9 hónap 3. fejezet
Cím: 9 hónap
Szerző: Rach
Páros: Jensen/Jared
Figyelmeztetés: J2
Besorolás: R
1. fejezet 2. fejezet
3. fejezet
- Nagyon szeretnélek már látni! De nem kell már sokat várni és akkor végre együtt lehetünk. - beszélt édesen a telefonba, a kanapén fekve Jensen. Annyira elvolt foglalva a vonal túlsó végén lévő személlyel, hogy nem is hallotta mikor belépett párja a házba.
- Szeretlek drágám! - folytatta ugyanolyan hangvétellel Jensen, amire Jared is felfigyelt és az ajtóban állva csendben hallgatózni kezdett.
- Igen. Köszönöm ezt a beszélgetést. Hamarosan találkozunk. Szia! - búcsúzott el Jensen beszélgetőpartnerétől, majd mosolyogva terült el a kanapén. A fiatalabb ezek után elérkezettnek látta a pillanatot, hogy tudassa szerelmével, hogy megérkezett. Jared hetek óta nem járt Los Angeles-i otthonukban, mivel pár hete Ausztráliába szólította a munkája, ahol legújabb filmjét forgatta. Keresztbe tett kezekkel nekidőlt a falnak és megköszörülte torkát, hogy felhívja magára a figyelmet.
- Jared? - lepődött meg az idősebb, amint meglátta és sietett is felé.
- Korábban eljöttem, hogy végre láthassalak, de úgy érzem túl korán jöttem.
- Ezt hogy érted? - nem értette miért ilyen kedvese.
- Kivel beszéltél az előbb?
- Mi? Te most féltékeny vagy? - mosolyodott el. - Csak Karen volt. A pocakjához tette a telefont és beszélhettem a babához.
- Ugyan, dehogy vagyok. - nyomott egy kis csókot megkönnyebbülve párja ajkára.
- Nem kell aggódnod, nem cserélném le a feszes hátsód máséra. - vigyorgott rá.
- Jen...
- Oké, békén hagylak. Látom kimerített az utazás, de tudom mire van szükséged.
- Igen? - ölelte át.
- Jó nagy adag és finom kajára. Szerencséd van, mert anya itt volt a hétvégén és sok finomságot főzött.
- Imádom anyud főztjét! A repülőn olyan szar kaják voltak, úgyhogy ez most különösen jól fog esni.
- Tudom. - csókolta meg éhes szerelmét, de most úgy, hogy nyelveik is eljátszadozhassanak kicsit. Jared élvezte a szó szerint édes csókot, így mikor szétváltak ajkaik, még pár pillanatig behunyt szemekkel állt mozdulatlanul.
- Ez csokis süti? - ízlelgette Jensen szájából átkerülő ízeket.
- Eltaláltad. Úgy fél órája ettem. Van még pár darab a konyhában.
- A srácok hol vannak? - érdeklődött Jared a konyhába menet.
- Ja igen, hát... A húgod tegnap összeveszett Phillel és átköltözött hozzánk pár napra. Most vele sétálnak.
- Mi? Mégis mi történt? Megölöm Philt, ha bántotta Megant.
- Nem ölsz meg senkit. Egyébként is szerintem az biztos, hogy nem csalta meg, mert akkor sírva jött volna át, de ő inkább csak ideges volt.
- Mióta értesz te ennyire a veszekedésekhez és legfőképp a húgomhoz? - kérdezte idegesen párját. - Mondott egyáltalán valamit?
- Hé, ne velem veszekedj! Én nem tudok semmit és Meganhoz sem értek, csak én is húgomként szeretem.
- Tudom, bocs. Nem akartam neked esni. - kért bocsánatot.
- Fáradt vagy, nem kellett volna most elmondanom Megant. Pihenned kéne.
- Nem tudok pihenni.
- Rendben, akkor gyere enni és közben mesélj, milyen volt Ausztrália.
- 2 hete te is láthattad.
- Láttam, de miután eljöttem tőled, biztos történt 1-2 érdekesség, amiket a telefonba nem mondtál.
- A hosszú hétvégénk után, amit mellesleg nagyon élveztem. Jó, hogy meglátogattál. - hajolt szerelméhez egy kis csókért. - Rengeteg meló következett, de azért akadt némi szabadidőm is és találkoztam pár rajongónkkal. Szinte mindenkinek az első kérdése az volt: Hogy van Jensen? Csak aztán jöttem én.
