miért és hogyan
Kivételesen magyarul fogok írni, mert ebben a témában nekem is könnyebb, kevésbé is félreérthető, és a témához a blog angol olvasói úgyis keveset kommentelnek. Az utóbbi postokban sok szó esik arról, hogy el akarunk innen költözni. A miértet rendre félreértik páran, ezt most hagyom is egyelőre, és nézzük a hogyant.
Februári látogatásunk után kezdett el érlelődni bennünk, hogy erre a helyre érdemes kimenni, illetve miután visszajöttünk, éreztük az erős kontrasztot a két hely közt, és egyre inkább kezdtük észrevenni, hogy mennyire nem jó itthon. Pár hónap múlva hoztuk meg a döntést, hogy ennek érdemes lenne komolyabban utánanézni. Ekkor kezdtem el az alapozó munkát két ágon. Egyrészt rájöttem, hogy nagyon sok itthonról angliába kiköltöző vezet blogot konkrétan a kiköltözésről, a kinnti helyzetről. Rákerestem ezekre, ismerősök is ajánlottak ilyeneket, bookmarkoltam és rendszeresen olvastam őket. Ezekből elég sokat meg lehet tudni, arról is, hogy hogyan szerez munkát egy edénymosó és egy programozó, melyik mennyit tesz félre, és hogyan élik meg a kinnti életet. Másrészt felvettem a kapcsolatot azokkal az ismerőseimmel, akiket még itthonról ismerek, és most kinn élnek Angliában, akár Londonban, akár Brightonban, akár Leedsben. Van köztük edénymosó, elektronikai bolti eladó, szakács nyugdíjasotthonban, grafikus és programozó is. Fel szoktam tenni konkrét kérdéseket, amivel előkészítem a kiutazásunkat, de persze szó van hétköznapi dolgokról is, és persze maguktól is írnak. Ami azonban kivétel nélkül mindenkinél megegyezik (és nem két emberről van szó), hogy mindenki jobban érzi magát kinn, és mindenki azt mondja, menjünk amint tudunk.
Ellenben pár nappal ezelőtt kaptam egy mailt az egyik havertól, aki a szokásos beszélgetés mellett egy kicsit "kifakadt", és azt gondolom, ennél jobban én sem tudnám összefoglalni, hogy mi a bajom, és miért akarok elmenni innen:
"az elso bekezdeshez annyit, hogy az egyeb kozvetlen maganeleti okokon kivul elsosorban amiatt jottem el otthonrol, amit irsz. elegem volt mar abbol a fajta sirasbol es rinyalasbol is otthon, hogy minden azert szar, mert a politikusok elbasszak, kocsog gyurcsany/kocsog orban. mer nekem mindigis azvolt az erzesem hogy az emberek szarok. mert a kozertben nem a gyurcsany kop le amikor tizezressel fizetek egy doboz cigit, kozuti ellenorzeskor nem az orban alaz meg, vagy nem o ut el a zebran amikor nem enged at gyalogoskent. a kulonbozo hivatalokban nem a gyurcsan vagy az orban mondja azt az ott dolgozoknak hogy legyenek parasztok es inkompetensek. szoval tele lett a faszom az egesz kontraszelektalt, paraszt, inkompetens, rosszindulatu szarral otthon, ami a rendoroktol kezdve, az orvosokon, tanarokon, birokon, ugyeszeken stb. at az onkormanyzati eloadokig kvazi amugy mindenki altal minden teruleten kepzodik kepzodik. azabaj hogy ez belevan agyazodva otthon a kulturaba, ilyenek a hagyomanyok, a tradiciok, mindenki ebbe no, szocializalodik bele, ezaltal ot magat is ilyenne formalja eza kultura, es igy folyton ujratermelodik eza szar. es ehhez adodik hozza aza merhetetlen gyomorforgato mucsai provincializmus, ami otthon mindent jellemez, es amit igazan csak kivulrol lehet teljes pompajaban megfigyelni.
namindegy, nem akarom sokaig ragozni, csak ezek azok a dolgok, amik nagyon masok itt az egyesult kiralysagban, es amik igazan sokat dobnak az eletminosegen. szandekosan nem eletszinvonalat irok, mert bar nyilvan az is magasabb, de nem feltetlenul annyira latvanyosan sokkal, mint azt elsore gondolna az ember. meg sok penzt otthon is lehet keresni, ott is lehet jol elni (marminthogy kocsi, tengerentuli nyaralas, szep haz budan stb.). de amiatt, hogy itt milyen kozeg vesz kerul, miben letezel a mindennapokban, amiatt sokkal jobban tudja magat erezni az ember - elvileg."
