1. Forduló - 2. nap: T.A.V.A.S.Z.

[roxfort_olimpia]

Cím: T.A.V.A.S.Z. - Tudat Alatt Vágyni A Szerelemre

Csapat: Griffendél - Hurt/Comfort

Kulcs: véletlenszerű kötelék

Kulcs-szereplő: Minerva McGalagony

Korhatár: 16+

Párosítás: Bellatrix Lestrange/Hermione Granger

Figyelmeztetések: erőszak, enyhe erotikus tartalom, femslash, enyhe slash

Leírás: A Sötét Nagyúr megtalálja a módját, hogy legyőzhetetlenné

Comments

[ani81]

Szia!
Igyekszem aktívan hozzászólni a Hugi részéről én is a többi ház alkotásaihoz, ha már látom lehet. :)
Először is köszönöm az élményt, egészen újszerű álláspontot képvisel a szememben a történeted.
Szereplők:
Voldemort:
- komolyan mondom, tanulhatna tőle az APEH :) Válaszborítékkal küldeni ultimátumot, ráadásul tértivevénnyel - cseles húzás, ha még nem is értjük pontosan, egész pontosan mit fog „behajtani” XDD (Vagy kibe fog). Ná, itt nagyon jót szórakoztam. „Letelt az idő”.
McGalagony:
- én is könnyelműnek találtam a hagyjuk magára Hermionét egy csapat halálfalóval, műveletet. De pontosan tudom, milyen folyamat történetet és „helyzetet” fabrikálni. Nem könnyű, és sokszor még minden igyekezetünk ellenére sem tűnik természetesnek. Ami lehet egy fő kihívása az írónak, törekedhet rá. De nem mindig sikerül. Nem olyan szarvashiba ez, hogy érdemes legyen szót ejteni róla. Ráadásul, mint tudjuk, a HP az a könyv, ahol a gyermekek mentik meg a világot. A felnőttek túl bugyuták hozzá, tehát satarra semmi kifogásom nem lehet a megoldást illetően.
Hermione:
- megindítóan tud vívódni. Ennek ellenére nem voltál könnyű helyzetben. Bellát összehozni vele... kemény. Az ember vagy elhiszi, vagy nem, hogy ez megtörténhet. Láttunk már furcsa párosokat, cannonban elképzelhetetlen párokat, nem is kell olyan messzire menni, valóban.
Az ember úgy van vele, hogy amikor hallja egy történet plotját, és azon belül is a szereplő páros egymásra találásának kezdeti lépéseit, de még nem olvasta magát a történetet, kétféleképpen reagálhat. A plot maga hangozhat természetesnek, és bőszen bólogatunk is rá, hogy aham, na ez ha meglesz írva, igen, ez nagyon jó lesz, hiszen annyira jó az ötlet, hogy a megvalósítása gyerekjáték lesz. Hiteles lesz a szereplők egymásra találása.
Aztán mikor elkészül a történet, beleolvasunk, és észrevesszük, hogy nem, basszus. Nem lehet tudni, hogy mi, de a megvalósításánál valami keményen félrecsúszott és hiába volt a jó ötlet, megírva abszolút hiteltelen maradt a kapcsolat lehetősége a szereplők között.
Aztán ott a másik, a fordított eset: ha mondjuk én elmondom a főszereplő párosod egymásra találásának netovábbját szavakban: na az úgy volt, hogy Voldemort elküldte Bellát és a halálfalókat Hermionéjékhoz, hogy rabolják el a lányt. Bella agyrázkódást kapott, és egymásba szerettek Grangerrel... OMG. … WTF?
És milyen érdekes, bármennyire is tűnik abszurdnak a helyzet ötlete, leírva valahogyan, titokzatos módon, franc se tudja miért, mégsem tűnt természetellenesnek XDDD Annyira. (Na jó, egy kicsit). De nagyon el lehetett volna ezt baltázni, mégsem tetted.

[ani81]

Bella:
- Ő az, akiről tudni akarom „mit szívott”. Egy elmebeteget nagyon nehéz megírni. Vagy eljátszod, hogy te is az vagy, írás közben, és pont annyira vagy elrugaszkodott és következetlen, mint ő(vagy épp furcsa, morbid, külön értékrendet képviselő, abnormális), vagy általában táplálkozol azokból a jegyekből, amelyeket mások is használnak. Nálad egyszerűen nem tudtam eldönteni, hogy Bella mi volt. Következetes és józan, vagy elmebeteg.
Ron:
- Enyhén szólva idióta. Minden serdülő fiú szereti a hasát. Nem ez a gond. De mekkora kreténnek kell lenni ahhoz, hogy fogja magát és mert nem vacsorázott, simán tönkretegyen mindent, és veszélyeztesse az akciót. Itt elgondolkodtam rajta, hogy hát igen, Hermionénak talán igaza volt, amikor nem akarta, hogy a barátai odajöjjenek a házba. Ilyen áron?

Kötelék:
- Igen, egyelőre nem teljesen világos, baba ide, vagy oda. Biztos, hogyha ott állnék a történeteddel és megoldást keresnék a két nő kötelékének kialakulására, és még hitelesebbé akarnám tenni a hirtelen és megmagyarázhatatlan fellángolásukat egymás iránt, azt írnám a folytatásban, hogy az egészet a baba csinálta. Életösztönből. Ő sugallt, ő alakított, ő a „zsákbamacska”. (Ó, ez most de morbid volt). De az meg szándékos lenne - igaz, csak részéről, hiszen a páros egyik tagja sem adta hozzá írásos hozzájárulását. De szerintem te ennél jóval eredetibb megoldást dolgoztál ki, szóval kíváncsian fogom várni a megoldást.
Köszönöm, hogy olvashattam, és elnézést, hogy csak elemezgetést kaptál, nem igazi kritikát. Úgy éreztem, ha áradozni kezdenék, vagy pont ellenkezőleg, megpróbálnám negatívumokkal bombázni a hozzászólásomat, azzal befolyásolnám a további véleményeket(persze ez nem biztos, mindenkinek van itt magához való esze és véleménye is), na de akkor sem kockáztatok.
További sok sikert kívánok az olimpiához :) Érdekes történet volt.