Új élet

[rach_lin_ackles]

Cím: Új élet
Szerző: Rach
Szereplők: Jared, Jensen
Korhatár: 18

Jared és Jensen pár hete belekezdett a Supernatural legújabb évadának forgatásába Vancouverben. Minden a megszokott módon zajlott és keményen dolgoztak. A két srác még mindig együtt lakott Jared házában. Bár Jensen már egy ideje készült elköltözni, hogy ha menyasszonya meglátogatja ne zavarják Jaredet és ő se a szerelmeseket, de ez még nem jött össze.
Mint mindig ezen a meleg augusztusi napon is szorgosan folyt a munka, mindenki lelkesen csinálta a dolgát. A két főszereplő is hajnal óta a helyszínen volt és forgatta a jeleneteket, így aztán az egyik délutáni jelenet végén kaptak egy hosszabb szünetet. Jensen kihasználva ezt, rögtön el is vonult a lakókocsijába Danneelel, aki épp a szokásos látogatását tartotta kiskutyájával vőlegényénél. Jared pedig elindult megkeresni szabadon sétálgató kutyáit, akiket hamar meg is talált. Az egyik lakókocsi mögött játszadoztak egy fiatal barna hajú lánnyal.

- Látom lett egy új barátotok. - szólalt meg mosolyogva Jared a kutyáinak miközben a lányra pillantott. A két kutya rögtön felfigyelt az ismerős hangra és odafordultak gazdájukhoz, de nem mentek el a lány mellől.
- Csak játszottam velük egy kicsit, hogy ne unatkozzanak. Nagyon édes kutyusok! - válaszolt a lány a kutyák közt guggolva, nem bírt felkelni tőlük.
- Kedvelnek téged. - jegyezte meg a magas srác. - Egyébként Jared vagyok. - nyújtott kezet, nemcsak a bemutatkozás miatt hanem, hogy segítsen felállni a lánynak.
- Köszi! - fogta meg a kezét és felegyenesedett. - Amanda. - mutatkozott be ő is. - Amúgy tudom ki vagy. Párszor már vittem nektek kávét.
- Ó igen, már emlékszem rád. Még új vagy itt, ugye?
- Igen, 2 hete kezdtem. De nem akarlak zavarni, menjetek csak.
- Igazából sétálni indultam velük. Nincs kedved velünk tartani? - érdeklődött kedvesen a magas srác.
- Most nincs szükség rám itt, úgyhogy szívesen veletek tartok. - mosolygott Amanda.
- Remek. Menjünk. - indultak el a nem messze lévő nagyobb füves terület felé. - És Amanda... hogy kerültél ide? - kíváncsiskodott.
- Azt hosszú lenne elmesélni. Egyenlőre annyit, hogy Európából jöttem és szerencsém volt, mert szinte rögtön kezdhettem is miután megérkeztem a városba. Azt hallottam a legjobb csapatba kerültem, mert azt beszélik a Supernaturalnek van a legjobb stábja, de ezt tapasztalom is, bár ez az első ilyen munkám. Itt kezdem el élni az álmomat.
- A kávéhordás az álmod? - lepődött meg Jared.
- Miért jó kis munka. De az igazat megvallva tök mindegy mit csinálok, a lényeg, hogy egy igazi nagy filmes stábbal dolgozhatok.
- Tetszik a hozzáállásod. - mosolygott a srác.
- Nem születtem milliomosnak és nem hullanak csak úgy az ölembe az álmaim ezért megtanultam küzdeni értük.
- Ezek szerint több álmod van.
- Igen, de nem húzod ki őket belőlem. - mosolygott rá.
- Előbb-utóbb csak sikerül. - vigyorgott vissza.
- Meglátjuk. - válaszolta a lány, közben tovább sétáltak. Még egy jó darabig elbeszélgettek, egyre jobban megismerték egymást, végül mindkettejüknek vissza kellett térni a munkához.
A napok egyre csak teltek. Az idő lassan, de biztosan átfordult nyárból őszbe. Jared és Amanda pedig egyre jobb barátok lettek, mindennap beszélgettek kicsit, bár még sok mindent nem tudtak egymásról. Amanda, ha épp ráért, mindig szívesen játszott Sadievel és Harleyval. Szerette a 2 kutyát és a kutyák is őt.

