Harry Potter - Páratlan vakáció - 8. fejezet

[lutienlovemagic]

Írta: Luthien Lovemagic és Tanin

Cím: Páratlan vakáció

Csapat: Abandon Team

Párosítás: Drarry, meglepetés

Korhatár: erősen NC-17

Műfaj: regény, humor, akció/kaland, fantasy, romantikus

Figyelmeztetések: slash, threesome, csoportosszex, mpreg, bestiality, nemváltoztatás, creaturefic, chan, OOC karakterek, AU

Megjegyzés: Készült az V. Jubileumi Hungarian Witches Sabbath Challenge kihívására, az Abandon csapatban, a huncutság kulcsszó felhasználásával

Kikötés: Minden jog J. K. Rowlingot illeti. Nekem semmilyen anyagi hasznom nem származik a történet megírásából
Tartalom: Öt fáradt varázsló, egy bájitalmester és egy bájital. Ennyi kell a legemlékezetesebb vakációhoz… meg persze a múlt, egy híres kastély, egy legendás király, és persze öt, szexuálisan túlfűtött fiatal… meg egy halom lovag… Vajon mibe keveredett már megint az öt egykori roxforti diák?


8. fejezet

Az elkövetkező három napot (és éjszakát) Neville nőként töltötte, és ebben az alakban el sem volt hajlandó hagyni a szobájukat. Dean gondolt egyet, és a nőstényoroszlánná változott Neville-t bevonta a mutatványokba, hogy legalább addig kimozdulhasson.

- Ugye tudják, hogy ez Neville? - kérdezte Blaise a mellette ülő Dracótól, miközben az oroszlán labdákon egyensúlyozott és tüzes karikákon ugrált át.

- Ki tudja - vont vállat Draco. - De akkor is poén nézni… Sosem gondoltam volna, hogy Neville így tud egyensúlyozni. Hiszen még a seprűjén sem volt képes sosem megmaradni.

- Valószínűleg két lábon nem menne neki - horkantott a mellettük ülő Harry.

- Miért, neked tán igen? - vágott vissza Blaise. - Fogadni mernék, hogy te sem lennél képes egy labdán egyensúlyozni, akár fogó vagy, akár nem. Amúgy meg szerintem jól érzi magát. Talán estére a kedve is sokkal jobb lesz - vigyorgott rá a másik kettőre. - Talán ma este lesz az utolsó esélyünk, mielőtt Merlin visszaváltoztatja. - Összedörzsölte a tenyerét. - Annyira izgatott vagyok!

- Inkább perverz - morogta maga elé Harry.

- Mit gondolsz, miért élvezem jobban az életet, mint te?

- Talán mert téged nem üldözött születésedtől kezdve egy őrült, gonosz varázsló? - vágott vissza Harry, majd felkelt az asztaltól, miután megcsókolta Dracót. - Van egy kis dolgom. Majd később csatlakozom hozzátok - közölte, majd kiviharzott a teremből.

- Vajon hova megy minden éjjel?

- Fogalmam sincs - sóhajtott Draco. - Tegnap későn jött vissza, miközben te meg Dean Neville-lel szórakoztatok, és olyan fáradt volt, hogy kettőnél többször nem ment neki. Utána totál kifeküdt.

- Nem mondod! - akadt ki Blaise. - Kettő után???

- Ja. Komolyan mondom, ha tegnap nem játszadoztam volna én is Neville-lel annyiszor, úgy érezném, mintha megcsalna.

- Gondolom. Na, megyünk játszani?

- Nem tudom.

- Ugyan, gyere már! Hozd a kardod is! - Ezzel Blaise felpattant és a lovagok közé vetette magát, Draco pedig egy mély sóhaj után követte.

Már késő éjszaka volt, mire Harry végre visszatért a szobájukba. Draco az ágyon ült, egy könyvvel a kezében.

- Te még fenn vagy? - kérdezte Harry.

- Nem tudtam aludni. A többiek túl nagy zajt csaptak. - Felnézett. - Amúgy hol a fenében voltál?

- Azt nem mondhatom meg - Harry tetőtől talpig végigmérte az ágyon ücsörgő szőke férfit. - De talán kicsit enyhíthetnék a magányodon… - kacsintott, és úgy közeledett Dracóhoz, mint egy vadászó nagymacska a prédájához.

Draco ledobta a könyvet, és az még földet sem ért, amikor Harry már rajta volt, és valahogy mindkettejük ruhája eltűnt…

***

Másnap vacsora előtt Merlin lépett a szállásukra, és mosolyogva nézett rájuk.

