A rubin nyakék - 3. forduló
Íme, jóóó hosszú idő után végre itt a Kísérleti kisregényünk 3. fordulója. A szabályok változatlanok, de egyre nehezedik a dolog. Mivel nem beszélhetünk össze előbb-utóbb szét fog esni az egész, de azt hiszem ez benne a poén. Én mindenesetre kíváncsian várom.
Továbbra is nagyon várjuk a kommenteiteket, véleményeteket, és a szavazatokat, hogy a páros vagy a páratlan fejezet tetszett-e jobban.
Itt található az 1. forduló és a 2. forduló.
5. fejezet
Mélyrepülés
Hóvirágot betuszkolták egy rendőrségi autóba. A kocsiban mindenki hallgatott, majd rövid kocsikázás után kiszálltak és bementek a Zalai Lajos utcai gyűjtőbe.
Hóvirágot bevezették egy szobába, ahol egy íróasztal volt, mindkét oldalán egy-egy székkel, az asztalon lámpa állt, a falon pedig egy egy méterszer három méter széles tükör volt. A tükör másik oldalán egy szoba volt található, ahol három nyomozótiszt ült, akiket persze nem lehetett látni. Bekapcsolták a magnót, amikor a másik szobába megérkezett Sántha főhadnagy és Kiss Virág - mint tanu.
Hóvirág agya egész úton zakatolt, érezte, hogy most nagy bajba került. A gyilkosság nem gyerekjáték. A nyomozók nyílván mindent fel akarnak térképezni, és ha nem lesz ügyes, akkor bizony ő is rács mögé kerülhet.
-Foglaljon helyet! - mutatott a főhadnagy az íróasztal másik oldalán lévő székre, miközben elvette a kabátját és felakasztotta a fogasra. Ő is leült vele szemben és megkezdte a tanukihallgatást.
-Önt most tanuként hallgatom meg Horváth Gábor feltételezett gyilkosságának ügyében. Ismertetem a jogait: nem köteles olyan nyilatkozatot tenni, amivel saját magát vagy közvetlen hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Kérheti, hogy a kihallgatásnál ügyvédje is jelen legyen.
-Megértettem. Ügyvédem nincs, és nem vagyok bűnös. Az Isten szerelmére! Mondják már meg mi történt!
-Itt mi kérdezünk és Ön válaszol. Nem fordítva!
-Először a személyes adatait vesszük fel, úgyhogy legyen szíves ideadni a személyi okmányait!
A személyes adatok felvétele után záporoztak a kérdések.
-Hol és mikor ismerte meg Horváth Gábort?
-Az egyetemi gólyabálon ismerkedtünk meg.
Hóvirág tudta, hogy bármit mond, Gábor már nem cáfolhatja meg. Csak okosan kell hazudnia, mindent hihetően kell előadnia. Megpróbált nagyon koncentrálni.
-Ez mikor volt?
-Tavaly.
-Utána is tartották a kapcsolatot?
-Barátok lettünk. Néha elmentünk együtt moziba, meg néha beültünk a Vörös Oroszlánba teázni.
-Mikor látta utoljára Horváth Gábort?
-Tegnap. Feljött hozzám olyan 11 és 12 óra között, bár nem néztem meg az órát, de körülbelül ebben az időben lehetett.
-Mit akart?
-A nyári nyaralást akarta megbeszélni. Egy riviérai körütazást szervezett, és kérdezte, hogy benne vagyok-e. Mondtam, hogy igen, ha nem esik egybe a vizsgaidőszakkal. Azt válaszolta, hogy alkalmazkodik az időbeosztásomhoz. Aztán elment.
-Akkor most mondja meg, hogy tegnap délelőtt óta, mit csinált, merre járt!
-Amikor Gábor elment, felöltöztem, kisminkeltem és elmentem a Menzába ebédelni. Utána...nem is tudom...azt hiszem...talán kora délután elmentem a Westend-be.
-Tudja-e valaki ezt igazolni?
-Csak mászkáltam céltalanul. Azt hiszem, nincs alibim. Ja, most jut eszembe! Összefutottam egy sárospataki gimnáziumi osztálytársammal. Nagyon megörültünk egymásnak, beszélgettünk és beültünk pizzát enni az egyik gyorsétterembe. Ideadta a névjegykártyáját is. Azt hiszem, az még mindig nálam van. Aztán este otthon egyedül néztem a tévét. Erre azonban már nincs tanum. Sajnálom.
Ekkor belépett a szobába Zágon Ede főhadnagy és bemutatkozott. Szólt Sántha főhadnagynak, hogy átveszi a kihallgatást.
-Jó napot, kisasszony! Szeretnék elbeszélgetni Horváth Gábor gyilkosságával kapcsolatban.
-Én már mindent elmondtam.
-De nem nekem. Kérem, kezdje elölről. Mikor és hol ismerkedtek meg Horváth Gáborral?
-Én már...
-Nem érdekel, hogy kinek és mit mondott eddig, kérem, most nekem mondja el! De legyen szíves az átlátszó trükköket most hagyja el. Nincs időm végighallgatni a hazudozásait. Csak az igazat mondja!
-De kérem, én...
-Jó! Hagyjuk! Szóval?
-Igen. Már elmondtam, hogy Horváth Gábort úgy ismertem meg, hogy... - és elmondta újra, amit már korábban. Nagyon vigyázott, hogy pontos legyen.
Már tíz órája tartott a kihallgatás, amikor újra és újra elmondatták vele ugyanazt, várva, hogy ellentmondásba keveredik. Hóvirág azonban gondosan ügyelt minden szavára, nem hagyta, hogy kifárasszák.
A főhadnagy kiszólt, és hozatott két melegszendvicset.
-Parancsoljon! Gondolom megéhezett. Eléggé elhúzódott a kihallgatás. Kérem kisasszony, ne hagyja el a fővárost! Most elengedem, de legyen szíves a telefonját bekapcsolva tartani, mert bármikor kereshetjük. Ez nagyon fontos.
-Igen. Természetesen a rendelkezésükre állok bármikor, ha kell.
Hóvirág elköszönt a főhadnagytól és kiment a kapun. Aztán elővette a mobilját és rendelt egy taxit. Bogihoz ment.
*
Bogi álmosan nyitott ajtót a kaputelefon berregésére.
-Az Isten szerelmére! Mit akarsz?
-Éppen ledőltem egy kis szundira. Mi olyan fontos, hogy telefonon nem tudtad elmondani?
-Ezek szerint te még nem tudod. Gyilkosság történt. Most jövök a rendőrségi kihallgatásról. Gábort megölték.
-Te jó ég! Ez nem lehet igaz! Ha nem látnám a képed, azt hinném, hogy viccelsz.
-Részleteket nem tudok, de nagy valószínűséggel te sem úszod meg a kihallgatást. Ha lehet, akkor te se mondj mást, mint én, azt, hogy tavaly a gólyabálon ismerkedtünk meg Gabival. Jó lenne, ha nem keverednénk bele ebbe a piszkos ügybe.
