Moszkva vezetőjét, és abban sem volt biztos, hogy Balalajka valóban megölette volna. Revy abban a tudatban élt, hogy sebezhetetlen, és ez rendkívül károsan hatott az elméjére. Néha már ő is szívesen képen törölte volna!
- ’Estét, fiúka! - hevert mellé a pultra egy nagyon ismerős egyén. - Hallom, megint összezördültetek Kétkezűvel.
Eda, az Erőszak Egyházának álapácája volt, talán egy fokkal jobb, mint Revy. Az Egyház, a Délkeleti-tengeren intézte a fegyverkereskedelem nagy részét, és bizony nem éppen szívbajos alakokat alkalmazott ehhez a munkához. Köztük a Fekete Lagúna szállítóit is alkalmanként. A szőke, harmincas éveiben járó nő idegesítő volt. Bosszantóan szabadszájú, és irritálóan szép. A kimenőruhájában bármelyik helyi luxusprostival felvehette volna a versenyt. Örökké viselt napszemüvege mögül pillantott rá.
- Nem mondom, te aztán magad alatt vagy. Mint akivel feltörölték a latrinát.
- Ha ezt ilyen tisztán látod, akkor miért nem hagysz békén? - pillantott rá Rock, szájához emelve a poharat.
- Mert nem bírom a savanyú pofádat. Miért nem megyünk fel, és hentergünk odafent egy kicsit? - bökött az ujjával a plafon felé. - Flora mama biztosan nem bánná - utalt az odafent működő bordély madamjára.
- Nem, kösz - nézett sötéten a férfi.
- Akkor legalább megszabadulnál a piócádtól - hajolt közelebb hozzá a nő.
A bőrének izzadtság és cseresznye illata volt, ami sajátos, de egyben izgató keverék volt.
- Próbálja adni a civilt, de körülbelül annyira megy neki, mint kurvának a jámbor élet - intett aprót a fejével a nő az egyik kocsmai asztal felé. - A Rostonsült nagyon aggódhat érted, ha a leghűbb csahosát küldte utánad.
A roanaprai argo Miss Balalajkát, a Hotel Moszkva parancsnokát hívta Rostonsültnek, mivel az afganisztáni háborúban a teste több nagy foltban megégett. Ellenségei aggatták rá ezt a gúnynevet, de aztán átvette mindenki más is. Természetesen csak akkor, ha nem volt a közelben.
- A ruszkik nagyon idegesek mostanában - folytatta Eda. - Nem csak a saját útvonalaikon hoztak be fegyvert, de tőlünk is rendeltek egy rakatot. Nem említette neked, hogy mi készül?
- Kellett volna?
- Mintha nem te lennél az, akiben úgy megbízik? Igen, átvert párszor, és most is dróton rángat, de bármibe lefogadom, hogy dobogós vagy a bizalmi emberi között. Boris, Chang és te.
- Rossz vicc - kortyolt megint a férfi.
- Szerinted, de akkor miért vigyáztatja úgy a segged? Azt a kis helyest?
Ebben kétségtelenül volt valami, és egyáltalán nem akart belegondolni, micsoda. A Hotel Moszkva vezetője veszélyes nő volt, és nem a hatalma, vagy a mögötte álló szervezet miatt. A lelkében tomboló vihar miatt. Szürke szemének minden villanására oda kellett figyelnie Rocknak, hogy életben maradhasson mellette. Egyszer, amikor Japánban jártak, vitába keveredett vele. A nő egy autó motorházára kente, és fegyvert fogott a fejéhez. Bizonyos volt benne, hogy meg fogja ölni. Viharszürke szemeivel úgy nézett rá, hogy biztos volt benne, ott ér véget az élete. Aztán a nő nevetni kezdett, mintha valaki viccelt volna, és elengedte. Hideg őrület munkált benne, és ez sokkal rosszabb volt, mint Revy paranoid-szociopatasága. Rock letette a poharat, és felállt a székről. Még sok kellett volna ahhoz, hogy rendesen berúgjon, de elment a kedve az ivástól. Most, hogy már figyelik is közben.
- El ne csellengj, kicsi Rock - szólt utána Eda. - Fájlalnám, ha bajod esne!
- Hát persze - intett búcsút a férfi, és távozott.
Ahogy kiért a Yellow Flagből, azonnal befordult az épület melletti egyik sikátorba, és futni kezdett. Nem hitte komolyan, hogy ezzel lerázhatja a dobermann stílusú oroszt, de meg kellett adnia magának az esélyt. Maga sem nézte, merre fordul be, csak egyik utcáról a másikra rohant. A felkavarodó levegő a tüdejébe áramlott, és az alkohollal keveredve őrült vágtába hajszolta. Maga sem értette, mi elől fut ennyire, de most ehhez volt kedve.
Húsz perccel később kitikkadtan és elcsigázottan támaszkodott az egyik csatorna korlátjának. A vízi út látványa, a mögötte elterülő ipartelep az otthont idézte fel benne. Az egyetem alatt többször töltött éjszakákat egy ilyen csatorna partján a lehetséges jövőn merengve, és egyszer sem jutott eszébe, hogy ide jut majd.
Ahogy megfordult, és meglátta az épületet, ami előtt önkéntelenül is megállt, nevetni támadt kedve. A Bel Ami Csillaga Roanapra egyik kevésbé ismert, de nem kevésbé elegáns éjszakai bárja volt, kizárólag az egyedi igényekkel rendelkezőknek. Hova máshova is vihette volna a lába? A profiktól vett kéj Mekkája előtt elmerengett egy pillanatra. Sok dolgot nem tudott a többiekről, és ez volt az egyik. Bennynek volt barátnője, a művészi pénzhamisításban utazó Janet Bhai néhány hetente felbukkant náluk, és ilyenkor nem volt maradásuk a raktárban, olyan hangosan szerették egymást. És ezzel le is zárult a normális részleg. Dutchról bármit el tudott képzelni. Egy elhagyott, vagy jól rejtegetett feleséget, három gyerekkel, ahogy azt is, hogy olykor a város legveszélyesebb asszonya, a Hotel Moszkva vezetője osztja meg vele az ágyát. Revyt pedig, ha őszinte akart lenni, sehogy se tudta elképzelni sem nővel, sem férfival. A lány olyan intenzitással tudott mindenkit utálni, hogy még a profikat is elriasztotta volna.
Mindig egyedül jött ide, nem mintha szégyellte volna a szokásait, inkább csak nem akarta hallgatni Revyt, mert előbb-utóbb hozzá is eljutott volna a hír. Ebben sohasem értette a lányt. Megvolt az esélye, amivel élt is, csak nem folytatta. Amikor Japánban Revy megölte Ginjit, még pár napot Tokióban töltöttek. Egy este arra ébredt, hogy a lány mellette fekszik az ágyában, és félreérthetetlen szándékkal simult hozzá. Soha azelőtt, és azután sem. A szeretkezés közben vigyázniuk kellett a lány sérült lábára, amibe Ginji a kardját döfte az utolsó harcuk során, de megoldották. Revy olyan volt akkor, mint egy fuldokló, aki belőle akart levegőhöz jutni. Ráfonta magát, csókolta és harapta, ő vezette a kezét, a testét egész idő alatt. Életében először csodálatosnak látta Revyt.
Másnap pisztollyal a homlokán ébredt.
- Ha bárkinek elmondod, megtudom. És ha megtudom, Sawyer fűrésze alatt végzed!
Mi mást tehetett volna? Megígérte.
A Bel Ami Csillaga nagy és elegáns épület volt, belül számos szobára osztva, amikhez egy bonyolult folyosórendszeren keresztül lehetett eljutni, ami voltaképpen lehetővé tette, hogy a vendégeknek ne kelljen találkozniuk egymással. Fő a diszkréció. A hosszú pulton egy vaskos album hevert. Képek, nevek, jellemzők és szobaszámok. Megfontoltan lapozgatott benne, mivel igazából maga sem tudta, hogy mit keres. A hatodik oldalon megakadt a szeme egy képen. A fiú vöröses-fekete haját magasan összefogott lófarokban hordta, és amikor a kép készült, behunyta a szemét, úgy mosolygott. Valamiért emlékeztette Harryre. Végigolvasta a fiú adatlapját, majd a türelmesen várakozó titkárjellegű pénztároshoz lépett.