Jól keresek itthon. Tudok menni külföldre nyaralni. Kinn a várható fizetésemből pont el fogok éldegélni, nem tudok annyit költeni, mint itthon, ráadásul csomó dolog jelentősen drágább is (egy Killers koncertjegy például 25.000 forint). Az élet MINŐSÉGE az, ami más.
Februári látogatásunk után kezdett el érlelődni bennünk, hogy erre a helyre érdemes kimenni, illetve miután visszajöttünk, éreztük az erős kontrasztot a két hely közt, és egyre inkább kezdtük észrevenni, hogy mennyire nem jó itthon. Pár hónap múlva hoztuk meg a döntést, hogy ennek érdemes lenne komolyabban utánanézni. Ekkor kezdtem el az alapozó munkát két ágon. Egyrészt rájöttem, hogy nagyon sok itthonról angliába kiköltöző vezet blogot konkrétan a kiköltözésről, a kinnti helyzetről. Rákerestem ezekre, ismerősök is ajánlottak ilyeneket, bookmarkoltam és rendszeresen olvastam őket. Ezekből elég sokat meg lehet tudni, arról is, hogy hogyan szerez munkát egy edénymosó és egy programozó, melyik mennyit tesz félre, és hogyan élik meg a kinnti életet. Másrészt felvettem a kapcsolatot azokkal az ismerőseimmel, akiket még itthonról ismerek, és most kinn élnek Angliában, akár Londonban, akár Brightonban, akár Leedsben. Van köztük edénymosó, elektronikai bolti eladó, szakács nyugdíjasotthonban, grafikus és programozó is. Fel szoktam tenni konkrét kérdéseket, amivel előkészítem a kiutazásunkat, de persze szó van hétköznapi dolgokról is, és persze maguktól is írnak. Ami azonban kivétel nélkül mindenkinél megegyezik (és nem két emberről van szó), hogy mindenki jobban érzi magát kinn, és mindenki azt mondja, menjünk amint tudunk.
Ellenben pár nappal ezelőtt kaptam egy mailt az egyik havertól, aki a szokásos beszélgetés mellett egy kicsit "kifakadt", és azt gondolom, ennél jobban én sem tudnám összefoglalni, hogy mi a bajom, és miért akarok elmenni innen:
"az elso bekezdeshez annyit, hogy az egyeb kozvetlen maganeleti okokon kivul elsosorban amiatt jottem el otthonrol, amit irsz. elegem volt mar abbol a fajta sirasbol es rinyalasbol is otthon, hogy minden azert szar, mert a politikusok elbasszak, kocsog gyurcsany/kocsog orban. mer nekem mindigis azvolt az erzesem hogy az emberek szarok. mert a kozertben nem a gyurcsany kop le amikor tizezressel fizetek egy doboz cigit, kozuti ellenorzeskor nem az orban alaz meg, vagy nem o ut el a zebran amikor nem enged at gyalogoskent. a kulonbozo hivatalokban nem a gyurcsan vagy az orban mondja azt az ott dolgozoknak hogy legyenek parasztok es inkompetensek. szoval tele lett a faszom az egesz kontraszelektalt, paraszt, inkompetens, rosszindulatu szarral otthon, ami a rendoroktol kezdve, az orvosokon, tanarokon, birokon, ugyeszeken stb. at az onkormanyzati eloadokig kvazi amugy mindenki altal minden teruleten kepzodik kepzodik. azabaj hogy ez belevan agyazodva otthon a kulturaba, ilyenek a hagyomanyok, a tradiciok, mindenki ebbe no, szocializalodik bele, ezaltal ot magat is ilyenne formalja eza kultura, es igy folyton ujratermelodik eza szar. es ehhez adodik hozza aza merhetetlen gyomorforgato mucsai provincializmus, ami otthon mindent jellemez, es amit igazan csak kivulrol lehet teljes pompajaban megfigyelni.
namindegy, nem akarom sokaig ragozni, csak ezek azok a dolgok, amik nagyon masok itt az egyesult kiralysagban, es amik igazan sokat dobnak az eletminosegen. szandekosan nem eletszinvonalat irok, mert bar nyilvan az is magasabb, de nem feltetlenul annyira latvanyosan sokkal, mint azt elsore gondolna az ember. meg sok penzt otthon is lehet keresni, ott is lehet jol elni (marminthogy kocsi, tengerentuli nyaralas, szep haz budan stb.). de amiatt, hogy itt milyen kozeg vesz kerul, miben letezel a mindennapokban, amiatt sokkal jobban tudja magat erezni az ember - elvileg."
Jól keresek itthon. Tudok menni külföldre nyaralni. Kinn a várható fizetésemből pont el fogok éldegélni, nem tudok annyit költeni, mint itthon, ráadásul csomó dolog jelentősen drágább is (egy Killers koncertjegy például 25.000 forint). Az élet MINŐSÉGE az, ami más.