< RyoPi fic > Színjáték
Cím: Színjáték
Páros: RyoPi
Korhatár: 12+
Tartalom: Ryonak elege van abból, hogy Pi mindig Koyamával van együtt.
Megjegyzés: drága marcsi568 -nak, hát ha így vigasztalódni tud. :) Első RyoPi-m, úgy olvassátok.
Színjáték
Egy újabb fellépés a Music Station-ben. Ryo már fáradt volt, de ezt még ki kellett bírnia. Vagyis ki tudja bírni? A műsorvezető velük beszélgetett, ő ült a legszélén. Koyama Pivel a másik oldalon és nagyon fecsegős kedvükben voltak. Ryonak az agyára ment az egész. Nem is figyelt oda, hogy miket beszélnek össze, mogorva volt és azt akarta, hogy vége legyen ennek az egésznek. És ha Koyama még egyszer hozzáér Pihez, akkor odamegy és lekever neki egyet.
Pi újabban Koyamával lógott, mindig egymás mellett voltak és Pi csak úgy áradozott róla. Ilyenkor Koyama csak zavartan nevetett és Ryonak hányni lett volna kedve. És törni-zúzni. Nemrég még olyan jól meg voltak Pivel, nem értette, hogy miért van ez a hirtelen pálfordulás. Két hete alig szólnak egymáshoz, nem mintha Ryo nem kezdeményezte volna, de Pi hallgatott vagy nagyon kurtán felelt neki. Aztán Ryonak elege lett ebből. Ha nem akar beszélgetni, akkor nem akar. Csak az volt a baj, hogy ő akart. Hiányzott neki Pi. Letört volt és nem volt kedve semmihez sem. Ehhez a műsorhoz sem, de szerencsére ők az utolsók. És hála Istennek abbahagyták a beszélgetést. Mehetnek énekelni.
Felálltak a színpadra, elhelyezkedtek és elindult a zene. Az egyetlen jó ebben az volt, hogy a koreográfiában ő és Pi együtt vannak, így… Mi a fene? Mit keres itt Shige? Hol van Pi? Oldalra fordította a fejét. Pi Koyamához ment. Elöntötte a düh és csak nagy nehezen tudott énekelni. Halálos pillantásokat lövellt Shige felé, aki zavartan és ijedten pislogott rá. Ryo nagyon meg akart valakit ölni. Vagy legalábbis alaposan helyben hagyni. És tudta is, hogy kit.
Vége lett a számnak. Mosolyogni, elköszönni és elhúzni innen a csíkot. Ryo ment hátul és szúrósan figyelte a csivitelő KoyaPi párost legelöl. Aztán elege lett. Átcsörtetett a bandatársain, szorosan megfogta Pi karját és elvonszolta a többiektől.
- Ryo! Mit csinálsz! Engedj el! Ez fáj! Hallod?!!
- Hallgass! - dörrent rá a másik és belökte a srácot egy ajtón egy üres terembe.
- Mi a frász van veled?
- Veled mi van!
- Hogy érted ezt?
- Mi ez a nagy Koyama love, ha? Úgy viselkedtek, mint egy szerelmes pár!
- Mit érdekel az téged?
- Nagyon is érdekel!
Ryo megfogta Pi vállát és a falhoz lökte. Pi felszisszent, amikor a falhoz csapódott, majd becsukta a szemét, amikor látta meglendülni Ryo öklét. Vakon csak egy csapást hallott és pár másodperc múlva kinyitotta szemét. Egy dühös szempárral nézett farkasszemet. Ryo ökle a feje mellett támaszkodott a falnak és látta, hogy Ryo keze remeg, ugyanúgy, ahogyan a fiú teste is.
- Hagyd ezt abba - mondta halkan Pi.
- Nem csináltam még semmit - mondta vészjósló hangon Ryo.
- Ryo, mondd meg őszintén… féltékeny vagy rám és Koyamára?
- Dehogy vagyok! - horkant fel a másik és elhúzta a kezét a faltól. Pi látta, hogy sebes az ökle és egy kicsit vérzik is. De nem csinált semmit. - Csak idegesít, hogy…
- Én az vagyok - szólt közbe Pi halkan.
- Huh? - Ryo felkapta a fejét. - Micsoda?
- Jól hallottad - szegte fel dacosan a fejét. - Többször megnéztem azokat a műsorokat, amiben a Kanjani8 szerepel. És láttam azt is, hogy milyen édesen elvagytok Yasuval. A háttérben szórakoztok, nevetgéltek és Yasu nagyon úgy tűnt, hogy flörtöl veled, amire te meg még biztatod is.