- Toyát kérem.
- Csak egész éjszakára adunk ki szobát - mondta halkan, de erélyesen a férfi.
- Tudom - vetett rá egy szúrós pillantást Rock.
Mintha nem tudná a másik is, hogy nem először járt náluk. Kinyitottak neki egy ajtót, ami egy vöröses tapétával és szőnyeggel borított folyosóra vezetett, végén egy szintén vörös ajtóval. Benyitott. Odabent a fiú a hasán feküdt, egy hatalmas, vöröses selyemágyneművel bevont ágyon, azonos színű áttetsző köntösben, de fekete tangabugyiban. Olyan volt a mosolya, hogy a márvány is meglágyult volna tőle. Odagördült hozzá, és felült az ágyon.
- Szia, Rock! - mondta angyali hangon. - Örülök, hogy felkerestél.
Ha valaki olyan igényes, mint ő volt, akkor vagy saját szeretőt tart, vagy a legjobbakhoz fordul. És Toya az volt. Lefektette az ágyra, és vetkőztetni kezdte. A fiú kezei és ajka mindenütt ott volt, egyszerre masszírozva és ingerelve a kényes pontokat. Hamarosan teljesen meztelenül hevert az ágyon, Toya a lábai között kuporgott, és gyors, mély mozdulatokkal kényeztette. Miközben a szája a férfi férfiasságán dolgozott, a kezei a mellkasát simogatták. Ahogy kitolta a fenekét, a vörös köntös felcsúszott, és a fenekébe vágó tanga jól láthatóvá vált. A bőre mindenütt barna volt, látszott, hogy ruha nélkül napozott. Rock felült, és megmarkolta a fiú fenekét. Toya nagyot harapott a farkába, amitől a férfi először élvezett el.
Az éjszaka folyamán Toya mindent megtett, hogy a kedvében járjon. Hol vad, hol gyengéd iramot diktált a testén, volt passzív és aktív résztvevője a szeretkezésüknek, a férfi azonban nem tudta teljesen átadni magát a szeretőjének, mint máskor. A fiú valóban nagyon szolgálatkész volt, és igazi profihoz méltóan tette a dolgát, de valami hiányzott. Hajnalig szeretkeztek, mire végül a tizenéves fiú kifáradt, és álomba szenderült. Rock hálásan pillantott rá, majd mellé simult, és aludt pár órát.
Az órája reggel hétkor keltette. Ideje volt munkához látnia. A Bel Ami Csillagát elhagyva kilépett a máris sűrű párát gőzölgő városba. Roanaprában minden reggel ilyen volt. A város alapvetően monoklímás volt, az állandó meleg és a bármikor lesújtani kész trópusi vihar uralta. Az utcákon már nyitottak az üzletek, vagy éppen be sem zártak, csak az álmos boltosokat váltották fel az éberebbek. A kávézók vendégei is lecserélődtek, a valódi vendégek és az állandó őrszemek. Több olyan embert is ismert, akik életüket egy kávéház teraszán töltötték, és éjszakákon át figyelték a rájuk bízott utcarészletet.
Jó ismerősként köszöntek rá a boltosok, a fűszeres az előre kikészített csomagot nyomta a kezébe, a hentes pedig megint a zacskók közé csúsztatott egy borítékot. Rock két hétig kerülte ezt a hentest, amikor kiderült, hogy felesben osztozik Sawyer üzletén, és enni sem volt hajlandó a tőle vett húsból. Csak akkor nyugodott meg kissé, amikor megmutatták neki, hogy a kis, olasz származású hentes a tekintélyes hűtőház egyik felét bérli csupán, amelynek másik felében, jól elválasztva tőle, Sawyer tárolja néhanapján a munkáját. Már hazafelé sétált, amikor megállt az egyik ruhabolt előtt. A kölyök - sóhajtott lemondóan. Bármibe lefogadta volna, hogy Harry angolosan készült erre az útra. A tegnapi ruhái erről tökéletesen meggyőzték. Neki is időbe tellett, mire akklimatizálódott az itteni éghajlathoz, és voltak napok, amikor a Revytől kapott hawaii mintás ingét is felvette, amit kezdetben ki nem állhatott. Harry azonban teljesen rosszul viszonyult ehhez a helyhez. Az angol nyár, ahogy sok viccben állt, minden volt, csak meleg nem. Ha a kölyök a saját ruháit veszi fel, hamarosan hasznavehetetlen lesz a hőguta miatt.
A butikban szemmérték és emlékezet alapján vásárolt, de mivel könnyű, szellős ruhákat vett, így nem fog gondot okozni, ha egyik-másik nagyobb lesz a kelleténél. Elbóklászott a polcok között, egy pillanatig elidőzve a fehérneműk között. Nem bírta megállni, hogy el ne képzelje, hogy melyik mutatna jól Harryn. Na jó, ezt felejtse is el, mert még a végén hülyét kap. A kölyök vendég, és túlságosan is odafigyelnek rá a város legveszélyesebb emberei. Semmi kedve nem volt még csak a gyanúját sem elültetni annak, hogy akar valamit a fiútól. Állítsd már le magad! Cigire gyújtott - bár az itt tilos volt -, hogy megnyugtassa az idegeit. Alig ismert magára, hiszen eddig semmi mást nem látott a fiúból, mint egy rémült kölyköt és egy dühöngő mágikus gócot. Akkor mi van vele?
A kosárba szórta a ruhákat, és fizetett. A pokolba is, viselkedj! Az utcára kiérve megint mellbe vágta a meleg, de most már nem foglalkozott vele. Az órájára pillantott. Revy biztosan tervezett valamit Harry ellen, de abban is biztos volt, hogy Dutch résen lesz, és nem hagyja neki, hogy tíz előtt kirugdossa az ágyból. Ha már rájuk bízták őt, akkor a főnökük komolyan vette a dolgát. Elképzelte, ahogy cigarettázva a falat támasztja a fiú ajtaja előtt, és a kezét a pisztolyán tartja.
A raktárházból kialakított lakóház és iroda előtt megállt, és elnyomta a cigit. A ház még egyben volt, és ezt jól jelként értékelte. Élt benne a gyanú, hogy a lány megpróbálkozik valamivel. Felérve az emeltre megállt Revy szobája előtt. Odabent a légkondi halk zúgására lett figyelmes. Ezek szerint nyugodtan aludt. Revy, mint paranoid-szociopata, pisztollyal a keze ügyében tért nyugovóra, és ha rosszul aludt, vagy részegen feküdt le, gyakorta megesett, hogy hadonászott és tüzelt is a fegyverrel. Ennek a szoba fala, a felaggatott képek, az ablak, az ajtó, és gyakorta a légkondi látta kárát. Ebből kifolyólag persze pokoli hőség uralkodott el a szobájában, ami megint csak nem használt tüneményes személyiségének. Ilyenkor izzadtan, szinte gőzölögve került elő a szobájából, és ha a másik nem lett volna gyilkos hangulatban, Rock megjegyezte volna, hogy nagyon jól áll neki az izzadt felső. De ilyenkor elég volt a füstölgő csövű Berretta 92F-re pillantania, hogy befogja a száját.Bennyt a konyhában találta. A szőke, borostás számítógépzseni a napi sajtót olvasta.
- Hosszúra nyúlt az éjszaka - jegyezte meg, és egy kávét nyújtott Rock felé.
- Mondod ezt te - bökött a Benny szeme alatti gyűrűző karikára.
- Janet keresett az este. Nyomdagépeket akar rendelni, mert a mostani megbízója a hagyományosan gyártott bankókat kedveli. Segítettem neki találni párat.
- És ez járt ekkora zajjal? - jelent meg az ajtóban Dutch.
Főnökük izomtrikót viselt és bokszeralsót. A napszemüvege most sem hiányzott az orráról.
- Komolyan mondom, sok elképzelésem volt a cyberszexről, de ez nagyon súlyos volt - ragadta fel a legnagyobb csészét, rajta a felirattal: „Azt teszem, amit a kis hangok mondanak.”
- Na szóval, mit is kezdjünk a kölyökkel? - dőlt a falnak Dutch. - Balalajka nem sokat mondott róla, de azt hiszem, hogy fontos neki.
- A kölyök mágus, ahogy kivettem. Angliai, és otthon van valami neve is - mondta Benny. - De ettől csak egy kölyök, a klasszikus nyugati mágián nevelkedett farizeus.