- Hosszú kutatás után végre megleltem az ellenvarázslatot! - jelentette be köszönés nélkül.

- Na, végre, valahára! - kiáltott Neville. - Ha még egy óráig ebben a testben kell élnem, ordítok! Mindenem fáj! Ezek állatok! Állatok! - szúrósan nézett a többiekre, akik megpróbáltak ártatlanul nézni. A hangsúly a próbáltakon volt.

Merlin megpaskolta Neville kezét.

- Semmi baj, kedvesem. Mindjárt megoldjuk a gondot. Odaállnál? - kérte, és a szoba közepére mutatott.

Neville szó nélkül megtette, amit az öreg varázsló mondott, majd becsukta a szemét, és várt.

- Vos nativesco! - kiáltotta Merlin, Neville-t pedig kékes füst vette körül.

A füst pillanatokon belül eloszlott, és Neville végre ott állt, újra férfi alakban.

- Nem hiszem el - zsörtölődött Blaise. - Három napon keresztül kutatott ezért? Azt hittem, valamivel nagyobb durranás lesz!

- De legalább végre vége - sóhajtott Harry.

Neville, amint a füst eloszlott végigtapogatta saját magát, különös tekintettel a lába közét, majd mélyet sóhajtott.

- Ó, hála az égnek! Minden a helyén van!

A többiek csak nevettek rajta, és még Merlin is mosolygott a bajsza alatt. Neville szúrósan nézett a még mindig jól szórakozó társaira.

- Ti sem röhögnétek, ha egyszer csak eltűnnének a családi ékszereitek! - förmedt rájuk, majd Merlinhez fordult. - Ó, Merlin mester, el sem tudja képzelni, hogy milyen hálás vagyok! Ígérem, innentől kezdve sokkal óvatosabb leszek!

Blaise odafordult Deanhez.

- Szerinted Piton óráján is hatással lett volna egy ilyen fordulat? - suttogta.

- Ki tudja. Ezt már sosem tudjuk meg…

Hirtelen abbahagyták a sutyorgást, amikor Neville rájuk nézett.

Merlin eközben megveregette Nev vállát.

- Nyugodj meg, ifjú tanítványom. Minden varázslónak megvan a maga osztályrésze különféle balesetekből - mondta, majd magára hagyta a fiúkat.

Neville várt, amíg Merlin becsukja maga után az ajtót, majd szembefordult a többiekkel.

- Ne higgyétek, hogy ennyivel megússzátok! Mégis mit képzeltetek? Kihasználtatok, amikor sebezhető voltam!

- Ugyan Nev, hiszen olyan cuki voltál! - mondta Blaise, ám gyorsan Harry mögé bújt, amikor Nev ránézett, szemében csak úgy szikrázott a bosszúvágy.

- Mit szólnátok, ha bútorként töltenétek egy-két napot? Csak amíg erőre kapok.

- Ugyan, Nev, nem kell mindjárt túllihegni a dolgot… - kezdte Dean.

- Nem érdekel! - vágott vissza Nev. - Most pedig megyek, és lefekszem! - Elindult a szoba felé. - Egyedül! - És ezzel el is tűnt.

Harry sóhajtott, majd elindult az ajtó felé.

- Te meg hova mész? - kérdezte Draco.

- Edzeni, még mielőtt… ööö… szóval az esti dolgom miatt. Valószínűleg nem megyek vacsorázni. - Ezzel távozott.

- Ez meg mi a franc volt? - kérdezte Draco Blaise-től.

- Honnan tudjam? Különben is a te pasid! - vágott vissza a fekete fiú. - Szerintem készül valamire.

- Nem mondod, Sherlock! Szerintem kövessük - mondta Draco, és megindult kifelé.

- Ahogy gondolod… Nev egy darabig úgy sem akarja látni egyikünket sem. - Deanre nézett. - Te nem jössz?

- Nem - rázta meg a fejét Dean. - Kicsit még várok, aztán megpróbálok beszélni Neville-lel.

- Oké. Pá, Dean! - Ezzel Blaise megcsókolta Deant, és követte Dracót.

Végül Draco és Blaise nem találta meg Harryt, ezért inkább úgy döntöttek, hogy vacsorázni mennek, és reménykedtek benne, hogy Harryt is ott lelik. A nagyteremben azonban Harrynek hűlt helyét találták. Viszont ott volt Sir Percival, aki ugyancsak furcsán, titokzatosan viselkedett, ami persze feltűnt a két varázslónak, és kérdőre is vonták a lovagot.

- Nos, Sir Percival - kezdte Draco, miután sikerült sarokba szorítania a lovagot. - Mi folyik itt, és hol van Harry?