Egy hűvös hajnalon Jaredtől nem megszokott módon, éppen a stúdióba igyekezett, hogy elsőnek érjen be és begyakorolhassa az egyik jelenetet. Talán azért is sietett, mert Jensennél ott volt a menyasszonya és ma nem akarta fölösleges harmadiknak érezni magát. Amint megérkezett a stúdióba, besétált a motelszobának kialakított díszletbe és leült az ágyszélére, ám ekkor valami furcsát érzett az ágyon, ami eddig fel sem tűnt neki. Óvatosan hátrafordult és meglátta, hogy valami vagy valaki fekszik a takaró alatt, majd egy hirtelen mozdulattal lerántotta a takarót.

- Amanda? - csodálkozott immár felállva a magas srác.
- Jared, mit keresel itt? Még nem kéne itt lenned. - ijedt meg a lány álmából felriadva.
- Ezt én is kérdezhetném. - válaszolta. - Te itt aludtál?
- Tudod... - gondolkozott el egy hihető válaszon. - Este sokáig bent voltam és csak úgy bealudtam. - mondta kissé zavarban a lány.
- Ne akard bemesélni, hogy csak úgy pont itt bealudtál. Valami baj van? - kérdezősködött. - Amanda, barátok vagyunk, nekem bármit elmondhatsz. - térdelt az ágyon ülő lány elé.
- Nincs baj, ez...
- Mandy?
- Ez minden éjjel így megy. Tudod én... én itt alszok valahol mindig. - hajtotta le a fejét szomorúan.
- Miért nem szóltál erről? Segíthettem volna, ha nincs hol aludnod. - kereste a tekintetét.
- Nem akartalak kihasználni. Nem kell, hogy mások fizessék a szállásom. - nézett rá.
- Inkább ágyról-ágyra jársz arra várva, hogy valaki észrevegyen és bajod legyen belőle.
- Mit tudok tenni? Semmi pénzem nem volt mikor ide kerültem és igazán most se állok úgy, hogy egyedül kitudjak bérelni egy lakást.
- Figyelj, nálam ellakhatsz egy darabig. Rendben?
- Nem, ezt nem tehetem és különben is Jensen is ott lakik.
- Talán félsz tőle? - viccelődött Jared.
- Nem, én nem, dehogy. Még nem is beszélgettem vele soha.
- Remek, akkor ha végeztünk a melóval átköltözöl, aztán Jensennek is bemutatlak a nap folyamán.
- Köszönöm! Igazán hálás vagyok érte.
- Nincs mit! Rendes lány vagy és ez abból is látszik, hogy Harley meg Sadie is kedvel téged. - mosolygott rá. Amint a 2 fiatal befejezte a költözésről való beszélgetést, lassan kezdetét vette a nap. Egyre több stábtag érkezett meg a stúdióba és kezdett bele mindenki a munkába. A mai nap nemcsak Amandának kedvezett, de Jensennek is. Már délután 4-kor elengedte Eric, mivel nem sok jelenet várt rá és azokat is zökkenőmentesen teljesítette. Így az idősebb srácnak volt alkalma kikísérni menyasszonyát a reptérre, aki visszautazott Los Angelesbe. Jared pár órával később végzett csak és megbeszélte Amandával, hogy találkoznak a srác lakókocsijánál. Amint megtörtént a találkozó, ültek is be a kutyákkal együtt Jared kocsijába és haza indultak. Amanda kissé izgult az új helyzet miatt, de nem mutatta Jared előtt. Igazán hálás volt neki és nagyszerű barátnak tartotta, nemcsak ezért a tettéért. Lassacskán megérkeztek a házhoz és Jared leparkolt a felhajtón közvetlenül Jensen autója mögött.