- Benny! - szólt rá Rock, akit bántott, hogy Benny ilyen gyorsan ítélkezik a fiúról.
- Ne értsd félre. A kölyök nem hülye, csak szűklátókörű, de majd kikupálódik. A mágusok között van némi ellentét a szemlélet tekintetében, és a térbeli távolság nem segített ezen. Keleten nem bírják a nyugatiakat, a modern mágusok a klasszikusokat. Pont, ahogy a cégek vagy az alvilági szervezetek. A klasszikus nyugati mágusokat a pálcáikkal meg a szervezeti tagságukkal világszerte hülyének nézik. Ahogy azt sem értik, hogy miért mormolnak latinul, mint egy kis pap az oltár előtt.
A mikró magától kapcsolt be a szekrényen. Ment pár pillanatig, majd kikapcsolt.
- Amikor csak ennyi az egész - vont vállat Benny. - A gépmágusoknak sem mozdulat, sem szó nem kell. Hogy a kölyök mit keres itt, arról fogalmam sincs. Mit is mondtatok, mi a teljes neve?
- Harry Potter - felelte Rock.
- Majd utánanézek - bólintott Benny.
- Addig is, Rock, téged nevezlek ki a fiú pesztrájának - gondolkodott Dutch hangosan. - Te elég jól értesz az emberekhez, vele is szót értesz majd. Aztán meg kell valaki, aki bevezeti az itteni életbe - vigyorodott el. - Balalajka rendesen megfizet minket ezért a melóért, így nem fog ártani, ha megdolgozunk érte.
- Megértem - bólintott rá Rock, és távozott a fürdőszoba irányába.
- Te komolyan gondolod, hogy majd Rock vigyáz rá? - vonta fel a szemöldökét Benny.
- Nem. Majd Balalajka vigyáz rájuk, és így két legyet ütök egy csapásra. Harry beilleszkedik, és Rockot sem kell egyfolytában vigyáznunk.
- Miért? Már megint gond van?
- Nem már megint, hanem állandóan. Azt hallottam, hogy Chang megint összerúgta a port valami amcsi seggel. A fickó nem éppen béketűrő, vagy megbocsátó típus. Chang elvette a hongkongi érdekeltségeit, és most az amerikai megpróbálja visszaszerezni őket.
- És miért nem Hongkongban?
- Mert Chang itt van. Nem tudom, minek hívták ide a kölyköt, erről nem beszéltek sem az oroszok, sem a kínaiak, de szerintem van valami köze hozzá.
- Ahh! - sóhajtott Benny. - Szerencsétlen gyerek, fogalma sincs róla, mibe keveredett.
Rock a zuhany alatt ázott, és elgondolkodott kissé. A kölyök tabu. Balalajka és Chang vendége, ráadásul mágus is. Emellett… Mit is kellene tennie vele? Francokat, nem fog ezen problémázni! Koncentrálj másra, te disznó, munka van!
Rányitották az ajtót. A zuhanykabin üvegét félig átlátszatlanná tette a rápergő víz, de az ismeretlen sziluettben Harryre ismert.
- Ööö, bocsánat - szabadkozott a fiú.
- Semmi gond! - kapta le a törülközőt a kabin széléről, és magára tekerte. Kilépett a kövezetre, de Harry nem tudott elég hamar ellépni előle, így egy pillanatra egymáshoz simultak, majd Rock gyorsan tovább is lépett. Nem akarta, hogy a fiú elvörösödni lássa. Amíg a fiú zuhanyozott, kapkodva öltözött. A gyomrában furcsán ismerős érzés támadt. Nem, nem, nem! A remegő érzés szinte hányingert okozott nála. Ezt sürgősen orvosolni kellett. A falba csapott az öklével, szinte reccsent belé a csontja. A fájdalom elterelte a figyelmét. Egy egész pillanatig.
- Ez meg mi a fene? - hallatszott Harry hangja.
Kisietett a szobájából, és a szobája előtt álló fiúra pillantott.
- Mi a gond? - kérdezte.
- Mik ezek a ruhák? - vette a kezébe az egyik inget Harry.
- Munkafelszerelés - tette csípőre a kezét a férfi, és odasétált hozzá.
- Mire? A Miami Vice-ot cosplayeljük? - nyitotta a szét a tarka inget a fiú.
- Nem. De vagy ebben jársz ezentúl, vagy hőgutával végzed az első óra után. Muszáj lesz idomulnod az itteni klímához.
- Megoldom mágiával, de én nem veszem ezt fel! - ellenkezett Harry.
Mint egy hisztis tinilány - rémlett fel Rockban. Hagyd már abba!
- Ha nem ezt, akkor mást, DE felejtsd el, hogy azokban a ruhákban járkálsz odakint!
- És miért? - vágta hozzá az inget Harry.
- Mert zajos vagy, ütődött, és rád van írva, hogy basz… lőjenek le - szólalt meg a szobája ajtajában felbukkanó Revy.
A légkondi ellenére átizzadt fekete izomtrikót viselt, és a walkmanjét a bugyijába akasztotta. Az nem bírta jól a terhelést így erősen lejjebb csúszott jobb oldalt, de tekintve, hogy a bal kezében pisztolyt tartott, nem mertek megszólalni.
- Minek neveztél? - förmedt rá Harry.
- Hülyének, hangosnak és agyatlan köcsögnek! - ragozta a lány. - Pálcák meg a többi hülyeség. Gerjedsz rájuk, mint egy ostoba marha - sétált előre Revy. - Hallottam rólatok egy, s mást. Pálcák, latin zsolozsma, meg a hülye tökfödők. Mondd csak, miből hiszed, hogy bármi esélyed van itt?
- Máris elfeledted volna a tegnapit? - húzta a száját mosolyra Harry.
- Ts! Nem tudtam, miféle vagy, ennyi az egész. Meg aztán nekem nem erősségem a mágusok gyilkolása. Az átlagemberekkel jobban elbánok. De ne aggódj, járj csak ekkora pofával, és hamarosan betörik a fejedet.
Rock látta, hogy Harry önkéntelen mozdulattal a törülközője felé nyúl, csakhogy ott nem volt semmi. Biztos a pálcáját kereste. Revy keze ügyében azonban most is ott volt a pisztolya.
- Megértette, Revy! - lökte be Harryt a szobájába, majd utána lépve bevágta maguk után az ajtót.
- Ebbe meg mi ütött? - ráncolta a homlokát Revy. - Ezt a hisztis kölyköt! - legyintett.
- Te meg mi a fenét művelsz?! - fordult Rock felé Harry.
- Mentem az életedet - vonta fel a szemöldökét a férfi. - Amúgy pedig, tanulj meg valamit, de nagyon sürgősen. Ebben a városban szemernyi emberség sincs az emberekben. Revyben még annyi se. Ha felcukkolod, levág, mint egy csirkét, és hidd el, kicsit sem fogja érdekelni, hogy mivel fenyegeti Balalajka! Az agyaddal mázolja újra a plafont, ha nem vigyázol!
- Meg tudom magamat védeni!
Rock gyomorszájon vágta, majd a meggörnyedő kölyök hátára csapott az alkarjával. Harry a padlóra került.
- Első lecke. Mindenki, még a sarki fűszeres is veszélyes lehet. Mágus vagy, de akkor is csak ember - állt meg felette. - Én nem értek az emberek veréséhez, és bocsánat, hogy túl nagyot ütöttem, de meg kell végre értened. Itt nem vagy biztonságban. Csak annyid van, amennyit magadnak szerzel - nyúlt a fiú hóna alá, és talpra állította. - Revy tudna téged ennél jobban is bántani, és akkor még nem is ő a legjobb.
- Nem vagyok kezdő - nyögte Harry feltápászkodás közben.
- Itt igen - mosolygott rá Rock. - De nem te vagy az egyetlen. Évekkel ezelőtt, amikor idejöttem, Revy minden nap belém törölte a lábát. Az elején. De nincs türelme hosszú ideig csinálni semmit, így hamarosan békén hagy majd.
- Remek - fogta meg a hasát Harry. - Az ő nevében kérsz bocsánatot, mikor ő még nem is bántott. Ellentétben veled.