- Mi van? Nem is volt ilyen. Pi, te rémeket látsz!
- Na persze. Akkor te is rémeket látsz Koyamával kapcsolatban.
Ryo hallgatott. Mire akar kilyukadni? Yasu aranyos, jó vele lenni, gyerekes, szóval könnyű vele, de semmi több. Pi, mikor látta, hogy nem kap választ, elfordult és elindult az ajtó felé. Ryo észbe kapott és elkapta a csuklóját.
- Engedj el.
- Nem. Beszéljük ezt meg.
- Mit akarsz ezen beszélni?
- Yasu és én… mi csak barátok vagyunk.
- Értem. És?
- Te és Koyama…?
- Szerinted?
Ryo szeme összeszűkült.
- Jól van Yamashita Tomohisa! Ha tudni akarod, akkor igen, féltékeny vagyok. Két hete még jól meg voltunk. Azt hittem… azt hittem, hogy…
Csend. Ryo görcsösen összeszorította a száját.
- Mit hittél?
- Azt hittem… hogy több is lehet köztünk… barátságnál. Sok közös van bennünk és… jól szórakozunk egymással és élvezem azt a fanszervízt, amire összeállítanak minket. Azt hittem,… te is így gondolod.
- Így is van - suttogta halkan Pi.
Ryo felkapta a fejét. Pi közelebb lépett hozzá és gyengéden összeértette az ajkaikat. Becsukta a szemét, míg Ryoé nagyobbra tágult, majd hátralépett. Pire nézet és döbbenten vette észre a szemében a szeretetet, a csalódást és a reményt.
- Mi… ez…?
- Hát az van… az van, hogy beléd estem - vallotta be Pi boldog mosollyal az ajkán. Ryonak kellett egy kis idő, míg felfogja mit mondott a másik. - És úgy tűnik, hogy te is belém.
Ryo először hitetlenkedve nézett rá, majd arcán mosoly jelent meg, ami széles vigyorrá terjedt és közelebb lépett Pihez. A szájára tapasztotta a sajátját és hevesen megcsókolta őt. Pi erre a hirtelen kitörésre felnyögött, majd érezte, hogy Ryo nyelve az ajkait nyalogatja. Résnyire kinyitotta őket, és Ryo nyelve máris a szájában volt. Sebesen végigjárta a szájüregét, majd a nyelve után kapott. Heves csókban forrtak össze, alig kaptak levegőt, de nem voltak hajlandóak véget vetni a csóknak. Eközben Ryo szorosan átölelte Pi derekát, közelebb húzva őt magához, Pi pedig Ryo nyakát karolta át és hátul beletúrt a hajába, amire a srác még szenvedélyesebben csókolta. Ez így ment pár percig, de aztán elfogyott a levegőjük és muszáj volt szétválniuk. Nem eresztették el egymást, szorosan ölelték a másikat és a homlokukat összeérintve kapkodták a levegőt, miközben farkasszemet néztek. Végül Pi szólalt meg.
- Szeretlek, Nishikido Ryo.
Ryo elvigyorodott, majd megint komor lett és egy kicsit elhúzódott.
- És mi van Koyamával?
Pi sóhajtott egy nagyot.
- Koyama ötlete volt, hogy tegyünk féltékennyé.
- Hm, miért?
- Mert azt akartam, hogy tudd, hogy szeretsz.
- Ez zagyva. Én eddig is tudtam, hogy szeretlek.
- De nem mondtad ki. És ez volt a baj. Azt akartam, hogy kimondd. Hogy elmondd nekem, hogy szeretsz, engem és nem Yasut.
- Nehéz eset vagy. Mért nem mondtad el te előbb, ha úgy is tudtad?
- Mert tőled akartam hallani először.
- Értem.
Pi elmosolyodott és hozzásimult szerelméhez. Örült, hogy vége ennek a színjátéknak. Nehezére esett távol maradnia Ryotól, de Koyamának igaza volt. A terv bevált és ők most már egy pár. Mert ez azt jelenti, igaz?
- Akkor… most együtt vagyunk, ugye? - kérdezte meg gyorsan.
- Naná! És ha Koyama még egyszer hozzád nyúl, akkor eltöröm a kezét.
Pi felnevetett és játékosan belecsípett Ryo karjába. Nevetve indultak vissza a többiekhez.