- Itthon van Jensen, most végre megismerheted. - szállt ki Jared, majd kiengedte a kutyákat is. Amandát ez a mondat nem töltötte el megnyugvással, de megfogta hátizsákját és követte a magas srácot. - Jensen, megjöttem! - lépett be a házba Jared.
- Hé! - intett a nappaliban ülve barátja.
- Meghoztam az új lakótársat. - indult felé a fiatalabb mögötte a lánnyal. - Amanda, ő itt Jensen.
- Szia! - nyújtott kezet Jensen a lánynak.
- Szia! - viszonozta a kézfogást.
- Jared mondta, hogy itt fogsz lakni egy ideig.
- Igen, rendes tőle, hogy befogadott.
- Arra gondoltam, hogy itt fogsz aludni ezen a kanapén. - mutatott a Jensen alatt lévő kanapéra barátja.
- Rendben, tökéletes lesz. - helyeselt Amanda.
- Akkor én hagylak is titeket és elmegyek lezuhanyozni. - kelt fel Jensen.
- Én meg keresek ágyneműt. - hagyta ott Jared is a lányt.
- Oké. - nézett utánuk.
- Itt is vagyok. - alig pár perc múlva jött vissza Jared az ágyneművel. Kihúzta a kanapét, hogy kényelmesebb legyen, majd együtt felrakták rá a lepedőt. - Dobd ide a párnát. - kérte az ágy túloldalán lévő Jared, de a lány meg se moccant. Teljesen elbambult, mint aki se lát, se hall. - Mandy? - szólt hozzá ismét, de semmi reakció. Jared odapillantott, ahova Amanda tekintete irányult és még sikerült elkapnia egy pillanatra, ahogy Jensen egy szál törölközőben eltűnik a szobájában. - Tetszett a látvány? - viccelődött a magas srác.
- Mi? - eszmélt fel Amanda, de fogalma sem volt miről beszél Jared.
- Most jön az, hogy te mennyire szerelmes vagy belé. - szórakoztatta magát Jared.
- Nem! - ellenkezett, majd ismét Jensen ajtajára nézett. - Dehogy. - mondta elmosolyodva.
- Amanda? Te szerelmes vagy Jensenbe? - csodálkozott el Jared.
- Nem. - adott egy halk választ bizonytalanul nézve rá, Jared pedig nagy szemekkel várta az igazságot. - Nem tudom. - nézte összezavarodva.
- Nem is ismered és Jensennek menyasszonya van, már tervezi a családot. - fogta halkabbra.
- Tudom, de őt nem lehet nem szeretni. Olyan édes és kedves és helyes és izmos és okos és aranyos. Olyan tökéletes. - merült el Jensenben a lány.
- Amanda... - nézett rá elfintorodva. - Aludnod kéne.
- Kitárom neked a szívem és te aludni küldesz?
- Pontosan. Holnap neked is meló van.
- Igaz. Hát, akkor jó éjt!
- Jó éjt! És kérlek ne erőszakold meg éjszaka! - mutatott Jensen szobája felé.
- Hülye! - öklözött bele a vállába.
- Au! - hagyta el egy fájdalmas hang az ajkát, majd vigyorogva felment a szobájába. Amanda csak a fejét rázta majd levetkőzve, ő is ágyba bújt.

Hamar hozzászokott új lakhelyéhez Amanda. Szerette azt a kényelmes kanapét és azt is mikor Harley és Sadie mellébújik vagy felébreszti, bár Harley ezeket valamivel gyakrabban csinálta. Nem merné bevallani, de Harley jobban a szívéhez nőtt, Sadiet is imádta, de Harley valahogy másabb volt, talán azért, mert emlékeztette egy számára kedves kutyára. A kutyusoknak köszönhetően általában mindig sikerült a fiúk előtt felkelnie és így volt ideje, hogy elkészítse a friss reggeli kávét mindannyiuknak. Persze nemcsak a kávéfőzést vállalta magára, gondoskodott arról is, hogy a közös helyiségekben, mint például: a konyha, nappali, fürdőszoba... mindig rend legyen és tisztaság. Igaz a fürdőszobán csak Jensennel kellett közösködnie, mert Jarednek külön fürdőszobája volt az emeleten. De nem bánta, hogy Jensen után kell rendbe tennie a fürdőszobát, sőt. Túlságosan kedvelte az idősebb srácot és bármit megtett volna neki, de persze megtartotta a távolságot is vele. Nem akarta, hogy rájöjjön mit érez iránta, mert annak nem lenne jó vége. Inkább magába fojtott minden Jensennel kapcsolatos érzelmet és úgy viselkedett vele, mint egy barát barátjával.