- Megint csak bocsánat - támogatta az ágyához Harryt. - És sajnálom, ha erőszakos voltam a ruhákkal kapcsolatban - szabadkozott Rock. - Nem kell felvenned őket, ha nem akarod, vehetsz másikat is, csak tényleg ne öltözz madárijesztőnek!
- Miért, a tegnapi ruha madárijesztős volt? - kérdezte Harry.
Nem tudta egyből azt felelni, hogy igen. Egykori önmagára emlékeztette a fiú, még az egyetemről.
- Nem volt az, csak, ahogy errefelé hívják, célpont-ruha volt. Munkához ne viselj ilyet!
A fiú elgondolkodott azon, amit mondott. Keresztbe rakta a lábát, és lógázta. Rock igyekezett nem figyelni a mozdulatait.
- Végül is, igazad lehet. Azt tanították nekünk, hogy az aurori munka kellő rugalmasságot igényel. A munkaruha is ebbe a kategóriába tartozik.
- Aurori?
- Otthon, Angliában így hívják a mágikus bűnüldözőket.
- Rendőr lennél? Ezzel nem aratsz majd osztatlan sikert a helyiek között. Errefelé mindenkinek van valami a füle mögött.
- Csak a mágikus bűnözőkkel kell foglalkozzak. Mindenkinek? Neked is? Ne is haragudj, de nem tudom elképzelni, hogy bűnöző lennél.
- Helyesbítek - nyelt nagyot Rock, ahogy kényszerűségből Harryre pillantott -, majdnem mindenkinek.
- Értem - mosolyodott el a fiú, és látszott rajta, hogy nem hisz neki.
Szépen állnak, máris gengszternek hiszi.
- Öltözz fel, kérlek, ha Revy felébredt, akkor hamarosan indulunk.
- Tudom, hogy hülye kérés, de nem segítenél választani? Ezek szerint az én ízlésem túlságosan angol az itteniekhez képest.
Rockban felrémlettek a lehetséges kimenetelek, ha neki végig kellene néznie a fiú ruhapróbáját. Belülről üvöltött.
- Még van egy kis dolgom. Nem kell túlbonyolítani, csak ne tűnj ki a tömegből! - pattant fel, és sietve távozott.
Muszáj lesz tennie valamit, vagy biztosan megőrül.
Közjáték: A Kígyó érkezése Roanaprába
A magánjet egyre halkuló motorral gurult végig a kifutón. A Lauras-család repülőgépét nem közelítették meg a hatóságok járművei, hagyták, hogy megálljon. Roanaprában minden magánrepülőt különös gyanakvással fogadtak, hiszen a nagy hatalmú tulajdonos személye, a diplomáciai védettség, mind-mind módja volt a tiltott dolgok behozatalának az országba. Watsap rendőrfőnök jó ideje együtt élt és működött a szervezett bűnözéssel, így volt ideje kitapasztalni valamennyi módszerüket. A fizetése nagyobbik részét tőlük kapta, és ennek fejében rendszeresen szemet hunyt a kisebb-nagyobb akcióik felett. Másutt úgy nevezték volna, hogy korrupt. Itt úgy mondták, tisztában van az érdekeivel. Az elődjeit korábban havonta váltották, mert „belekeveredtek valamibe”, vagy mert hullaként végezték.
Watsap a terminál üvege mögül figyelte a beguruló gépet. Chang jelezte, hogy gondok lehetnek az utasával. A Lauras-család egy mocskosmód nagyhatalmú szervezet volt a Nyugati Parton, akik pár éve tettek szert némi befolyásra Hongkongban. Egészen addig folytathatták üzelmeiket, amíg Mr. Chang főnökei meg nem elégelték a dolgot, és ki nem utasították őket az országukból. Changnak jutott a nemes feladat, hogy kikergesse őket. Most bosszúra szomjazva idejöttek, hogy rendezzék a számlát.
- Rühellem a nagypofájú amcsikat, akik mindenhová odapofátlanodnak, és azt hiszik övék az ország - mondta inkább magának, mint a mellette álló helyettesének. - Alaposan vizsgáljátok át a gépet és a poggyászt. És szerintem, néhányuk ellen fog állni.
Az alparancsnok értett a szóból. Amint a gép megállt, az embereivel körbevette azt, és megvárta, hogy az utasok kiszálljanak. Az érkezők mindannyian magas, európai férfiak voltak, egyet kivéve. A legelegánsabb ruhát viselő jövevény fiatal volt, talán húsz éves sem lehetett. Hátranyalt hajával és lassú, színpadias mozdulataival gyorsan magára vonta a figyelmet. Tökéletes célpont volt.
- Szabadna tudnom a jövetele okát? - lépett elé az alparancsnok. - Mára nem jeleztek semmiféle gépet az önök cégétől.
- Megesik az ilyesmi - mosolygott rá a fiú.
Rövid, fekete haja finoman oldalra mozdult, szürke szemeiben fény, ajkain mosoly bujkált. A freskók Cupidóinak lehetett ilyen arca.
- Remélem, nem okoztunk kellemetlenséget. Természetesen, mindenben a rendelkezésükre állunk, amennyiben valamilyen intézkedés szükséges.
Ahogy beszélt, a szavai hullámot vetettek a körülötte állók lelkében, kapcsolatot teremtve velük, maga felé hajlítva őket. Innentől kezdve minden rendben lezajlott. Az iratokat és a gépet is alaposan átvizsgálták, és Watsap elégedetlenül szemlélte távolról emberei ténykedését. Valami nem stimmelt, ebben biztos volt. De mi? Az emberei úgy mozogtak, mint a bábok, de az egész mégis olyan természetesnek hatott, hogy beleborzongott. Félóra múlva az alparancsnoka megint ott állt mellette.
- Látom, minden rendben ment - jegyezte meg.
- Igen, uram.
Nem ütött nagyot. Felesleges volt valakit azért verni, amiről nem tehetett. Miután lerendezte a beosztottját, telefonált.
- Chang? Nem jött össze. A fickó átrázta az embereimet.
- Nem teszel boldoggá, ugye tudod? - sóhajtott a triádvezér.
- Az a lányok dolga, Chang. Mihez kezdjek a fickóval?
- Ezek után semmit. Csak tartsátok szemmel, tisztes távolból.
A fiatalember beszállt a számára rendelt limuzinba.
- Várjuk a parancsait, Noah fiatalúr! - szólalt meg az addig a kocsiban várakozó férfi.
- Először csak kocsikázzunk egyet - mosolygott továbbra is. - Rá akarok hangolódni a városra. Aztán keressen nekem egy lányt. Vagy ne is, jobb szeretem az ilyen dolgokat magam intézni.
- És utána? Milyen lépéseket teszünk?
- Nem kell kapkodni, Hessen. Kocsikázás közben meséljen nekem arról a nyugati fiúról, Harry Potterről.
Lábjegyzet:
A 2. fejezet Zanbaré :)
Tovább>>
Cím: Roanaprai mesék
Csapat: Levicorpus
Kategória: Crossover
Fandomok: Harry Potter/Black Lagoon
Műfaj/kategória: kisregény, akció, romantikus, humoros, fantasy, angst
Korhatár: 18 +
Páros: Harry/Rock
Figyelmeztetés: slash, erőszak, sex, vér, vulgáris beszéd, hurt/comfort, AU
Megjegyzés 1: Készült a II. Mindenízű Drazsé Kihívására a Levicorpus csapatban, crossover kategóriában.
Megjegyzés 2: A történet fejezetei részekre oszlanak. Vannak a fő, a főpároshoz kapcsolódó részek, és a közjátékok, melyek egyéb eseményeket mutatnak be.
Megjegyzés 3:
Néhány hasznos link a másik fandomhoz:
Ismertető:
Black Lagoon: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.700
Black Lagoon: The Second Barrage: http://animeaddicts.hu/encyclopedia.php?anime.959
Wikipedia:
Magyar: http://hu.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Angol (ez sokkal bővebb): http://en.wikipedia.org/wiki/Black_Lagoon
Karakterek:
Angol: http://lagoon.crew.free.fr/black-lagoon-characters.html
Főbb szereplők:
HP-ből: Harry Potter, Alastor Mordon
Black Lagoonból: Rock, Dutch, Revy, Benny, Miss Balalajka, Boris, Mr. Chang, Eda, Hitokiri Ginji, Sawyer, Shenhua, Leigharch, Watsap rendőrfőnök
Saját karakter: Hessen, Noah Lauras, Yuri Oskierko, Toya
Kulcsmondat: „Ez minden, amit a háborúról tudok: néha nyerünk, néha veszítünk, de semmi sem ismétlődik.” - Andromeda
Tartalom: Harry Pottert kötelező gyakorlatra küldik egy számára teljesen ismeretlen, vad városba, ahol megismerkedik egy férfival, aki megváltoztatja az egész életét.