-Én nem tudom, hogy mi történhetett, de ez most nagyon rosszul és rosszkor jött. Mit fogunk most csinálni?
-Egyelőre semmit. Biztosan figyelnek minket, engem legalábbis egész biztosan.
-Szép szép. De mégis miből fogjuk fizetni a lakás bérletét és a rezsit? Lizácska kisasszony, most nagy szarban vagyunk!
-Jó, hogy említed "Lisa"-t. Erről jut eszembe, hogy Mr. Davies-szel is volt tegnap egy felettébb érdekes beszélgetésem. Nem akarnám őt is belekeverni a dolgokba, de feltétlenül kell, hogy beszéljek vele. Persze lehet, hogy jobb lenne, ha már elhagyta volna az országot.
Boginak már kiment az álom a szeméből. Odatett egy kávét és bekapcsolta a TV-t. Éppen a Kék Hírek mentek.
"Budapesti lakásán holtan találták H. Gábor, 35 éves vállalkozót. Az éjszakai életben ismert drogkereskedő lakásán három kilogramm heroint találtak. A gyilkosságot nem budapesti lakásában követték el, de egyéb információt nem adhat a rendőrség a nyomozás érdekében."
Kétmillió forint díjat tűztek ki a nyomravezetőnek.
-Hát, azt hiszem, most egy darabig meg kell húzni magunkat. Te mit fogsz csinálni?
-Én a magam részéről nem hagyhatom el a fővárost. Majd beletemetkezem a tanulásba. És te, Bogi?
-Én hazautazom a szüleimhez. Úgyis régen voltam otthon. még ma indulok. Remélem, ott nem találnak rám.
Hóvirág idegesen fel-alá járkált a szobában. Bogi rászólt, hogy nyugodjon már le. Hóvirágot izgatta, hogy mi lehet a tajvanival. Ha Budapestre jött, mindig a Hotel Liget-ben szállt meg, mert minden nap lejárt úszni a Széchenyi-be, ami onnan egy ugrás. Megaztán szeretett sétálgatni a ligetben.
Hóvirág elővette a mobilját és felhívta a tudakozót. Miután megadták a Liget Szálló számát, már kapcsolták is.
-Halló! Mr. Zhang-gal szeretnék beszélni. Kérem, nagyon sürgős!
-Sajnos hölgyem, nem tudom adni Zhang urat, mert ma hajnalban kijelentkezett és elutazott.
Hóvirág próbálta a fejében összerakni a mozaikokat: Gábor - Mr. Zhang - Chris. Fáradt volt nagyon. Kimerítette a kihallgatás. Már második napja nem aludt rendesen. Elköszönt Bogitól és haza indult.
*
Heténynél megszólalt a kaputelefon.
-Én vagyok, bátyókám! Nem zavarunk, ha most felmegyünk hozzád?
-Mi ez a többes szám? Csak nem a "szíved hölgyével" vagy? De mit is dumálok? Gyertek! Nyitom a kaput!
Ond egy kedves mosolyú, húsz év körüli lányba karolva jött Hetény felé.
-Szia, bátyó! Ő az én "majdnem menyasszonyom". Annamari, bemutatom legkedvesebb bátyámat.
-Szia. Ugye tegeződhetünk?
-Persze.
Hetény hellyel kínálta a vendégeket, azután kiment a konyhába és összedobott néhány szendvicset.
-Meséljetek, gyerekek. Mióta tart a lamúr?
-Ó, több hónapja járunk már együtt, és tervezgetjük a jövőnket. Nem kell, hogy mondjam, ha nincs szülői háttér, akkor nagyon nehéz a fészekrakás. A kezdő diplomás fizetés csak az éhenhaláshoz sok, megélni nehéz belőle, félre rakni meg egyenesen lehetetlen. Annamarit szerencsére támogatják a szülei, de szeretnénk mielőbb a magunk lábára állni. Képzeld, Bátyó, milyen kicsi a világ! Annamarinak van két jó barátnője az évfolyamon; Gitta és Ditta. Ikrek. Nemrég volt egy országos ikertalálkozó, ahol összejöttek két klassz sráccal. Nem fogod elhinni, hogy hívják őket! Hetényi Vázsony és Hetényi Tomaj! Na, ezt kapd ki! Ezek tuti a testvéreink! Ha a szüleink nem lettek volna ilyen lökött ősmagyarkodók, talán sose tudjuk meg, hogy testvéreink is vannak. A két srác festőművész, a lányok szerint egy kicsit hóbortosak. Arra gondoltunk, hogy Annamari szüleivel tartott eljegyzés után tarthatnánk egy eljegyzési partit a haverokkal is, Annamari hozná Gittát és Dittát a fiúkkal együtt, én meg meghívnálak téged, na meg azt a kis Hóvirágot. Már szeretném megismerni.
-Oké! Én is kíváncsi vagyok Vázsonyra és Tomajra. A bibi csak az, hogy nem tudom, mi lehet Hóvirággal. Teljesen felszívódott. Egyre jobban hiányzik nekem. Remélem, majd csak előkerül. Egyébként részemről oké a dolog.
-Tulajdonképpen az eljegyzést akartuk csak megbeszélni veled, mint pótpapámmal.
Aztán még sok mindenről csevegtek, aztán kezdtek szedelődzködni a vendégek. Hetény lekísérte Öcsköst és a kis menyasszonyjelöltet a kapuig, és elköszöntek egymástól.
*
Hóvirág fáradtan ért haza és már előre jóleső érzés fogta el, amikor arra gondolt, hogyan fog beesni az ágyba, hogy végre jól kialudja magát.
Kiszállt a liftből és a táskájában kezdett kotorászni a kulcsai után. Ezek a nyomorult kulcsok mindig a táska legaljára kerülnek. A feneketlen táskában az ember csak kutat, matat, és soha nem találja a kulcsokat. Na, végre megvannak! Behelyezte a zárba a kulcsot, egyet fordított, és az ajtó kinyílt. Rossz érzés fogta el. Biztos volt benne, hogy kettőre fordította a kulcsot a zárban, amikor elment otthonról.
Belépett az előszobába. A rossz érzése beigazolódott. A szívéhez kapott a látványtól, ami fogadta. Az előszobai gardrób-szekrény teljes tartalma a földön volt egy halomban.
A szobában is szörnyű látvány fogadta. A sublótok fiókjai mind kihúzva, az íróasztal és az éjjeliszekrény fiókjai szintén. A szekrények és a könyvespolc tartalma is mind a földön. A kanapé és a fotelek felhasogatva.