A mai nap is a szokásos módon indult. Amanda megfőzte a reggeli kávét, majd mindhárman munkába indultak. Ám ma este a forgatások befejeztével egy kis bulit tartott a stáb. Mindenki jelen volt, aki csak ráért, köztük Jared, Jensen és Amanda is. Bár Jared korán lelépett, mert randija volt egy a barátai számára ismeretlen lánnyal, de nélküle is jól szórakoztak. Jensen talált magának bőven embert, akikkel eliszogathatott és Amanda is feltalálta magát. Jensen az este folyamán annyi emberrel koccintott, hogy lassan azt se tudta, fiú vagy lány ezért megkérték Amandát, hogy vigye majd haza. A lánynak ez nem okozott gondot, mivel együtt laktak. Egy kis segítséggel beültette Jensent a srác kocsijába, majd ő is beült a volán mögé és hazahajtott. A ház előtti felhajtón parkolt le, majd kisegítette a srácot az autóból. Jensen nem szólt semmit, hagyta, hogy a lány segítsen neki, amit élvezett is és átkarolta a vállát. Amanda a derekánál fogta, úgy kísérte be a házba, egyenesen a srác szobájába. Nem akart sokáig időzni odabent, ezért alig hogy beért vele a szobába, máris fordult is volna vissza.

- Várj! - kapta el Jensen a karját és magához rántotta. - Ne menj el, nem hagyhatsz itt így! - csapta be másik kezével a lány mögött lévő szobaajtót, aminek neki is döntötte. Amanda nem értette mi lelte a srácot azon kívül, hogy részeg. De még így részegen is tetszett neki. Egyáltalán nem volt erőszakos vele, inkább olyan volt, mint egy kisgyerek, aki csak egy cukorkára áhítozik. - Teljesen felizgattál. - suttogta egész közel és egy gyengéd lökést mért csípőjével a lány felé, aki rögtön megérezte Jensen izgalmát. Elcsodálkozott, hogy tudott a srác a semmitől így beindulni, mert Amanda semmi jelét nem adta a közeledésnek, eszébe se jutott, hogy történhetne valami kettejük között. Bár ki tudja mi zajlik Jensen fejében most, hogy elázott. Mindenesetre a lány esze azt súgta, hogy el kell tűnnie a srác közeléből, de szíve azóta vágyott erre, hogy legelőször megpillantotta. Hamar úrrá lett rajta szíve vágya, miután Jensen hozzábújva a nyakát kezdte csókolgatni, harapdálni. Borzasztóan élvezte még így is, hogy a srác valószínűleg nem tud magáról, ezek után a maradék eszét is elvesztette és nem akart szabadulni az izmos, ölelő karok közül. Hagyta magát sodródni az árral. Jensen puha ajkai nem hagyták abba nyakának becézgetését, kezei viszont elindultak felfelé, megszabadítva Amandát a vékony kabátjától. A srác magáról is lerántotta a kabátot miközben még mindig az ajtónak dőlve kényeztette csókjaival, simogatásaival a lányt. Mandy kiélvezett minden egyes apró érintést, ami érte, ám nem tarthatott sokáig. Jensen hamar nekikezdett a vetkőztetésének, majd saját magáról is ledobálta a ruhákat és magára húzva a lányt, terült el az ágyon. Ajkaik csókban forrtak össze, a fiú belemarkolt szeretője jobb combjába és egészen felhúzta, majd átfordult, hogy ő lehessen felül. Egyik kezét Amanda dereka alá csúsztatta, kissé megemelte a lányt, majd egyetlen mozdulattal belé hatolt. Mindketten hangosan felsóhajtottak, ahogy teljesen eltűnt a lányban, megállás nélkül mozgott. Jensen a csókokkal se fukarkodott, hol a nyakát, hol a száját halmozta el csókokkal, miközben egyre hevesebben mozgatta csípőjét. Csak hajszolta a gyönyört, amit Mandy egy cseppet sem bánt, hihetetlenül élvezte a dolgot és ennek hangot is adott, a nyögésekkel, amik elhagyták a torkát. Nem kellett sok idő Jensennek és sikeresen elélvezett a lányban, de még előtte sikerült őt is eljuttatnia a mennyországba. Alighogy kicsúszott belőle máris álomba zuhant a lány mellett. Amanda ránézve az alvó srácra érezte, hogy bűnt követett el azzal, hogy hagyta megtörténni az eseményeket. Nem lett volna szabad lefeküdnie egy részeg férfivel, akinek menyasszonya van, csak azért, mert titokban oda van érte. Jobbnak látta, ha nem várja meg a reggelt mellette. Óvatosan ráterítette a takarót egészen a derekáig, ahol simított egyet a csupasz oldalán és egy búcsút csókot nyomott az ajkaira. Magára kapta a bugyiját, összeszedte a ruháit a földről, majd csendben kisétált a szobából. Nem tudta mit tegyen, szörnyen érezte magát. Felöltözött, összepakolta a cuccait és felment Jared szobájába, aki még nem ért haza. Leült az ágyára, megfogta az éjjeliszekrényen heverő tollat és a mellette lévő cetlire egy rövid üzenetet írt. Ahogy felállt az ágyról, hátat fordítva az ajtónak, éppen belépett a szobába a magas srác.