2. fejezet
Véres hőség 1.
A Yellow Flaget, eltekintve a rendszeres és időigényes tatarozási munkálatoktól, sohasem zárták be. Bao, a tulaj egy ideig együtt szolgált Dutchcsal Vietnámban, így nem volt szívbajos fickó, különben nem bírta volna ennyi ideig Roanaprában. A kétszintes kocsma bejárata előtt egy ócska neonfelirat hirdette, hogy jó helyen jóra, mondjuk teljesen feleslegesen, mivel átutazók be sem merték volna tenni a lábukat a Yellow Flagbe.
Rock a pultra támaszkodva, megfontoltan, lassan ivott. Otthon, Japánban vált szokásává, hogy semmit sem szabad elkapkodni, így az ivást sem, különben semmi élvezet sincs benne. Elmerengett Revy hülyeségén. Szemernyi megbánást sem érzett azért, hogy csaknem hagyta feldaraboltatni a fiút, és nem csak azért, mert felelőtlen volt. Kevés embert ismert, aki nyíltan el merte küldeni a fenébe a Hotel Moszkva vezetőjét, és abban sem volt biztos, hogy Balalajka valóban megölette volna. Revy abban a tudatban élt, hogy sebezhetetlen, és ez rendkívül károsan hatott az elméjére. Néha már ő is szívesen képen törölte volna!
- ’Estét, fiúka! - hevert mellé a pultra egy nagyon ismerős egyén. - Hallom, megint összezördültetek Kétkezűvel.
Eda, az Erőszak Egyházának álapácája volt, talán egy fokkal jobb, mint Revy. Az Egyház, a Délkeleti-tengeren intézte a fegyverkereskedelem nagy részét, és bizony nem éppen szívbajos alakokat alkalmazott ehhez a munkához. Köztük a Fekete Lagúna szállítóit is alkalmanként. A szőke, harmincas éveiben járó nő idegesítő volt. Bosszantóan szabadszájú, és irritálóan szép. A kimenőruhájában bármelyik helyi luxusprostival felvehette volna a versenyt. Örökké viselt napszemüvege mögül pillantott rá.
- Nem mondom, te aztán magad alatt vagy. Mint akivel feltörölték a latrinát.
- Ha ezt ilyen tisztán látod, akkor miért nem hagysz békén? - pillantott rá Rock, szájához emelve a poharat.
- Mert nem bírom a savanyú pofádat. Miért nem megyünk fel, és hentergünk odafent egy kicsit? - bökött az ujjával a plafon felé. - Flora mama biztosan nem bánná - utalt az odafent működő bordély madamjára.
- Nem, kösz - nézett sötéten a férfi.
- Akkor legalább megszabadulnál a piócádtól - hajolt közelebb hozzá a nő.
A bőrének izzadtság és cseresznye illata volt, ami sajátos, de egyben izgató keverék volt.
- Próbálja adni a civilt, de körülbelül annyira megy neki, mint kurvának a jámbor élet - intett aprót a fejével a nő az egyik kocsmai asztal felé. - A Rostonsült nagyon aggódhat érted, ha a leghűbb csahosát küldte utánad.
A roanaprai argo Miss Balalajkát, a Hotel Moszkva parancsnokát hívta Rostonsültnek, mivel az afganisztáni háborúban a teste több nagy foltban megégett. Ellenségei aggatták rá ezt a gúnynevet, de aztán átvette mindenki más is. Természetesen csak akkor, ha nem volt a közelben.
- A ruszkik nagyon idegesek mostanában - folytatta Eda. - Nem csak a saját útvonalaikon hoztak be fegyvert, de tőlünk is rendeltek egy rakatot. Nem említette neked, hogy mi készül?
- Kellett volna?
- Mintha nem te lennél az, akiben úgy megbízik? Igen, átvert párszor, és most is dróton rángat, de bármibe lefogadom, hogy dobogós vagy a bizalmi emberi között. Boris, Chang és te.
- Rossz vicc - kortyolt megint a férfi.
- Szerinted, de akkor miért vigyáztatja úgy a segged? Azt a kis helyest?
Ebben kétségtelenül volt valami, és egyáltalán nem akart belegondolni, micsoda. A Hotel Moszkva vezetője veszélyes nő volt, és nem a hatalma, vagy a mögötte álló szervezet miatt. A lelkében tomboló vihar miatt. Szürke szemének minden villanására oda kellett figyelnie Rocknak, hogy életben maradhasson mellette. Egyszer, amikor Japánban jártak, vitába keveredett vele. A nő egy autó motorházára kente, és fegyvert fogott a fejéhez. Bizonyos volt benne, hogy meg fogja ölni. Viharszürke szemeivel úgy nézett rá, hogy biztos volt benne, ott ér véget az élete. Aztán a nő nevetni kezdett, mintha valaki viccelt volna, és elengedte. Hideg őrület munkált benne, és ez sokkal rosszabb volt, mint Revy paranoid-szociopatasága. Rock letette a poharat, és felállt a székről. Még sok kellett volna ahhoz, hogy rendesen berúgjon, de elment a kedve az ivástól. Most, hogy már figyelik is közben.
- El ne csellengj, kicsi Rock - szólt utána Eda. - Fájlalnám, ha bajod esne!
- Hát persze - intett búcsút a férfi, és távozott.
Ahogy kiért a Yellow Flagből, azonnal befordult az épület melletti egyik sikátorba, és futni kezdett. Nem hitte komolyan, hogy ezzel lerázhatja a dobermann stílusú oroszt, de meg kellett adnia magának az esélyt. Maga sem nézte, merre fordul be, csak egyik utcáról a másikra rohant. A felkavarodó levegő a tüdejébe áramlott, és az alkohollal keveredve őrült vágtába hajszolta. Maga sem értette, mi elől fut ennyire, de most ehhez volt kedve.
Húsz perccel később kitikkadtan és elcsigázottan támaszkodott az egyik csatorna korlátjának. A vízi út látványa, a mögötte elterülő ipartelep az otthont idézte fel benne. Az egyetem alatt többször töltött éjszakákat egy ilyen csatorna partján a lehetséges jövőn merengve, és egyszer sem jutott eszébe, hogy ide jut majd.
Ahogy megfordult, és meglátta az épületet, ami előtt önkéntelenül is megállt, nevetni támadt kedve. A Bel Ami Csillaga Roanapra egyik kevésbé ismert, de nem kevésbé elegáns éjszakai bárja volt, kizárólag az egyedi igényekkel rendelkezőknek. Hova máshova is vihette volna a lába? A profiktól vett kéj Mekkája előtt elmerengett egy pillanatra. Sok dolgot nem tudott a többiekről, és ez volt az egyik. Bennynek volt barátnője, a művészi pénzhamisításban utazó Janet Bhai néhány hetente felbukkant náluk, és ilyenkor nem volt maradásuk a raktárban, olyan hangosan szerették egymást. És ezzel le is zárult a normális részleg. Dutchról bármit el tudott képzelni. Egy elhagyott, vagy jól rejtegetett feleséget, három gyerekkel, ahogy azt is, hogy olykor a város legveszélyesebb asszonya, a Hotel Moszkva vezetője osztja meg vele az ágyát. Revyt pedig, ha őszinte akart lenni, sehogy se tudta elképzelni sem nővel, sem férfival. A lány olyan intenzitással tudott mindenkit utálni, hogy még a profikat is elriasztotta volna.
Mindig egyedül jött ide, nem mintha szégyellte volna a szokásait, inkább csak nem akarta hallgatni Revyt, mert előbb-utóbb hozzá is eljutott volna a hír. Ebben sohasem értette a lányt. Megvolt az esélye, amivel élt is, csak nem folytatta. Amikor Japánban Revy megölte Ginjit, még pár napot Tokióban töltöttek. Egy este arra ébredt, hogy a lány mellette fekszik az ágyában, és félreérthetetlen szándékkal simult hozzá. Soha azelőtt, és azután sem. A szeretkezés közben vigyázniuk kellett a lány sérült lábára, amibe Ginji a kardját döfte az utolsó harcuk során, de megoldották. Revy olyan volt akkor, mint egy fuldokló, aki belőle akart levegőhöz jutni. Ráfonta magát, csókolta és harapta, ő vezette a kezét, a testét egész idő alatt. Életében először csodálatosnak látta Revyt.