Hóvirág lerogyott a székre a konyhában és sírva fakadt. A konyhaszekrényben talált egy kis vodkát, azt felhajtotta és megpróbálta felmérni a helyzetet. Átfutott az agyán, hogy most azonnal a rendőrséget kellene hívni, a biztosító ugyanis csak akkor fizet, ha van rendőrségi jegyzőkönyv a betörésről. Az ajtót kulccsal nyitották ki, tehát csak olyan személy lehetett, aki hozzáfért a kulcshoz. Kinek volt kulcsa a lakásához? Jól van, Hóvirág, gondolkodj! - mondta magában. Egyetlen embernek volt kulcsa a lakásához, az Gábor volt, de ő halott. Tőle viszont bárki elvihette, akinek persze szerepe lehetett a gyilkosságban. Lehet, hogy maga a gyilkos járt a lakásban, tehát most a gyilkosnak kulcsa van a lakásához. Úristen! Veszélyben az élete! Még azt sem mérte fel, mi hiányzik a lakásból. Ami úgy rögtön feltűnt neki, hogy a toalettasztalon lévő ékszerdoboz teteje fel volt nyitva, és üres volt. A Chris-től kapott nyakék eltűnt. A gyönyörű rubin köves nyakék.
Így első ránézésre a földön lévő ruhahegyekről nehéz megállapítani, hogy melyik bundája hiányzik, vagy melyik értékes könyve, vagy porcelánja. Persze biztos, hogy ez csak látszólagos betöréses-lopás, valószínűleg ez csak álca. Valamit kerestek, különben nem hasogatták volna fel a bútorokat. Valamit nagyon kerestek, de elképzelése sem volt, hogy mit.
Hóvirág nagyon fáradt volt, halálosan kimerült. Még a sminkjét sem mosta le, úgy ahogy volt, ruhástól bezuhant az ágyba. A következő pillanatban már mélyen aludt, álmában csak zuhant, zuhant, zuhant, mintha mélyrepülésben lett volna.
6. fejezet
Légszomj
A hajnali csendbe egy mobiltelefon ébresztőjének hangja hasított bele, és könyörtelenül csörgött.
- A francba! - nyögött Hóvirág. - Ne már!
Emlékezett, hogy úgy volt beállítva a telefonja, hogy minden hétköznap fél hatkor ébresszen. Ez a korai időpont most nagyon kegyetlennek tűnt, és a fejfájásának sem tett jót. Még szinte félálomban kikászálódott az ágyból és kikapcsolta az ébresztést. Körülnézett a szobában, és próbált visszaemlékezni az elmúlt napok eseményeire, hirtelen azt sem tudta, hol van, és mi az a disznóól körülötte. Aztán lassan kezdett derengeni. Gábor, gyilkosság, rendőrség, kihallgatás, betörés, alibi... Te jó isten! Az alibije! Felkapta a mobilját és a telefonkönyvéből kikereste a számot. Kicsöngött.
- Tessék, Juhász Péter!
- Szia, Peti, itt Hóvirág! Bocs, hogy ilyen lehetetlen időpontban zavarlak, de ez most tényleg életbevágó. Keresett a rendőrség?
- Engem vagy téged? - kérdezte a telefon túlsó végén a hang viccelődve.
- Ne vicceld el, ez most komoly. Szóval?
- Nem, még nem. Miért kellett volna? - a férfi kezdett rosszat sejteni, hogy nem jött azonnal válasz a kérdésére. - Hóvirág, mibe keveredtél?
- Semmibe. Legalábbis remélem, hogy nem kevernek bele, de nagy bajba kerülhetek, ha nem segítesz. Emlékszel a múltkorira? Azt mondtad, tartozol nekem egy szívességgel. Ezt szeretném most igénybe venni, és hidd el, nem kérnélek, ha nem lenne ilyen fontos.
- Rendben, ne kímélj! Segítek, ha tudok.
- Emlékszel, meséltem neked Gáborról. Tegnap hajnalban holtan találták, és...
- A drogkereskedő? - szakította félbe Péter.
- Mi van? Ezt honnan szedted? - kérdezte hitetlenkedve a lány.
- Viccelsz? Ezzel vannak tele a hírek tegnap óta. Nagyon úgy hangzik, mintha valami maffia-ügy lenne.
A lány egy darabig hallgatott.
- Nem tudom milyen ügy, de ha kell, az életemre is megesküszöm, hogy soha még csak nem is sejtettem, hogy Gábor drogokkal kereskedett volna. Ha mégis volt ilyen, akkor ahhoz semmi közöm. Ugye hiszel nekem?
- Persze, hogy hiszek. Okosabbnak ismerlek téged annál, mintsem, hogy ilyen dolgokba belemássz. De hol jövök én a képbe?
- Tegnap kihallgatott a rendőrség, és azt hazudtam, hogy a Westendben találkoztunk, összefutottunk, beszélgettünk, és odaadtam nekik a névjegyedet, hogy kérdezzenek meg. Azt kellene mondanod majd, hogy...
- Bajosan, Virág! Tegnap jöttem haza egy háromnapos fejtágítóról Mosonmagyaróvárról. Ott vagyok a résztvevők listáján, és a munkahelyemen sem fognak mást mondani. Nézd, nekem feleségem és gyerekem van, én nem vállalhatok ekkora kockázatot. Ha kiderül, hogy nem csak a suliból ismerjük egymást, akkor a házasságomnak lőttek. Bármikor szívesen segítek neked, tudod, de most nem tehetek semmit. Sajnálom.
- Azért kösz. - mondta a lány csalódottan. - És ne haragudj, hogy zavartalak! Szia!
Hóvirág felsóhajtott és visszazuhant az ágyba. Annál is nagyobb bajba keverte magát, mint amilyenben volt. A rendőrség nem szereti a hamis vallomásokat, és fogadni mert volna, hogy ezt még az orra alá dörgölik, ha rájönnek, ami csak idő kérdése. Nem lett volna értelme új alibi után nézni, ezt már úgy elrontotta, ahogy csak lehetett. Sírni szeretett volna, de arra nem volt ideje.
*
8-kor kezdődött az órája az egyetemen. Kicsit örült is neki, hogy legalább lefoglalja magát, egyébként is megfogadta, hogy beletemetkezik a tanulásba. Az legalább hasznos. Az oktató csak beszélt és beszélt, de Hóvirág fejében a szavak nem álltak össze mondatokká. Biztos volt benne, hogy a múlt órán még volt értelme az olyan szavaknak, mint verifikacionizmus, meg simpliciter, meg szubszidiaritás, de most úgy tűnt, mintha valaki csak egymás után rakta volna a betűket logika és értelem nélkül. A sorok elfolytak a szeme előtt a jegyzetfüzetében, nem tudott koncentrálni.
Hirtelen úgy érezte, hogy figyelik, és úrrá lett rajta a paranoia. Körülnézett, és két paddal előrébb elkapta egy fiú tekintetét. A srác félrekapta a fejét, és úgy tett mintha jegyzetelne. Helyes srác volt, Hóvirág már többször érezte azelőtt, hogy figyeli. Már arra is gondolt, hogy a fiú udvarolni akar, csak túl félénk, de most mintha mást is felfedezett volna vélt csodálója sokatmondó pillantásában. Mi lehetett az? Felismerés? Vagy talán csak ő lett túl gyanakvó?
Amikor vége lett az órának kiment az udvarra, letette a táskáját a földre és lerogyott egy padra. Előbányászta a táskája mélyéről a mobiltelefonját és bekapcsolta. Nem volt új üzenete. Tárcsázott, bár ehhez a beszélgetéshez végképp nem volt sok kedve, de nem maradt más választása. Segítségre volt szüksége.