- Fogalmam sincs, miről beszél Draco úrfi - játszotta az ártatlant Percival. - Hogyhogy hol van Harry úrfi? Nincs tán itt?

- Tudsz valamit, Percival - sziszegte Draco, miközben Blaise ott állt mögötte. - Ki vele!

- Ki mivel?

- Pontosan tudod, hogy miről beszélünk - vette át a szót Blaise. - Átlátszóbb vagy, mint egy csipke-alsógatya! Ami ugyancsak kényelmes lehet - tette hozzá immár halkabban.

Draco csak a szemét forgatta.

- Én úgy gondolám, hogy bármi is tartja fel Harry úrfit, biztosan fontos lehet. Én nem aggódnék miatta.

- Ugyan már, Percival! Miért nem mondod meg nekik? - szólt az egyik lovag. - Harry úrfi virrasztása úgy is csak holnap kezdődik.

- Virrasztás? - kérdezett vissza a két mardekáros.

- Igen - sóhajtott Percival. - Harry úrfi ma megtisztítja önmagát, és az égiektől kér útmutatást a kápolnában. Ma van a megtisztulási ceremónia. Már megfürdött, most pedig böjtöl, és a legtisztább, szentelt vizet issza, hogy testét megtisztítsa. Arra kért, ne mondjak önöknek semmit, mert csak zavarnák őt. Ő is ugyanolyan tiszta és tisztességes lovag lesz, mint mi többiek.

Dean és Neville éppen ekkor léptek be és csatlakoztak a többiekhez, amikor Percival ecsetelte Harry helyzetét.

- Azt akarod mondani, Sir Percival, hogy Harry templomban van és imádkozik? - nézett nagyot Dean.

- Igen, de megkért, hogy ne mondjunk önöknek semmit, nehogy viccet csináljanak belőle.

- MI? Viccet csináljunk Harry elszántságából?

Ám mielőtt még a többiek is hangot adhattak volna, Blaise eszelős röhögésbe kezdett.

- Harry a templomban megtisztul??? - nyögte ki nagy jókedvében.

- Fogd be a szád, kígyófej - förmedt rá tőle szokatlan módon a máskor nyájas Neville. - Te egyáltalán tudod, hogy mi az a templom?

A többiek annyira meglepődtek az általában jámbor griffendéles kirohanásán, hogy meg sem mertek szólalni.

Neville egy darab húst tűzött a késére, majd beleharapott, ám abban a pillanatban holtsápadt lett.

- Nev, jól vagy? - kérdezte Dean aggódva. - Egy kicsit zöldnek tűnsz.

- Azt hiszem - válaszolta. - Azt hiszem, mindjárt rosszul lesz…

Ám mielőtt befejezhette volna lehajolt, és az asztal alá okádott.

- Nev! - kiáltott egyszerre Blaise és Dean. - Jól vagy?

- Úgy nézek ki? - jött a válasz.

- Fiam, idd meg ezt! - nyújtott egy pohár bort az egyik lovag.

- Nem bor kell neki, hanem víz! - förmedt a lovagra Blaise.

Draco gyorsan kerített neki egy pohár vizet, amit Neville hálásan döntött le, majd Dean és Blaise átölelte a még mindig halálsápadt mágust, és kikísérték.

- Az ilyen hirtelen rosszullétek nagyon rossz ómenek. Remélem, jobban lesz - mondta egy lovag.

- Reméljük - szólt közbe egy másik. - Ugye nem fürdött az utóbbi időben?

Draco inkább témát váltott.

- Mondd csak, Percival - kérdezte Draco. - Meglátogathatnám Harryt a megtisztulás és virrasztás közben?

- A megtisztulás közben igen, de ha a virrasztása elkezdődik, akkor már csak valódi lovagok lehetnek a közelében. Elvihetem hozzá vacsora után, Draco úrfi, de meg kell ígérnie, hogy tisztességesen viselkedik.

- Igen, uram.

Vacsora után Percival betartotta az ígéretét, és odavezette Dracót a templomhoz.

Harry ott állt, egy fehér köntösben, amit deréktájban egy kötél fogott össze.

- Tudom, mire gondolsz - szólt Harry köszönés helyett. - De ez se nem női ruha, se nem talár.

- Dehogyisnem - vágott vissza Draco. - Mi van alatta?

- Semmi közöd hozzá - mondta Harry.

- Ezek szerint semmi - vigyorgott Draco. - Gondolom, hogy semmi ne álljon a megtisztulás útjában.

- Mit akarsz? - sóhajtott Harry.

- Csak kíváncsi voltam. Miért csinálod ezt?