Másnap pisztollyal a homlokán ébredt.
- Ha bárkinek elmondod, megtudom. És ha megtudom, Sawyer fűrésze alatt végzed!
Mi mást tehetett volna? Megígérte.
A Bel Ami Csillaga nagy és elegáns épület volt, belül számos szobára osztva, amikhez egy bonyolult folyosórendszeren keresztül lehetett eljutni, ami voltaképpen lehetővé tette, hogy a vendégeknek ne kelljen találkozniuk egymással. Fő a diszkréció. A hosszú pulton egy vaskos album hevert. Képek, nevek, jellemzők és szobaszámok. Megfontoltan lapozgatott benne, mivel igazából maga sem tudta, hogy mit keres. A hatodik oldalon megakadt a szeme egy képen. A fiú vöröses-fekete haját magasan összefogott lófarokban hordta, és amikor a kép készült, behunyta a szemét, úgy mosolygott. Valamiért emlékeztette Harryre. Végigolvasta a fiú adatlapját, majd a türelmesen várakozó titkárjellegű pénztároshoz lépett.
- Toyát kérem.
- Csak egész éjszakára adunk ki szobát - mondta halkan, de erélyesen a férfi.
- Tudom - vetett rá egy szúrós pillantást Rock.
Mintha nem tudná a másik is, hogy nem először járt náluk. Kinyitottak neki egy ajtót, ami egy vöröses tapétával és szőnyeggel borított folyosóra vezetett, végén egy szintén vörös ajtóval. Benyitott. Odabent a fiú a hasán feküdt, egy hatalmas, vöröses selyemágyneművel bevont ágyon, azonos színű áttetsző köntösben, de fekete tangabugyiban. Olyan volt a mosolya, hogy a márvány is meglágyult volna tőle. Odagördült hozzá, és felült az ágyon.
- Szia, Rock! - mondta angyali hangon. - Örülök, hogy felkerestél.
Ha valaki olyan igényes, mint ő volt, akkor vagy saját szeretőt tart, vagy a legjobbakhoz fordul. És Toya az volt. Lefektette az ágyra, és vetkőztetni kezdte. A fiú kezei és ajka mindenütt ott volt, egyszerre masszírozva és ingerelve a kényes pontokat. Hamarosan teljesen meztelenül hevert az ágyon, Toya a lábai között kuporgott, és gyors, mély mozdulatokkal kényeztette. Miközben a szája a férfi férfiasságán dolgozott, a kezei a mellkasát simogatták. Ahogy kitolta a fenekét, a vörös köntös felcsúszott, és a fenekébe vágó tanga jól láthatóvá vált. A bőre mindenütt barna volt, látszott, hogy ruha nélkül napozott. Rock felült, és megmarkolta a fiú fenekét. Toya nagyot harapott a farkába, amitől a férfi először élvezett el.
Az éjszaka folyamán Toya mindent megtett, hogy a kedvében járjon. Hol vad, hol gyengéd iramot diktált a testén, volt passzív és aktív résztvevője a szeretkezésüknek, a férfi azonban nem tudta teljesen átadni magát a szeretőjének, mint máskor. A fiú valóban nagyon szolgálatkész volt, és igazi profihoz méltóan tette a dolgát, de valami hiányzott. Hajnalig szeretkeztek, mire végül a tizenéves fiú kifáradt, és álomba szenderült. Rock hálásan pillantott rá, majd mellé simult, és aludt pár órát.
Az órája reggel hétkor keltette. Ideje volt munkához látnia. A Bel Ami Csillagát elhagyva kilépett a máris sűrű párát gőzölgő városba. Roanaprában minden reggel ilyen volt. A város alapvetően monoklímás volt, az állandó meleg és a bármikor lesújtani kész trópusi vihar uralta. Az utcákon már nyitottak az üzletek, vagy éppen be sem zártak, csak az álmos boltosokat váltották fel az éberebbek. A kávézók vendégei is lecserélődtek, a valódi vendégek és az állandó őrszemek. Több olyan embert is ismert, akik életüket egy kávéház teraszán töltötték, és éjszakákon át figyelték a rájuk bízott utcarészletet.
Jó ismerősként köszöntek rá a boltosok, a fűszeres az előre kikészített csomagot nyomta a kezébe, a hentes pedig megint a zacskók közé csúsztatott egy borítékot. Rock két hétig kerülte ezt a hentest, amikor kiderült, hogy felesben osztozik Sawyer üzletén, és enni sem volt hajlandó a tőle vett húsból. Csak akkor nyugodott meg kissé, amikor megmutatták neki, hogy a kis, olasz származású hentes a tekintélyes hűtőház egyik felét bérli csupán, amelynek másik felében, jól elválasztva tőle, Sawyer tárolja néhanapján a munkáját. Már hazafelé sétált, amikor megállt az egyik ruhabolt előtt. A kölyök - sóhajtott lemondóan. Bármibe lefogadta volna, hogy Harry angolosan készült erre az útra. A tegnapi ruhái erről tökéletesen meggyőzték. Neki is időbe tellett, mire akklimatizálódott az itteni éghajlathoz, és voltak napok, amikor a Revytől kapott hawaii mintás ingét is felvette, amit kezdetben ki nem állhatott. Harry azonban teljesen rosszul viszonyult ehhez a helyhez. Az angol nyár, ahogy sok viccben állt, minden volt, csak meleg nem. Ha a kölyök a saját ruháit veszi fel, hamarosan hasznavehetetlen lesz a hőguta miatt.
A butikban szemmérték és emlékezet alapján vásárolt, de mivel könnyű, szellős ruhákat vett, így nem fog gondot okozni, ha egyik-másik nagyobb lesz a kelleténél. Elbóklászott a polcok között, egy pillanatig elidőzve a fehérneműk között. Nem bírta megállni, hogy el ne képzelje, hogy melyik mutatna jól Harryn. Na jó, ezt felejtse is el, mert még a végén hülyét kap. A kölyök vendég, és túlságosan is odafigyelnek rá a város legveszélyesebb emberei. Semmi kedve nem volt még csak a gyanúját sem elültetni annak, hogy akar valamit a fiútól. Állítsd már le magad! Cigire gyújtott - bár az itt tilos volt -, hogy megnyugtassa az idegeit. Alig ismert magára, hiszen eddig semmi mást nem látott a fiúból, mint egy rémült kölyköt és egy dühöngő mágikus gócot. Akkor mi van vele?
A kosárba szórta a ruhákat, és fizetett. A pokolba is, viselkedj! Az utcára kiérve megint mellbe vágta a meleg, de most már nem foglalkozott vele. Az órájára pillantott. Revy biztosan tervezett valamit Harry ellen, de abban is biztos volt, hogy Dutch résen lesz, és nem hagyja neki, hogy tíz előtt kirugdossa az ágyból. Ha már rájuk bízták őt, akkor a főnökük komolyan vette a dolgát. Elképzelte, ahogy cigarettázva a falat támasztja a fiú ajtaja előtt, és a kezét a pisztolyán tartja.
A raktárházból kialakított lakóház és iroda előtt megállt, és elnyomta a cigit. A ház még egyben volt, és ezt jól jelként értékelte. Élt benne a gyanú, hogy a lány megpróbálkozik valamivel. Felérve az emeltre megállt Revy szobája előtt. Odabent a légkondi halk zúgására lett figyelmes. Ezek szerint nyugodtan aludt. Revy, mint paranoid-szociopata, pisztollyal a keze ügyében tért nyugovóra, és ha rosszul aludt, vagy részegen feküdt le, gyakorta megesett, hogy hadonászott és tüzelt is a fegyverrel. Ennek a szoba fala, a felaggatott képek, az ablak, az ajtó, és gyakorta a légkondi látta kárát. Ebből kifolyólag persze pokoli hőség uralkodott el a szobájában, ami megint csak nem használt tüneményes személyiségének. Ilyenkor izzadtan, szinte gőzölögve került elő a szobájából, és ha a másik nem lett volna gyilkos hangulatban, Rock megjegyezte volna, hogy nagyon jól áll neki az izzadt felső. De ilyenkor elég volt a füstölgő csövű Berretta 92F-re pillantania, hogy befogja a száját.Bennyt a konyhában találta. A szőke, borostás számítógépzseni a napi sajtót olvasta.