- Hóvirág? - szólt bele izgatott a férfi.
- Szia, Hetény! Remélem, nem zavarlak rosszkor.
- Dehogyis! Már nagyon a vártam a hívásodat. Úgy eltűntél. Csak nem bántottalak meg valamivel? Ne haragudj, ha túl erőszakosnak tűntem ezzel a családfakutatással kapcsolatban.
- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó, csak gondjaim akadtak. Nem szívesen kérek tőled segítséget, hiszen alig ismerjük egymást, de te vagy az egyetlen jogász, akit ismerek.
- Nagyon örülök, hogy hívtál. Mondd, hogy miben segíthetek. - mondta Hetény udvariasan, de kissé csalódottan. Megszokta már, hogy az ismerősök csak akkor keresik, ha jogi tanács kell nekik. Néha tényleg az volt az érzése, hogy csak kihasználják.
- Lehet, hogy én vagyok már túl paranoid, de ezt nem szívesen beszélném meg telefonon. Dióhéjban annyi, hogy egy ismerősömet valószínűleg meggyilkolták, és valami azt súgja, hogy engem is bele akarnak keverni. Ráérsz most?
- Most sajnos nem. Tárgyalásra kell mennem, de kettőkor tudunk találkozni a Sirályban, ha gondolod. Addigra biztos végzek.
- Az remek lenne. Ott foglak várni.
- Akkor ott találkozunk. - mondta Hetény és készült letenni a telefont.
- Hetény! - Hóvirág érezte, hogy Hetény még nem tette le, várt, hátha a lány még akar mondani valamit. - Köszönöm! - mondta Hóvirág elcsukló hangon és letette a telefont.
Hóvirág majdnem sírva fakadt. Nem gondolta volna, hogy Hetény ennyire kedves és segítőkész lesz. Nem érdemelte meg azok után, hogy úgy eltűnt, lerázta, az étteremben is bujkált előle. Kissé undorítónak érezte, hogy most a bajban kereste meg újra, ennek így eléggé olyan szaga volt, mintha csak ki akarta volna használni. Nem volt büszke magára, ugyanakkor meghatotta Hetény szolgálatkészsége, és ettől jobban érezte magát.
A találkozásig még több óra volt hátra, de Hóvirág nem tudta rávenni magát, hogy beüljön az óráira, tudta, hogy nem tudna odafigyelni. Visszament a terembe, odalépett egy évfolyamtársához és megkérte, hogy az írja fel őt a jelenléti ívre a következő órákra, mert neki el kell rohannia.
Ahogy kifordult a teremből a folyosóra, hirtelen úgy érezte nem kap levegőt, úrrá lett rajta a halálfélelem. Majdnem fellökött egy órára igyekvő oktatót, ahogy pánikszerűen végigrohant a földszinti folyosón. Az utcára érve a falhoz simult, és megpróbálta visszanyerni az önuralmát. Mikor úgy érezte, hogy végre rendesen kap levegőt és a szívverése is némileg lelassult, elgondolkozott, hogy mi jött rá hirtelen. Soha azelőtt nem kapott pánikrohamot, de már sokat olvasott róla, és nem voltak kétségei, hogy ez az volt.
Cél nélkül indult el, és csak ment, azt sem nézve merre. Azon töprengett, hogy mibe keverte magát. Amikor megismerkedett Gáborral, csak a pénzt látta lelki szemei előtt, nem is akart belegondolni a lehetséges következményekbe, nem törődött a veszélyekkel. Lehet, hogy egy rossz lépéssel tönkretette az életét, és már nincs visszaút. És mindezt miért? Egy szép lakásért, ami most romokban hever, és az egyetemi órákért, amikre már nem tudott odafigyelni. Nem érte meg. Rossz cserét csinált, és érezte, hogy a kapzsiságáért nagy árat fog fizetni.
Egyszerre azon kapta magát, hogy a Deák téren sétál. Ezt jelnek vette. Még a tudatalattija is azt súgta, hogy beszélnie kell Chris-szel, mégpedig személyesen. Ezúttal nem fogja magát hagyni lerázni.
Besétált a Kempinsky előcsarnokába és magabiztosan a lifthez sétált. Senki nem állította meg. Biztos volt benne, hogy nem fogják felismerni, hiszen teljesen másképp volt felöltözve, amikor ügyfélhez jött. Most csak egy egyszerű farmer volt rajta és egy kék póló. Lófarokba fogott hosszú, szőke hajával és hátitáskájával úgy nézett ki, mint egy középiskolás diáklány.
Bekopogott a lakosztály ajtaján. Amikor kinyílt az ajtó, invitálás nélkül belépett, szinte félresöpörve az ajtóban álló, tágra nyílt szemű Christ.
- Lisa? - kérdezte a férfi, miután felocsúdott első megdöbbenéséből.
- Beszélnünk kell! Ez most nem várhat!
*
Gitta tálcára tette a kávét és a rántottát és a szoba felé vette az irányt. Leült az ágyra, megsimogatta az édesdeden alvó fiú arcát és ujjaival hátrafésülte az arcába lógó tincseket.
- Ébresztő, hétalvó! Kész a kávé, ideje felkelni. - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott kedvese arcára.
A srác nagyon nyújtózott az ágyban, majd egy óvatlan pillanatban elkapta a lány derekát és berántotta maga mellé az ágyba.
- Csak még öt percet! - könyörgött durcás kisgyereket imitáló hangon.
A lány felkacagott, ahogy Tomaj megcsiklandozta az oldalát.
- Nem lehet! Nem mindenki olyan életművész, mint te! - mondta nevetve. - Nekem például déltől órám lesz a fősulin. Viszont csináltam neked egy finom reggelit, hátha azzal ki tudlak csalni az ágyból.
- Jobban szeretem, ha a nők becsalogatnak az ágyukba, mintha ki akarnak csalogatni belőle. - mondta mosolyogva.
Gitta felkapta az egyik párnát és játékosan pofon csapta vele a fiút.
- Te! Meg ne tudjam, hogy holmi nők csalogatnak az ágyukba! - nevetett. - Jut eszembe, az egyik évfolyamtársnőm nagyon meg akarna veled ismerkedni.
- Na! És csinos? - kérdezte Tomaj tettetett lelkesedéssel.
- Ne is álmodj róla! Vőlegénye van. Meghívott minket Dittával az eljegyzési partijukra, és azt mondta utánfutók is jöhetnek. A vőlegény is Hetényi, és ő és a bátyja meg vannak róla győződve, hogy ti a testvéreik vagytok. Ők intézetben nevelkedtek. Izgalmas sztori, mi?
- Nekem tudtommal nincs más testvérem, csak Vázsony. Az apám Hetényi, de ha jól tudom, ez magyarosított név. És biztos, hogy az én szüleim nem adták volna intézetbe egy gyereküket sem. Ez biztos csak valami véletlen egybeesés. A parti viszont jó ötlet.
- Miért?