Harry keresztbe fonta a mellkasán a karjait, ám nem válaszolt.

- Ugyan már, komolyan tudni szeretném.

- Ez tűnt a leglogikusabb lépésnek.

- Értem - válaszolt Draco. - De ha te is lovag leszel, akkor nem gyilkolászhatod őket halomra, nyomós indok nélkül.

- Mindig is nyomós okom volt - méltatlankodott Harry. - És különben is, ha lovag leszek, akkor már nem akarnak folyton megdugni! Észrevetted, hogy egymással sosem kezdenek ki?

- Szóval, ha lovag leszel, akkor Sir Harrynek kell hívjalak? - Draco kéjesen sziszegte a Sir Harryt, és hozzásimult a fekete hajú varázslóhoz. Harry egy pillanatra úgy gondolta, hogy behódol Draco szexuális közeledésének, ám gyorsan összeszedte magát, és eltolta magától a szőke varázslót.

- Inkább menj el, mielőtt újra kell kezdenem az egész megtisztulási ceremóniát - suttogta.

- Hát jó - sóhajtott Draco. - Jó éjt, Sir Harry! - sziszegte, és csípőjének erotikus ringásával távozott a templomból.

Harry most az egyszer örült neki, hogy rajta kívül egyelőre üres volt a templom, és hatalmas önuralommal lelohasztotta ébredező férfiasságát.

Draco rövid úton visszatért a szobájukba, és ott találta Blaise-t és Deant a közös helységben.

- Hogy van Neville? - kérdezte Draco.

- Alszik. Azt mondta, hogy valószínűleg elrontotta a gyomrát - mondta Dean. - Harryvel mi van?

Draco elmesélte a többieknek, amit megtudott.

- Végül is igaza van - vont vállat Blaise. - Bár jobban örültem volna neki, ha elmondja, hogy mit akar.

- Harry mikor kérte ki bárki tanácsát is? - kérdezett vissza Dean.

Neville azonban nem lett jobban másnapra. Reggel még nem is evett semmit, már rosszul volt. Dean a homlokára tette a kezét.

- Nem vagy lázas - mondta végül. - Nem fáj valamid?

- Nem, csak hányingerem van - rázta a fejét Neville, bár azt kívánta bárcsak ne tette volna. - Biztos valami rosszat ettem.

- Megkérek egy cselédet, hogy hozzon neked zabkását. Az elég könnyű kaja - sóhajtott Blaise.

Neville utána egész nap zabkását evett, jobban is lett, ám este, amikor megérezte a sült hús szagát, újra rosszul lett.

- Ez szerintem nem egyszerű gyomorrontás - súgta Draco Blaise-nek, aki csak bólintani tudott.

- Ne aggódjatok, hamarosan jobban leszek. Csak rosszat ettem! Egyébként Harryvel mi van? - váltott gyorsan témát.

- Szerintem minden rendben. A virrasztása már véget ért, úgyhogy napnyugtakor Arthur lovaggá üti. Utána holnap egy mini-tornát szerveznek az új lovag tiszteletére, amit egy lakoma követ - mondta Blaise lelkesen. - A lovagok szerint a lakomán szabadon folyik a bor, ami azt jelenti, hogy lesz egy-két ember, akit kifoszthatok - dörzsölte össze a kezét. - Már alig várom! Kell még egy pár selyem-alsógatya!

- Nincs még elég? - kérdezett vissza Neville.

- Sosem lehet elég! Egyébként is, te nem szeretnél egy pár újat? Érezni, ahogy a vadiúj selyem a bőrödhöz ér?

- Szerezz nekem is! - vigyorgott Neville, Draco pedig a kezébe temette az arcát.

Aznap napnyugtakor Harry kilépett a templomból, tetőtől talpig vadiúj páncélban, és csillogó sarkantyúkkal, majd Arthur elé lépett, és letérdelt. Arthur felemelte varázslatos kardját, az Excaliburt, és felruházta Harryt minden joggal és hatalommal, melyek a kerekasztal lovagjainak privilégiumai, majd lovaggá ütötte a fiatal varázslót.

- Kelj fel, Sir Harry! - utasította ifjú lovagját. - A mai naptól kezdve a kerekasztal lovagja vagy.

Harry felállt, és körbenézett a tömegen, szeme azonban megakadt Draco szürke, vággyal telt tekintetén.

- Istenien néz ki - súgta Blaise Dracónak. - A végén még ráhajtok!
- Eszedbe ne jusson! - sziszegte vissza Draco. - Ő az enyém! Bár mocskos nehéz lesz kihámozni abból a páncélból!

Tovább>>