- Hosszúra nyúlt az éjszaka - jegyezte meg, és egy kávét nyújtott Rock felé.
- Mondod ezt te - bökött a Benny szeme alatti gyűrűző karikára.
- Janet keresett az este. Nyomdagépeket akar rendelni, mert a mostani megbízója a hagyományosan gyártott bankókat kedveli. Segítettem neki találni párat.
- És ez járt ekkora zajjal? - jelent meg az ajtóban Dutch.
Főnökük izomtrikót viselt és bokszeralsót. A napszemüvege most sem hiányzott az orráról.
- Komolyan mondom, sok elképzelésem volt a cyberszexről, de ez nagyon súlyos volt - ragadta fel a legnagyobb csészét, rajta a felirattal: „Azt teszem, amit a kis hangok mondanak.”
- Na szóval, mit is kezdjünk a kölyökkel? - dőlt a falnak Dutch. - Balalajka nem sokat mondott róla, de azt hiszem, hogy fontos neki.
- A kölyök mágus, ahogy kivettem. Angliai, és otthon van valami neve is - mondta Benny. - De ettől csak egy kölyök, a klasszikus nyugati mágián nevelkedett farizeus.
- Benny! - szólt rá Rock, akit bántott, hogy Benny ilyen gyorsan ítélkezik a fiúról.
- Ne értsd félre. A kölyök nem hülye, csak szűklátókörű, de majd kikupálódik. A mágusok között van némi ellentét a szemlélet tekintetében, és a térbeli távolság nem segített ezen. Keleten nem bírják a nyugatiakat, a modern mágusok a klasszikusokat. Pont, ahogy a cégek vagy az alvilági szervezetek. A klasszikus nyugati mágusokat a pálcáikkal meg a szervezeti tagságukkal világszerte hülyének nézik. Ahogy azt sem értik, hogy miért mormolnak latinul, mint egy kis pap az oltár előtt.
A mikró magától kapcsolt be a szekrényen. Ment pár pillanatig, majd kikapcsolt.
- Amikor csak ennyi az egész - vont vállat Benny. - A gépmágusoknak sem mozdulat, sem szó nem kell. Hogy a kölyök mit keres itt, arról fogalmam sincs. Mit is mondtatok, mi a teljes neve?
- Harry Potter - felelte Rock.
- Majd utánanézek - bólintott Benny.
- Addig is, Rock, téged nevezlek ki a fiú pesztrájának - gondolkodott Dutch hangosan. - Te elég jól értesz az emberekhez, vele is szót értesz majd. Aztán meg kell valaki, aki bevezeti az itteni életbe - vigyorodott el. - Balalajka rendesen megfizet minket ezért a melóért, így nem fog ártani, ha megdolgozunk érte.
- Megértem - bólintott rá Rock, és távozott a fürdőszoba irányába.
- Te komolyan gondolod, hogy majd Rock vigyáz rá? - vonta fel a szemöldökét Benny.
- Nem. Majd Balalajka vigyáz rájuk, és így két legyet ütök egy csapásra. Harry beilleszkedik, és Rockot sem kell egyfolytában vigyáznunk.
- Miért? Már megint gond van?
- Nem már megint, hanem állandóan. Azt hallottam, hogy Chang megint összerúgta a port valami amcsi seggel. A fickó nem éppen béketűrő, vagy megbocsátó típus. Chang elvette a hongkongi érdekeltségeit, és most az amerikai megpróbálja visszaszerezni őket.
- És miért nem Hongkongban?
- Mert Chang itt van. Nem tudom, minek hívták ide a kölyköt, erről nem beszéltek sem az oroszok, sem a kínaiak, de szerintem van valami köze hozzá.
- Ahh! - sóhajtott Benny. - Szerencsétlen gyerek, fogalma sincs róla, mibe keveredett.
Rock a zuhany alatt ázott, és elgondolkodott kissé. A kölyök tabu. Balalajka és Chang vendége, ráadásul mágus is. Emellett… Mit is kellene tennie vele? Francokat, nem fog ezen problémázni! Koncentrálj másra, te disznó, munka van!
Rányitották az ajtót. A zuhanykabin üvegét félig átlátszatlanná tette a rápergő víz, de az ismeretlen sziluettben Harryre ismert.
- Ööö, bocsánat - szabadkozott a fiú.
- Semmi gond! - kapta le a törülközőt a kabin széléről, és magára tekerte. Kilépett a kövezetre, de Harry nem tudott elég hamar ellépni előle, így egy pillanatra egymáshoz simultak, majd Rock gyorsan tovább is lépett. Nem akarta, hogy a fiú elvörösödni lássa. Amíg a fiú zuhanyozott, kapkodva öltözött. A gyomrában furcsán ismerős érzés támadt. Nem, nem, nem! A remegő érzés szinte hányingert okozott nála. Ezt sürgősen orvosolni kellett. A falba csapott az öklével, szinte reccsent belé a csontja. A fájdalom elterelte a figyelmét. Egy egész pillanatig.
- Ez meg mi a fene? - hallatszott Harry hangja.
Kisietett a szobájából, és a szobája előtt álló fiúra pillantott.
- Mi a gond? - kérdezte.
- Mik ezek a ruhák? - vette a kezébe az egyik inget Harry.
- Munkafelszerelés - tette csípőre a kezét a férfi, és odasétált hozzá.
- Mire? A Miami Vice-ot cosplayeljük? - nyitotta a szét a tarka inget a fiú.
- Nem. De vagy ebben jársz ezentúl, vagy hőgutával végzed az első óra után. Muszáj lesz idomulnod az itteni klímához.
- Megoldom mágiával, de én nem veszem ezt fel! - ellenkezett Harry.
Mint egy hisztis tinilány - rémlett fel Rockban. Hagyd már abba!
- Ha nem ezt, akkor mást, DE felejtsd el, hogy azokban a ruhákban járkálsz odakint!
- És miért? - vágta hozzá az inget Harry.
- Mert zajos vagy, ütődött, és rád van írva, hogy basz… lőjenek le - szólalt meg a szobája ajtajában felbukkanó Revy.
A légkondi ellenére átizzadt fekete izomtrikót viselt, és a walkmanjét a bugyijába akasztotta. Az nem bírta jól a terhelést így erősen lejjebb csúszott jobb oldalt, de tekintve, hogy a bal kezében pisztolyt tartott, nem mertek megszólalni.
- Minek neveztél? - förmedt rá Harry.
- Hülyének, hangosnak és agyatlan köcsögnek! - ragozta a lány. - Pálcák meg a többi hülyeség. Gerjedsz rájuk, mint egy ostoba marha - sétált előre Revy. - Hallottam rólatok egy, s mást. Pálcák, latin zsolozsma, meg a hülye tökfödők. Mondd csak, miből hiszed, hogy bármi esélyed van itt?
- Máris elfeledted volna a tegnapit? - húzta a száját mosolyra Harry.
- Ts! Nem tudtam, miféle vagy, ennyi az egész. Meg aztán nekem nem erősségem a mágusok gyilkolása. Az átlagemberekkel jobban elbánok. De ne aggódj, járj csak ekkora pofával, és hamarosan betörik a fejedet.
Rock látta, hogy Harry önkéntelen mozdulattal a törülközője felé nyúl, csakhogy ott nem volt semmi. Biztos a pálcáját kereste. Revy keze ügyében azonban most is ott volt a pisztolya.
- Megértette, Revy! - lökte be Harryt a szobájába, majd utána lépve bevágta maguk után az ajtót.
- Ebbe meg mi ütött? - ráncolta a homlokát Revy. - Ezt a hisztis kölyköt! - legyintett.
- Te meg mi a fenét művelsz?! - fordult Rock felé Harry.
