Csütörtökön volt Miyavi koncert a PeCsában. Eddig gondolkodtam, h írjam le, de azt hiszem őszintén írok erről és az, h sojra írok-e egyáltalán még nem tudom.
Az a nap nem igazán volt tökéletes, az automata elnyelte a kártyám, éhes voltam és a villamoson még belénk is kötöttek.
Lehet, h ezért is ingerültebb és türelmetlenebb voltam a környezetemmel, de a rengeteg visítozó kurva az agyamra ment. Sajnálom, nem tudom szebben nevezni őket és nem is akarom. Órákig álltunk sorban és akkor is visítottak, ha már csak Miyavi nevét valaki kimondta. - -" Annyiszor elordítottam magam, h kussoljatok már, de ezeknek a felfogásukkal nagy bajok vannak.
Lényegtelen, túléltük, bementünk nagy nehezen és a 4. sorba kerültem. Mellettem Ayami állt, Aru pár sorral hátrébb került, mert ő megvette a merch-et a koncert előtt.
Vártunk... vártunk és vártunk... közben rosszul voltunk a visítozástól, mert az idióták, már akkor is vinnyogtak, ha a vizhordó srác bejött vagy a hangszereket hangolták még utoljára. - -"
Aztán berobbant Miyavi, kezdődött a pörgés és méginkább a nyomorgás. Szakadt rólam a viz, nyomtak, szinte semmit se láttam Miyaviból és az előttem álló lány vagy egy teljes számig a lábamon ugrált. Én is ugráltam, de basszus, azt csak érzezte, ha valaki lábára érkezik vissza vagy a padlóra. o_O? Most kék, fel van dagadva és fáj.
Három szám után elegem lett és kimentem a tömegből. Végigcsináltam én már ezt Dir en grey-ért idén, Miyaviért nekem nem éri meg a kínszenvedés és a verekedés.
Szóval elvoltam tök hátul, mindent láttam és hallottam és sokkal jobb volt, mint elől ilyen körülmények közt.
Miyaviról vegyes érzéseim vannak. Azért jól csinálta, tényleg rendesen hergelte a tömeget. De valah a közepe tájt azt éreztem, h "Miyavi vagyok, kettőt-hármat pengetek és imádjatooook!! MERT ÉN MIYAVI VAGYOK!!!" Akkor elment a kedvem tőle és kimentem WC-re.
Super Hero ment, mikor visszamentem. Utána egész jó volt, megint visszajött a kedvem, főleg, h a kedvencemet is leadta.
A beszéd... teljes felesleges volt beszélnie a lányáról, meg a zene összeköt minket dologról mert az ott lévők többsége nem is értette. A magyarok tényleg nem tudnak angolul, mert az, h az én vacak angolommal felfogtam, h megkérte a közönséget, azt mondja, h oké és erre csakazért is visítoztak... szal nem értettem mé' nem megy egy hülye "oké".
De jól van, zene ment tovább, kamerázott, mondott pár magyar szót, ami azért dícséretes volt tőle. Szal össz nem volt rossz koncert, de igazán jó se.
De lett táskám, ami nagyon tetszik, szép emlék a koncertől és már fel is avattam. Legközelebb meg nem tudom kíváncsi leszek-e rá, ha jön. Mert ígérte, h jön, de én már Kaoru ígéretei óta egy zenésznek se hiszek. XDD
De jó lenne, ha kicsit változna addig, mert ez nekem nem volt akkora élmény, h hetekig fel legyek pörögve tőle.
Lehet, h nem vagyok eléggé nagy Miyavi fan vagy egész mást tudok értékelni, de Varsó után emlékeztem szinte minden pillanatra, Die arcára, Kyo mozgására, hangjára, Toshiya pörgésére és pattogására a fülembe volt a zene... itt arra emlékszem, h hátul állok és Miyavi hátrahajol és felemeli a gitárt. Két nap után ennyi van csak a szemem előtt...
A végére azért egy setlist, h mit játszottak;
Rock'n'Roll is Not Dead
Coin Locker's Baby
Boom Hah Boom Hah Hah
21st Century Tokyo Blues
Ame ni utaeba ~pichupichuchappuchappu Planran Blues~
- guitar play -
My Name iz Oresama.com
Please Please Please
Kimi ni negai wo
- Super Hero SE -
Super Hero
Eccentric otona yamai
Shouri no V-Rock
Are You Ready to Rock?
- encore -
Subarashiki kana, kono sekai -What a Wonderful World-
Sakihokoru hana no you ni -Neo Visualizm-
As U R