Fili/Kili szigorúan nem SLASH
Megnéztem a hobbitot, gondolkoztam egy hetet, hogy ki játszotta Filit, és még inkább, honnan a fenéből ismerős nekem ennyire. Aztán a nyilvánvaló válaszon meg sem lepődtem, hát ha Új-Zéland meg fantasy és nem a GYU akkor: Legend of the Seeker.
Szóval:
Ez egy Fili/Kili slash, ami nem slash. Vagy mégis? Nem, nem az.
Bilbó fura viselkedése zavarba hozta Filit. A fura pillantások először inkább megnevettették, de aztán egyre jobban értetlenkedett. Látta, hogy hobbit igyeli őt a szeme sarkából, Kilit is éppúgy szemmel tartotta. Bilbó hanghordozása megváltozott: kedvesebb, valahogy óvatosabb lett, mintha mindig keskeny sziklafalon járna
Aztán a Völgyzugolyból való hirtelen távozásukat követő negyedik nap elértek ahhoz az erős sodrású hegyi patakhoz. A jéghideg vízbe persze Kili beleugrott. Fili persze utána, mert ezt az izgalmat világért sem hagyta volna ki. Az áramlat messze vitte őket, és sokka lejjebb, egy kiszélesedő sekélyebb partszakaszon kecmeregtek ki: fáradtan és nem bírtak nem vacogni. Remekül érezték magukat. Bilbó felváltva bámulta az ázott, jókedvű törpöket, Fili már megint észrevette a furcsa pillantásokat, amiket nem tudott hova tenni. Bilbó nézte őket. Ijesztően nézte őket, mintha attól félne, hogy valamelyikük váratlanul vérszomjas trollá változik. Kili vastag takarókat hozott. Fili rámosolygott, és szinte egyszerre dobták le vizes ruhájukat és páncéljukat. Kili leült a tűz mellé, Fili bebújt mellé, és megdörzsölte hideg lábszárát.
Bilbó nézett. Kili kiemelt Fili kócos hajából egy ragaszkodó algát.
Bilbó felhorkant.
Fili lerázta magáról Kili érintését. Kili az algát bámulta. Bilbó Filit.
- Csak nyugodtan. Engem nem zavar. Mi a Megyében elfogadjuk...
- Mit?
Bilbó köhintett.
- Lehet, hogy nálatok ez nem szokás vagy szégyen, de nálunk, a Tukok már évtizedek óta csinálják. A nagy-nagybátyám legidősebb húgának a keresztfia is hozzá hasonló fiúk társaságát keresi. de ez nem baj, sokat vagytok együtt, nők sehol… Ez érthető. Az ösztönöket ki kell élni.
- De hát Fili a testvérem! - kiáltotta Kili.
Szóval:
Ez egy Fili/Kili slash, ami nem slash. Vagy mégis? Nem, nem az.
Bilbó fura viselkedése zavarba hozta Filit. A fura pillantások először inkább megnevettették, de aztán egyre jobban értetlenkedett. Látta, hogy hobbit igyeli őt a szeme sarkából, Kilit is éppúgy szemmel tartotta. Bilbó hanghordozása megváltozott: kedvesebb, valahogy óvatosabb lett, mintha mindig keskeny sziklafalon járna
Aztán a Völgyzugolyból való hirtelen távozásukat követő negyedik nap elértek ahhoz az erős sodrású hegyi patakhoz. A jéghideg vízbe persze Kili beleugrott. Fili persze utána, mert ezt az izgalmat világért sem hagyta volna ki. Az áramlat messze vitte őket, és sokka lejjebb, egy kiszélesedő sekélyebb partszakaszon kecmeregtek ki: fáradtan és nem bírtak nem vacogni. Remekül érezték magukat. Bilbó felváltva bámulta az ázott, jókedvű törpöket, Fili már megint észrevette a furcsa pillantásokat, amiket nem tudott hova tenni. Bilbó nézte őket. Ijesztően nézte őket, mintha attól félne, hogy valamelyikük váratlanul vérszomjas trollá változik. Kili vastag takarókat hozott. Fili rámosolygott, és szinte egyszerre dobták le vizes ruhájukat és páncéljukat. Kili leült a tűz mellé, Fili bebújt mellé, és megdörzsölte hideg lábszárát.
Bilbó nézett. Kili kiemelt Fili kócos hajából egy ragaszkodó algát.
Bilbó felhorkant.
Fili lerázta magáról Kili érintését. Kili az algát bámulta. Bilbó Filit.
- Csak nyugodtan. Engem nem zavar. Mi a Megyében elfogadjuk...
- Mit?
Bilbó köhintett.
- Lehet, hogy nálatok ez nem szokás vagy szégyen, de nálunk, a Tukok már évtizedek óta csinálják. A nagy-nagybátyám legidősebb húgának a keresztfia is hozzá hasonló fiúk társaságát keresi. de ez nem baj, sokat vagytok együtt, nők sehol… Ez érthető. Az ösztönöket ki kell élni.
- De hát Fili a testvérem! - kiáltotta Kili.