- Akkor gondolom tele lesz a net az új fotóiddal, amiket a rajongóid készítettek. - tette elé vigyorogva az ételt Jensen.
- Ilyen jól ismered a rajongóimat? - kezdett neki az evésnek.
- Biztos imádják a fotóidat nézni és már fent lehetnek a képeid a jpadalecki.com meg jaredp.com-on és hasonlókon.
- Te titokban ezeket nézed? - lepődött meg a fiatalabb.
- Hát, nem árt pár szexi képet keresni, ha a szépfiú nincs itthon. - vigyorgott.
- Olyan perverz vagy.
- Én? Én csak jól érzem magam a képeiddel is, ha nem vagy itt. - hajolt közelebb.
- Azt én inkább el se mondom, hogy én mit szoktam csinálni nélküled. - jegyezte meg, majd gyorsan meg is csókolta, mielőtt visszakérdezhetett volna kedvese.
- Jensen! - hallatszott egy női hang a bejárat felől. - Megjöttünk.
- Konyha! - kiabált vissza Jensen, amint szétváltak a csókból és meg is pillanthatták a feléjük rohanó Harleyt és Sadiet, akik majd kiugrottak a bőrükből, ahogy meglátták Jaredet.
- Sziasztok! - térdelt le hozzájuk a fiatalabb. A két kutya össze-vissza nyalta, de ez Jaredet egy cseppet sem zavarta, ő is rettenetesen boldog volt, hogy végre láthatja kedvenc kutyáit.
- Jared, te már hazajöttél? - lépett be húga is a konyhába meglepetten.
- Én is örülök neked Megan. - állt fel a srác.
- Hiányoztál! - lépett hozzá húga és megölelte.
- Te is nekem. Hallottam, hogy otthagytad Philt. Ugye nem bántott, mert ha bántott átmegyek és megverem.
- Jared, nem vagyok már kislány. Nem kell, hogy a bátyám védjen meg.
- Rendben, akkor majd Jensen veri meg.
- Mi? - nézett rá kérdőn, ahogy Jensen is. - Nem ver meg senki senkit! Nem bántott úgy Phil, csak...
- Mi csak? - érdeklődött bátyja.
- Összevesztünk. Jött a szokásos hülyeségeivel meg most azzal, hogy pár évig egyáltalán nem akar gyereket. Az esküvőről is teljesen más elképzelései vannak.
- Álljunk csak meg. Te terhes vagy? - sápadt el Jared.
- Dehogy. Most tényleg nem férne bele az életünkbe, de akkor is, hogy mondhat ilyet, hogy évekig.
- Meg. - fogta meg a kezét. - Ez itt a jegygyűrűd. - mutatta neki az ujján lévő gyűrűt. Emlékszem mikor jöttél megmutatni és milyen boldog voltál. Eldobnád ezt pár hülye megjegyzés miatt? - nézett a szemébe. - Jensen is szokott egy csomó olyan dolgot mondani, ami nekem nem tetszik és mégse hagyom itt. Phil szeret téged, ha nem így lenne nem kérte volna meg a kezed, főleg nem egy ilyen kővel.
- De pár nap szenvedés jár neki, hogy kicsit elgondolkodjon. - nézett bizonytalanul bátyjára.
- Nem túl sok, mert szeretnék már végre kettesben lenni Jensennel. - mosolyodott el.
- Utállak. - lökte meg Jaredet.- Én is téged. - karolta át húgát.Másnap Megan úgy döntött visszamegy vőlegényéhez, akivel ki is békültek rögtön. Jared és Jensen pedig végre kettesben lehetett otthonában hosszú idő után, amit élveztek. Ám sok elintéznivalójuk akadt mostanság, még így is, hogy nem volt főszerepük egy tévésorozatban sem, de nem állt meg tőle az élet. Emiatt azt se nagyon tehették meg, hogy egész nap otthon lustálkodjanak és szeretgessék egymást. Azért mindig szántak elég időt egymásra.
Egyik délután mikor mindketten elvégezték az aznapi dolgaikat. Jensen letelepedett a kanapéra, Jared pedig felment lezuhanyozni, majd visszament kedveséhez.
- Azt hiszem beteg leszek. - sétált le fáradtan a nappaliba párjához Jared.
