9 hónap 7. fejezet
Cím: 9 hónap
Szerző: Rach
Páros: Jensen/Jared
Figyelmeztetés: J2
Besorolás: R
1. fejezet 2. fejezet 3. fejezet 4. fejezet 5. fejezet 6. fejezet
7. fejezet
Ahogy telt az idő, úgy kezdett javulni a kis Lindsey állapota is. De ez nem is csoda, mert az orvosok és ápolók mellett két édesapja is rendszeresen bejárt hozzá és gondját viselte. Jensen és Jared szinte minden idejüket a kórházban töltötték, persze ha munka volt, azt el kellett végezni és a két kutyát is el kellett látni. A kislány szervezetének erősödésével egyre több géptől sikerült megszabadítani. Megtanult egyedül lélegezni. A csövön keresztüli táplálást is felváltotta a cumisüveg, amit az első pár alkalom után, ha jelen voltak, az apák vették kezükbe. Persze ezzel együtt más feladatok is vártak rájuk. A nővérek segítségével tökéletesre csiszolták a pelenka cserélés tudományát és a legnehezebb feladat, a fürdetés fortélyait is sikerült megtanulniuk. A kezdeti ügyetlenkedések ellenére hamar megengedték nekik a nővérek, hogy egyedül csináljanak mindent. De természetesen a sok feladat mellett a játékra is akadt idő. Mikor már elég jól volt Lindsey ahhoz, hogy kézben lehessen tartani, Jensen és Jared gyakran ringatták, csikizték, gügyögtek neki. Jensen, de azért néha Jared is minden este olvasott neki egy mesét. Ahogy egyre több időt töltöttek együtt, a két férfi érezte, hogy kislányuk is egyre jobban ragaszkodik hozzájuk. Ha sírt az egyikük karjaiban mindig megnyugodott. Megesett az is, ha egyedül akarták hagyni, elkezdett sírni, így néha nehézkes volt ott hagyni és elmenni dolgozni. Lindsey számára apjai hangja egyre inkább felismerhető lett. A rengeteg együtt töltött idő elteltével egyszer eljött az a pillanat is mikor kislányuk elmosolyodott.
Sok kellemes élményben is volt részük ezen a rémisztő helyen, de már mindhárman azt a pillanatot várták mikor végre hazamehetnek együtt.
Egyik késő délután Jensen épp ringatta kislányukat, Jared pedig a mesekönyvet lapozgatta mikor belépett az orvos.
- Hogy vannak? - érdeklődött kedvesen.
- Jól. - válaszolta az idősebb.
- Megvizsgálhatlak kislány? - nézett a babára orvosa.
- Persze. - válaszolta a baba helyett apja és átadta. A doktor elkezdte vizsgálni a kis Lindseyt, aki egész jól tűrte, bár már hozzá szokott a közel 3 hónap alatt. Pár perc múlva kész is lett és visszaadta Jensennek a babát.
- Úgy látom teljesen jól van és mivel az elmúlt napokban nem tapasztaltunk semmilyen romlást nála, ezért holnap haza is vihetik. - mondta az orvos.
- Tényleg? - lepődött meg Jared.
- Igen, nem látom okát annak, hogy továbbra is bent tartsuk Lindseyt.
- Hallod ezt kicsim, végre hazamegyünk. - nézett mosolyogva a babára Jensen, aki mintha értené, visszamosolygott.
- Délelőtt elintézünk mindent, aztán már csak a kontrollra kell visszajárni.
- Köszönjük!
- Nincs mit! - válaszolta és kiment a szobából.
- El se hiszem, hogy végre hazavihetjük. - ringatta a babát az idősebb.
- Ideje volt már ennyi szenvedés után. - válaszolta párja.
- Gyere, csókolj meg, hogy tudjam, ez nem álom.
- Olyankor csípni szoktak. - ellenkezett Jared.
- Kit érdekel?
- Mindegy. - mosolyodott el és megcsókolta szerelmét.
***
- Mindent elraktál? - érdeklődött Jensen miközben kislányát öltöztette.
- Azt hiszem. Ti hogy álltok? - kérdezett vissza kedvese.
- Szépen és melegen öltözködünk, mert kint nagyon hideg van. - beszélt Lindseyhez.
- Ne öltöztesd túl, nem Kanadában vagyunk és egész jó idő van kint.
- Ennyi kell, Jared. - adta rá a kis sapkát, majd belerakta a babahordóba. - Kész is vagyunk.
- Akkor mehetünk?
- Igen. Búcsúzz el ettől a csúnya szobától, kicsim, mert nagyon reméljük, hogy többet nem látod. - emelte fel a babahordót, Jared pedig a hátizsákot és elindultak a kocsihoz. Amint leértek a fiatalabb bedobta a csomagtartóba a hátizsákot, párja meg a babahordót rögzítette a hátsóülésen, majd mindketten beültek a kocsiba.