- Mandy, mit csinálsz? - lepődött meg Jared.
- Búcsúzom. - fordult felé.
- Ezt hogy érted? - nem értette a lányt.
- Elmegyek Jared. Nem maradhatok tovább.
- Mi történt? Baj van?
- Jensen... - kezdett sírni Amanda.
- Mi van vele? Ő bántott meg valamivel? - lépett hozzá és a tekintetét kereste.
- Nagyon részeg volt és én nem bírtam ellenállni neki... Lefeküdtem vele... Jared lefeküdtem.
- De hogy tehettétek? És mi van Danneelel?
- Nem tudom, csak megtörtént.
- Hol van most Jensen?
- Alszik, de nem várom meg míg felébred. El kell tűnnöm.
- Nem. Azzal nem oldasz meg semmit és nincs is hova menned.
- Megoldom Jared, eddig is sikerült. Inkább alszok bárhol, de nem barmolom szét Jensen kapcsolatát.
- Figyelj Amanda. Ma éjszaka aludj az ágyamban, én meg lemegyek a kanapéra és reggel majd szépen megbeszélünk mindent.
- Túrjalak ki még téged is az ágyból?
- Ez nem kitúrás kérdése. Szeretném, ha éjjel nem az utcán kóborolnál, a barátom vagy és nem hagyom. Különben is Jensen pár napon belül elköltözik, azt meg kibírod.
- Túl jó vagy.
- A barátaimért bármit.
- De nem kell, hogy a kanapén aludj, az úgyis elég hülyén jönne ki.
- Akkor aludjak itt a földön?
- Szerintem elég nagy az ágy kettőnknek. Nem kell félni, hogy egymásnak esünk, mert nem vonzódunk egymáshoz, így semmi veszély nincs.
- Rendben, de nem vállalok felelősséget azért, ha álmomban véletlenül összenyomlak. - viccelődött.
- Hogy erre ne kerüljön sor, te alszol az egyik oldalon, én a másikon. - mosolyodott el, bár a szívét még nyomták a Jensennel történtek.
- Na, akkor foglald el az oldalad. - mosolygott a lányra és átment az ágytúloldalára, ahol levette ingét, majd farmerétől és zoknijától is megszabadította testét, így egy pólóban és alsónadrágban feküdt be az ágyba. Amanda is lehúzta nem rég felvett nadrágját és ugyanolyan mennyiségű ruhadarabbal feküdt le, mint a srác.
- Meg se kérdeztem milyen volt a randid. - szólt a háttal fekvő Jaredhez.
- Hát... - fordult a lánnyal szembe. - Nem ő lesz életem szerelme.
- Sajnálom.
- Nem kell, majd eljön az is. Amúgy is van elég ember az életemben, akik szeretnek, a szerelem meg még várhat.
- Oké. Akkor jó éjt!
- Jó éjt! - aludtak el lassacskán mindketten, eme kimerítő nap után.

Reggel Jared ébredt elsőnek a házban. Lesétált a földszintre, kiengedte kutyáit a hátsókertbe, majd elindult a konyhába reggelit készíteni. Nem sietett, sok mindenre volt ideje, mivel ma nem kellett bemenniük a forgatásra. Percekkel később Jensen is megjelent a konyhában iszonyú másnaposan.

