Városnézés barátnővel ^^
Az élet serényen zajlik tovább. Most épp pucéran ülök a gép előtt, mert az egy szem garnitúra ruhám a mosógépre vár. Kiakasztó helyzet! Beburkolóztam a piros boába amiben általában alszom, de nem az igazi. Lehet hogy a derekam köré fogom tekerni a sálam. Legalább legyen meg az illúziója, hogy van rajtam valami.
Nah... de hogy azt is megemlítsem hol koszolódtam össze...
Vasárnap meglátogatott minket a lakótársam barátnője. Hamar összehaverkodtunk mi is. Igazán jó fej. Aránylag keveset húzkodta a végtagjaimat és nem akart spárgáztatni az asztalon. Valamiért ez utóbbit minden nő megpróbálja. Számomra érthetetlen.
Hétfőn bementünk a városba körülnézni. Mivel jóval kisebb lábakon kacsázom mint ők ketten így jelentős engedménnyel a lakótársam zöld kabátjának dekoltázsából fikszírozhattam végig a várost. Meg a lakók engem... Mondhatom egy ilyen jóképű legény két csinos hölgy társaságában, vonzotta a tekinteteket mint valami filmsztár.
Szóval nem volt egyszerű utunk de végül is megérte. A várban már jóval kevesebb ember lézengett, úgyhogy kihámozódtam a kabátból és alaposan megszemléltem a látványosságokat.
Voltunk a milleáris emlékműnél, ami engem valamiért egy kristályberakásos giotinra emlékeztetett, de mikor megemlítettem le lettem pisszegve. Aki megmagyarázza nekem ebben hol a millenium, annak kezet csókolok! Minden esetre remekül mutatok a fehér háttér előtt, hát fényképezkedtünk ^^
(az a fehér izé ami az ölem táján mered... az az emlékmű ^^ )
Aztán felmentünk ténylegesen a várba. Az ivókútnál megálltunk ugyan kicsit felfrissíteni magunkat és a jó időre való tekintettel én pancsoltam is egy kicsit, de hihetetlen milyen gyorsan felértünk. Azt hittem a várak ennél jóval... hm... nehezebben megközelíthetők.
Szóval az ivókút:
Kis őszi pancsolás:
Végül aztán feljutottunk a kilátóig. Illetve a város egyik jelképének számító szoborpárosig.
A lakótársam Giziként és Pistiként mutatta be a két alakot. A szobrokkal azonnal megvitattuk hogy ritka nagy paraszt, hiszen senki nem adott engedélyt neki hogy István királyt és Gizella királynét személyes puszipajtásává minősítse. Főleg nem ők ketten.
Imre herceg pár méterrel odébb csendesen mosolygott és igyekezett nem ránehezedni a lába alatt tekergőző apró sárkányra. Egyikőjük sem érti mit keresnek egy talapzaton, elvégre életükben közük nem volt egymáshoz. Róluk nem csináltunk képet. Imre szeretné sárkány barátját megkímélni attól hogy még többen legyőzött fenevadként tekintsenek rá. A sárkány pedig a legkevésbé sem vágyik internetes szereplésre, így aztán kimaradtak.
István és Gizella azonban lelkesen pózoltak velem. Állítólag már egészen megszokták az ilyesmit ^^
Az ott középen... az én vagyok. (Nem egyszerű, ha az ember történelmi óriásokkal találkozik)
Nah... de hogy azt is megemlítsem hol koszolódtam össze...
Vasárnap meglátogatott minket a lakótársam barátnője. Hamar összehaverkodtunk mi is. Igazán jó fej. Aránylag keveset húzkodta a végtagjaimat és nem akart spárgáztatni az asztalon. Valamiért ez utóbbit minden nő megpróbálja. Számomra érthetetlen.
Hétfőn bementünk a városba körülnézni. Mivel jóval kisebb lábakon kacsázom mint ők ketten így jelentős engedménnyel a lakótársam zöld kabátjának dekoltázsából fikszírozhattam végig a várost. Meg a lakók engem... Mondhatom egy ilyen jóképű legény két csinos hölgy társaságában, vonzotta a tekinteteket mint valami filmsztár.
Szóval nem volt egyszerű utunk de végül is megérte. A várban már jóval kevesebb ember lézengett, úgyhogy kihámozódtam a kabátból és alaposan megszemléltem a látványosságokat.
Voltunk a milleáris emlékműnél, ami engem valamiért egy kristályberakásos giotinra emlékeztetett, de mikor megemlítettem le lettem pisszegve. Aki megmagyarázza nekem ebben hol a millenium, annak kezet csókolok! Minden esetre remekül mutatok a fehér háttér előtt, hát fényképezkedtünk ^^
(az a fehér izé ami az ölem táján mered... az az emlékmű ^^ )
Aztán felmentünk ténylegesen a várba. Az ivókútnál megálltunk ugyan kicsit felfrissíteni magunkat és a jó időre való tekintettel én pancsoltam is egy kicsit, de hihetetlen milyen gyorsan felértünk. Azt hittem a várak ennél jóval... hm... nehezebben megközelíthetők.
Szóval az ivókút:
Kis őszi pancsolás:
Végül aztán feljutottunk a kilátóig. Illetve a város egyik jelképének számító szoborpárosig.
A lakótársam Giziként és Pistiként mutatta be a két alakot. A szobrokkal azonnal megvitattuk hogy ritka nagy paraszt, hiszen senki nem adott engedélyt neki hogy István királyt és Gizella királynét személyes puszipajtásává minősítse. Főleg nem ők ketten.
Imre herceg pár méterrel odébb csendesen mosolygott és igyekezett nem ránehezedni a lába alatt tekergőző apró sárkányra. Egyikőjük sem érti mit keresnek egy talapzaton, elvégre életükben közük nem volt egymáshoz. Róluk nem csináltunk képet. Imre szeretné sárkány barátját megkímélni attól hogy még többen legyőzött fenevadként tekintsenek rá. A sárkány pedig a legkevésbé sem vágyik internetes szereplésre, így aztán kimaradtak.
István és Gizella azonban lelkesen pózoltak velem. Állítólag már egészen megszokták az ilyesmit ^^
Az ott középen... az én vagyok. (Nem egyszerű, ha az ember történelmi óriásokkal találkozik)