- Nem kéne az egyikünknek hátra ülni? - kérdezte Jensen az anyósülésen.
- Akarsz vezetni? - kérdezett vissza a másik, majd mindketten kiszálltak. Visszaülve, Jensen a volán mögött, Jared pedig az anyósülésen foglalt helyet.
- Nem úgy volt, hogy hátra ülsz? - nézett kedvesére az idősebb.
- Ott szűk a hely.
- Rendben, akkor te vezetsz, én ülök hátra. - szálltak ki ismét és ezúttal Jared került a volán mögé, Jensen pedig hátra kislányuk mellé, majd végre elindulhattak.
Nem volt épp közel a házuk a kórházhoz ezért időközben az autó álomba ringatta a kis Lindseyt. Ezért a két férfi nem is beszélgetett, Jared az útra koncentrált, Jensen pedig hol a kislányukat, hol a tájat nézte. Mikor megérkeztek az idősebb kivette a babahordót, párja a hátizsákot és bementek a házba. Az ajtóban Harley és Sadie nagy örömmel fogadta őket és kíváncsian szagolgatták, hogy mi lehet a babahordóban.
- Srácok, hagyjátok, majd később köszönhettek neki. - emelte feljebb a babahordót Jensen. - Felmegyek, leteszem.
- Rendben, én addig kiviszem őket. - válaszolta Jared és kiment a kutyákkal a hátsókertbe. Jensen ezalatt felvitte az új szobájába kislányát, aki amint apja letette a babahordót, ébredezni kezdett.
- Hát, felébredtél. - mosolygott rá Jensen és a pelenkázóra fektette. - Itt vagyunk a saját szobádban. - vetkőztette a picit. - Ezentúl itt fogsz aludni esténként. - emelte fel és a kiságyhoz lépett vele, amint megszabadította a sok felesleges ruhától. - Tessék, ezt a nagynénimtől kaptam mikor pár hete a városban járt. - vette ki a kiságyból a közepes méretű plüsselefántot. - Tetszik? - kérdezte Lindseyt, aki csak nézelődött. - Mindegy, gyere nézzük meg azt a szobát, ahova bármikor jöhetsz, csak azért kopogj előtte nehogy valami csúnya meglepetés érjen. - lépett be vele a Jareddel közös hálószobába. - Ez apu és az én szobám, ebben a jó nagy ágyban szoktunk aludni. - tette le az ágyközepére és mellé feküdt. A plüssállatot a pici másik oldalára tette, aki ezt látva próbált utánanyúlni. - Most már tetszik? - kérdezte mosolyogva és megfogta az elefántot, majd Lindsey fölé tartotta. A pici lelkesen tapogatta az új játékát és próbálta a szájába venni.
- Ti mit csináltok itt? - lépett be a magas férfi a szobába és melléjük feküdt.
- Körülnézünk kicsit és ki kellett próbálni apáék ágyát. - mosolygott a picire Jensen.
- Jobb, mint a kiságy. - puszilta meg kislánya fejét, aki továbbra is jól elvolt a plüsselefánttal.
- Ne mondj neki ilyet.
- Rendben, inkább csókollak. - hajolt hozzá és megcsókolta.
- Mi ez a szag? - kérdezte, ahogy szétváltak a csókból. - Jared?
- Ez most nem én voltam. - néztek mindketten kislányukra.
- Na, Linds, ideje a peluscserének. - kelt fel a kislánnyal az idősebb.
- Csináljam én? - ment utánuk párja.
- Ha akarod. - tette le a szemben lévő babaszobában a pelenkázóra.
- Kicseréljük ezt a csúnya szagos pelenkát. - bontotta ki a pelenkát Jared.
- Add ide, leviszem inkább. - nyúlt a kakis pelenkáért Jensen és sietve levitte a szemétbe. Mire visszaért, kedvese csupa pisi volt. - Mit csináltatok? - nézett rá meglepetten.
- Mit? Túl sokáig volt szabadon és lepisilt.
- Jaj, Jared. Menj, zuhanyozz le, én befejezem. - vette át a babát. - Látod, még ezt se tudja megúszni. - beszélt a kislányhoz, miután kedvese magukra hagyta őket. Ráadta a tiszta pelenkát, visszabújtatta a rugdalózóba és felvette. - Éhes vagy? - nézett rá, de a pici válasz helyett inkább apja nyakláncával kezdett játszani. - Megcsináljuk a hamit, amíg apu fürdik. - ment le vele a konyhába és a babahordóval, amit letett a konyhapultra. Kislányát belefektette, ő pedig elkezdte csinálni Lindsey ételét. - Remélem lesz olyan jó, mint a kórházban készült. Mennyivel jobb lenne, ha lenne itthon egy cici, amiből egyből szopizni tudnál, de ehelyett két eszelős apád van, akik imádnak. - mosolygott rá. - Vajon elég meleg így? Megnézzük. - nyomott egy kicsit a cumisüvegben lévő tápszerből a csuklójára. - Azt hiszem jó lesz. - jelent meg ekkor Jared.