Páros: RyoPi
Korhatár: 12+
Tartalom: Ryonak elege van abból, hogy Pi mindig Koyamával van együtt.
Megjegyzés: drága marcsi568 -nak, hát ha így vigasztalódni tud. :) Első RyoPi-m, úgy olvassátok.
Színjáték
Egy újabb fellépés a Music Station-ben. Ryo már fáradt volt, de ezt még ki kellett bírnia. Vagyis ki tudja bírni? A műsorvezető velük beszélgetett, ő ült a legszélén. Koyama Pivel a másik oldalon és nagyon fecsegős kedvükben voltak. Ryonak az agyára ment az egész. Nem is figyelt oda, hogy miket beszélnek össze, mogorva volt és azt akarta, hogy vége legyen ennek az egésznek. És ha Koyama még egyszer hozzáér Pihez, akkor odamegy és lekever neki egyet.
Pi újabban Koyamával lógott, mindig egymás mellett voltak és Pi csak úgy áradozott róla. Ilyenkor Koyama csak zavartan nevetett és Ryonak hányni lett volna kedve. És törni-zúzni. Nemrég még olyan jól meg voltak Pivel, nem értette, hogy miért van ez a hirtelen pálfordulás. Két hete alig szólnak egymáshoz, nem mintha Ryo nem kezdeményezte volna, de Pi hallgatott vagy nagyon kurtán felelt neki. Aztán Ryonak elege lett ebből. Ha nem akar beszélgetni, akkor nem akar. Csak az volt a baj, hogy ő akart. Hiányzott neki Pi. Letört volt és nem volt kedve semmihez sem. Ehhez a műsorhoz sem, de szerencsére ők az utolsók. És hála Istennek abbahagyták a beszélgetést. Mehetnek énekelni.
Felálltak a színpadra, elhelyezkedtek és elindult a zene. Az egyetlen jó ebben az volt, hogy a koreográfiában ő és Pi együtt vannak, így… Mi a fene? Mit keres itt Shige? Hol van Pi? Oldalra fordította a fejét. Pi Koyamához ment. Elöntötte a düh és csak nagy nehezen tudott énekelni. Halálos pillantásokat lövellt Shige felé, aki zavartan és ijedten pislogott rá. Ryo nagyon meg akart valakit ölni. Vagy legalábbis alaposan helyben hagyni. És tudta is, hogy kit.
Vége lett a számnak. Mosolyogni, elköszönni és elhúzni innen a csíkot. Ryo ment hátul és szúrósan figyelte a csivitelő KoyaPi párost legelöl. Aztán elege lett. Átcsörtetett a bandatársain, szorosan megfogta Pi karját és elvonszolta a többiektől.
- Ryo! Mit csinálsz! Engedj el! Ez fáj! Hallod?!!
- Hallgass! - dörrent rá a másik és belökte a srácot egy ajtón egy üres terembe.
- Mi a frász van veled?
- Veled mi van!
- Hogy érted ezt?
- Mi ez a nagy Koyama love, ha? Úgy viselkedtek, mint egy szerelmes pár!
- Mit érdekel az téged?
- Nagyon is érdekel!
Ryo megfogta Pi vállát és a falhoz lökte. Pi felszisszent, amikor a falhoz csapódott, majd becsukta a szemét, amikor látta meglendülni Ryo öklét. Vakon csak egy csapást hallott és pár másodperc múlva kinyitotta szemét. Egy dühös szempárral nézett farkasszemet. Ryo ökle a feje mellett támaszkodott a falnak és látta, hogy Ryo keze remeg, ugyanúgy, ahogyan a fiú teste is.
- Hagyd ezt abba - mondta halkan Pi.
- Nem csináltam még semmit - mondta vészjósló hangon Ryo.
- Ryo, mondd meg őszintén… féltékeny vagy rám és Koyamára?
- Dehogy vagyok! - horkant fel a másik és elhúzta a kezét a faltól. Pi látta, hogy sebes az ökle és egy kicsit vérzik is. De nem csinált semmit. - Csak idegesít, hogy…
- Én az vagyok - szólt közbe Pi halkan.
- Huh? - Ryo felkapta a fejét. - Micsoda?
- Jól hallottad - szegte fel dacosan a fejét. - Többször megnéztem azokat a műsorokat, amiben a Kanjani8 szerepel. És láttam azt is, hogy milyen édesen elvagytok Yasuval. A háttérben szórakoztok, nevetgéltek és Yasu nagyon úgy tűnt, hogy flörtöl veled, amire te meg még biztatod is.
