Sep 13, 2005 16:37
Ok this was my favorite :) from Csokonai Vitéz Mihály /only a part of it/
A reményhez
Földiekkel játszó
Égi tûnemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak 'Remény!'
Kit teremt magának
A bóldogtalan,
S mint védangyalának,
Bókol úntalan. -
Síma száddal mit kecsegtetsz?
Mért nevetsz felém?
Kétes kedvet mért csepegtetsz
Még most is belém?
Csak maradj magadnak!
Bíztatóm valál;
Hittem szép szavadnak:
Mégis megcsalál.
Kertem nárcisokkal
Végig ültetéd;
Csörgõ patakokkal
Fáim éltetéd;
Rám ezer virággal
Szórtad a tavaszt,
S égi boldogsággal
Fûszerezted azt
Gondolatim minden reggel,
Mint a fürge méh,
Repkedtek a friss meleggel
Rózsáim felé.
Egy híjját esmértem
Örömimnek még:
LILLA szívét kértem;
S megadá az Ég.
aaaaaaaaahhhhhhhh.......
~~~O~~~