- Evés van?
- Megkóstolod, hogy jó-e?
- Persze. - nyomott Jared is a csuklójára és lenyalta. - Nekem ízlik. Megetetem, addig te is lezuhanyozhatsz, ha akarsz.
- Rendben, köszi. - adott egy puszit szerelmének és felment az emeletre.
- Gyere kislány. - vette fel a babát és felment vele az emeletre. Beült vele a hintaszékbe és etetni kezdte. Jensen ezalatt bement zuhanyozni a hálószobájukból nyíló fürdőbe. Alig hitte, hogy végre zuhanyozhat egy jót úgy, hogy nem kell sietni utána a kórházba. Csak folyatta magára a forró vizet. Fáradt, de nagyon boldog volt. Hónapok óta erre a pillanatra várt és most végre bekövetkezett. Együtt lehet a számára két legfontosabb emberrel az otthonukban. Teljesen elkalandoztak a gondolatai és észre se vette, hogy már jó ideje csak álldogál. Feleszmélt és mosakodni kezdett, hogy visszamehessen a két szeretett emberhez. Nagyjából megtörölközött, majd a derekára tekerte és bement a hálóba.
- Alszik? - kérdezte, ahogy meglátta az ágyon hasaló és a tévét bámuló Jaredet.
- Mint a tej, még maradt egy kis táp a cumisüvegbe.
- És te, mit csinálsz? - dőlt le mellé, de mivel kedvese fordítva feküdt, így Jensen feje mellett Jared lábai voltak.
- Megy a kedvenc filmem. - kötötte le ugyanúgy a legalább ezerszer újranézett film.
- Nem akarsz inkább mást csinálni? - simogatta a combját, majd egy hirtelen mozdulattal benyúlt az alsójába és kijjebb húzta férfiasságát.
- Mi van veled? - nézett hátra meglepetten.
- Nyalogatni akarlak. - húzta le róla az alsót és kényeztetni kezdte. - Te nem akarsz? - bontotta ki törölközőjét, majd szájába fogadta kedvese férfiasságát.
- Ahh, Jensen... - sóhajtotta, ahogy egyre mélyebbre csúszott a puha ajkak közt. Fel se fogta mi történik. Jensenre ez nem volt jellemző, szájával sosem kényeztette a másik férfiasságát, kizárólag különleges alkalomnak kellett lennie, hogy ez megtörténjen. Ez határozottan az volt, a babájuk hazatérése hozhatta ki belőle ezt a reakciót, de nem is lényeges, hisz érezheti párja szájának melegségét és szemei előtt ott van szerelme hívogató férfiassága is. Nem tétovázott tovább Jared, megmarkolta párja hívogató testrészét és kényeztetni kezdte. Kölcsönösen simogatták, nyalogatták, szopogatták egymást. Talán csak egy dolog lett volna, ami megzavarhatta volna őket, kislányuk sírása, de ez szerencséjükre nem történt meg. Zavartalanul haladhattak a gyönyör felé. Jensen pár perc múlva már csak kezével kényeztette kedvesét, egyre hevesebben, míg végül a kezei közt párnájára élvezett. Az idősebbnek se kellett sok, ám őt kedvese szájában érte a gyönyör. Lihegve terültek el, majd kis idő múlva Jared megfordult és felmászott párja mellé.
- Jensen, ez nem igaz. - nézett a nedves párnájára. - Én lenyelem, te meg a párnámra...
- Te csináltad, nem én. - mosolygott rá édesen.
- Tudod, hogy értem.
- Jól van, nyugi. - könyökölt fel, lehúzta Jared párnájáról a huzatot, félre dobta, majd kicserélte saját párnájával és visszafeküdt. A fiatalabb köszönetképp fölé hajolt és lágyan megcsókolta. - Jared? - tűrte füle mögé a haját.
- Igen? - feküdt vele szembe.
- Csinálhatnánk egy bulit... - simogatta a fülét.
- Bababulira gondolsz?
- Olyasmi, csak itt pasik is lennének.
- Benne vagyok, már úgyis ránk férne és még nem is látta senki Lindseyt. Megan meg már teljesen oda van, hogy itt él LA-ben, de még mindig nem láthatta.
- Őt is meghívjuk, meg a srácokat. - hajolt hozzá és megcsókolta, hosszan és szenvedélyesen csókolóztak tovább.