Villámgyors helyzetjelentés
Kellemes Karácsonyt Mindenkinek!
Bár már csak szűk két óra van hátra a többnapos ünnepből, azért még határidőn belül vagyok a köszöntéssel. Ha pedig ma már nem tévedsz erre, kedves Olvasóm, akkor is kívánom, hogy békében és boldogságban teljenek a napjaid.
Végül is - és csakis rajtunk múlik - nem muszáj kizárólag az adott ünnepnapokra korlátozni a jókívánságokat, az ajándékokat, a megérdemelt pihenést, a régóta várt kikapcsolódást, a meghitt pillanatokat a családdal, kedvessel, barátokkal. Szerintem bármikor ünneppé varázsolhatjuk a hétköznapokat egy kis kedveskedéssel, aprósággal... vagy akár egy végre elkészült történettel. :)
Tudom, hogy a legutóbb meglepetést ígértem, de sajnos, rossz szokásomhoz híven, megint késni fogok. A fotelban heverésző macskáim a tanúk rá, hogy én igyekeztem, de vagy öregszem, vagy nem vagyok eléggé kipihent agyilag, mert ma annyiszor átírtam az eddig meglévő oldalakat, hogy észre sem vettem, mennyire gyorsan elszaladt az idő. A lényeg, hogy majdnem kész az iromány azon fele, amelyiket mára szántam, de addig nem akarom feltenni, míg elégedett nem leszek vele. Egyszóval, ma már nem erőltetem tovább, de igyekszem, hogy holnap, mielőtt elindulok a melóba (hatalmas sóhaj), fel tudjam tenni.
Tehát - reményeim szerint - holnap végre összejön, és hozhatom az én ünnepi ajándékomat.
Addig is köszönöm, hogy kitartottatok mellettem ebben az évben is, hogy hozzászólásaitokkal bátorítottatok, mikor fekete felhők lebegtek felettem, vagy éppen osztoztatok az örömömben, vagy csak egyszerűen itt jártatok, és elolvastátok egyik-másik régebbi firkálmányomat. :) Köszönöm.
Akkor holnap...
Sada
Bár már csak szűk két óra van hátra a többnapos ünnepből, azért még határidőn belül vagyok a köszöntéssel. Ha pedig ma már nem tévedsz erre, kedves Olvasóm, akkor is kívánom, hogy békében és boldogságban teljenek a napjaid.
Végül is - és csakis rajtunk múlik - nem muszáj kizárólag az adott ünnepnapokra korlátozni a jókívánságokat, az ajándékokat, a megérdemelt pihenést, a régóta várt kikapcsolódást, a meghitt pillanatokat a családdal, kedvessel, barátokkal. Szerintem bármikor ünneppé varázsolhatjuk a hétköznapokat egy kis kedveskedéssel, aprósággal... vagy akár egy végre elkészült történettel. :)
Tudom, hogy a legutóbb meglepetést ígértem, de sajnos, rossz szokásomhoz híven, megint késni fogok. A fotelban heverésző macskáim a tanúk rá, hogy én igyekeztem, de vagy öregszem, vagy nem vagyok eléggé kipihent agyilag, mert ma annyiszor átírtam az eddig meglévő oldalakat, hogy észre sem vettem, mennyire gyorsan elszaladt az idő. A lényeg, hogy majdnem kész az iromány azon fele, amelyiket mára szántam, de addig nem akarom feltenni, míg elégedett nem leszek vele. Egyszóval, ma már nem erőltetem tovább, de igyekszem, hogy holnap, mielőtt elindulok a melóba (hatalmas sóhaj), fel tudjam tenni.
Tehát - reményeim szerint - holnap végre összejön, és hozhatom az én ünnepi ajándékomat.
Addig is köszönöm, hogy kitartottatok mellettem ebben az évben is, hogy hozzászólásaitokkal bátorítottatok, mikor fekete felhők lebegtek felettem, vagy éppen osztoztatok az örömömben, vagy csak egyszerűen itt jártatok, és elolvastátok egyik-másik régebbi firkálmányomat. :) Köszönöm.
Akkor holnap...
Sada