- Viccelsz? Ingyen pia! - vigyorgott Tomaj, majd kikászálódott az ágyból, és nekilátott a reggelijének.
Továbbra is nagyon várjuk a kommenteiteket, véleményeteket, és a szavazatokat, hogy a páros vagy a páratlan fejezet tetszett-e jobban.
Itt található az 1. forduló és a 2. forduló.
5. fejezet
Mélyrepülés
Hóvirágot betuszkolták egy rendőrségi autóba. A kocsiban mindenki hallgatott, majd rövid kocsikázás után kiszálltak és bementek a Zalai Lajos utcai gyűjtőbe.
Hóvirágot bevezették egy szobába, ahol egy íróasztal volt, mindkét oldalán egy-egy székkel, az asztalon lámpa állt, a falon pedig egy egy méterszer három méter széles tükör volt. A tükör másik oldalán egy szoba volt található, ahol három nyomozótiszt ült, akiket persze nem lehetett látni. Bekapcsolták a magnót, amikor a másik szobába megérkezett Sántha főhadnagy és Kiss Virág - mint tanu.
Hóvirág agya egész úton zakatolt, érezte, hogy most nagy bajba került. A gyilkosság nem gyerekjáték. A nyomozók nyílván mindent fel akarnak térképezni, és ha nem lesz ügyes, akkor bizony ő is rács mögé kerülhet.
-Foglaljon helyet! - mutatott a főhadnagy az íróasztal másik oldalán lévő székre, miközben elvette a kabátját és felakasztotta a fogasra. Ő is leült vele szemben és megkezdte a tanukihallgatást.
-Önt most tanuként hallgatom meg Horváth Gábor feltételezett gyilkosságának ügyében. Ismertetem a jogait: nem köteles olyan nyilatkozatot tenni, amivel saját magát vagy közvetlen hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná. Kérheti, hogy a kihallgatásnál ügyvédje is jelen legyen.
-Megértettem. Ügyvédem nincs, és nem vagyok bűnös. Az Isten szerelmére! Mondják már meg mi történt!
-Itt mi kérdezünk és Ön válaszol. Nem fordítva!
-Először a személyes adatait vesszük fel, úgyhogy legyen szíves ideadni a személyi okmányait!
A személyes adatok felvétele után záporoztak a kérdések.
-Hol és mikor ismerte meg Horváth Gábort?
-Az egyetemi gólyabálon ismerkedtünk meg.
Hóvirág tudta, hogy bármit mond, Gábor már nem cáfolhatja meg. Csak okosan kell hazudnia, mindent hihetően kell előadnia. Megpróbált nagyon koncentrálni.
-Ez mikor volt?
-Tavaly.
-Utána is tartották a kapcsolatot?
-Barátok lettünk. Néha elmentünk együtt moziba, meg néha beültünk a Vörös Oroszlánba teázni.
-Mikor látta utoljára Horváth Gábort?
-Tegnap. Feljött hozzám olyan 11 és 12 óra között, bár nem néztem meg az órát, de körülbelül ebben az időben lehetett.
-Mit akart?
-A nyári nyaralást akarta megbeszélni. Egy riviérai körütazást szervezett, és kérdezte, hogy benne vagyok-e. Mondtam, hogy igen, ha nem esik egybe a vizsgaidőszakkal. Azt válaszolta, hogy alkalmazkodik az időbeosztásomhoz. Aztán elment.
-Akkor most mondja meg, hogy tegnap délelőtt óta, mit csinált, merre járt!
-Amikor Gábor elment, felöltöztem, kisminkeltem és elmentem a Menzába ebédelni. Utána...nem is tudom...azt hiszem...talán kora délután elmentem a Westend-be.
-Tudja-e valaki ezt igazolni?
-Csak mászkáltam céltalanul. Azt hiszem, nincs alibim. Ja, most jut eszembe! Összefutottam egy sárospataki gimnáziumi osztálytársammal. Nagyon megörültünk egymásnak, beszélgettünk és beültünk pizzát enni az egyik gyorsétterembe. Ideadta a névjegykártyáját is. Azt hiszem, az még mindig nálam van. Aztán este otthon egyedül néztem a tévét. Erre azonban már nincs tanum. Sajnálom.
Ekkor belépett a szobába Zágon Ede főhadnagy és bemutatkozott. Szólt Sántha főhadnagynak, hogy átveszi a kihallgatást.
-Jó napot, kisasszony! Szeretnék elbeszélgetni Horváth Gábor gyilkosságával kapcsolatban.
-Én már mindent elmondtam.
-De nem nekem. Kérem, kezdje elölről. Mikor és hol ismerkedtek meg Horváth Gáborral?
-Én már...
-Nem érdekel, hogy kinek és mit mondott eddig, kérem, most nekem mondja el! De legyen szíves az átlátszó trükköket most hagyja el. Nincs időm végighallgatni a hazudozásait. Csak az igazat mondja!
-De kérem, én...
-Jó! Hagyjuk! Szóval?
-Igen. Már elmondtam, hogy Horváth Gábort úgy ismertem meg, hogy... - és elmondta újra, amit már korábban. Nagyon vigyázott, hogy pontos legyen.
Már tíz órája tartott a kihallgatás, amikor újra és újra elmondatták vele ugyanazt, várva, hogy ellentmondásba keveredik. Hóvirág azonban gondosan ügyelt minden szavára, nem hagyta, hogy kifárasszák.
A főhadnagy kiszólt, és hozatott két melegszendvicset.
-Parancsoljon! Gondolom megéhezett. Eléggé elhúzódott a kihallgatás. Kérem kisasszony, ne hagyja el a fővárost! Most elengedem, de legyen szíves a telefonját bekapcsolva tartani, mert bármikor kereshetjük. Ez nagyon fontos.
-Igen. Természetesen a rendelkezésükre állok bármikor, ha kell.
Hóvirág elköszönt a főhadnagytól és kiment a kapun. Aztán elővette a mobilját és rendelt egy taxit. Bogihoz ment.
*
Bogi álmosan nyitott ajtót a kaputelefon berregésére.
-Az Isten szerelmére! Mit akarsz?
-Éppen ledőltem egy kis szundira. Mi olyan fontos, hogy telefonon nem tudtad elmondani?
-Ezek szerint te még nem tudod. Gyilkosság történt. Most jövök a rendőrségi kihallgatásról. Gábort megölték.
-Te jó ég! Ez nem lehet igaz! Ha nem látnám a képed, azt hinném, hogy viccelsz.
-Részleteket nem tudok, de nagy valószínűséggel te sem úszod meg a kihallgatást. Ha lehet, akkor te se mondj mást, mint én, azt, hogy tavaly a gólyabálon ismerkedtünk meg Gabival. Jó lenne, ha nem keverednénk bele ebbe a piszkos ügybe.
-Én nem tudom, hogy mi történhetett, de ez most nagyon rosszul és rosszkor jött. Mit fogunk most csinálni?
-Egyelőre semmit. Biztosan figyelnek minket, engem legalábbis egész biztosan.