- Nem láttad Danit? - kérdezte barátját, ahogy elhelyezkedett a pultnál a szemét dörzsölve.
- Már legalább 2 hete nem volt itt. - válaszolta közömbösen, nem akart veszekedni vele a másik hibája miatt főleg, hogy ilyen rosszul nézett ki.
- De tegnap vele jöttem haza és utána... - gondolkozott el, de nem nagyon tudott mire visszaemlékezni. - Tudod, hogy nem szoktam egy szál pöcsben ébredni, ha nincs itt.
- Te tényleg ennyire nem emlékszel mi volt az éjjel? - rakott egy pohár vízbe 2 pezsgőtablettát és Jensen elé rakta.
- Danivel hancúroztam. - fogta meg a poharat.
- Danneel nincs itt, te Amandával feküdtél le. - vágta a fejéhez.
- Nem, az nem lehet. Jared, most nincs hangulatom erre. - kortyolt bele az italába.
- Nekem elhiheted. Szegény lány már a cuccait pakolta mikor hazaértem.
- Megcsaltam Danneelt? Nekem végem! - esett kétségbe az idősebb srác.
- Amiről nem tud, nem fáj.
- Nem tehetem meg vele. És ha megtudja.
- Én nem mondom el és a tegnapi beszélgetés után úgy vélem Amanda se, még veled se szívesen találkozik.
- Szemét voltam vele? Bár gondolom őt se kell félteni, ha ez megtörténhetett.
- Ezt beszéld meg vele. Felmegyek megnézem felébredt-e.
- Megmondanád neki, hogy jöjjön le? - nézett barátja után.
- Meg. - bólintott Jared.

Ezalatt Amandának is sikerült felébrednie. Kinyitva szemeit, látta, hogy már felkelt a nap és Jared nincs a szobában. Odasétált az ablakhoz, felült a párkányra és nézte a srác kutyáit, akik épp lent játszadoztak a kertben. A hogy bámult meredten ki az ablakon, az ajtóban megjelent Jared.

- Felébredtél? - lépett be a szobába.
- Igen. - fordította felé a fejét, de nem mozdult ülőhelyéről.
- Csináltam reggelit. Nem jössz le?
- Jensen lent van?
- Igen és beszélni szeretne veled.
- Én nem.
- Amanda, sajnálom, ha szemét voltam. - lépett be Jensen a szobába.
- Én lent leszek. - hagyta magukra őket Jared.
- Az az igazság, semmire nem emlékszek. Mi tényleg... - mutogatott zavartan a srác.
- Igen, de ugyanúgy az én hibám is. Józan voltam és legalább nekem lehetett volna annyi eszem, hogy megakadályozzam. Nem akarom, hogy ez miatt tönkremenjen a jegyességed.
- Az biztos, hogy Danneel hozzám vágja a gyűrűt, ha ezt megtudja.
- Ne mondd el neki. - javasolta a lány.
- Miért jön mindenki ezzel?
- Talán, mert így jobban járnál.
- Oké, hagyjuk. Menj inkább le, Jared csinált reggelit, én meg elkezdek csomagolni a költözéshez.
- Rendbe szedem magam és megyek. - válaszolta a lány, majd lassan bement a fürdőszobába lezuhanyozni és átöltözni.

Pár héttel később, mikor Jensen már az új vancouveri lakásában élt, elfeledve azt, ami közte és Amanda közt történt. Amanda elég rosszul ébredt a szobájában, amit Jensentől örökölt. Jared épp a kanapén ült mikor látta a lányt a fürdőszobába futni, már harmadszor a reggelen.