- Mi a baj? - nézett fel rá Jensen.
- Fáj mindenem és fázok is. - huppant le a kanapéra. Kedvese rögtön a homlokára tette kezét, hogy megnézze nem lázas-e.
- Tüzel a homlokod. Szerintem lázas vagy. - simított végig az arcán. - Menj fel, feküdj le és mérd meg a lázad. Addig csinálok neked teát.
- Nem akarok feküdni. - mondta rekedtes hangon.
- Jared, kérlek. Nem akarom, hogy rosszabbul legyél. Menj szépen, ha kész a tea felmegyek és ott is maradok, oké?
- Oké, de siess, mert már most unatkozok. - jegyezte meg. - Gyertek. - szólt kutyáinak, akik követték és felmentek együtt a hálóba. Jensen a fejét rázta, hogy még betegen se tud nyugton maradni kedvese. Átment a konyhába és nekilátott a teafőzésnek. A vízforralóban pár perc alatt sikerült felforrósítania egy bögre vizet, amibe belerakta a teafiltert és egy tálcán pár szelet citrommal és cukorral felvitte szerelmének. Jared az ágytámlának dőlve ült az ágyon kutyái társaságában.
- Van lázad? - tette le a tálcát Jensen. Jared nem válaszolt, csak az éjjeliszekrényen heverő lázmérőre pillantott. Párja felvette onnan és megnézte. - 38. Ez nem jó, szívem. - tette vissza a lázmérőt, majd még jobban betakarta. - Itt a tea. - ízesítette meg gyorsan és a kezében adta a bögrét.
- Nem mondom, hogy nem tetszik az, ahogy az ápolónőt játszod, de az, hogy még ágyba is parancsolsz... - kortyolt a teájába.
- Szeretlek és csak azt akarom, hogy meggyógyulj. - ült le mellé és megsimogatta az arcát.
- Én is szeretlek. - tette le a bögrét és szerelme ölébe dőlt.
- Pihenj. - simogatta a fejét, amit Jared lehunyt szemekkel pár percig élvezett, majd muszáj volt felülnie, annyira köhögött. - Igyál, hozok gyógyszert. - kelt fel Jensen és pillanatokon belül egy tablettával tért vissza, amit Jared be is vett. - Nem nézel ki valami jól. - jegyezte meg. Jensen jobbnak látta, ha hoz egy kis borogatást párja homlokára, így azt meg is tette. Simogató mozdulatokkal hűtötte homlokát, majd mikor elégnek érezte mellé feküdte és simogatta, amíg el nem aludt Jared.
Jensen este azon kapta magát, hogy a telefon csörgése ébreszti. Kedvesére pillantott, akit szintén felébresztett a zaj, majd felvette a telefont.
- Igen? - szólt bele álmosan.
- Jensen. Karen vagyok. Azt hiszem nem sokára szülni fogok. - mondta fájdalmas hangon.
- Az nem lehet, még túl korai. - tért egyből magához.
- Tudom, de nagyon fáj.
- Hol vagy most?
- A kórház felé tartok. Gyertek ide gyorsan, ha nem akartok lemaradni a szülésről.
- Rendben, máris indulok. - bontotta a vonalat. - Édesem, jobban vagy? - fordult Jared felé.
- Igen. Mi történt? - ült fel.
- Karen megszül. Be kell mennem hozzá, de nem akarlak egyedül hagyni.
- Én így nem mehetek, de neked a kórházban a helyed. Menj nyugodtan, én elleszek.
- Biztos?
- Biztos. Na, menj már.
- Majd hívlak, ha odaértem. - nyomott egy puszit a homlokára és már indult is. Sietett autójával a kórház felé. Amint leparkolt az épület előtt, már rohant is be a recepcióhoz. - Elnézés, Karen Harpert keresem. - érdeklődött a pultnál álló fiatal nőtől.
- Egy pillanat. - nézett utána a névnek. - Harper... Igen, megvan, szülési fájdalmakkal érkezett. Az is lehet, már megvan a baba. - jegyezte meg kedvesen.
- Mr. Ackles? - szólalt meg egy hang a háta mögött.
- Doktor úr. Hogy van Karen és a baba? Ugye jól van a baba? - kérdezte aggódva.
- Sajnálom. - válaszolta az orvos.