-Szép szép. De mégis miből fogjuk fizetni a lakás bérletét és a rezsit? Lizácska kisasszony, most nagy szarban vagyunk!
-Jó, hogy említed "Lisa"-t. Erről jut eszembe, hogy Mr. Davies-szel is volt tegnap egy felettébb érdekes beszélgetésem. Nem akarnám őt is belekeverni a dolgokba, de feltétlenül kell, hogy beszéljek vele. Persze lehet, hogy jobb lenne, ha már elhagyta volna az országot.
Boginak már kiment az álom a szeméből. Odatett egy kávét és bekapcsolta a TV-t. Éppen a Kék Hírek mentek.
"Budapesti lakásán holtan találták H. Gábor, 35 éves vállalkozót. Az éjszakai életben ismert drogkereskedő lakásán három kilogramm heroint találtak. A gyilkosságot nem budapesti lakásában követték el, de egyéb információt nem adhat a rendőrség a nyomozás érdekében."
Kétmillió forint díjat tűztek ki a nyomravezetőnek.
-Hát, azt hiszem, most egy darabig meg kell húzni magunkat. Te mit fogsz csinálni?
-Én a magam részéről nem hagyhatom el a fővárost. Majd beletemetkezem a tanulásba. És te, Bogi?
-Én hazautazom a szüleimhez. Úgyis régen voltam otthon. még ma indulok. Remélem, ott nem találnak rám.
Hóvirág idegesen fel-alá járkált a szobában. Bogi rászólt, hogy nyugodjon már le. Hóvirágot izgatta, hogy mi lehet a tajvanival. Ha Budapestre jött, mindig a Hotel Liget-ben szállt meg, mert minden nap lejárt úszni a Széchenyi-be, ami onnan egy ugrás. Megaztán szeretett sétálgatni a ligetben.
Hóvirág elővette a mobilját és felhívta a tudakozót. Miután megadták a Liget Szálló számát, már kapcsolták is.
-Halló! Mr. Zhang-gal szeretnék beszélni. Kérem, nagyon sürgős!
-Sajnos hölgyem, nem tudom adni Zhang urat, mert ma hajnalban kijelentkezett és elutazott.
Hóvirág próbálta a fejében összerakni a mozaikokat: Gábor - Mr. Zhang - Chris. Fáradt volt nagyon. Kimerítette a kihallgatás. Már második napja nem aludt rendesen. Elköszönt Bogitól és haza indult.
*
Heténynél megszólalt a kaputelefon.
-Én vagyok, bátyókám! Nem zavarunk, ha most felmegyünk hozzád?
-Mi ez a többes szám? Csak nem a "szíved hölgyével" vagy? De mit is dumálok? Gyertek! Nyitom a kaput!
Ond egy kedves mosolyú, húsz év körüli lányba karolva jött Hetény felé.
-Szia, bátyó! Ő az én "majdnem menyasszonyom". Annamari, bemutatom legkedvesebb bátyámat.
-Szia. Ugye tegeződhetünk?
-Persze.
Hetény hellyel kínálta a vendégeket, azután kiment a konyhába és összedobott néhány szendvicset.
-Meséljetek, gyerekek. Mióta tart a lamúr?
-Ó, több hónapja járunk már együtt, és tervezgetjük a jövőnket. Nem kell, hogy mondjam, ha nincs szülői háttér, akkor nagyon nehéz a fészekrakás. A kezdő diplomás fizetés csak az éhenhaláshoz sok, megélni nehéz belőle, félre rakni meg egyenesen lehetetlen. Annamarit szerencsére támogatják a szülei, de szeretnénk mielőbb a magunk lábára állni. Képzeld, Bátyó, milyen kicsi a világ! Annamarinak van két jó barátnője az évfolyamon; Gitta és Ditta. Ikrek. Nemrég volt egy országos ikertalálkozó, ahol összejöttek két klassz sráccal. Nem fogod elhinni, hogy hívják őket! Hetényi Vázsony és Hetényi Tomaj! Na, ezt kapd ki! Ezek tuti a testvéreink! Ha a szüleink nem lettek volna ilyen lökött ősmagyarkodók, talán sose tudjuk meg, hogy testvéreink is vannak. A két srác festőművész, a lányok szerint egy kicsit hóbortosak. Arra gondoltunk, hogy Annamari szüleivel tartott eljegyzés után tarthatnánk egy eljegyzési partit a haverokkal is, Annamari hozná Gittát és Dittát a fiúkkal együtt, én meg meghívnálak téged, na meg azt a kis Hóvirágot. Már szeretném megismerni.
-Oké! Én is kíváncsi vagyok Vázsonyra és Tomajra. A bibi csak az, hogy nem tudom, mi lehet Hóvirággal. Teljesen felszívódott. Egyre jobban hiányzik nekem. Remélem, majd csak előkerül. Egyébként részemről oké a dolog.
-Tulajdonképpen az eljegyzést akartuk csak megbeszélni veled, mint pótpapámmal.
Aztán még sok mindenről csevegtek, aztán kezdtek szedelődzködni a vendégek. Hetény lekísérte Öcsköst és a kis menyasszonyjelöltet a kapuig, és elköszöntek egymástól.
*
Hóvirág fáradtan ért haza és már előre jóleső érzés fogta el, amikor arra gondolt, hogyan fog beesni az ágyba, hogy végre jól kialudja magát.
Kiszállt a liftből és a táskájában kezdett kotorászni a kulcsai után. Ezek a nyomorult kulcsok mindig a táska legaljára kerülnek. A feneketlen táskában az ember csak kutat, matat, és soha nem találja a kulcsokat. Na, végre megvannak! Behelyezte a zárba a kulcsot, egyet fordított, és az ajtó kinyílt. Rossz érzés fogta el. Biztos volt benne, hogy kettőre fordította a kulcsot a zárban, amikor elment otthonról.
Belépett az előszobába. A rossz érzése beigazolódott. A szívéhez kapott a látványtól, ami fogadta. Az előszobai gardrób-szekrény teljes tartalma a földön volt egy halomban.
A szobában is szörnyű látvány fogadta. A sublótok fiókjai mind kihúzva, az íróasztal és az éjjeliszekrény fiókjai szintén. A szekrények és a könyvespolc tartalma is mind a földön. A kanapé és a fotelek felhasogatva.
Hóvirág lerogyott a székre a konyhában és sírva fakadt. A konyhaszekrényben talált egy kis vodkát, azt felhajtotta és megpróbálta felmérni a helyzetet. Átfutott az agyán, hogy most azonnal a rendőrséget kellene hívni, a biztosító ugyanis csak akkor fizet, ha van rendőrségi jegyzőkönyv a betörésről. Az ajtót kulccsal nyitották ki, tehát csak olyan személy lehetett, aki hozzáfért a kulcshoz. Kinek volt kulcsa a lakásához? Jól van, Hóvirág, gondolkodj! - mondta magában. Egyetlen embernek volt kulcsa a lakásához, az Gábor volt, de ő halott. Tőle viszont bárki elvihette, akinek persze szerepe lehetett a gyilkosságban. Lehet, hogy maga a gyilkos járt a lakásban, tehát most a gyilkosnak kulcsa van a lakásához. Úristen! Veszélyben az élete! Még azt sem mérte fel, mi hiányzik a lakásból. Ami úgy rögtön feltűnt neki, hogy a toalettasztalon lévő ékszerdoboz teteje fel volt nyitva, és üres volt. A Chris-től kapott nyakék eltűnt. A gyönyörű rubin köves nyakék.