- Jól vagy Mandy? - érdeklődött a srác, ahogy a lány kilépett a fürdőből.
- Nem igazán. Mióta felébredtem hányinger gyötör. - ült le mellé.
- Terhes vagy? - szokásához híven viccelődött Jared.
- Haha. - fintorgott rá. - Nem tudom hogy, mivel Jensen óta nem voltam senkivel. - vágta rá, de abban a pillanatba eszébe jutott valami, amitől hirtelen elfehéredett.
- Egyre rosszabbul nézel ki. - jegyezte meg a srác.
- Tudod... - kezdett bele Amanda, úgy érezte muszáj elmondania az ijedségének okát. - Mikor Jensennel... Szóval, nem védekeztünk.
- Ne, Amanda. Könyörgöm. - sápadt el most már Jared is.
- De ennek tuti semmi köze a rosszullétemhez. - nyugtatta mindkettejüket. - Biztos csak elrontottam a gyomrom.
- Ja, biztos. - bólogatott Jared, de nem hitt neki.
- Elmegyek a dokihoz és ő majd megmondja, hogy nem vagyok terhes.
- Akarod, hogy veled menjek?
- Nagy lány vagyok, elintézem egyedül. - indult a szobája felé készülődni. - Sietek haza és megnyugtatlak, hogy nincs semmi bennem. - tűnt is el a szobában, majd elindult az orvoshoz.

Jaredet nyugtalanította a helyzet. Nem akart megint bonyodalmat, épphogy elfeledték azt a bizonyos éjszakát, amiről szerencsére Danneel nem tudott semmit. Egy baba most mindent elrontana, igaz Jensen borzasztóan vágyik egy gyerekre, de azt a gyereket Danneeltől szeretné. Jared nem akart erre a hülye helyzetre gondolni, de nem tudta kiverni a fejéből még a kutyáival való játék közben sem. Úgy döntött áthívja Jensent és még Amanda hazaérkezése előtt beszél vele.

- Szia! Baj van? Fura voltál a telefonban. - kérdezte mikor átért barátjához Jensen.
- Szia! Azt hiszem elég nagy a baj, amit te okoztál magadnak.
- Mi? Ha még mindig Amandáról van szó. Tudod, hogy azt már rég elfelejtettük és kibékültünk.
- Csak arra egyikőtök sem volt képes gondolni, hogy védekezni kéne.
- Mit akar ez jelenteni?
- Azt, hogy Amanda terhes, te barom! - vágta barátja fejéhez mikor pont belépett Amanda a házba.
- Mi folyik itt? - kérdezte idegesen a lány.
- Te... tényleg terhes vagy? - kérdezett vissza Jensen lefagyva a hallottaktól.
- Miért talán elveszel és boldogan neveljük fel a picit? - gúnyolódott.
- Én... - sápadozott Jensen.
- Tudod mit, inkább ne válaszolj. Úgysincs értelme, mert nem vagyok terhes! Megnyugodhattok, csak gyomorrontás. - hagyta ott őket és bement a szobájába. A két srác percekig meg sem bírt szólalni, de aztán Jared megtörte a csendet.
- Sajnálom!
- Mit, hogy nem leszek még apa?
- Nem. Nem kellett volna neked esnem, én csak nem akarom, hogy tönkremenjen a boldogságod.
- Tudom, jót akartál.
- Te vagy a legjobb barátom.
- Te is nekem. - ölelték meg egymást. - De szerintem nemcsak miattam aggódtál. - jegyezte meg Jensen, ahogy szétváltak.
- Amanda is a barátom természetes, hogy miatta is aggódom.
- Egészen véletlenül nem érzel kicsit többet iránta?
- Ez hülyeség, ő csak barát.
- Vagy talán egy megmenteni való kutyát látsz benne. - mosolyodott el.
- Beteg vagy.
- Ahogy te is. - ezzel lezárták a témát és Jensen nem sokkal később magára hagyta Jaredet és hazament.

Az idő múlásával minden konfliktus elszállt a három fiatal között. Jensen boldog párkapcsolatban élt Danneelel, Jared Amandával volt boldog baráti és lakótársi kapcsolatban. Ám mint minden tavasszal a Supernatural nyári szünetre ment, így Jared is elhagyhatta Vancouvert, hogy haza mehessen L.A.-be és San Antonioba a szüleihez.

