D'espairsRay

Oct 05, 2010 13:46

 Ezt a koncertet vártam a Dir en grey után talán a leginkább. Nem talán... biztos. Imádom a bandát és hihetetlen volt, h ők is ellátogatnak hozzánk. Alig vártam a napot, h láthassam őket.
Mivel nagy rajongó vagyok ezért szerettem volna az első sor közelébe kerülni, így megbeszéltük Aruval, h korán kimegyünk és mint Versaillesnél kint táborozunk, h jó helyünk legyen. Reggel korán ki is mentünk Adrival együtt, majd csatlakozott hozzánk Hikaru, majd kis idő múlva Dorte is. Így próbáluk közösen elütni az időt, de délig nagyon nehezen telt el, főleg, h reggel elég hűvös is volt.
Ezután valah kezdtek felpörögni az események. Kimentünk Anji elé is a metróhoz, közbe megjött az együttes busza is, és szokásommal ellentétesen most én is csatlakoztam a hátsó bejárat előtt ácsorgókhoz. Egész jól elhülyéskedtem számomra ismeretlen emberekkel, miközben vártuk, h lássuk őket kiszállni.
Igazából nem vagyok egy türelmes tipus és kb. 20perc után úgy döntöttem, h jól van fiúk, ennyit erről és visszamentem Dortéhez. XD
A beengedés szokásosan pocsék volt, én mint vendég rohangáltam segítségért, mert a biztonságiak eltűntek és a paraszt külföldiek próbáltak közén furakodni. De csak még parasztabb szervezőkbe ütköztem... erről nem akarok részletesebben írni, de röviden annyit, h ez a szervezés és hozzáállás a 0-val volt egyenlő. =__=
Ahogy alakult a sor rájöttünk, h teljesen felesleges az alsó résszel próbálkoznunk, nem jutunk előre. Így miután Sayu és Viki is csatlakozott hozzánk a felső lelátót beszéltük meg.
Bejutás után oda is álltunk, a csapat nagy része egy helyen is állt. Én egy külön kis kiugró részen álltam Vikivel, Karyuval szemben, ahonnan tökéletesen beláttuk a színpadot. Így már kicsit kevésbé bántam, h nem tudtam előre állni.
A koncert kezdetével megint lesokkoltam. Dir en grey-nél éreztem ezt, h jesszus, nem hiszem el, h ők ott fent állnak és én itt nem is olyan messze tőlük. Aztán lassan elhittem és tomboltam, üvöltöttem, visítottam, ahogy még soha. XD
A mécses is eltört, amint elindult az abyss. ^ ^; Zokogtam, úgy, h szegény Viki próbált nyugtatni. Sok volt kicsit ez az egész élmény és hallani, látni őket, ott jött ki igazán belőlem, h ez mennyire fontos számomra.
Hatalmas élmény volt látni őket, bár Tsukasából sajnos alig láttam valamit. A füstöt elszúrták és őt szinte teljesen kitakarta. T___T Így leginkább Karyut figyeltem és egészen megnyert magának a koncert alatt. :)
Majd miután rájöttem, h egymagam nem vagyok elég hangos név kiabáláshoz, Vikivel és Sayuval összefogva kiabáltuk Tsukasa nevét, mikor levonultak az encore előtt.
Úgy tűnt jók vagyunk, mert megállt és fülelt felénk (mutatta is, mert a kezét felemelte a füléhez és arra fordította), aztán mosolyogva kaptunk tőle egy rockvillát. :DD Ez nekem már nagyobb élmény volt, mintha lent álltam volna a színpad alatt. *__*
Igazából még most se tudom teljesen leírni az érzést, még mindig olyan, mintha az egész egy álom lett volna, de az biztos, h jó időre feltöltött és sose felejtem el. Nem kérdéses, hha a szünet után visszatérnek és újra erre járnak, az elsők közt leszek, aki jegyet vesz rá és bármi is történik ott a helye.





Setlist:

BORN
Marry of the Blood
WEDICINE
浮遊した理想 (Fuyuu shita risou)
DEATH POINT
dope
13 -Thirteen-
LOVE IS DEAD
DAMNED
Masquerade
Human-Clad Monster
DEVILS' PARADE
abyss
Hollow
REDEEMER
Garnet
-encore-
Abel and Cain
Forbidden
in vain
MIRROR
Previous post Next post
Up