Így első ránézésre a földön lévő ruhahegyekről nehéz megállapítani, hogy melyik bundája hiányzik, vagy melyik értékes könyve, vagy porcelánja. Persze biztos, hogy ez csak látszólagos betöréses-lopás, valószínűleg ez csak álca. Valamit kerestek, különben nem hasogatták volna fel a bútorokat. Valamit nagyon kerestek, de elképzelése sem volt, hogy mit.
Hóvirág nagyon fáradt volt, halálosan kimerült. Még a sminkjét sem mosta le, úgy ahogy volt, ruhástól bezuhant az ágyba. A következő pillanatban már mélyen aludt, álmában csak zuhant, zuhant, zuhant, mintha mélyrepülésben lett volna.
6. fejezet
Légszomj
A hajnali csendbe egy mobiltelefon ébresztőjének hangja hasított bele, és könyörtelenül csörgött.
- A francba! - nyögött Hóvirág. - Ne már!
Emlékezett, hogy úgy volt beállítva a telefonja, hogy minden hétköznap fél hatkor ébresszen. Ez a korai időpont most nagyon kegyetlennek tűnt, és a fejfájásának sem tett jót. Még szinte félálomban kikászálódott az ágyból és kikapcsolta az ébresztést. Körülnézett a szobában, és próbált visszaemlékezni az elmúlt napok eseményeire, hirtelen azt sem tudta, hol van, és mi az a disznóól körülötte. Aztán lassan kezdett derengeni. Gábor, gyilkosság, rendőrség, kihallgatás, betörés, alibi... Te jó isten! Az alibije! Felkapta a mobilját és a telefonkönyvéből kikereste a számot. Kicsöngött.
- Tessék, Juhász Péter!
- Szia, Peti, itt Hóvirág! Bocs, hogy ilyen lehetetlen időpontban zavarlak, de ez most tényleg életbevágó. Keresett a rendőrség?
- Engem vagy téged? - kérdezte a telefon túlsó végén a hang viccelődve.
- Ne vicceld el, ez most komoly. Szóval?
- Nem, még nem. Miért kellett volna? - a férfi kezdett rosszat sejteni, hogy nem jött azonnal válasz a kérdésére. - Hóvirág, mibe keveredtél?
- Semmibe. Legalábbis remélem, hogy nem kevernek bele, de nagy bajba kerülhetek, ha nem segítesz. Emlékszel a múltkorira? Azt mondtad, tartozol nekem egy szívességgel. Ezt szeretném most igénybe venni, és hidd el, nem kérnélek, ha nem lenne ilyen fontos.
- Rendben, ne kímélj! Segítek, ha tudok.
- Emlékszel, meséltem neked Gáborról. Tegnap hajnalban holtan találták, és...
- A drogkereskedő? - szakította félbe Péter.
- Mi van? Ezt honnan szedted? - kérdezte hitetlenkedve a lány.
- Viccelsz? Ezzel vannak tele a hírek tegnap óta. Nagyon úgy hangzik, mintha valami maffia-ügy lenne.
A lány egy darabig hallgatott.
- Nem tudom milyen ügy, de ha kell, az életemre is megesküszöm, hogy soha még csak nem is sejtettem, hogy Gábor drogokkal kereskedett volna. Ha mégis volt ilyen, akkor ahhoz semmi közöm. Ugye hiszel nekem?
- Persze, hogy hiszek. Okosabbnak ismerlek téged annál, mintsem, hogy ilyen dolgokba belemássz. De hol jövök én a képbe?
- Tegnap kihallgatott a rendőrség, és azt hazudtam, hogy a Westendben találkoztunk, összefutottunk, beszélgettünk, és odaadtam nekik a névjegyedet, hogy kérdezzenek meg. Azt kellene mondanod majd, hogy...
- Bajosan, Virág! Tegnap jöttem haza egy háromnapos fejtágítóról Mosonmagyaróvárról. Ott vagyok a résztvevők listáján, és a munkahelyemen sem fognak mást mondani. Nézd, nekem feleségem és gyerekem van, én nem vállalhatok ekkora kockázatot. Ha kiderül, hogy nem csak a suliból ismerjük egymást, akkor a házasságomnak lőttek. Bármikor szívesen segítek neked, tudod, de most nem tehetek semmit. Sajnálom.
- Azért kösz. - mondta a lány csalódottan. - És ne haragudj, hogy zavartalak! Szia!
Hóvirág felsóhajtott és visszazuhant az ágyba. Annál is nagyobb bajba keverte magát, mint amilyenben volt. A rendőrség nem szereti a hamis vallomásokat, és fogadni mert volna, hogy ezt még az orra alá dörgölik, ha rájönnek, ami csak idő kérdése. Nem lett volna értelme új alibi után nézni, ezt már úgy elrontotta, ahogy csak lehetett. Sírni szeretett volna, de arra nem volt ideje.
*
8-kor kezdődött az órája az egyetemen. Kicsit örült is neki, hogy legalább lefoglalja magát, egyébként is megfogadta, hogy beletemetkezik a tanulásba. Az legalább hasznos. Az oktató csak beszélt és beszélt, de Hóvirág fejében a szavak nem álltak össze mondatokká. Biztos volt benne, hogy a múlt órán még volt értelme az olyan szavaknak, mint verifikacionizmus, meg simpliciter, meg szubszidiaritás, de most úgy tűnt, mintha valaki csak egymás után rakta volna a betűket logika és értelem nélkül. A sorok elfolytak a szeme előtt a jegyzetfüzetében, nem tudott koncentrálni.
Hirtelen úgy érezte, hogy figyelik, és úrrá lett rajta a paranoia. Körülnézett, és két paddal előrébb elkapta egy fiú tekintetét. A srác félrekapta a fejét, és úgy tett mintha jegyzetelne. Helyes srác volt, Hóvirág már többször érezte azelőtt, hogy figyeli. Már arra is gondolt, hogy a fiú udvarolni akar, csak túl félénk, de most mintha mást is felfedezett volna vélt csodálója sokatmondó pillantásában. Mi lehetett az? Felismerés? Vagy talán csak ő lett túl gyanakvó?
Amikor vége lett az órának kiment az udvarra, letette a táskáját a földre és lerogyott egy padra. Előbányászta a táskája mélyéről a mobiltelefonját és bekapcsolta. Nem volt új üzenete. Tárcsázott, bár ehhez a beszélgetéshez végképp nem volt sok kedve, de nem maradt más választása. Segítségre volt szüksége.
- Hóvirág? - szólt bele izgatott a férfi.
