Harry Potter - Porcelán szemek
Cím: Porcelán szemek
Fandom: Harry Potter
Szereplők: Draco, Harry
Figyelmeztetések: őrület, gyilkosság
Tartalom: Igazából nem mondanék semmit, mert minden spoiler lenne.
Ihletforrás: "Nem vagyok ördögbújta, csak élek" (Balla Zs.)
A szőke férfi a kígyószerű, élettelen arcba bámult, melynek gazdája megcsonkítottan feküdt a földön. Arckifejezése az undor és a tébolyult öröm keverékét tükrözte, ahogy lehajolt, s a tetem mellé helyezte a gyönyörű porcelán fejű babát. Őrült, szaggatott nevetés tört föl belőle. Vége volt. Mindenki meghalt, aki valaha ártott neki. Ő viszont élt, s nyugalomban töltheti hátra lévő életét a babáival, noha őrjöngés rohamai az igazi lényét is megsemmisítették. Nem volt Draco többé, csak egy üres héj, egy elgyötört test börtönébe zárva.
Tekintete a holdvilág által megvilágított baba arcára esett. A porcelán szemekben vád csillogott. Megremegett. Az egész teste fájt, s egy halványan ismerős aurát érzett a levegőben, s hátra fordulva szürke szemei találkoztak egy aggódón fürkésző smaragd szempárral, de ő az őrült ködön át csak a vádat látta. A pálca automatikusan emelkedett fel a kezében, s elrebegte a két végzetes szót. A zöld íriszek tágra nyíltak a meglepetéstől, majd gazdájuk a földre zuhant. Draco remegő kezéből kiesett az utolsó baba. Véglegesen szabad volt, már nem zaklathatta senki, csak a zöld íriszek emléke, melyek a hold fényében olyanok voltak, mint a porcelán.
Fandom: Harry Potter
Szereplők: Draco, Harry
Figyelmeztetések: őrület, gyilkosság
Tartalom: Igazából nem mondanék semmit, mert minden spoiler lenne.
Ihletforrás: "Nem vagyok ördögbújta, csak élek" (Balla Zs.)
A szőke férfi a kígyószerű, élettelen arcba bámult, melynek gazdája megcsonkítottan feküdt a földön. Arckifejezése az undor és a tébolyult öröm keverékét tükrözte, ahogy lehajolt, s a tetem mellé helyezte a gyönyörű porcelán fejű babát. Őrült, szaggatott nevetés tört föl belőle. Vége volt. Mindenki meghalt, aki valaha ártott neki. Ő viszont élt, s nyugalomban töltheti hátra lévő életét a babáival, noha őrjöngés rohamai az igazi lényét is megsemmisítették. Nem volt Draco többé, csak egy üres héj, egy elgyötört test börtönébe zárva.
Tekintete a holdvilág által megvilágított baba arcára esett. A porcelán szemekben vád csillogott. Megremegett. Az egész teste fájt, s egy halványan ismerős aurát érzett a levegőben, s hátra fordulva szürke szemei találkoztak egy aggódón fürkésző smaragd szempárral, de ő az őrült ködön át csak a vádat látta. A pálca automatikusan emelkedett fel a kezében, s elrebegte a két végzetes szót. A zöld íriszek tágra nyíltak a meglepetéstől, majd gazdájuk a földre zuhant. Draco remegő kezéből kiesett az utolsó baba. Véglegesen szabad volt, már nem zaklathatta senki, csak a zöld íriszek emléke, melyek a hold fényében olyanok voltak, mint a porcelán.