- Mentem az életedet - vonta fel a szemöldökét a férfi. - Amúgy pedig, tanulj meg valamit, de nagyon sürgősen. Ebben a városban szemernyi emberség sincs az emberekben. Revyben még annyi se. Ha felcukkolod, levág, mint egy csirkét, és hidd el, kicsit sem fogja érdekelni, hogy mivel fenyegeti Balalajka! Az agyaddal mázolja újra a plafont, ha nem vigyázol!
- Meg tudom magamat védeni!
Rock gyomorszájon vágta, majd a meggörnyedő kölyök hátára csapott az alkarjával. Harry a padlóra került.
- Első lecke. Mindenki, még a sarki fűszeres is veszélyes lehet. Mágus vagy, de akkor is csak ember - állt meg felette. - Én nem értek az emberek veréséhez, és bocsánat, hogy túl nagyot ütöttem, de meg kell végre értened. Itt nem vagy biztonságban. Csak annyid van, amennyit magadnak szerzel - nyúlt a fiú hóna alá, és talpra állította. - Revy tudna téged ennél jobban is bántani, és akkor még nem is ő a legjobb.
- Nem vagyok kezdő - nyögte Harry feltápászkodás közben.
- Itt igen - mosolygott rá Rock. - De nem te vagy az egyetlen. Évekkel ezelőtt, amikor idejöttem, Revy minden nap belém törölte a lábát. Az elején. De nincs türelme hosszú ideig csinálni semmit, így hamarosan békén hagy majd.
- Remek - fogta meg a hasát Harry. - Az ő nevében kérsz bocsánatot, mikor ő még nem is bántott. Ellentétben veled.
- Megint csak bocsánat - támogatta az ágyához Harryt. - És sajnálom, ha erőszakos voltam a ruhákkal kapcsolatban - szabadkozott Rock. - Nem kell felvenned őket, ha nem akarod, vehetsz másikat is, csak tényleg ne öltözz madárijesztőnek!
- Miért, a tegnapi ruha madárijesztős volt? - kérdezte Harry.
Nem tudta egyből azt felelni, hogy igen. Egykori önmagára emlékeztette a fiú, még az egyetemről.
- Nem volt az, csak, ahogy errefelé hívják, célpont-ruha volt. Munkához ne viselj ilyet!
A fiú elgondolkodott azon, amit mondott. Keresztbe rakta a lábát, és lógázta. Rock igyekezett nem figyelni a mozdulatait.
- Végül is, igazad lehet. Azt tanították nekünk, hogy az aurori munka kellő rugalmasságot igényel. A munkaruha is ebbe a kategóriába tartozik.
- Aurori?
- Otthon, Angliában így hívják a mágikus bűnüldözőket.
- Rendőr lennél? Ezzel nem aratsz majd osztatlan sikert a helyiek között. Errefelé mindenkinek van valami a füle mögött.
- Csak a mágikus bűnözőkkel kell foglalkozzak. Mindenkinek? Neked is? Ne is haragudj, de nem tudom elképzelni, hogy bűnöző lennél.
- Helyesbítek - nyelt nagyot Rock, ahogy kényszerűségből Harryre pillantott -, majdnem mindenkinek.
- Értem - mosolyodott el a fiú, és látszott rajta, hogy nem hisz neki.
Szépen állnak, máris gengszternek hiszi.
- Öltözz fel, kérlek, ha Revy felébredt, akkor hamarosan indulunk.
- Tudom, hogy hülye kérés, de nem segítenél választani? Ezek szerint az én ízlésem túlságosan angol az itteniekhez képest.
Rockban felrémlettek a lehetséges kimenetelek, ha neki végig kellene néznie a fiú ruhapróbáját. Belülről üvöltött.
- Még van egy kis dolgom. Nem kell túlbonyolítani, csak ne tűnj ki a tömegből! - pattant fel, és sietve távozott.
Muszáj lesz tennie valamit, vagy biztosan megőrül.
Közjáték: A Kígyó érkezése Roanaprába
A magánjet egyre halkuló motorral gurult végig a kifutón. A Lauras-család repülőgépét nem közelítették meg a hatóságok járművei, hagyták, hogy megálljon. Roanaprában minden magánrepülőt különös gyanakvással fogadtak, hiszen a nagy hatalmú tulajdonos személye, a diplomáciai védettség, mind-mind módja volt a tiltott dolgok behozatalának az országba. Watsap rendőrfőnök jó ideje együtt élt és működött a szervezett bűnözéssel, így volt ideje kitapasztalni valamennyi módszerüket. A fizetése nagyobbik részét tőlük kapta, és ennek fejében rendszeresen szemet hunyt a kisebb-nagyobb akcióik felett. Másutt úgy nevezték volna, hogy korrupt. Itt úgy mondták, tisztában van az érdekeivel. Az elődjeit korábban havonta váltották, mert „belekeveredtek valamibe”, vagy mert hullaként végezték.
Watsap a terminál üvege mögül figyelte a beguruló gépet. Chang jelezte, hogy gondok lehetnek az utasával. A Lauras-család egy mocskosmód nagyhatalmú szervezet volt a Nyugati Parton, akik pár éve tettek szert némi befolyásra Hongkongban. Egészen addig folytathatták üzelmeiket, amíg Mr. Chang főnökei meg nem elégelték a dolgot, és ki nem utasították őket az országukból. Changnak jutott a nemes feladat, hogy kikergesse őket. Most bosszúra szomjazva idejöttek, hogy rendezzék a számlát.
- Rühellem a nagypofájú amcsikat, akik mindenhová odapofátlanodnak, és azt hiszik övék az ország - mondta inkább magának, mint a mellette álló helyettesének. - Alaposan vizsgáljátok át a gépet és a poggyászt. És szerintem, néhányuk ellen fog állni.
Az alparancsnok értett a szóból. Amint a gép megállt, az embereivel körbevette azt, és megvárta, hogy az utasok kiszálljanak. Az érkezők mindannyian magas, európai férfiak voltak, egyet kivéve. A legelegánsabb ruhát viselő jövevény fiatal volt, talán húsz éves sem lehetett. Hátranyalt hajával és lassú, színpadias mozdulataival gyorsan magára vonta a figyelmet. Tökéletes célpont volt.
- Szabadna tudnom a jövetele okát? - lépett elé az alparancsnok. - Mára nem jeleztek semmiféle gépet az önök cégétől.
- Megesik az ilyesmi - mosolygott rá a fiú.
Rövid, fekete haja finoman oldalra mozdult, szürke szemeiben fény, ajkain mosoly bujkált. A freskók Cupidóinak lehetett ilyen arca.
- Remélem, nem okoztunk kellemetlenséget. Természetesen, mindenben a rendelkezésükre állunk, amennyiben valamilyen intézkedés szükséges.
Ahogy beszélt, a szavai hullámot vetettek a körülötte állók lelkében, kapcsolatot teremtve velük, maga felé hajlítva őket. Innentől kezdve minden rendben lezajlott. Az iratokat és a gépet is alaposan átvizsgálták, és Watsap elégedetlenül szemlélte távolról emberei ténykedését. Valami nem stimmelt, ebben biztos volt. De mi? Az emberei úgy mozogtak, mint a bábok, de az egész mégis olyan természetesnek hatott, hogy beleborzongott. Félóra múlva az alparancsnoka megint ott állt mellette.
- Látom, minden rendben ment - jegyezte meg.
- Igen, uram.
Nem ütött nagyot. Felesleges volt valakit azért verni, amiről nem tehetett. Miután lerendezte a beosztottját, telefonált.
- Chang? Nem jött össze. A fickó átrázta az embereimet.
- Nem teszel boldoggá, ugye tudod? - sóhajtott a triádvezér.
- Az a lányok dolga, Chang. Mihez kezdjek a fickóval?
- Ezek után semmit. Csak tartsátok szemmel, tisztes távolból.
A fiatalember beszállt a számára rendelt limuzinba.
- Várjuk a parancsait, Noah fiatalúr! - szólalt meg az addig a kocsiban várakozó férfi.
- Először csak kocsikázzunk egyet - mosolygott továbbra is. - Rá akarok hangolódni a városra. Aztán keressen nekem egy lányt. Vagy ne is, jobb szeretem az ilyen dolgokat magam intézni.
- És utána? Milyen lépéseket teszünk?
- Nem kell kapkodni, Hessen. Kocsikázás közben meséljen nekem arról a nyugati fiúról, Harry Potterről.
Lábjegyzet:
A 2. fejezet Zanbaré :)
Tovább>>