- Mi van? Nem is volt ilyen. Pi, te rémeket látsz!
- Na persze. Akkor te is rémeket látsz Koyamával kapcsolatban.
Ryo hallgatott. Mire akar kilyukadni? Yasu aranyos, jó vele lenni, gyerekes, szóval könnyű vele, de semmi több. Pi, mikor látta, hogy nem kap választ, elfordult és elindult az ajtó felé. Ryo észbe kapott és elkapta a csuklóját.
- Engedj el.
- Nem. Beszéljük ezt meg.
- Mit akarsz ezen beszélni?
- Yasu és én… mi csak barátok vagyunk.
- Értem. És?
- Te és Koyama…?
- Szerinted?
Ryo szeme összeszűkült.
- Jól van Yamashita Tomohisa! Ha tudni akarod, akkor igen, féltékeny vagyok. Két hete még jól meg voltunk. Azt hittem… azt hittem, hogy…
Csend. Ryo görcsösen összeszorította a száját.
- Mit hittél?
- Azt hittem… hogy több is lehet köztünk… barátságnál. Sok közös van bennünk és… jól szórakozunk egymással és élvezem azt a fanszervízt, amire összeállítanak minket. Azt hittem,… te is így gondolod.
- Így is van - suttogta halkan Pi.
Ryo felkapta a fejét. Pi közelebb lépett hozzá és gyengéden összeértette az ajkaikat. Becsukta a szemét, míg Ryoé nagyobbra tágult, majd hátralépett. Pire nézet és döbbenten vette észre a szemében a szeretetet, a csalódást és a reményt.
- Mi… ez…?
- Hát az van… az van, hogy beléd estem - vallotta be Pi boldog mosollyal az ajkán. Ryonak kellett egy kis idő, míg felfogja mit mondott a másik. - És úgy tűnik, hogy te is belém.
Ryo először hitetlenkedve nézett rá, majd arcán mosoly jelent meg, ami széles vigyorrá terjedt és közelebb lépett Pihez. A szájára tapasztotta a sajátját és hevesen megcsókolta őt. Pi erre a hirtelen kitörésre felnyögött, majd érezte, hogy Ryo nyelve az ajkait nyalogatja. Résnyire kinyitotta őket, és Ryo nyelve máris a szájában volt. Sebesen végigjárta a szájüregét, majd a nyelve után kapott. Heves csókban forrtak össze, alig kaptak levegőt, de nem voltak hajlandóak véget vetni a csóknak. Eközben Ryo szorosan átölelte Pi derekát, közelebb húzva őt magához, Pi pedig Ryo nyakát karolta át és hátul beletúrt a hajába, amire a srác még szenvedélyesebben csókolta. Ez így ment pár percig, de aztán elfogyott a levegőjük és muszáj volt szétválniuk. Nem eresztették el egymást, szorosan ölelték a másikat és a homlokukat összeérintve kapkodták a levegőt, miközben farkasszemet néztek. Végül Pi szólalt meg.
- Szeretlek, Nishikido Ryo.
Ryo elvigyorodott, majd megint komor lett és egy kicsit elhúzódott.
- És mi van Koyamával?
Pi sóhajtott egy nagyot.
- Koyama ötlete volt, hogy tegyünk féltékennyé.
- Hm, miért?
- Mert azt akartam, hogy tudd, hogy szeretsz.
- Ez zagyva. Én eddig is tudtam, hogy szeretlek.
- De nem mondtad ki. És ez volt a baj. Azt akartam, hogy kimondd. Hogy elmondd nekem, hogy szeretsz, engem és nem Yasut.
- Nehéz eset vagy. Mért nem mondtad el te előbb, ha úgy is tudtad?
- Mert tőled akartam hallani először.
- Értem.
Pi elmosolyodott és hozzásimult szerelméhez. Örült, hogy vége ennek a színjátéknak. Nehezére esett távol maradnia Ryotól, de Koyamának igaza volt. A terv bevált és ők most már egy pár. Mert ez azt jelenti, igaz?
- Akkor… most együtt vagyunk, ugye? - kérdezte meg gyorsan.
- Naná! És ha Koyama még egyszer hozzád nyúl, akkor eltöröm a kezét.
Pi felnevetett és játékosan belecsípett Ryo karjába. Nevetve indultak vissza a többiekhez.