Mostanában
Sziasztok!
Régen nem írtam, így most leírom röviden, hogy mi történt körülöttem / velem az elmúlt 3 hétben.
Suli 1 (Károli)
Beadtam egy 'dékáni méltányossági kérelmet' az alapvizsgára szeptember utolsó péntekjén. 1 héttel később pénteken kaptam meg levélben az elutasító határozatot... Így mivel nem tehetek újra alapvizsgát a japán szaknak búcsút mondhatok sajnos, az elvégzett 3 évet magam mögött hagyva. Még mindig sokat gondolok erre, mert mégiscsak végigcsináltam 3 nem könnyű és zökkenőmentes évet, de nem tudtam diplomát szerezni és ezzel nagy csalódást okoztam a szüleimnek, de főként magamnak. Nem szeretnék erről többet írni, legyen elég annyi, hogy mostmár próbálok túllépni ezen a csalódáson és dolgozok azon, hogy jobb kedvem legyen, hiszen ha papírt nemis, de barátokat szereztem ezalatt a 3 év alatt és a barátság nagyon fontos és nem veheti el senki a barátaimat, akik mellettem álltak / állnak a mai napig is, annak ellenére, hogy nem tudunk találkozni annyit, mint régen.
Suli 2 (Európai Üzleti Politechnikum - Idegenvezető I. évfolyam)
Úgy érzem, hogy jól választottam szakterületet és iskolát is. Szeretnék emberekkel foglalkozni, nyelveket beszélni, felfedezni a Világot. Idegenvezetőként lehetőségem lesz sok emberrel megismerkedni, gyakorolni és fejleszteni a nyelvtudásomat és rengeteget utazni, amit ímádok.
Nagyon jó az osztályom, kedvesek és elfogadóak az emberek. Egy hónap alatt már sikerült új barátokat is szereznem és úgy érzem, hogy mint az egyetemen ez is maradandó barátságokat fog majd hozni. Így itt is sikerült kialakítanom egy baráti kört, amiben gyakran én állok a középpontban, bár csak azért mert mindig derűs a hangulatom (legalábbis azt mondják ^_^;;;).
A szünetekben sokat beszélgetünk, pókerezünk, viccelődünk. Így olyan gyorsan eltelnek azok a 20 percek, hogy szinte észre sem vesszük.
A tanárok között is vannak már kedvenceink, akikkel jól megértjük egymást. Az órák hangulata és légköre is nagyon jó.
Egy szó, mint száz szeretek ebbe az iskolába járni és igyekszem nagyon jól érezni magamat itt. Hiszen ahogy az elmúlt 3 év az egyetemen, itt ez a 2 tanév is gyorsan el fog szaladni és utána megint jön talán valami új...
Azt hiszem ennyi most elég lesz belőlem, majd megpróbálok gyakarabban írni, de nekem hangulat kell ahhoz, hogy leüljek és írjak ide. Ezért kérem legyetek türelmesek velem.
Folyt.köv. next time
~Bye Dears~
Régen nem írtam, így most leírom röviden, hogy mi történt körülöttem / velem az elmúlt 3 hétben.
Suli 1 (Károli)
Beadtam egy 'dékáni méltányossági kérelmet' az alapvizsgára szeptember utolsó péntekjén. 1 héttel később pénteken kaptam meg levélben az elutasító határozatot... Így mivel nem tehetek újra alapvizsgát a japán szaknak búcsút mondhatok sajnos, az elvégzett 3 évet magam mögött hagyva. Még mindig sokat gondolok erre, mert mégiscsak végigcsináltam 3 nem könnyű és zökkenőmentes évet, de nem tudtam diplomát szerezni és ezzel nagy csalódást okoztam a szüleimnek, de főként magamnak. Nem szeretnék erről többet írni, legyen elég annyi, hogy mostmár próbálok túllépni ezen a csalódáson és dolgozok azon, hogy jobb kedvem legyen, hiszen ha papírt nemis, de barátokat szereztem ezalatt a 3 év alatt és a barátság nagyon fontos és nem veheti el senki a barátaimat, akik mellettem álltak / állnak a mai napig is, annak ellenére, hogy nem tudunk találkozni annyit, mint régen.
Suli 2 (Európai Üzleti Politechnikum - Idegenvezető I. évfolyam)
Úgy érzem, hogy jól választottam szakterületet és iskolát is. Szeretnék emberekkel foglalkozni, nyelveket beszélni, felfedezni a Világot. Idegenvezetőként lehetőségem lesz sok emberrel megismerkedni, gyakorolni és fejleszteni a nyelvtudásomat és rengeteget utazni, amit ímádok.
Nagyon jó az osztályom, kedvesek és elfogadóak az emberek. Egy hónap alatt már sikerült új barátokat is szereznem és úgy érzem, hogy mint az egyetemen ez is maradandó barátságokat fog majd hozni. Így itt is sikerült kialakítanom egy baráti kört, amiben gyakran én állok a középpontban, bár csak azért mert mindig derűs a hangulatom (legalábbis azt mondják ^_^;;;).
A szünetekben sokat beszélgetünk, pókerezünk, viccelődünk. Így olyan gyorsan eltelnek azok a 20 percek, hogy szinte észre sem vesszük.
A tanárok között is vannak már kedvenceink, akikkel jól megértjük egymást. Az órák hangulata és légköre is nagyon jó.
Egy szó, mint száz szeretek ebbe az iskolába járni és igyekszem nagyon jól érezni magamat itt. Hiszen ahogy az elmúlt 3 év az egyetemen, itt ez a 2 tanév is gyorsan el fog szaladni és utána megint jön talán valami új...
Azt hiszem ennyi most elég lesz belőlem, majd megpróbálok gyakarabban írni, de nekem hangulat kell ahhoz, hogy leüljek és írjak ide. Ezért kérem legyetek türelmesek velem.
Folyt.köv. next time
~Bye Dears~