- Szia, Hetény! Remélem, nem zavarlak rosszkor.
- Dehogyis! Már nagyon a vártam a hívásodat. Úgy eltűntél. Csak nem bántottalak meg valamivel? Ne haragudj, ha túl erőszakosnak tűntem ezzel a családfakutatással kapcsolatban.
- Nem, semmi ilyesmiről nincs szó, csak gondjaim akadtak. Nem szívesen kérek tőled segítséget, hiszen alig ismerjük egymást, de te vagy az egyetlen jogász, akit ismerek.
- Nagyon örülök, hogy hívtál. Mondd, hogy miben segíthetek. - mondta Hetény udvariasan, de kissé csalódottan. Megszokta már, hogy az ismerősök csak akkor keresik, ha jogi tanács kell nekik. Néha tényleg az volt az érzése, hogy csak kihasználják.
- Lehet, hogy én vagyok már túl paranoid, de ezt nem szívesen beszélném meg telefonon. Dióhéjban annyi, hogy egy ismerősömet valószínűleg meggyilkolták, és valami azt súgja, hogy engem is bele akarnak keverni. Ráérsz most?
- Most sajnos nem. Tárgyalásra kell mennem, de kettőkor tudunk találkozni a Sirályban, ha gondolod. Addigra biztos végzek.
- Az remek lenne. Ott foglak várni.
- Akkor ott találkozunk. - mondta Hetény és készült letenni a telefont.
- Hetény! - Hóvirág érezte, hogy Hetény még nem tette le, várt, hátha a lány még akar mondani valamit. - Köszönöm! - mondta Hóvirág elcsukló hangon és letette a telefont.
Hóvirág majdnem sírva fakadt. Nem gondolta volna, hogy Hetény ennyire kedves és segítőkész lesz. Nem érdemelte meg azok után, hogy úgy eltűnt, lerázta, az étteremben is bujkált előle. Kissé undorítónak érezte, hogy most a bajban kereste meg újra, ennek így eléggé olyan szaga volt, mintha csak ki akarta volna használni. Nem volt büszke magára, ugyanakkor meghatotta Hetény szolgálatkészsége, és ettől jobban érezte magát.
A találkozásig még több óra volt hátra, de Hóvirág nem tudta rávenni magát, hogy beüljön az óráira, tudta, hogy nem tudna odafigyelni. Visszament a terembe, odalépett egy évfolyamtársához és megkérte, hogy az írja fel őt a jelenléti ívre a következő órákra, mert neki el kell rohannia.
Ahogy kifordult a teremből a folyosóra, hirtelen úgy érezte nem kap levegőt, úrrá lett rajta a halálfélelem. Majdnem fellökött egy órára igyekvő oktatót, ahogy pánikszerűen végigrohant a földszinti folyosón. Az utcára érve a falhoz simult, és megpróbálta visszanyerni az önuralmát. Mikor úgy érezte, hogy végre rendesen kap levegőt és a szívverése is némileg lelassult, elgondolkozott, hogy mi jött rá hirtelen. Soha azelőtt nem kapott pánikrohamot, de már sokat olvasott róla, és nem voltak kétségei, hogy ez az volt.
Cél nélkül indult el, és csak ment, azt sem nézve merre. Azon töprengett, hogy mibe keverte magát. Amikor megismerkedett Gáborral, csak a pénzt látta lelki szemei előtt, nem is akart belegondolni a lehetséges következményekbe, nem törődött a veszélyekkel. Lehet, hogy egy rossz lépéssel tönkretette az életét, és már nincs visszaút. És mindezt miért? Egy szép lakásért, ami most romokban hever, és az egyetemi órákért, amikre már nem tudott odafigyelni. Nem érte meg. Rossz cserét csinált, és érezte, hogy a kapzsiságáért nagy árat fog fizetni.
Egyszerre azon kapta magát, hogy a Deák téren sétál. Ezt jelnek vette. Még a tudatalattija is azt súgta, hogy beszélnie kell Chris-szel, mégpedig személyesen. Ezúttal nem fogja magát hagyni lerázni.
Besétált a Kempinsky előcsarnokába és magabiztosan a lifthez sétált. Senki nem állította meg. Biztos volt benne, hogy nem fogják felismerni, hiszen teljesen másképp volt felöltözve, amikor ügyfélhez jött. Most csak egy egyszerű farmer volt rajta és egy kék póló. Lófarokba fogott hosszú, szőke hajával és hátitáskájával úgy nézett ki, mint egy középiskolás diáklány.
Bekopogott a lakosztály ajtaján. Amikor kinyílt az ajtó, invitálás nélkül belépett, szinte félresöpörve az ajtóban álló, tágra nyílt szemű Christ.
- Lisa? - kérdezte a férfi, miután felocsúdott első megdöbbenéséből.
- Beszélnünk kell! Ez most nem várhat!
*
Gitta tálcára tette a kávét és a rántottát és a szoba felé vette az irányt. Leült az ágyra, megsimogatta az édesdeden alvó fiú arcát és ujjaival hátrafésülte az arcába lógó tincseket.
- Ébresztő, hétalvó! Kész a kávé, ideje felkelni. - mondta mosolyogva és egy puszit nyomott kedvese arcára.
A srác nagyon nyújtózott az ágyban, majd egy óvatlan pillanatban elkapta a lány derekát és berántotta maga mellé az ágyba.
- Csak még öt percet! - könyörgött durcás kisgyereket imitáló hangon.
A lány felkacagott, ahogy Tomaj megcsiklandozta az oldalát.
- Nem lehet! Nem mindenki olyan életművész, mint te! - mondta nevetve. - Nekem például déltől órám lesz a fősulin. Viszont csináltam neked egy finom reggelit, hátha azzal ki tudlak csalni az ágyból.
- Jobban szeretem, ha a nők becsalogatnak az ágyukba, mintha ki akarnak csalogatni belőle. - mondta mosolyogva.
Gitta felkapta az egyik párnát és játékosan pofon csapta vele a fiút.
- Te! Meg ne tudjam, hogy holmi nők csalogatnak az ágyukba! - nevetett. - Jut eszembe, az egyik évfolyamtársnőm nagyon meg akarna veled ismerkedni.
- Na! És csinos? - kérdezte Tomaj tettetett lelkesedéssel.
- Ne is álmodj róla! Vőlegénye van. Meghívott minket Dittával az eljegyzési partijukra, és azt mondta utánfutók is jöhetnek. A vőlegény is Hetényi, és ő és a bátyja meg vannak róla győződve, hogy ti a testvéreik vagytok. Ők intézetben nevelkedtek. Izgalmas sztori, mi?
- Nekem tudtommal nincs más testvérem, csak Vázsony. Az apám Hetényi, de ha jól tudom, ez magyarosított név. És biztos, hogy az én szüleim nem adták volna intézetbe egy gyereküket sem. Ez biztos csak valami véletlen egybeesés. A parti viszont jó ötlet.
- Miért?
- Viccelsz? Ingyen pia! - vigyorgott Tomaj, majd kikászálódott az ágyból, és nekilátott a reggelijének.