- Összecsomagoltál? - lépett be a szobájába Amanda.
- Igen. - tette utazótáskáját az ágy mellé, majd leült.
- Hiányozni fogsz. - ült le mellé szomorúan nézve a srácra és megfogta a lábát.
- Te is nekem. - a tekintetét fürkészte Jared, majd pillanatok múlva közelebb hajolt és egy lágy csókot nyomott Amanda ajkaira.
- Ez mi volt? - kérdezte a lány, alig térve magához a csókból.
- Nem akartam úgy elmenni, hogy ezt nem tettem meg. - válaszolta.
- Szép gondolat. - mosolyodott el, aztán ő hajolt oda egy újabb kissé hosszabb csókért, ami viszonzásra lelt. - Sajnálom. - kezdett bele a lány, amint ismételten szétváltak ajkaik.
- Mégis mit? - lepődött meg Jared.
- Sajnálom, hogy csak most vettem észre azt a jót, ami végig itt volt.
- Fő, hogy észrevetted. - ölelte magához Mandyt.
- És tartozom egy vallomással. - mondta hozzábújva.
- Mondd.
- A te feneked határozottan szexibb, mint Jensené, bár még nem fogtam. - súgta a fülébe.
- Megszeretnéd fogni? - vigyorgott rá.
- Hát, ha lehet... - vigyorgott vissza és Jared máris kissé megemelkedett magával döntve a lányt, elfeküdt az ágyon miközben Mandy végigsimíthatott a feszes hátsón. - Egyértelműen szexi.
- És van még valami szexi rajtam? - kérdezte játékosan fölé támaszkodva.
- Lássuk... - gondolkodott el miközben kezei Jared felkarjára simultak kissé befurakodva pólójának ujjai alá. - Ezek a karok is elég szexik. - simogatta.
- És? - folytatta az érdeklődést.
- Azt hiszem... a pajeszod is elég izgató, ahogy az arcod felé simul. - játszadozott a kis szőrzettel.
- Csak hiszed?
- Tudom. - mosolygott a szemeibe nézve és egy gyengéd csókot kapott a bókokért. - Nagyon jó itt, de nem fogod lekésni a gépet?
- Késtem már le fontosabb dolgokat is. Nem akarsz velem jönni? - vetette fel az ötletet.
- Jared, nekem nincs pénzem az első osztályon utazgatni és Los Angelesben sincs hol laknom.
- Nálam laknál, ahogy itt és fizetném a repülőjegyet.
- Nem, nem akarok kitartott nő lenni, már így is túl sokat tettél értem.
- Nekem ez semmiség és nem akarlak itt hagyni egyedül most, hogy ilyen jól megvagyunk.
- Lehet semmiség, de én rosszul érezném magam ettől.
- De nem kell. A családomnak és a barátaimnak bármit megadok. Sok barátom van, aki már sokkal többet kapott ennél.
- Ők viszonozni is tudják, mert gondolom jobban állnak anyagilag, mint én.
- Hagyjuk ezt. Te sokkal fontosabb vagy nekem, mint egy barát.
- Szeretlek Jared.
- Szeretsz? - nézett rá édesen.
- Te voltál itt az első és legjobb barátom és úgy néz ki te leszel itt az első pasim is. - nézett rá bizonytalanul.
- Van amiben már nem lehetek első. - jegyezte meg.
- Az nem számít, mert még józan és legélvezetesebb első lehetsz. - vigyorgott.
- Az is valami. - csókolt bele a nyakába.
- Hé... - mosolyodott el Jared csiklandozó ajkaitól. - De nem most. Várnod kell. - nézett rá, ahogy abbahagyta a srác.
- Ráérek, de örömtelibb lenne a várakozás, ha velem jönnél, a családomnak is szívesen bemutatnálak. - vetette be kiskutya pillantását.
- Jared, nem bírok nemet mondani, ha ezt csinálod. - lágyult el és ezt Jared is látta ezért inkább rátett még egy lapáttal. Nemcsak még ártatlanabbul nézett, de ajkait is lebiggyesztette.
- Legyen, veled megyek. - adta meg magát Amanda. - De nem viszel drága helyekre és kényeztetsz drága ajándékokkal! Ja és engeded, hogy főzzek rád és rendet tartsak a házadban.
- Azért viselkedhetnél úgyis, mint a barátnőm.
- Rendben, az is meglesz. - mosolygott.
- Reméltem is. - mosolygott Jared is és ismét megcsókolta, hosszú és gyengéd csók volt ez, majd csak szó nélkül feküdtek egymás karjaiban. Elkezdődhetett egy új és boldog közös élet.

VÉGE